Főmenü megnyitása

Horváth Imre (politikus, 1901–1958)

magyar kommunista politikus, külügyminiszter

Horváth Imre (Budapest, 1901. november 19. - Budapest, 1958. február 2.), kommunista politikus, a Hegedüs-kormány majd az első Kádár-kormány külügyminisztere.

Horváth Imre
Imre Horváth 1956.jpg
Magyar Népköztársaság külügyminisztere
Hivatali idő
1956. július 30. november 2.
Előd Boldóczki János
Utód Nagy Imre (1956-os forradalom alatt)
A Magyar Népköztársaság külügyminisztere
Hivatali idő
1956. november 4. 1958. február 2.
Előd Nagy Imre (1956-os forradalom alatt)
Utód Sík Endre

Született 1901. november 19.
Budapest
Elhunyt1958. február 2.(56 évesen)
Budapest
Párt Kommunisták Magyarországi Pártja
Magyar Kommunista Párt
Magyar Dolgozók Pártja
Magyar Szocialista Munkáspárt

Foglalkozás diplomata, politikus, mérnök
A Wikimédia Commons tartalmaz Horváth Imre témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉletrajzaSzerkesztés

1901-ben született munkás családban. Műszerinas szakmát tanult egy telefongyárban. 1916-ban a telefongyári inassztrájk egyik fő szervezője lett. 1918-ban alapítót tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának. 1919-ben részt vett a Magyarországi Tanácsköztársaság létrehozásában, a Vörös Hadseregben politikaibiztos-helyettesként tevékenykedett és a politikai rendőrségen is szolgált Korvin Ottó mellett. A proletárdiktatúra bukása után internálták, majd kiszabadulása után, 1920-ban, segédkezett az illegális KMP újraszervezésében, amiért 1921 tavaszán a hatóságok elfogták, és tíz év fegyházra ítélték. Mivel 1922-ben szabadult egy Szovjetunióval kötött fogolycsere keretében, Moszkvába emigrál. 1926-ban a Marx-Engels Intézet könyvtárosa lett, majd 1932-ben, a Műszaki Egyetem hallgatójaként gépészmérnöki oklevelet szerzett. A kommunista párt utasítására 1933-ban Magyarországra jön, hogy segítse az illegalitásba vonult Kommunista Pártot. 1934 novemberében újra letartóztatták. A szegedi Csillag börtönben raboskodott Magyarország német megszállásáig, majd a németek a dachaui koncentrációs táborba deportálták. 1945-ben hazatért. 1946-tól Moszkvában, 1948-tól Berlinben volt magyar nagykövet. 1949-től 1951-ig az USA-ban teljesített külügyi szolgálatot. 1951–tól újra nagykövet lett, 1953-ig Londonban, utána 1956-ig Prágában. 1956. július 30-tól haláláig a Magyar Népköztársaság külügyminisztereként dolgozott, leszámítva az 1956-os forradalom november 3-tól november 12-ig tartó időszakát. Horváth volt a vezetője 1957-ben a második magyar ENSZ-delegációnak, itt Kós-Konduktorov Péter helyét vette át.[1] 1956. július 21-től tagja volt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, 1956. novembertől haláláig pedig az MSZMP Központi Bizottságának.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Domonkos László: Ki volt Konduktorov? / Konduktorov nyomában. (Archivált link, megszűnt eredetije http://www.angelfire.com/realm3/hmult/cikkek/kondukt.htm)
  2. Archivált másolat. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 16.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés