Főmenü megnyitása

Sík Endre (diplomata)

(1891–1978) magyar diplomata, külügyminiszter

Sík Endre (Budapest, 1891. április 2. – Budapest, 1978. április 10.) diplomata, külügyminiszter, jogász, író, történész. Bátyja Sík Sándor piarista költő, fia Sík Igor operatőr.

Sík Endre
Magyarország külügyminisztere
Hivatali idő
1958. február 15. 1961. szeptember 13.
Előd Horváth Imre
Utód Péter János

Született 1891. április 2.[1]
Budapest
Elhunyt1978. április 10. (87 évesen)[1]
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Párt

Gyermekei Sík Igor
Foglalkozás
Iskolái

Díjak

ÉleteSzerkesztés

A háború előttSzerkesztés

Érettségi után piarista novícius volt Vácott, majd kilépett a rendből, és jogot végzett a Budapesti Tudományegyetemen (1913). Ügyvédjelölt korában cikkeket írt a Népszavába és a Szocializmusba.

A SzovjetunióbanSzerkesztés

1915-ben, az első világháború idején katonaként orosz hadifogságba esett. Irkutszkban 1920 márciusában belépett az OK(b)P magyar csoportjába, melynek titkára lett. Szibériai településeken, Csitában, majd Moszkvában pártmegbízatásokat látott el, a Forradalom című lap szerkesztőjeként is dolgozott (1920. február–május). Elvégezte a Professzorképző Intézet filozófiai szakát (1923–26), ezt követően a Keleti Dolgozók Kommunista Egyetemének tanára volt az Afrika tanszéken (1926-tól '37-ig). Ekkor kezdte tanulmányozni az afrikai népek történetét, évtizedekig tartó munkája több kötetben jelent meg. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának történelmi, majd néprajzi intézetének munkatársa és a Moszkvai Állami Egyetem oktatója (1938–45) volt. A második világháború idején a moszkvai Kossuth Rádió egyik szerkesztőjeként dolgozott.

MagyarországonSzerkesztés

Tevékenysége a kormányzatbanSzerkesztés

1945 szeptemberében hazatért. 1947–48-ban külügyminisztériumi tanácsos, 1948-tól tíz évig rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, 1948 júniusától 1949 szeptemberéig washingtoni magyar követ volt. 1949–54 között a külügyminisztérium politikai főosztályának vezetője, a Külügyi Akadémia igazgatója, az 1954. és 1955. években külügyminiszter-helyettes, 1955 és 1958 között a külügyminiszter első helyettese, majd 1958. február 15-től 1961. szeptember 13-ig, nyugdíjazásáig külügyminiszter volt.

Tevékenysége a kommunista pártban és mozgalomban, tudományos munkásságaSzerkesztés

1958-tól 1970-ig az MSZMP Központi Bizottságának tagja. A békemozgalom tevékeny résztvevője volt. Nyugdíjasként is aktív társadalmi és politikai tevékenységet fejtett ki. 1962-ben a történelemtudományok doktorává avatták. 1963-tól a Béke Világtanács tagja, 1964-től az Országos Béketanács elnöke, 1971-től a Béke Világtanács Elnöksége végrehajtó bizottságának, valamint a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának tagja volt. Afrika történetével foglalkozott. Ezzel kapcsolatban cikkei, tanulmányai, novellái jelentek meg.

EmlékirataiSzerkesztés

Emlékeit több kötetben írta meg. A kádárista hatalom részéről politikai reakciót váltott ki a Vihar a levelet… című könyve, melyet a Zrínyi Kiadó jelentetett meg 1970-ben.[2] A könyvet kereskedelmi forgalomba kerülésének másnapján minden könyvesboltból és közkönyvtárból visszavonták. Ennek oka az lehetett – bár erre nehéz megbízható forrást találni –, hogy igen részletesen számolt be a Kirov meggyilkolása után bekövetkezett, Sztálin által elrendelt, főleg emigránsok, „trockisták” elleni politikai üldözésekről, kivégzésekkel végződő „tisztogatásokról”, s különösen a moszkvai magyar emigráción belüli ellentétekről a harmincas években. A könyv második, „javított” kiadása halála után, 1988-ban jelent meg ugyancsak a Zrínyi Kiadónál.[3]

A televízió portréfilmet készített róla (Sík Endre Jubileum, 1972).

Főbb műveiSzerkesztés

  • Faji kérdés és marxizmus, Oroszul: Moszkva, 1930; magyarul: Bp., 1971
  • La discussion de l’ordre du jour de l'Assemblée générale des Nations Unies Intervention. Bp., 1958
  • A nagy Mirambo árnyékában (elbeszélések Afrika történetéből). Móra Ferenc Ifjúsági Kiadó, Bp., 1962
  • Hősköltemény prózában. Elbeszélések. Szépirodalmi kiadó, Bp., 1962
  • Fekete-Afrika története I–IV. Akadémiai kiadó, Bp., 1964–73, franciául és angolul is
  • Ellenméreg. Elbeszélések. Szépirodalmi kiadó, Bp., 1964
  • Egy diplomata feljegyzései. Emlékezések. Kossuth Kiadó, Bp., 1966
  • Próbaévek. Emlékezések. Zrínyi Katonai Kiadó, Bp., 1967
  • Bem rakparti évek. Emlékezések. Kossuth Kiadó, Bp., 1970
  • Vihar a levelet… Visszaemlékezések. Zrínyi kiadó, Bp., 1970 (első kiadás, forgalomból visszavonva.
  • Vihar a levelet… Visszaemlékezések. Zrínyi Kiadó, Bp., 1970 (bevonva); 1988, második, javított kiadás
  • Hajdú Gyula: Diplomáciai és Nemzetközi Jogi Lexikon. Akadémiai Kiadó, 1959-1967 között több kiadásban. Az előszót Sík Endre írta.

Díjai, kitüntetéseiSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Sík Endre: Vihar a levelet… Zrínyi kiadó, Bp., 1970
  3. Sík Endre: Vihar a levelet…, második, javított kiadás. Zrínyi Kiadó, Bp., 1988 ISBN 963-326-948-2

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 963-05-4420-2  


Elődje:
Horváth Imre
Magyarország külügyminisztere
1958. február 15. – 1961. szeptember 13.
Utódja:
Péter János