Arkhilokhosz

ókori görög költő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. június 5.

Arkhilokhosz vagy latinosan Archilochus (Párosz sziget, i. e. 7. század) görög költő. Az európai líra egyik legnagyobb korai alakja, költőegyénisége.

Arkhilokhosz
Születetti. e. 688[1]
Párosz[1]
Elhunyti. e. 645 (42-43 évesen)
Naxosz
SzüleiTelesicles
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Arkhilokhosz témájú médiaállományokat.

Az utókor Arkhilokhosz életútjáról alkotott képe részint töredékesen fennmaradt költeményein alapul, de személyéről további információkkal szolgálnak a szülőföldjén, Pároszon emlékére emelt csarnokban, az Arkhilokheionban feltárt feliratok is. Élete feltehetően bővelkedett kalandos fordulatokban, s verseiből egy szenvedélyes ember bontakozik ki. A Magyar nagylexikon szerint i. e. 650 körül született törvénytelen gyermekként, apja a nemesi származású Telesziklész, anyja pedig egy rabszolganő volt. Ifjúkorában apja oldalán tevékenyen közreműködött a parosziak thaszoszi kolóniaalapítási terveinek megvalósításában. Egy előkelő paroszi polgár, Lükambész leánya, Neobulé iránt táplált gyengéd érzelmeket, és miután közeledése visszautasításra lelt, a legenda szerint gúnyverseivel öngyilkosságba kergette az apát és egykori kedvesét is. A mindeközben a thaszosziakkal folytatott küzdelmet váltakozó szerencse kísérte, végül érett férfikorában telepedhetett le az északabbra fekvő, gazdagabb szigeten. A feltevések szerint egy a naxosziakkal vívott csatában lelte halálát.

Művészi szemléletét a régi konvenciók elvetése és az új keresése jellemezte. Formai kísérletezései mellett verseinek tartalma és hangvétele is újszerűnek számított, elvetette a mitológiai utalásokat, és korábban sosem hallott szókimondással verselt az érzéki szerelemről, a szív fájdalmairól. Nevéhez fűződik több fontos lírai forma megteremtése, a görög–latin időmértékes verselésben használt egyik összetett sor, az arkhilokhoszi verssor, emellett az elégia és a iambosz műfajának népszerűvé tétele is. Harci és filozofikus hangvételű elégiáit disztichonban írta, fennmaradt gúnyverseinek jellemző verslába viszont a jambus.

Művészete sok tekintetben megújította a görög költészetet, az ókori kánonban Homérosszal vetekedő jelentőségű lírikusnak tartották. Átvette, használta és fejlesztette az epikus dialektust. Nem csupán egyiptomi papiruszokon maradtak fenn Arkhilokhosz-költemények, de lírája még a római császárkorban is népszerűnek számított.

Nem csak költészetének tartalma és hangvétele volt újszerű, hanem formája is: ő alakította ki a legfontosabb lírai formákat, az elégiát, a jambust stb. A személyére és életére vonatkozó értesülések részint költeményeiből, részint egy Párosz szigetén talált feliratból származnak.

Egy költeménye:

Igen magas, vagy haj fodroskás
Kevély királyra nem tekintek:
Sem hogy szakállt leányi módra
Nyirbáljon: hanem hosszaska, horgas
Szárú, szeme sasos, nap sütötte,
Erős nyoma legyen, szive bátor.

(Fabchich József, 1804)

  • Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 472–474. o.  
  • Castiglione László: Az ókor nagyjai. Budapest: Akadémiai. 1971. 102. o. ISBN 963-375-100-4  
  • Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 377. o. ISBN 963-05-6800-4  

További irodalom

szerkesztés
  • Falus Róbert: Apollón lantja. A görög-római irodalom kistükre. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1982.
  • Falus Róbert: Az ókori görög irodalom története, Gondolat, Bp. 1964.
  • Homér és Osszián (Budapest, 1957)
  • Ritoók-Sarkady-Szilágyi: A görög kultúra aranykora. Gondolat, Bp. 1984.
  • Szepes Erika (főszerk.): Antik lexikon. Corvina, 1993.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
  1. a b „Архилох” (orosz nyelven). Brockhaus and Efron Encyclopedic Dictionary. Volume II, 1890.