Főmenü megnyitása

Máriát dicsérje lelkünk

(Mint a szarvas ér vizéhez szócikkből átirányítva)

A Máriát dicsérje lelkünk kezdetű népéneket a Szeplőtelen fogantatás ünnepén (december 8.) éneklik. Dallamát Mátray Gábor (1815–1881), szövegét Szabó Imre írta.

Máriát dicsérje lelkünk
Műfaj magyar egyházi népének
Dallam Mátray Gábor
Szöveg Szabó Imre
Hangfaj dúr
A kotta hangneme C dúr
Hangterjedelem 1–5 1–4 1–5 2–♯7
2–6 1–4 3–8 1–6
Kadencia 3 1 3 (5) 2 2 8
Szótagszám 8 7 8 7 8 7 8 7

Ugyanezt a dallamot nagyszombaton Mint a szarvas ér vizéhez kezdetű szöveggel éneklik. A szöveg Dávid király 41. zsoltára (Sicut cervus) Kálmán Károly[1] fordításában.

Kotta és dallamSzerkesztés

 

Máriát dicsérje lelkünk, Máriát dicsérje szánk,
Őt, ki által Isten annyi szent malasztja szálla ránk,
Kit Fiának nagy kegyelme kezdet óta őrizett,
Akihez a legparányibb bűnhomály sem férkezett.

Mindazok közt, kikre Éva megcsalatva bűnt hozott,
És a bűnnel a halál és kárhozat leszármazott:
Márián magán nem ejte Éva bűne csak sebet,
Kit az ősi vétek ellen egy magas védpajzs fedett.

Üdvözölt légy, feddhetetlen tisztaságú Szűzanya,
Élet és erény leánya, Boldogasszony Mária!
Tiszta vagy te, mint a harmat, mely egekből gyöngyözött,
Sérthetetlen liliomként állsz a bűntövis között.

Tiszta szűz te, akitől a másik Ádám teste lett,
Ép virág, hibás gyökéren, mely hibátlanul eredt:
Üdvözölt légy, ritka szépség, hervadatlan rózsafa,
Melynek, Isten úgy akarván, Jézusunk lett bimbaja.

Ó miképpen zenghetünk hát néked illő éneket,
Bűnösök mi, kik szívünkön hordozunk oly sok sebet!
Gyöngy mellé a sár nem illik, bűnt utál a szűz erény,
Hogy figyelhetsz hát miránk te: éjszakára égi fény.

Ó de tudjuk, hogy mihozzánk szűz szíved szerelme nagy,
Hisz te irgalom szülője, s bűnösöknek Anyja vagy:
Ó tekints le irgalommal, szent kegyelmek anyja, ránk.
S bárha vétkezénk, nekünk is, bűnösöknek, légy anyánk.

Csüggedőknek légy reménye, a szegények gyámola,
Szenvedők vigasztalója, sebhedettek orvosa:
Légy erőnk a bűnveszélyben, a halálban ápolónk,
Lelki üdvünk szent ügyében légy fiadnál pártolónk.

A zsoltár szövege magyarul:

Mint a szarvas ér vizéhez, lelkem Hozzád, égi Lény,
Úgy sóhajt, úgy szomjaz, éhez, vajh elérlek egykor én?
Bús hívednek bánat árja éjjel-nappal étke lett,
Mert az álnok azt kiáltja, el nem érlek Tégedet.

Rád gondolva, árva lelkem búbánatban ég, eped,
Nem dallhatván hálatelten templomodban éneked.
Üdvözít az Isten engem, bár ma Hermon hegy tövén
Száz örvény közt, förgetegben, tenger kínnal küzdök én.

Napjaim mily jók valának, hogy megálda engemet!
Hálám ott az üdv Urának éjjel-nappal zenghetett.
Kérve kérlek, óvj meg engem, itt se hagyj el, ó vigyázz!
Mért szorongat úgy az ellen, mért környékez ennyi gyász?

Csontjaimat porba ontják, összezúznak engemet!
S gúnykacagva egyre mondják, hol van a te Istened?!
Mért vagy oly bús, árva lelkem, mért szorongasz oly nagyon?
Bízzál édes Istenedben, lesz még víg dal ajkadon!

JegyzetekSzerkesztés

  1. Kálmán. Magyar Katolikus Lexikon (Hozzáférés: 2017. feb. 1.)

ForrásokSzerkesztés

FelvételekSzerkesztés