Sík Sándor

	Sík Sándor
Született	1889. január 20.; Budapest
Elhunyt	1963. szeptember 28. (74 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	római katolikus pap; költő; műfordító; irodalomtörténész;
Tisztsége	a Piarista Rend Magyar Tartománya provinciálisa
Kitüntetései	Kossuth-díj (1948); Magyar Örökség díj (2000);
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
	Írói pályafutása
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Első műve	Szembe a Nappal (1910)
Irodalmi díjai	Petőfi Társaság Vigyázó-díja (1910)
	Piarista Rend
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Szerzetesrend	piaristák
Hivatal	magyarországi tartományfőnök (praepositus provincialis)
Hivatali idő	1947–1963
Elődje	Tomek Vince
Utódja	Albert István
	IMDb; PORT.hu;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Sík Sándor témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Sík Sándor (Budapest, 1889. január 20. – Budapest, 1963. szeptember 28.) piarista tanár, tartományfőnök, költő, író, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1946–49), Kossuth-díjas (1948), a 20. század jelentős magyar lírikusa. Kutatási területe a barokk korszak irodalma, az újabb irodalom, az esztétika és a verstan volt.

Testvéröccse Sík Endre diplomata, külügyminiszter, történész, író, jogász, Afrika-kutató volt.^[4]

Élete

1889. január 20-án született, Budapesten. Apja Sík Sándor ügyvéd, anyja Winternitz Flóra, akik a zsidó vallásból még gyermekeik születése előtt kitértek. Apja korai halála után anyja nevelte négy kisebb testvérével együtt. A család Gödöllőn lakott, ott végezte az elemi iskolákat és onnan járt be a budapesti Piarista Gimnáziumba. Itt öt osztályt végzett, majd 14 éves korában, 1903-ban a piarista rendbe lépett. A Vácott töltött novíciusév után a 7. és 8. gimnáziumi osztályokat rendi studensként Kecskeméten végezte, és ott tett érettségit. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán magyar–latin szakos tanárjelöltként végezte. 1910-ben a középiskolai tanári oklevélen kívül doktori diplomát is szerzett.

Piarista tanári működését az 1910/1911. iskolai évben Vácott kezdte meg, majd a közvetkező évtől a rend budapesti gimnáziumában kapott beosztást. Tanári, költői és irodalomtudósi munkája mellett 1912/1913-tól egyik alapítója és irányadója volt a magyar cserkészmozgalomnak, illetve első parancsnoka a budapesti piarista gimnázium cserkészcsapatának.^[5]

1915-ben két hónapig tábori lelkészként szolgált Péterváradon. Budapesten 1929-ig tanított, amikor a Szegedi Egyetemen a II. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszék^[6] nyilvános rendes tanára lett. 1943. május 2-án ő keresztelte meg Radnóti Miklóst a budapesti Szent István-bazilikában.^[7]

Budapestre újra csak 1945-ben költözött, az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető alelnökeként. 1946-ban rendjének tartományfőnöki tanácsosa, majd 1947. október 1-jétől magyarországi tartományfőnöke lett. Utolsó éveiben sokat tartózkodott pihenés céljából Mátraszentimrén, majd Klotildligeten. 1963. szeptember 28-án halt meg Budapesten, a Mikszáth Kálmán téri piarista rendházban. Temetése október 4-én volt a Farkasréti temetőben, de ott sírját 1980-ban felszámolták, és hamvait a Kerepesi temető újabb piarista sírboltjába (511/A-512/A) helyezték.

Sík Sándor nyughelye a piarista rendi szerzetesek Kerepesi temetőben lévő sírboltjában

Munkássága

Fiatalkorától fogva foglalkozott az irodalom szinte minden ágával. Már a gimnáziumban feltűnt költői tehetségével, később írt irodalomtörténeti és esztétikai értekezéseket, kritikákat és színműveket. Szerkesztett imakönyveket, tankönyveket és újságokat, működött mint lelkigyakorlat-vezető és előadó. A cserkészet mellett számos más közéleti és irodalmi társaság életében és irányításában is részt vett. Rendszeresen publikált az Élet és a Vigilia katolikus folyóiratokban (az utóbbinak 1946 után főszerkesztője is volt). 1919-ben a Szent István Akadémiának, 1923-ban pedig a Kisfaludy Társaságnak lett tagja. 1936-ban a Magyar Rádióban tartott hatrészes előadás-sorozatot a magyar szentekről. Főmunkatársa volt az 1931–1939 között kiadott Fiatal Magyarság c. lapnak, amely orgánummal a fiatalság számára akart erkölcsi és hitbeli útmutatást adni. A cserkészetet egyben egy lehetőségnek tartotta arra, hogy az ifjúságot megóvja a két világháború között terjedő szélsőséges eszméktől. Sík Sándor kritizálta korának magyar irredentizmusát és kirakatmagyarságát. „Aki Nagy-Magyarországot akar teremteni, annak nagy magyarnak kell lennie…, ellene kell mondania minden hazugságnak, minden frázisnak és minden pogányságnak.”^[8]

A második világháború után reményekkel tekintett a demokratikus átalakulásra. 1946-ban tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. Ám hamar világossá vált számára, hogy a demokratikus kísérlet nem járhat sikerrel. Elutasította a kiépülő diktatúra egyházellenes oktatáspolitikáját, Ortutay Gyula vallás- és közoktatási miniszternek levélben fogalmazta meg kritikáját a fakultatív hitoktatással kapcsolatban: „De nem tehetem magamévá ezt a programot, mint hívő ember és katolikus pap sem: nem nyugodhatom bele abba, hogy a jövő nemzedék széles rétegei ki legyenek téve annak a lehetőségnek, hogy politikai befolyásolásra Isten ismerete nélkül nőjenek fel.”^[8] 1947-ben a piarista rend tartományfőnökének választják, így 1949-ben ő kényszerül a szerzetesrendek feloszlatásakor és a piaristák létszámának csökkentésekor eldönteni, ki folytathatja hivatását szerzetesi közösségben. Ugyanebben az évben – sokakkal együtt – kizárják az MTA-ból. Bár felkérték, hogy csatlakozzon az Állami Egyházügyi Hivatalhoz és az Opus Pacis papi békemozgalomhoz, mindkettőt elutasította.

Zsidó és magyar identitásáról

Mivel mindkét ágon zsidó származású volt, így az 1939-es második zsidótörvény hatálya alá tartozott, csak ún. „mentesítettként” élte túl a vészkorszakot. Mélyen felháborította, hogy az állam kíván illetéktelenként identitásáról dönteni. Bár származása szerint zsidónak minősült, nem volt zsidó identitása, sokkal inkább magyar azonosságtudattal rendelkezett. Naplójában elmarasztalta a kor egyházi vezetését, hogy szavát nem emelte fel a zsidótörvények ellen. Személyesen vitába bocsátkozott Schütz Antal piarista társával és barátjával nézeteit illetően. 1936-os említett előadássorozatában a következőképpen vallott a magyarságról:

Magyarnak lenni Szent István tanítása szerint erkölcsi fogalom. […] még senkit sem tesz magyarrá az, hogy magyarul beszél. Ez még nagyon kevés. Senkit sem tesz magyarrá még az sem, hogy a vére magyar, sőt még az sem, hogy magyarnak vallja magát: a magyarságot erkölcsi küzdelemmel, Isten-sürgette cselekvésével úgy kell kiküzdenie… Magyarnak lenni: erkölcsi lendület. Magyarnak lenni: hit. Hit a magyarság hivatásában. Hit abban, hogy Isten akar velünk valamit, és hogy a magyarság képes megvalósítani ezt az isteni gondolatot.

– ^[8]

Művei

Költői művek

Himnuszok könyve

Szembe a Nappal, Bp., 1910
A belülvalók mécse, Bp., 1912
Sík Sándor költeményei, Bp., 1916
Maradék magyarok, Bp., 1920
Csend, Bp., 1924
Sarlósboldogasszony, Berlin, 1928
Fekete kenyér, Bp., 1931
Magányos virrasztó, Bp., 1936
Az Isten fiatal!, Bp., 1940
Sík Sándor összes versei 1910–1940, Bp., 1941
Győzöd-e még?, Bp., 1945
Tizenkétcsillagú korona. Versek a Boldogságos Szűz Máriáról, Bp., 1947
Őszi fecske, Bp., 1959
Áldás, Bp., 1963
Sík Sándor összegyűjtött versei; sajtó alá rend. Jelenits István; Szt. István Társulat, Bp., 1976
Cserkészversek; Dugonics András Piarista Gimnázium, Szeged, 2009
Vízözön előtt. Marosfői költemények; vál., bev. Pomogáts Béla; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2006
Maradék magyarok; vál., szerk. Hunyadi Csaba Zsolt; Lazi, Szeged, 2017
Ének minden emberhez. Versek minden napra; összeáll. Nagy Alexandra; Szt. Gellért–Magyar Piarista Rendtartomány, Bp., 2017

Színművek

Nyomtatásban megjelent színművei.

Ébredés, Bp., 1916
Salamon király gyűrűje, Győr, 1916
Alexius, Bp., 1918
Zrínyi, Bp., 1923
A boldog ember inge, Bp., 1930
István király, Bp., 1934. – Vojnits-jutalommal díjazott mű (1933).
Advent, Szeged, 1935

Széppróza

Hét szép história, Bp., 1921
Hét szép história; Szt. István Társulat, Bp., 2007

Irodalomtudományi munkák

Mindszenthy Gedeon élete és költészete, Bp., 1910
Gárdonyi, Ady, Prohászka. Lélek és forma a századforduló irodalmában, Bp., 1929
Pázmány, az ember és író, Bp., 1939
Zrínyi Miklós, Bp., 1940
Esztétika, I–III. Bp., 1943, 1946; Szeged, 1990
Az olvasás tudománya, Szeged, 2000

Lelkiségi és pedagógiai munkák

Magyar cserkészvezetők könyve (német fordítás, 1929)

Sík Sándor emléktáblája Gödöllőn

Imádságoskönyv (Schütz Antallal), Bp., 1913. és számos további kiadás 1949-ig
Magyar cserkészvezetők könyve, Bp., 1922, 1925, 1934–1936
Zsoltáros könyv, Bp., 1923, 1955, 1961
A cserkészet, Bp., 1930; Székesfehérvár, 1999
Szent vagy Uram! (Harmat Artúrral) Eger, 1931; Bp., 1932 és számos további kiadás
Szent magyarság. Hat rádióbeszéd az Árpád-házi szentekről, Szt. István Társulat, Bp., 1936 (hasonmásban: 1993)
Dicsőség! Békesség! Imádságosköny, Bp., 1940, 1944, 1946
Himnuszok könyve, Bp., 1943, 1989, 1997
Sík Sándor–Péteri Pál: Így szeret az Isten!; Szt. Gellért, Bp., 2005

Válogatáskötetek

A kettős végtelen, 1-2.; szerk. Kardos Klára, Rónay György; Ecclesia, Bp., 1969
Válogatott költemények; szerk. Rónay László; Viglia, Bp., 1989 (Vigilia)
Kereszténység és irodalom, szerk. Rónay László, Bp., 1989
Szegedi klasszikusok; szerk., bev. Péter László; Somogyi-könyvtár, Szeged, 1989
A magam módján. Válogatott költemények; vál. Rónay László; Új Ember, Bp., 1996
A szeretet pedagógiája. Válogatott írások; vál., szerk. Rónay László; Vigilia, Bp., 1996
Szép történetek; Sík Sándor Piarista Egyetemi Szakkollégium, Szeged, 2001
A cserkészet. 90 éves a Magyar Cserkészszövetség. Sík Sándor, Teleki Pál, Arató László és más cserkészvezetők írásai; szerk. Arató László; Márton Áron, Bp., 2002
A kettős végtelen. Sík Sándor válogatott versei; vál. Rónay György; Ecclesia, Bp., 2003
Isten tenyerén. Sík Sándor-versek CD-melléklettel, Sinkovits Imre előadásában; szerk. Szigeti László; Új Ember, Bp., 2011 + CD
Virrasszatok! Versek és prózai írások az ifjúsághoz; vál., szerk. Rónay László; Éghajlat, Bp., 2012
Karácsonyi álom; vál., szerk. Hunyadi Csaba Zsolt; Lazi, Szeged, 2015
Kézen fogva vezet a Mester. Gondolatok konferenciabeszédeiből, 1947–1957. Gondolatgyűjtemény; összeáll. Kardos Klára; Szt. Gellért, Bp., 2018

Tudományos tisztségei

Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1946-tól
Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke 1949-től

Társasági tagságai

Szent István Akadémia tagja 1919-től
Kisfaludy Társaság rendes tagja 1923-tól
Dugonics Társaság elnöke 1945–1952 között

Emlékezete

Gödöllőn tiszteletére utcát neveztek el és a városban emléktáblája van. Nevét viseli a szegedi Sík Sándor Piarista Egyetemi Szakkollégium.

Róla szóló irodalom

Takó Edit, Sík Sándor munkássága: Bibliográfia, Szeged, 1995
Baróti Dezső, Sík Sándor, Bp., 1988
Mészáros István: Sik Sándor magyar cserkészpedagógiája; szerzői, Bp., 1988
Sík Sándor emlékezete születésének századik évfordulóján, szerk. Bihari József, Szentendre, 1989
Sík Sándor tanulmányok, szerk. Bihari József-Farkas Péter-Novák László, Szentendre, 1989
Mészáros István, Sík Sándor, a pedagógus, Bp., 1992
Páva István: „Magyarabb magyar” – Sík Sándor pedagógiája a „Fiatal Magyarság”-ban – Janus Pannonius Tudományegyetem, BTK Pedagógia Tanszék, Pécs, 1994. – Hozzáférés: 2013. május 11.
A százgyökerű szív: Levelek, naplók, visszaemlékezések Sík Sándor hagyatékából, szerk. Szabó János, Bp., 1993
Rónay László, Sík Sándor, Bp., 2000 (Kortársaink)
Tűz Tamás: Magányos virrasztó. Sík Sándor halálára. in: Angyal mondd ki csak félig, Oakville, 1974. 67-78. old.
Várnagy Elemér: „Emberebb ember” – Sík Sándor pedagógiája a „Fiatal Magyarság”-ban – Janus Pannonius Tudományegyetem, BTK Pedagógia Tanszék, Pécs, 1994 – Hozzáférés: 2013. május 11.
Tihanyi, Károly (1989. március 26.). „Diákszemmel – Diák szívvel”. Új Ember 45 (13), 6. o. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
Veres, Ildikó: Valóság és imagináció néhány hazai művészetelméletben. Magyar Művészet: A Magyar Művészeti Akadémia Elméleti Folyóirata VIII. : 1 pp. 82–87. , 6 p. (2020)