Kisfaludy Társaság

A Kisfaludy Társaság (korabeli helyesírással Kisfaludy-Társaság) Kisfaludy Károly barátai és írótársai által, 1836-ban Pesten alapított társaság, amelynek célja kezdetben a költő összes művének kiadása és emlékművének felállítása volt. A társaság Kisfaludy halála után fontos irányítója lett az irodalmi ízlés fejlesztésének, s a hazai szépirodalom támogatásának. A 19. században havonkénti felolvasó ülései az irodalmi élet legfontosabb eseményei közé tartoztak. A társaságot 1952-ben feloszlatták, működése megszűnt.

Kisfaludy Társaság
Kisfaludy Society.jpg

Alapítva 1836
Megszűnt 1952
Típus kulturális szervezet
Tevékenység írók, költők támogatása, Kisfaludy Károly hagyatékának ápolása
Székhely Pest
Nyelvek magyar magyar
Működési régió országos
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisfaludy Társaság témájú médiaállományokat.
Kisfaludy Károly szobra a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében (Ferenczy István alkotása, 1836)

TörténeteSzerkesztés

A 19. század első felének nagy írói és irodalmárai hozták létre a társaságot, s nem merült ki Kisfaludy Károly műveinek kiadásában és emlékszobrának felállításában, sokat tettek a magyar irodalom fejlesztése és terjesztése érdekében. Felfedezték Arany János költészetét, majd Arany már maga is bekerülvén a Kisfaludy Társaságba, Madách Imre Az ember tragédiája című alkotásának útjait egyengette.

Pályázataik nemcsak szépirodalmi, hanem irodalomelméleti alkotások létrehozására is ösztönöztek. Ellenezték, hogy az irodalmi gondolkodást befolyásolja a politika. Modern irodalmi témákat vetettek fel az 1840-es években, például a dráma korszerű értelmezése, a regény és a dráma különbsége, a népiesség kérdése az irodalomban. Hamarosan lapokat, könyvsorozatokat indítottak.

A Kisfaludy Társaság Évlapjait[1] 1840–1846 között, majd 1860-tól 1940-ig jelentették meg. Közreadták benne például Arisztotelész, Horatius, Boileau, Alexander Pope egyes elméleti munkáit. 1846-ban megindították Hellén könyvtár című könyvsorozatukat, amelyben Aesopus meséit, Püthagorasz és más klasszikus szerzők műveit jelentették meg. Nemzeti könyvtár és Külföldi regénytár címeken is indítottak könyvsorozatokat.

Ösztönöztek a népköltészeti anyag gyűjtésére, igen jelentős a Magyar Népköltési Gyűjtemény című 14 kötetben kiadott sorozatuk, amelyet az 1872-től 1924-ig terjedő időszakban adtak közre.

Gyulai Pál konzervatív vezetése alatt a társaság szembekerült a 19–20. század fordulóján kibontakozó, később a Nyugat körül csoportosuló modern magyar irodalmi irányzat irodalomszemléletével, velük ellentétben az akadémizmust képviselte (lásd pl. Berzeviczy Albert vs. Babits Mihály: „A kettészakadt irodalom”). Innentől végig e változó intenzitású szembenállás egyik pólusa volt a társaság. 1952-ben oszlatták fel.

Alapító tagjaiSzerkesztés

VezetőiSzerkesztés

Elnök Hivatali ideje Megjegyzés
Fáy András 18371841 Igazgató.
Toldy Ferenc 18411860 Igazgató, 1860-tól másodelnök.
Arany János 18601867 Igazgató.
Eötvös József 18611867 Az első elnök.
Kemény Zsigmond 18671876
Lukács Móric 18761879
Gyulai Pál 18791899
Beöthy Zsolt 19001922 1879-től titkár.
Berzeviczy Albert 19231936

PályadíjakSzerkesztés

A Kisfaludy munkáinak kiadása után megmaradt pénzből költői pályadíjakat tűztek ki, amelyek idővel országos jelentőségűvé váltak. Ennek keretében nyert pályadíjat például Arany János 1846-ban Az elveszett alkotmány című komikus eposzával, 1847-ben pedig Toldi című elbeszélő költeményével.

Ismert tagjaiSzerkesztés


JegyzetekSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Fischer Vilmos: A Kisfaludy Társaság története a szabadságharcig, k. n., Budapest, 1928.
  • (szerk.) Kéky Lajos: A százéves Kisfaludy Társaság, Franklin-Társulat, Budapest, 1936.

ForrásokSzerkesztés

  • Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1045–1046. o. ISBN 963-05-6806-3  

További információkSzerkesztés