Elbeszélő költemény

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. március 17.

Az elbeszélő költemény verses epikai műfaj, mely a balladánál terjedelmesebb, az eposznál általában rövidebb. Más elnevezésekkel: verses elbeszélés, költői elbeszélés, költői beszély. Különféle témájú, hangvételű, kompozíciójú verses formájú nagyepikai alkotások összefoglaló neve.

Régebbi meghatározása

szerkesztés

A 19. század végi A Pallas nagy lexikona szerint:

  • mind az a verses elbeszélés, ami az eposz, epopeia, verses regény, ballada, románc, mese határozottabb fogalommal összekötött neve alá nem foglalható. Az eposztól világnézetének konkrétebb jellege és kereteinek szűkebb terjedelme különbözteti meg; benne is, mint a regényben egyesek sorsa és jelleme körül forog a dolog, de a verses regénytől is megkülönbözteti bonyodalmának egyszerűbb volta. A balladától az epikusabb, részletezőbb előadás különbözteti meg. Általán aféle mű, mint a prózai elbeszélés, csakhogy verses formáju. Terjedelme szerfölött különböző. Arany a Toldit is K.-nek nevezte, mig a Fülemile is K. A modern K. egyik iránya az, melyet Byron kezdett meg és Puskin is művelt: az alanyi elemekkel vegyített K., ami ismét lehet lirai (Arany: Katalin), vagy humoros (Arany: Bolond Istók, Gyulai: Romhányi), vagy szatirikus stb.[1]

Története

szerkesztés

Magyarországon a 18. században jelent meg, virágkorát a 19. században élte, a 20. században elhalt. A műfaj legkiemelkedőbb képviselői a magyar irodalomban: Fazekas Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Arany László, Erdélyi József, Illyés Gyula és Juhász Ferenc.

A magyar irodalomban

szerkesztés
 
Petőfi Sándor: János vitéz

Hosszabb terjedelműek

szerkesztés

Közepes epika körébe sorolhatóak

szerkesztés

Modern változat

szerkesztés
 
Milton: Elveszett paradicsom

A világirodalomban

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Elbeszélő költemény témájú médiaállományokat.

További információk

szerkesztés
Nézd meg az elbeszélő költemény címszót a Wikiszótárban!