Főmenü megnyitása

Aiszóposz

ókori görög meseköltő

Aiszóposz (ógörögül: Αἴσωπος, átírásban: Aísōpos; latinul: Aesopus), magyaros formában Ezópus(z) (Amorium, Kis-Ázsia, Kr. e. 620 körül – Kr. e. 564 körül) híres ókori görög meseköltő. Európa számára ő a meseirodalom alapítója, neve és számos meséje önállóan is fogalommá vált.

Aiszóposz
Velázquez - Esopo (Museo del Prado, 1639-41).jpg
Élete
Született Kr. e. 620 körül
Amorium, Kis-Ázsia
Elhunyt Kr. e. 564 körül
nem ismert helyen
Nemzetiség görög
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) fabula
Fontosabb művei Mesék
A Wikimédia Commons tartalmaz Aiszóposz témájú médiaállományokat.
Aiszóposz elképzelt alakja egy 15. századi metszeten
Aiszóposz egyik meséjének illusztrációja egy 273-ból származó ravennai templomi padlómozaikon
Aiszóposz mesefigurái, Perugia, 1275
A tücsök és a hangya, Milo Winter illusztrációja (1919)

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Hérodotosz és Arisztotelész szerint az i. e. 6. század első felében élt Szamosz szigetén, Xanthosz, majd Iadmon rabszolgájaként, aki végül felszabadította. Kortársa volt Szapphó is. Hérakleidész Lembosz szerint thrák volt.[1] A hagyomány szerint azonban fríg rabszolga: alacsony termetű, púpos ember volt, aki szellemi képességeivel kiemelkedett kortársai közül, s gazdája szabad emberré tette.

Mesemondó tehetségével nagy népszerűségre tett szert, és hamarosan bekapcsolódott a kor politikai életébe is. A hagyomány szerint eljutott Kroiszosz lüd király udvarába, aki diplomáciai feladatokkal különböző utakra küldte. Így jutott el Delphoiba, ott azonban – amint arról Arisztophanész tudósít – összeütközésbe került a helyi papokkal, akik istenkáromlás miatt megölték i. e. 564-ben.

A delphoiak később jóvátétel gyanánt vérdíjat fizettek, amit volt gazdájának unokája, a hasonló nevű Iadmon kapott meg.

MűveiSzerkesztés

Az állatmese (fabula) műfaja ősidők óta általánosan ismert volt a nép körében. Az addig csak szájhagyomány útján terjedő és fennmaradó mesék megjelennek már Hésziodosz, Arkhilokhosz, Szimónidész műveiben is, de Aiszóposz foglalta írásba az akkor és abban a kultúrkörben ismert mesekincs – valószínűleg – legnagyobb részét. A mesélők ajkán minden bizonnyal sokkal hosszabb történeteket Aiszóposz tömör prózában rögzítette.

UtóéleteSzerkesztés

Élettörténete a századok során számtalan legendával bővült (például az alvilágot is meglátogatta és visszatért onnan), és a középkorban önálló regénnyé vált (Aiszóposz-regény).

Az általa gyűjtött és rögzített mesék az európai kultúrkör mesevilágának alapját képezik, kissé eltérve például a sumér mesevilágnak ezekkel csak távoli hasonlóságot mutató történeteitől. Az indiai Pancsatantra mesegyűjteménnyel, ami a perzsa és arab mesevilág alapját képezi, Aiszóposz történetei közül csak kettő hozható összefüggésbe.

Meséit a középkorban a kolostori iskolákban gyakran olvasták erkölcsi tartalmai miatt.

A könyvnyomtatás feltalálása után hamarosan számos kiadásban jelent meg. Kiemelkedően szép volt az 1476-ban Ulmban megjelent munka, gyönyörű fametszetei miatt.

A 17. és 18. századokban Jean de La Fontaine (1621–1695) és Gotthold Ephraim Lessing (1729–1781) írták újra korszerű formában Aiszóposz meséit.

Magyarra is sokszor lefordították:

  • Heltai Gáspár sajátos keresztény formában át is dolgozta. (Heltai Gáspár: A bölcs Esopusnak és másoknak fabulái).
  • Pesti Gábor: Esopus fabulái, mellyeket mastan újonnan magyar nyelvre fordított Pesti Gábriel (1536?). [1]
  • stb.

A mai európai nyelvekben, így a magyarban is számos olyan fordulat él, ami közvetlenül Aiszóposztól származik (egy fecske nem csinál nyarat, más tollával ékeskedik és sok más).

