Főmenü megnyitása

Bérczy Károly

magyar író, költő, újságíró, műfordító, szerkesztő

Bérczy Károly (eredeti neve: Stand Károly) (Balassagyarmat, 1821. március 2.Pest, 1867. december 11.) magyar író, költő, újságíró, műfordító, szerkesztő, a márciusi ifjak egyike.[1]

Bérczy Károly
Bérczy Károly
Bérczy Károly
Született Stand Károly
1821. március 2.
Balassagyarmat
Elhunyt 1867. december 11. (46 évesen)
Pest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, költő, újságíró, műfordító, szerkesztő
A Wikimédia Commons tartalmaz Bérczy Károly témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Édesapja Bérczy János volt.[2]

 
Bérczy Károly fiatalon

Jogász végzettségével a Helytartótanács munkatársaként fogalmazó volt 1842–1849 között, így 1847-től Széchenyi István irányításával dolgozott a közlekedési osztályon, ahol gróf Széchenyi István oldalán teljesített titkári szolgálatot. Betegsége miatt megvált a hivataltól és újságíró lett.

1846-ban tagja volt a Tízek Társaságának. Részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. 1854-től a Politikai Újdonságok főmunkatársa volt. Előbb a Pesti Napló külpolitika rovatát vezette, majd ő indította meg 1857. január 15-én az első magyar nyelvű sportlapot, Lapok a lovászat és vadászat köréből címmel. (A lap címe 1858-tól 1918-ig Vadász és Versenylap volt.) Német vonatkozású vadászati szótárt is publikált. Madách Imréről, akinek barátja volt, Bérczy írta meg az első életrajzot. 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1862-ben tagja lett a Kisfaludy Társaságnak. 1867-ben nemességet kapott.

MunkásságaSzerkesztés

Madách Imre barátja és első életrajzírója volt.[3] Amikor az akadémia 1863-ban tagjává választotta Madáchot, akkor a A nőről, különösen aesthetikai szempontból[4] című székfoglaló értekezésének kéziratát Bérczy Károly olvasta fel, mivel Madách ekkor már súlyos beteg volt.[5] Bérczy lírája szentmentális: gyakori témája a halálvágy, a természetbe menekülés, a sorsszerűség. Gazdag szépirodalmi hagyatékából kiemelkednek műfordításai. Főleg Dickens műveit fordította és Puskin Anyegin című művét 1866-tól az ő fordítása népszerűsítette.[6]

MűveiSzerkesztés

  • Bitorlott szerelem (1840)
  • Az apostol (1848)
  • Élet és ábránd I.-II. (elbeszélések, 1852)
  • Élet-útak (1853)
  • Világ folyása I.-II. (elbeszélések, 1854)
  • Világkrónika. Népszerű eléadása az 1855. september elejétől 1856. october végeig történt nevezetesebb eseményeknek; Heckenast, Pest, 1856
  • Az őrült nő sziklája
  • Magyar-német és német-magyar vadász-műszótár (szerkesztő, 1860)
  • Hazai és külföldi vadászrajzok; Emich, Pest 1863
  • Magyar méneskönyv Magyarországon volt és lévő angol telivér lovak jegyzéke és származása. Egy függelékkel; szerk. Bérczy Károly; Emich Ny., Pest 1865
  • Madách Imre emlékezete (1866)
  • A gyógyult seb (1880) Online
  • Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest (1882)
  • Balogh Károly: B.K. ismeretlen naplója (1935)
  • Feltámad a múlt; Siményi, Bp., 1943
  • Kísért a múlt...; Napsugár, Bp., 1944 (Napsugár könyvek)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés