Főmenü megnyitása

A bökvers rövid, tömör, általában kétsoros, csattanós, gunyoros költemény valaki kárára, esetleg a szerző, vagy a leíró vagy elmesélő feszültségének oldására, érzelmei ventilálására.

Az ókorban és a reneszánsz humanizmus idején az epigramma formátumú bökversek rendkívül gyakoriak voltak (rendkívül csípős nyelvű költőknek számítottak Martialis és Juvenalis. Metrum nélküli formája a XIX. századtól ismert. Gyakran nélkülözi a költőiséget, inkább propaganda- vagy a gúny eszközként van jelentősége. A régi magyar népköltészetben nem honosodott meg, kivéve a tréfás vagy csípős sírfeliratokat, amelyek elsősorban Erdélyben voltak jellemzőek, de a 20. század előtt Magyarországon is elterjedtek voltak.

Nem számít nyílt agressziónak, sértésnek vagy káromlásnak.

Tartalomjegyzék

Híres költők bökverseiSzerkesztés

Elismert költők is kipróbálták magukat ebben a stílusban. Kisfaludy Károly Xéniák címmel adott ki bökversgyűjteményt, Kosztolányi Dezső Rím a földi igazságszolgáltatásra című költeménye pedig a következőképpen hangzik:

Itt az ítélet pusztán alaki,
mindig kell a börtönbe valaki.

Szintén Kosztolányi (Esti Kornél rímeiből):

Napoleon vad lába porzik a
szikláidon, sasfészek: Korzika.
Gyerekkorom, mindig téged kereslek,
ha járom a poros-boros Szabadkát.
Mióta labdám elgurult itt,
nem ér az élet egy fabatkát.
Budapest!
Itt éltem én! Lelkek közt! Csupa lélek!
Csupa test!
Kávéház! Mámor! Lángokban leszálló
csuda-est!
Csak az gyülölhet, aki tompa, pudvás,
buta, rest!
Rimet reád még! Színt, mely életemre
odafest!
Ha meghalok, mondjátok siromnál:
Budapest.

Kurt Vonnegut (Az ötös számú vágóhíd):

Élt egy ember Törökhonban,
Szerszámjához így szólt zordan:
"Elherdáltad minden pénzem,
Tönkretetted egészségem,
S pisilni sem tudsz már mostan?"

NemzetiSzerkesztés

Borneo és Celebes
Magyar volt és magyar lesz!
Karinthy Frigyesnek tulajdonítják
Piros, fehér, zöld az adu,
Lesz még Moszkva magyar falu!
Falfirka

Szerelmes versSzerkesztés

Bika vagyok, tehén vagy,
Én Te vagyok, Te Én vagy!
Weöres Sándor

OroszSzerkesztés

A következő kis versikét a népnyelv szerint Jevtusenko írta Dolmatovszkijnak (mások szerint folklór):

Я Евгений, ты Евгений,
Я не гений, ты не гений.
Я говно и ты говно,
Я недавно, ты – давно.

Megint mások szerint Puskin írta.

(Nyers fordításban: Én is Jevgenyij vagyok, te is Jevgenyij vagy, / Én sem vagyok zseni, te sem vagy zseni. / Én is szar vagyok, te is szar vagy, / Én csak nemrég, de te már rég.)

Lásd mégSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Bökvers témában.
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Fűzfapoézis témában.