Nagyszalonta

város Romániában, Bihar megyében

Nagyszalonta (románul Salonta, korábban Salonta Mare, németül Großsalontha) város Romániában Bihar megyében. Neve a szláv Suleta személynévből ered, amely a Sulimir személynévből származik.

Nagyszalonta (Salonta, Großsalontha)
A Csonkatorony és az Arany Palota
A Csonkatorony és az Arany Palota
Nagyszalonta címere
Nagyszalonta címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBihar
Rang municípium
Községközpont Salonta
Beosztott falvak Salonta
Polgármester Török László
Irányítószám 415500
SIRUTA-kód 26975
Népesség
Népesség17 735 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság9868[2]
Népsűrűség106,55 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság90 m
Terület166,44 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nagyszalonta (Románia)
Nagyszalonta
Nagyszalonta
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 48′, k. h. 21° 39′Koordináták: é. sz. 46° 48′, k. h. 21° 39′
Nagyszalonta weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyszalonta témájú médiaállományokat.

ElhelyezkedéseSzerkesztés

Nagyváradtól 38 km-re délnyugatra a Köles-ér partján fekszik, a DN79-es (Nagyvárad-Arad) főúton, a román-magyar országhatártól keletre, 14 km távolságra közúton a Nagyszalonta - Méhkerék határátkelőhöz. A város területén ágazik el a DN79B (Nagyszalonta-Méhkerék főút. A városon áthalad a Temesvár–Arad–Nagyvárad-vasútvonal (CFR 310-es) vasúti fővonal, továbbá itt ágazik el a Békéscsaba–Nagyvárad-vasútvonal is. Ekképpen a város vasúti csomópont.

NépességeSzerkesztés

1910-ben 15 943 lakosából 15 206 magyar (95,38%) és 650 román volt.

2002-ben 18 074 lakosából 10 335 magyar (57,18%), 7267 román, 379 cigány és 93 egyéb nemzetiségű volt.

2011-ben 17 042 lakosából 10 079 magyar (59,1 %), 6584 román, 290 cigány, 89 egyéb anyanyelvű.[3]

A település népességének változása:

TörténeteSzerkesztés

Nagyszalonta és környéke már a honfoglalás előtt is lakott hely volt. A településtől nyugatra halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, az Alföldet körbekerülő Csörsz-árok vagy más néven Ördögárok nyomvonala.

Nagyszalonta a 16. századig jelentéktelen községnek számított, melynek ősi birtokosa a Toldy család volt. 1241-ben a tatárok pusztították el, de hamarosan újraépült. 1332-ben a pápai tizedjegyzék már egyházas helyként említette Zalancha, Zalanta néven. 1337-ben a pápai tizedjegyzék adatai szerint papja 8 garas pápai tizedet fizetett. 1433-ban a Toldyakon kívül a Nadaby család is birtokos volt itt. 1552-ben a község összesen 13 és fél pusztából állt. 1556-tól a század végéig az erdélyi fejedelmek fennhatósága alá tartozott. 1598-ban a Nagyvárad alól visszavonuló török hadak pusztították el. Ezután majd 8 évig lakosok nélkül állt.

1606-ban Bocskai István erdélyi fejedelem a köleséri hajdúknak adományozta a települést. A Bocskai István által letelepített 300 hajdú megalapította Szalonta városát.[4] 1610-ben Báthory Gábor fejedelem a szalontai hajdúknak vámszedési jogot adott. Egy 1618-ból fennmaradt, Jóte Ferencz főkapitánysága alatt Nagy-Szalontán kelt oklevélen látható a szalontai hajdúk első pecsétje, melyet Bocskaitól nyertek egyéb szabadalmaikkal együtt. A pecsét-címer oroszlánnal viaskodó sast ábrázolt.

A főtéren álló csonka torony Szalonta egykori várának őrtornya. A várat 1620 körül kezdték építeni, és 1636-ban már készen volt, mert a törökök ellen vívott Szalonta környéki harcokban már említették: ez év október 6-án I. Rákóczi György itt verte meg a törököket, akik Bethlen Istvánt akarták visszaültetni Erdély fejedelmi trónjára. Hajdú lakosai 1631-ben és egy évvel később I. Rákóczi Györgytől több pusztára nyertek adományleveleket. 1658-ban a lakosok a várat és a községet, a törökök közeledtének hírére, II. Rákóczi György fejedelem parancsára lerombolták, nehogy török kézbe kerüljön, és a községből minden jószágokkal elmenekülnek. Várából mára csak a csonka torony maradt fenn. Az így pusztán maradt község csak a század végén kezdett ismét benépesülni, és 1695-ben már ismét szervezkedett.

1702-ben I. Lipót császár herceg Esterházy Pál nádornak adta zálogba, 1745-ben pedig Mária Terézia Esterházy Pál Antal hercegnek adományozza.

A 18. század végén és a 19. század elején még körülbelül 200 nemes család lakta a várost, melynek állattenyésztése már a múlt század elején európai hírű volt.

Ősi egyháza, a mai református templom helyén állt, még pedig akkoriban a váron belül s kőfallal és védő tornyokkal volt megerősítve.

A trianoni határ egyik kisebb módosításaként az 1920-as évek elején egy külső településrészt Újszalonta néven Magyarországhoz csatoltak. 1940-ben a második bécsi döntésnek köszönhetően az egész település visszakerült Magyarországhoz, de 1944-ben a szovjet hadsereg foglalta el és 1947-től újra Romániához tartozott.

