Főmenü megnyitása
A pesti Pilvax kávéház, ahol 1848. március 15-én Petőfi Sándor először olvasta fel a Nemzeti dal! című versét. Preiszler József korabeli színezett tollrajza

Márciusi ifjaknak tágabb értelemben az 1848–49-es forradalom és szabadságharc közvetlen előkészítésében, valamint az 1848. március 15-i eseményekben részt vett, harminc évnél fiatalabb személyeket, a radikális forradalmi szellem irodalmi képviselőit nevezi az irodalomtörténet, szűkebb értelemben Petőfi baráti körét, a magyar vidék céljaikkal rokonszenvező irodalmárait, a márciusi forradalom ifjú szónokait, a Márciusi Klub, majd az Egyenlőségi Társulat[1] fiatal tagjait, a Marczius Tizenötödike[2][3] és más radikális lapok politizáló írógárdáját.[4]

A márciusi ifjak a forradalom idejénSzerkesztés

A márciusi ifjúság kisebb baráti csoportok összetalálkozásából szerveződött történelmi hatású táborrá. Az Életképek című lap 1847. július 4-i számában névtelen programcikk jelent meg Észarisztokrácia címmel.[5] Írója Jókai Mór volt, aki forradalmat jósolt. Az „észarisztokrácia" elve szerintük azt jelentette, hogy az országgyűlés alsó táblájához kerülőket kizárólag képességeik alapján kellene megválasztani, és a felső táblába kerülők között is a hozzáértés, a rátermettség és nem a származásnak kell lennie az elsődleges szempontnak. A márciusi ifjak magukat észarisztokráciának tartották, és semmi kétségük sem volt aziránt, hogy mást, mint a nép érdekeit, nem is képviselhetnek.

Az irodalom hivatása az igazságot terjeszteni… az igazságnak tetsző alakot adni… Őrt állni az emberiség örök jogai felett, felrázni az alvó erőt gyáva tespedéséből, fogyasztani a szűkkeblűség birodalmát, s mi legfőbb: tudni szólani és tenni a jó ügyért.
– Jókai Mór
„Szeretem századunkat nemcsak nagyszerűségeiben, mivel az osztályfalakat óriási erővel döngeti, az összes emberiséget nagyban és komolyan vezeti az egyenlőség felé, a gépekkel teljesen a szellem urasága alá helyezi az anyagot; az észt, a filozófiát a gyakorlati politikai élet által elterjeszti a kunyhókig … mindinkább közelebb hozza az embert embertársához annyira, hogy most világrészünk két ellenkező végén sokkal közelebb állanak egymáshoz az emberek, mint hajdan két szomszédvár birtokosai.
– Irinyi József
A gyermek egyedül nem képes útnak indulni, vezetőre van szüksége. Kiskorú nemzetnél ez alapja a fővezéri hatalomnak. A népet vezeti egy tapasztaltabb, okosabb férfiú. A tömeg ragaszkodása egy ily vezérhez igen természetszerű. Nála látják elrejtve jövőjök kulcsait, gyermeki bizalommal simulnak hozzá. Olyan e vezér, mint a mágnesvas, melyre az apró vasporszemek köröskörül ráragadnak. Lehet-e bűnről vádolni e delejvasat azért, hogy annyi apró porszemet magához láncol? A keblében rejtett erő láthatlan hatalma vonzza magához e kis részeket, s ezek önkéntesen simulnak hozzá. Tapasztalatlan népnél vezér csak az lehet, ki ily benső varázserővel bír.
– Vasvári Pál: Irányeszmék[6]

Ott áll majd a krónikákban
Neved, pesti ifjúság,
A hon a halálórában
Benned lelte orvosát.
– Petőfi Sándor: 15-ik március, 1848.


„Ott áll majd a krónikákban / Neved, pesti ifjúság”Szerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés