Szent vagy, Uram!

római katolikus ima- és énekeskönyv

A Szent vagy, Uram! (alcíme: Ősi és újabb egyházi énekkincsünk tára) a római katolikus liturgiában használatos magyar egyházi imádságok és énekek gyűjteménye, amely döntő lépést jelentett a magyar katolikus népének 20. századi reformjában. Énekes részét Harmat Artúr, a szövegeket Sík Sándor szerkesztette. Első kottás kiadását 1932-ben tette közzé a Magyar Országos Katolikus Kántorszövetség és az Országos Magyar Cecília Egyesület, amelyet a következő években számos további kiadás követett. 1948-tól tovább bővített kiadásai Hozsanna címen jelentek meg, Kertész Gyula, majd Bárdos Lajos szerkesztésében.

Szent vagy, Uram! (Ősi és újabb egyházi énekkincsünk tára)
Szerző
Eredeti címSzent vagy, Uram!
OrszágMagyarország
Nyelvmagyar
Műfaj
  • imakönyv
  • egyházi énekeskönyv
Kiadás
Kiadás dátuma1932
IllusztrátorMárton Lajos
SablonWikidataSegítség
Lassanként odajutottunk, hogy alig hallunk magyar éneket, mely szövegben-dallamban méltó Isten hajlékához; alig hallunk helyes és szép éneklést, mely lelket emelne és imaszámba élne; alig van énekünk, melyet egyformán, egységesen énekelnénk, s mindezekből kifolyólag vannak néma templomaink, csendbesüppedő körmenetink, elhalkult országos manifesztációink. Ezen a szomorú bajon szeretne segíteni ez a könyv. […] alapos megfontolás szabályozta az énekek összeválogatását. Sok énekünk tartalmában (dogmatikailag) vagy költői és zenei szempontból hibás volt, s így nem kár érte. […] az elmaradottakért bizonnyal elégséges kárpótlást nyújthatnak a felvettek […] hiszen ezekben az énekekben az ezeréves magyarság zengő lelke fohászodik, sír, viharzik, épül, hálálkodik, szentelődik meg, s emelődik az Ég felé!
– Koudela Géza, Előszó, 1932. aug. 20.

Az énekeknek két forrásuk van: a gregorián korális (a katolikus egyházzal egyidős liturgikus zene) és a világi népdal. Az első kézírásos dallamlejegyzések a XVI. századból maradtak fenn, ezeket azonban nem lehet jól megfejteni, mivel nem jelölik pontosan a hangokat, sokszor csak a dallam emelkedét/süllyedését jelzik. A XVII. századi nyomtatott énekeskönyvek azonban valóságos kincstárai az ősi szent énekeknek, melyek közül sok belekerült a Szent vagy, Uram!-ba is.

A XVIII. századi dallamforrásokban szintén nagy tömegű értékes melódiák vannak, de ebben az időben a beáradó német hatás énekeink magyar jellegét elnyomja mind ízében, mind formájában. A XIX. század első felében kevés a figyelemre méltó dallam, ellenben sok a bécsi divatú, sekélyes, könnyű orgonakísérettel, melyek évtizedekre rossz példát adnak az énekkönyv-szerkesztőknek. A Zsasskovszky testvérpár (Endre és Ferenc), majd a század utolsó negyedében Bogisich Mihály viszont már felhívták a figyelmet a szent énekek visszaállításának fontosságára.

Az egyházi énekléssel nem fér össze a rubato előadásmód, egyedül az énekek utolsó 1–2 ütemének fokozatos, enyhe lassítása engedhető meg. Az orgonakíséret mindig legato, sohasem staccato előadásmódú. (Az előadásmódok magyar jelentését lásd a tempó szócikkben.)

A gyűjtemény első fejezetei az egyházi év felosztását követik, majd az Oltáriszentségről, Jézusról, Máriáról és a szentekről szóló énekek következnek. Ezután a különböző alkalmakra szánt énekek jönnek. A könyvet a Függelék zárja, melynek utolsó, 306. számú éneke a Magyar himnusz.

A gyűjtemény összesen 306 éneket tartalmaz 273 dallammal (néhány ének más-más szöveggel több számon is előfordul).

  1. a b c d Hasonló, de nem teljesen azonos dallam.
  2. Antifóna (Zenei ENCIklopédia)

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó lapok

szerkesztés