Magyarul (válogatás)Szerkesztés

  • Aesopi Phrygis fabulae. Gabriele Pannonio Pesthino interprete. Esopus fabulaij, mellijeket mastan wijionnan magijar nijelwre forditot Pesthi Gabriel; Officina Joannes Singrenius, Viennae Pannoniae [Bécs], 1536
  • Szaz fabvla, mellyeket Esopvsból és egybenünnen egybe gyütet és összue szörzet a fabuláknac értelméuel egyetembe Heltai Gáspár; Heltai Gáspár, Kolozsvár, 1566
  • Ezopusnak száz ötven meséi, mellynek most újra magyar nyelvre fordíttatván ki adattattak; s.n., s.l,, 1767
  • Bellegarde: Ezopus élete és fabulái; ford. Németh Antal, Kurtzböck Ny., Bécs, 177?
  • Külömb külömb féle autoroknak görög, és deák nyelvből most újjra magyar nyelvre fordíttatott meséik, mellyek rövid szóval É'sopus' meséinek mondattatnak, 1-2.; Református Kollégium, Kolozsvár, 1776-1777
  • Haszonnal mulattató mesék. Mellyeket rész-szerint Ésopusból vett, rész-szerint maga tsinált, s az olvasásban gyönyörködő iffjaknak kedvekért könnyen érthető versekbe foglalt Pétzeli Jósef; Streibig József, Győr, 1788
  • Fédrusnak, ésópusi beszédekről írt 5 könyvei és ragasztékja; ford., jegyz. Sepsi Zalányi Szabó Elek; Lyceum Ny., Kolozsvár, 1824
  • Fedrus Esópusi meséi; ford. Tamassa Pál; Számmer Ny., Veszprém, 1833
  • Válogatott darabok Esopus elmés meséiből. Magyar nyelvet tanuló gyermekek számára könnyen érthető versekben magyarázta B. J.; Trattner-Károlyi Ny., Pest, 1835
  • Aesop meséi; ford. Szabó István; Hartleben, Pest, 1846 (Hellen könyvtár)
  • Ezópusi mesék, Fédrus után szabadon forditá s közrebocsátá Komáromi Károly; Városi Ny., Debrecen, 1854
  • Fedrusnak Augustus szabadosának esópi meséi; Ramasetter Károly, Veszprém, 1856
  • Phaedrus Aesopusi meséi; ford. Szarvas Gábor; Ráth, Pest, 1869
  • Phaedrus: Aesopi meséinek öt könyve; ford. Sárváry Jakab; Aigner, Bp., 1876 (Magyar könyvesház)
  • 300 Aesopus-mese; ifjúsági átdolg. ifj. Ludvigh János, Boros Gábor; Lampel, Bp., 188?
  • Tanulságos mesék; Eggenberger, Bp., 1891
  • Heltai Gáspár esopusi meséi; kiad. Imre Lajos; Franklin, Bp., 1897 (Régi magyar könyvtár)
  • Markó László: Ezópusi mesék; Grill, Bp., 1898[2]
  • Válogatott Ezopusi mesék; magyarul és vendül írta Mikola Sándor; szerzői, Bp., 1942
  • Száz fabula, melyeket Aesopusból és egyebünnen és összeszerzett a fabulának értelmével egyetemben Heltai Gáspár. Kolozsvár 1566; mai nyelvre átírta Lengyel Dénes; Szent Hilárius, Bp., 1943 (Szent Hilárius könyvek)
  • A bölcs Esopusnak és másoknak fabulái és oktató beszédei valamint azoknak értelme melly fabulákat egybeszerzette és Kolozsvárott anno 1566. kiadta Heltai Gáspár; a mai olvasónak átnyújtja Keleti Arthur; Tevan Ny., Békéscsaba, 1943
  • Aisopos meséi; ford., bev. Czimer József; ABC Rt., Bp., 1943
  • Aiszóposz meséi; ford., utószó, jegyz. Sarkady János; Magyar Helikon, Bp., 1969
  • Aiszóposz meséi; ford., bev., jegyz. Bodor András; Kriterion, Bukarest, 1970 (Téka)
  • Esopus fabulái Pesti Gábor szerint; vál., szerk., jegyz., utószó Ács Pál; Magvető, Bp., 1980 (Magyar Hírmondó)
  • A madarakról és a vadakról; az aiszóposzi meséket magyarította Heltai Gáspár és Pesti Gábor, a fabulákat gyerekeknek átírta Ács Pál és Székely Júlia Anna; Móra, Bp., 1985

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Államéletrajzok: Németh György (szerk.): Államéletrajzok. Budapest: Osiris Kiadó. 1998. ISBN 963 379 367 X  
  • Falus Róbert: Apollón lantja. A görög-római irodalom kistükre. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1982.
  • Falus Róbert: Az ókori görög irodalom története, Gondolat, Bp. 1964.
  • Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 116–118. o.  
  • Reinhard Dithmar: Existenz- und Gesellschaftskritik in der Fabel von Äsop bis Brecht, in: Die Schulwarte, 1/1971. (németül)
  • Klaus Grubmüller: Meister Esopus. Untersuchungen zu Geschichte und Funktion der Fabel im Mittelalter. Zürich und München 1977. (németül)
  • August Hausrath: Aesopische Fabeln. Reihe Tusculum. Leipzig 1970. Griechisch-Deutsch. (németül)
  • Kindlers Literaturlexikon, Band V, Zürich 1985. (németül)

További információkSzerkesztés

  • Aisopos: Esopus fabulái (MEK)
  • Az Aesopus életéről, erkölcséről, minden fő dolgairól és haláláról való história; ford. Laskay János, tan. Uray Piroska, a fakszimile szövegét közzéteszi Kőszeghy Péter; MTA Irodalomtudományi Intézet–Akadémiai, Bp., 1987 (Bibliotheca Hungarica antiqua)

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés