Balogh Ernő (orvos)

(1890-1964) magyar orvos, patológus, onkológus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 5.

Balogh Ernő (Nagyszalonta, 1890. augusztus 11.Budapest, 1964. november 24.) magyar orvos, patológus, onkológus, egyetemi oktató. Az MTA levelező tagja 1942–1949 között, helyreállítva 1993-ban.[5]

Balogh Ernő
Született1890. augusztus 11.[1]
Nagyszalonta
Elhunyt1964. november 24. (74 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • orvos
  • patológus
  • egyetemi oktató
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1913, orvostudomány)
SírhelyeFarkasréti temető (1/1-1-49)[3][4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Ernő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Balogh Elek orvos és Kenyeres Ilona fia. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte 1907–1913 között, 1913-ban már orvosdoktor. Budapesten az anatómiai intézetben dolgozott, 1923-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen A fertőző betegségek tárgykörből magántanárrá habilitálták. Nyilvános rendkívüli tanári kinevezést kapott 1925. augusztus 19-én, amikor a szegedi Kórbonctani és Szövettani Intézetbe került tanszékvezetőnek. Nyilvános rendes tanárrá nevezték ki 1926. október 11-én. 1927-ig vezette a szegedi intézetet, majd a budapesti Kórbonctani Intézetbe ment dolgozni 1927–1934 között, itt vizsgáztatta és vette maga mellé dolgozni Romhányi Györgyöt, akiből híres patológus lett. A Kórbonctani Intézetből az I. sz. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézet nyilvános rendes tanára, dékánja, majd rektora lett (1934–1945). 1945–1950 között a budapesti Onkológiai Intézet beosztott orvosa volt. Életének utolsó másfél évtizedét (1950–1964) a fővárosi Heim Pál Gyermekkórházban töltötte főorvosi beosztásban.

Kutatási területe

szerkesztés

Kutatási területe kiterjedt a fertőző betegségek kórbonctanára, a nomára, az oxigénhiány okozta szöveti elváltozásokra, a magassági kollapszusra, a tüdőartériák záróberendezéseire és más kórbonctani problémákra vonatkozó vizsgálatokra, valamint a daganatkutatásokra. Nemzetközileg is elismert rákkutató volt. Közel 200 tudományos közleménye jelent meg hazai és külföldi szaklapokban.

Tanulmányaiból

szerkesztés
  • Szöveti elváltozások biológiai felértékelése fertőző betegségekben. Ld. Rigler emlékkönyv. Szeged, 1926. 600–609. p.
  • A H-ion concentratio jelentősége a szervek színének a halál utáni megőrzésében. Ld. Orvosképzés, 1927.
  • Gümőkórosok gennykeltő bacteriumos társfertőzéseiről. Ld. Orvosképzés, 1927.

Társasági tagságai

szerkesztés
  • Budapesti Orvosegyesület tagja
  • Deutsche Pathologische Gesellschaft tagJa
  • Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
  • Szegedi egyetemi almanach: 1921-1970. Szeged, Márta Ferenc – Tóth Károly, 1971. Balogh Ernő ld. 292-293. p.
  • Szegedi egyetemi almanach: 1921-1996. II. köt. Szerk. Mikó Tivadar, Marton János, Farkas Gyula. Szeged: Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, 1997. Balogh Ernő ld. 39. p.