Főmenü megnyitása

Balogh Ernő (orvos)

magyar orvos, patológus, onkológus, egyetemi oktató. Az MTA levelező tagja

Balogh Ernő (Nagyszalonta, 1890. augusztus 11.Budapest, 1964. november 24.) magyar orvos, patológus, onkológus, egyetemi oktató. Az MTA levelező tagja 1942-1949 közt, helyreállítva 1993-ban.[2]

Balogh Ernő
Balogh Ernő1.jpg
Született 1890. augusztus 11.[1]
Nagyszalonta
Elhunyt 1964. november 24. (74 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • orvos
  • patológus
  • egyetemi oktató
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1913, orvostudomány)
A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Ernő témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Egyetemi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte 1907-1913 közt, 1913-ban már orvosdoktor. Budapesten az anatómiai intézetben dolgozott, 1923-ban a budapesti egyetemen A fertőző betegségek tárgykörből magántanárrá habilitálták. Nyilvános rendkívüli tanári kinevezést kapott 1925. augusztus 19-én, amikor a szegedi Korbonctani és Szövettani Intézetbe jött tanszékvezetőnek. Nyilvános rendes tanárrá nevezték ki 1926. október 11-én. 1927-ig vezette a szegedi intézetet, majd a budapesti Kórbonctani Intézetbe ment dolgozni 1927-1934 közt, itt vizsgáztatta és vette maga mellé dolgozni Romhányi Györgyöt, akiből híres patológus lett. A Kórbonctani Intézetből az I. sz. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézet nyilvános rendes tanára, dékánja, majd rektora lett (1934-1945). Életének utolsó másfél évtizedét (1950-1964) a fővárosi Heim Pál Gyermekkórházban töltötte főorvosi beosztásban.

Kutatási területeSzerkesztés

Kutatási területe kiterjedt a fertőző betegségek kórbonctanára, a nomára, az oxigénhiány okozta szöveti elváltozásokra, a magassági kollapszusra, a tüdőartériák záróberendezéseire és más kórbonctani problémákra vonatkozó vizsgálatokra, valamint a daganatkutatásokra. Nemzetközileg is elismert rákkutató volt. Közel 200 tudományos közleménye jelent meg hazai és külföldi szaklapokban.

TanulmányaibólSzerkesztés

  • Szöveti elváltozások biológiai felértékelése fertőző betegségekben. Ld. Rigler emlékkönyv. Szeged, 1926. 600-609. p.
  • A H-ion concentratio jelentősége a szervek színének a halál utáni megőrzésében. Ld. Orvosképzés, 1927.
  • Gümőkórosok gennykeltő bacteriumos társfertőzéseiről. Ld. Orvosképzés, 1927.

Társasági tagságSzerkesztés

  • Budapesti Orvosegyesület tagja;
  • Deutsche Pathologische Gesellschaft tag.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar orvoséletrajzi lexikon
  • Szegedi egyetemi almanach: 1921-1970. Szeged, Márta Ferenc – Tóth Károly, 1971. Balogh Ernő ld. 292-293. p.
  • Szegedi egyetemi almanach: 1921-1996. II. köt. Szerk. Mikó Tivadar, Marton János, Farkas Gyula. Szeged: Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, 1997. Balogh Ernő ld. 39. p.