Balogh Ernő (orvos)

(1890-1964) magyar orvos, patológus, onkológus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja

Balogh Ernő (Nagyszalonta, 1890. augusztus 11.Budapest, 1964. november 24.) magyar orvos, patológus, onkológus, egyetemi oktató. Az MTA levelező tagja 1942–1949 között, helyreállítva 1993-ban.[5]

Balogh Ernő
Született1890. augusztus 11.[1]
Nagyszalonta
Elhunyt1964. november 24. (74 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • orvos
  • patológus
  • egyetemi oktató
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1913, orvostudomány)
SírhelyeFarkasréti temető (1/1-1-49)[3][4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Ernő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Balogh Elek orvos és Kenyeres Ilona fia. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte 1907–1913 között, 1913-ban már orvosdoktor. Budapesten az anatómiai intézetben dolgozott, 1923-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen A fertőző betegségek tárgykörből magántanárrá habilitálták. Nyilvános rendkívüli tanári kinevezést kapott 1925. augusztus 19-én, amikor a szegedi Kórbonctani és Szövettani Intézetbe került tanszékvezetőnek. Nyilvános rendes tanárrá nevezték ki 1926. október 11-én. 1927-ig vezette a szegedi intézetet, majd a budapesti Kórbonctani Intézetbe ment dolgozni 1927–1934 között, itt vizsgáztatta és vette maga mellé dolgozni Romhányi Györgyöt, akiből híres patológus lett. A Kórbonctani Intézetből az I. sz. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézet nyilvános rendes tanára, dékánja, majd rektora lett (1934–1945). 1945–1950 között a budapesti Onkológiai Intézet beosztott orvosa volt. Életének utolsó másfél évtizedét (1950–1964) a fővárosi Heim Pál Gyermekkórházban töltötte főorvosi beosztásban.

Kutatási területe szerkesztés

Kutatási területe kiterjedt a fertőző betegségek kórbonctanára, a nomára, az oxigénhiány okozta szöveti elváltozásokra, a magassági kollapszusra, a tüdőartériák záróberendezéseire és más kórbonctani problémákra vonatkozó vizsgálatokra, valamint a daganatkutatásokra. Nemzetközileg is elismert rákkutató volt. Közel 200 tudományos közleménye jelent meg hazai és külföldi szaklapokban.

Tanulmányaiból szerkesztés

  • Szöveti elváltozások biológiai felértékelése fertőző betegségekben. Ld. Rigler emlékkönyv. Szeged, 1926. 600–609. p.
  • A H-ion concentratio jelentősége a szervek színének a halál utáni megőrzésében. Ld. Orvosképzés, 1927.
  • Gümőkórosok gennykeltő bacteriumos társfertőzéseiről. Ld. Orvosképzés, 1927.

Társasági tagságai szerkesztés

  • Budapesti Orvosegyesület tagja
  • Deutsche Pathologische Gesellschaft tagJa

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
  • Szegedi egyetemi almanach: 1921-1970. Szeged, Márta Ferenc – Tóth Károly, 1971. Balogh Ernő ld. 292-293. p.
  • Szegedi egyetemi almanach: 1921-1996. II. köt. Szerk. Mikó Tivadar, Marton János, Farkas Gyula. Szeged: Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, 1997. Balogh Ernő ld. 39. p.