Erdélyi József (költő)
Erdélyi József (eredeti neve: Árgyelán József) (Újbátorpuszta, 1896. december 30. – Budapest, 1978. október 4.) Baumgarten-díjas költő (1929, 1931, 1933)
Erdélyi József | |
![]() | |
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele | |
Élete | |
Született |
1896. december 30. Újbátorpuszta |
Elhunyt |
1978. október 4. (81 évesen) Budapest, Magyar Népköztársaság |
Nemzetiség | magyar |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | versek |
Első műve | Ibolyalevél (versek, 1922) |
Irodalmi díjai | Baumgarten-díj (1929, 1931, 1933) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Erdélyi József témájú médiaállományokat. |
Tartalomjegyzék
ÉletpályájaSzerkesztés
Román apa és magyar P.Szabó Erzsébet gyermeke. Nagyszalontán, Déván és Mezőtúron járt iskolába. Az I. világháborúban harcolt az orosz fronton. 1918-tól a Debreceni Egyetemen jogot tanult, majd Budapesten besorozták vöröskatonának, s a román frontra került.
Hatott József Attilára, Illyés Gyulára, de még Babits Mihályra is.[forrás?] Első versei 1921-ben a Nyugatban jelentek meg. 1923-tól az Est-lapok munkatársaként dolgozott. 1922-ben Szabó Dezső bevezetésével jelent meg Ibolyalevél című kötete. 1944-ben Nyugatra menekült, majd Romániában bujkált, 1947-ben önként jelentkezett a román hatóságoknál. Elítélték háborús bűnösként. Szabadulása után (1950) az irodalmi életbe Visszatérés című verseskötetével tűnt fel ismét 1954-ben.
Évtizedekig élt a Budapest XII. kerületében, a Krisztinavárosban.
„ | Három éve Ibolyalevél címmel ösztövér verses füzet jelent meg egy addig ismeretlen ifjú költőtől. A huszonnégy, többnyire kurta, igen sokszor népdalszerű költemény élénk figyelmet keltett. Hatásának legfőbb titka talán az volt, hogy kevés költő jelentkezett az utóbbi években, ki annyira híján lett volna a külső hatások vadászásának. Megszólalása szinte forradalmian egyszerű volt. Már maga az is meglepetésszámba ment, hogy egy egészen fiatal poéta nem Adyban keres követni való példát, hanem Petőfiben. De azért Petőfi-utánzó sem volt. Valami meglepő természetességgel adoptálta Petőfi formáit, mikben meg tudta őrizni a maga egyéni jegyeit. | ” |
– Rédey Tivadar, 1925[1] |
MunkásságaSzerkesztés
Költői fellépése az 1920-as években valósággal forradalmat hozott. A "nyugatos líra" általános sikere idején Petőfi Sándor lírai örökségét, a népköltészet hagyományát keltette életre. A hagyományos formát modern érzékenységgel, nyugtalansággal szőtte át. Költészetében a leírás és ábrázolás kapott szerepet: táj- és életképekben, emlékek rajzában, epikus költeményekben fejezte ki érzéseit. Ezzel az 1920-as évek tárgyias költői szemléletének előfutára lett. Lázadóként lépett fel, az elnyomott szegényparasztság követeléseit szólaltatta meg. A népi írók jobbszárnyának egyik hangadója volt, a jobboldali radikális ideológia hatása alá került (a nyilas Virradatban megjelentette Solymosi Eszter vére című versét, és később belépett a Nemzeti Front nevű szélsőjobboldali pártba). A háború alatt is megjelentetett antiszemita verseket.
MűveiSzerkesztés
- Reggel, reggel
- Ibolyalevél (versek, 1922)
- Világ végén (versek, 1924)
- Délibáb és szivárvány (versek, 1927)
- Az utolsó királysas. 1924-1928 (versek, 1928)
- Kökényvirág (versek, 1930)
- Tarka toll (versek, 1931)
- Felkelt a nap (versek, 1933)
- Téli rapszódia és három mese (versek, 1934)
- Negyedik rapszódia (versek, 1937)
- Eb ura fakó. Egy költő gondolatai a magyar nyelvről (jegyzetek, 1937)
- Kiáltás a Dunán. Rapszódia 25 részben (versek, 1938)
- Halad az ék (versek, 1938)
- Fehér torony (válogatott versek 1913-1938, 1938)
- Örök kenyér (verses elbeszélés, 1938)
- Mulató (versek, 1939)
- Árdeli szép hold. Egy költő gondolatai a magyar nyelvről (jegyzetek, 1939)
- Látjátok feleim. A Halotti beszéd költészete (esszé, 1939)
- Emlék (összegyűjtött versek, 1940)
- Villám és virág (versek, 1941)
- Zenélő kecske (verses mese, 1941)
- Halevők és Niobó (verses hitregék, 1941)
- Erdélyi József–Sinka István–Sértő Kálmán: Három csillag; ill. Fáy Dezső; Stádium Ny., Bp., 1941 (Nemzeti könyvtár)
- Fegyvertelen (önéletrajzi írás, 1942)
- A harmadik fiú (önéletrajzi írás, 1942)
- Örökség (vers, 1943)
- Toldi-kéz (versek, 1943)
- Riadó (versek, 1944)
- Visszatérés (versek, 1945-1954, 1954)
- Csipkebokor (válogatott versek, 1919-1954, 1955)
- Arany ménes (versek, 1959)
- Csillag és tücsök (versek, 1963)
- Szőlőfürt (versek, 1965)
- Esti dal (versek, 1969)
- Cirokhegedű (versek, 1972)
- Aranylakodalom (válogatott versek, 1972)
- Zengő csillag (versek, 1976)
- Csontfurulya (versek, 1979)
- Aranyalma (kiadatlan versek, 1917-1978, 1982)
- Minden élők útján (versek, 1982)
- Fehér torony. Összegyűjtött versek I-II. (1995)
- Válogatott versei (válogatta: Görömbei András, 1996)
- Árdeli szép hold; Magyar Ház, Bp., 2005 (Magyar Ház könyvek)
- Fekete tölgy. Négyszáz vers; szerk. Medvigy Endre; Hungarovox, Bp., 2016
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Rédey Tivadar: Erdélyi József. Napkelet, III./VI. (1925/ jún.).
ForrásokSzerkesztés
- Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 519–520. o. ISBN 963-05-6805-5
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
További információkSzerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon
- A magyar irodalom története
- Kortárs magyar írók
- Ungvári Tamás: Az életem enciklopédiája. Scolar Kiadó, Bp., 2012.
- Boross István: Erdélyi József, a költő; Török, Mezőtúr, 1943
- Hartyányi István: Mutató Erdélyi József munkáihoz; Városi Tanács, Csorna, 1988 (A Csornai Szíj Rezső – Kovács Rózsa Művészeti Gyűjtemény kiadványai)
- Az elfelejtett Erdélyi József; szerk. Kocsis Csaba, Péter Imre; B. Tónus BT, Berettyóújfalu–Bp., 2003 (Bihari füzetek)
- Magányos csillag. In memoriam Erdélyi József; vál., szerk., összeáll. Medvigy Endre; Nap, Bp., 2006 (In memoriam)
- Lux Lajosné Závory Terézia: Pápai diófák alatt. Emlékek 1941-ből Erdélyi József Diófa című költeménye margójára. Erdélyi József pápai vonatkozású verseivel; Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa, 2014 (Jókai füzetek)