Nagyszalontához tartoztak egykor Barmód, Andacs, Cserepes, Kölesér és Atyás puszták is. Ezek közül Atyás nevű pusztája már 1401-ben szerepelt az adóösszeírásokban, valamint Szalonta határában állt egykor Mező-Panasz és Vásári község is.

Barmód pusztaSzerkesztés

A 13. században egyházas község és a váradi püspök birtoka volt. Egykori temetője a Templomhely nevű dűlőn állt.

KölesérSzerkesztés

Kölesér már a 13. században egyike volt a vármegye legnagyobb vásáros helyeinek; még a 16. században is a köleséri kerület központjaként szerepelt; nagy kiterjedésénél fogva, kis- és nagyköleséri kerület néven. Kölesér nevét 1273-ban említette először oklevél, mint püspöki birtokot. IV. László király eltaszított nejének Izabella Erzsébetnek egy hártyára írott levele is fennmaradt, melyet 1282-ben Köleséren kelteztek. Az 1332. évi pápai tizedjegyzékben papját említik. 1495-ben már iskoláját és annak Zsoldos János nevű tanítóját is említették. 1548-ban Erdély és a kapcsolt részek itt tartottak országgyűlést, melyen jelen volt Fráter György is mint Erdély kormányzója.

A város egyháza egykor az Egyházdűlő néven emlegetett helyen állt. Várdomb nevű dűlőjén a hagyomány szerint egykor vár állt. A sarkadi határban levő Királymezeje nevű dűlő azonosnak látszik azzal a hellyel, ahonnan 1349. július 17-én Meszesi Demeter váradi püspök egyik levelét írta.

Mező-PanaszSzerkesztés

Mező-Panasz egyházas község volt, melynek neve már a 14. század. elején a pápai tizedjegyzékben szerepelt.

VásáriSzerkesztés

 
Nagyszalonta (Szalonta) egy 1782–1785-ből való térképen

Vásári község nevét a Bölönyi család egyik oklevele Kis- és Nagy-Vásári néven említi. A Vásáry nemzetség ősi, névadó birtoka volt. E családdal volt közeli vérrokonságban Vásári vagy Szűgyi Miklós, aki a 14. század közepén esztergomi érsek s Nagy Lajos király egyik kitűnő diplomatája volt. A település egyháza is tekintélyes lehetett, mert 1349-ben II. Kelemen pápa 100 napos búcsút engedélyezett itt, 1334-ben pedig a pápai tizedjegyzékben két papját is említették.

LátnivalókSzerkesztés

  • Régészeti lelőhely a „Movila trupului” nevű helyen, bronzkori településsel és 10. századi temetkezési hellyel. A romániai műemlékek jegyzékében a BH-I-s-B-00995 sorszámon szerepel.
  • Régészeti lelőhely a Pata puszta nevű helyen, 11–12. századi temetkezési hellyel. (BH-I-s-B-00996)
  • A Csonka-toronyban az Arany János Emlékmúzeum és a Városi Galéria található (BH-II-m-B-00997).
  • a központi parkban a város alapító Bocskai István teljes alakos szobra
  • Református temploma mellett Kossuth-szobor áll. (BH-III-m-B-01242)
  • Szoborpark (a református templom jobb oldalán): Arany János teljes alakos szobra, Sinka István, Zilahy Lajos, Kulin György, a Kossuth-díjjal kitüntetett Kiss István (szobrász) mellszobrai.
  • Nagyszalonta „400 éve város” emlékére állított Hajdú emlékmű, az Erzsébet parkban az 1896-os millenniumi ünnepségek alkalmával ültetett két tölgyfa tövében található.
  • Arany János szülőháza helyén, tájház működik, emléktáblával megjelölve. A költőóriás szülőháza eredeti szülőháza 1823-ban leégett,[5] semmilyen nyoma nem maradt, így rekonstruálni sem lehetett. A költő egykori szülőházának helyén álló épületet 1908-ban vásárolta meg a nagyszalontai önkormányzat. 1909-ben került emléktábla az épület homlokzatára. Az épületet 2010-ben teljesen felujították és a turisztikai vérkeringésbe bekapcsolódott.
  • Zilahy Lajos szülőháza emléktáblával megjelölve.
  • Sinka István szülőháza emléktáblával megjelölve.
  • Kulin György szülőháza emléktáblával megjelölve.

Híres emberekSzerkesztés

Itt született:

 
Arany János mellszobra Nagyszalontán, a Csonkatoronyban található Arany János emlékmúzeumban (Izsó Miklós alkotása 1862-ből)
 
Tisza István emléktáblája Nagyszalontán

A településen gyűjtött népdalokSzerkesztés

Cím Gyűjtő Év
Aki nem lép egyszerre Kodály Zoltán
Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt Kodály Zoltán 1916
Áll a hajó a Balaton vizében Kodály Zoltán 1916
Serkenj fel, kegyes nép Kodály Zoltán 1916
Á, bé, cé, dé, rajtam kezdé Kodály Zoltán 1916

TestvérvárosaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Bihar megye. adatbank.ro
  3. 2011-es romániai népszámlálás
  4. Bocskai-terv Archiválva 2008. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben, salonta.net
  5. Kiss Judit: Képes kötet Arany Jánosról és Szalontájáról. kornikaonline.hu, 2017. április 5. (Hozzáférés: 2019. augusztus 4.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés