Wikipédia

Kisfaludy Társaság

A Kisfaludy Társaság (korabeli helyesírással Kisfaludy-Társaság) Kisfaludy Károly barátai és írótársai által 1836-ban Pesten alapított társaság, amelynek célja kezdetben a költő összes művének kiadása és emlékművének felállítása volt. A társaság Kisfaludy halála után fontos irányítója lett az irodalmi ízlés fejlesztésének, s a hazai szépirodalom támogatásának. A 19. században havonkénti felolvasó ülései az irodalmi élet legfontosabb eseményei közé tartoztak. A társaságot 1952-ben feloszlatták, működése megszűnt.

Kisfaludy Társaság
Alapítva 1836
Megszűnt 1952
Típus kulturális szervezet
Tevékenység írók, költők támogatása, Kisfaludy Károly hagyatékának ápolása
Székhely Pest
Nyelvek magyar magyar
Működési régió országos
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisfaludy Társaság témájú médiaállományokat.
Kisfaludy Károly szobra a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében (Ferenczy István alkotása, 1836)

Története Szerkesztés

A 19. század első felének nagy írói és irodalmárai hozták létre a társaságot, s nem merült ki Kisfaludy Károly műveinek kiadásában és emlékszobrának felállításában, sokat tettek a magyar irodalom fejlesztése és terjesztése érdekében. Felfedezték Arany János költészetét, majd Arany már maga is bekerülvén a Kisfaludy Társaságba, Madách Imre Az ember tragédiája című alkotásának útjait egyengette.

Pályázataik nemcsak szépirodalmi, hanem irodalomelméleti alkotások létrehozására is ösztönöztek. Ellenezték, hogy az irodalmi gondolkodást befolyásolja a politika. Modern irodalmi témákat vetettek fel az 1840-es években, például a dráma korszerű értelmezése, a regény és a dráma különbsége, a népiesség kérdése az irodalomban. Hamarosan lapokat, könyvsorozatokat indítottak.

A Kisfaludy Társaság Évlapjait[1] 1840–1846 között, majd 1860-tól 1940-ig jelentették meg. Közreadták benne például Arisztotelész, Horatius, Boileau, Alexander Pope egyes elméleti munkáit. 1846-ban megindították Hellén könyvtár című könyvsorozatukat, amelyben Aesopus meséit, Püthagorasz és más klasszikus szerzők műveit jelentették meg. Nemzeti könyvtár és Külföldi regénytár címeken is indítottak könyvsorozatokat.

Ösztönöztek a népköltészeti anyag gyűjtésére, igen jelentős a Magyar Népköltési Gyűjtemény című 14 kötetben kiadott sorozatuk, amelyet az 1872-től 1924-ig terjedő időszakban adtak közre.

Gyulai Pál konzervatív vezetése alatt a társaság szembekerült a 19–20. század fordulóján kibontakozó, később a Nyugat körül csoportosuló modern magyar irodalmi irányzat irodalomszemléletével, velük ellentétben az akadémizmust képviselte (lásd pl. Berzeviczy Albert vs. Babits Mihály: „A kettészakadt irodalom”). Innentől végig e változó intenzitású szembenállás egyik pólusa volt a társaság. 1952-ben oszlatták fel.

Alapító tagjai Szerkesztés

Vezetői Szerkesztés

Elnök Hivatali ideje Megjegyzés
Fáy András 1837 – 1841 Igazgató.
Toldy Ferenc 1841 – 1860 Igazgató, 1860-tól másodelnök.
Arany János 1860 – 1867 Igazgató.
Eötvös József 1861 – 1867 Az első elnök.
Kemény Zsigmond 1867 – 1876
Lukács Móric 1876 – 1879
Gyulai Pál 1879 – 1899
Beöthy Zsolt 1900 – 1922 1879-től titkár.
Berzeviczy Albert 1923 – 1936

Pályadíjak Szerkesztés

A Kisfaludy munkáinak kiadása után megmaradt pénzből költői pályadíjakat tűztek ki, amelyek idővel országos jelentőségűvé váltak. Ennek keretében nyert pályadíjat például Arany János 1846-ban Az elveszett alkotmány című komikus eposzával, 1847-ben pedig Toldi című elbeszélő költeményével.

Ismert tagjai Szerkesztés


Jegyzetek Szerkesztés

Irodalom Szerkesztés

  • Fischer Vilmos: A Kisfaludy Társaság története a szabadságharcig, k. n., Budapest, 1928.
  • (szerk.) Kéky Lajos: A százéves Kisfaludy Társaság, Franklin-Társulat, Budapest, 1936.

Források Szerkesztés

  • Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1045–1046. o. ISBN 963-05-6806-3  

További információk Szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kisfaludy_Társaság&oldid=26488221”