Főmenü megnyitása

Emődy Dániel (Alsófüged, 1819. november 13.Sárospatak, 1891. április 13.) jogakadémiai tanár.

Emődy Dániel
Született 1819. november 13.
Alsófüged
Elhunyt 1891. április 13. (71 évesen)
Sárospatak
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogakadémiai tanár

ÉleteSzerkesztés

Emődy István sárospataki gimnáziumi tanár és Csáji Sára (Csáji Márton tiszáninneni református püspök unokája) fia volt. Korán árvaságra jutván, édesanyjával együtt Szikszóra költözött, hol alsóbb iskoláit járta; egy évet Remetén töltött. 1836. november 1. a felsőbb tanulmányok hallgatása végett Debrecenbe ment; akadémiai pályáját 1841-ben végezte s még azon év végén Tisza Lajos házához ment, László, Kálmán és Lajos fiai mellé nevelőül három évre 300 aranyforint évi fizetéssel.

1843-ban otthagyta állását és Pestre költözött, hol 1846. december 19.-én a királyi táblán ügyvédnek esküdött föl. 1848 márciusában tevékeny részt vett Jókai Mórral s Petőfi Sándorral a pesti ifjuság mozgalmaiban. 1848. április 27.-én Klauzál Gábor földművelési miniszter fogalmazónak nevezte ki 800 aranyforint évi fizetéssel. Mint minisztériumi hivatalnokot és nemzetőrt Kossuth Lajos a Dembinszky Henrik által megszállott és a harcszinterét képező vidékre küldte a népfelkelés szervezésére; itt volt 1849. áprilisig, midőn Pestre visszatért és a 8. honvéd-zászlóaljhoz, hova előbb már hadnagyi ranggal kineveztetett, akart belépni; azonban Kossuth Beöthy Ödönhöz küldte Nagyváradra, kivel aztán Brassóba ment, honnét júniusban Bukarestbe kellett volna menniük követségbe, de a román kormány kijelentette, hogy a forradalmi kormánnyal nem akar érintkezésbe lépni, ezért visszatértek és ő Debrecenbe ment; fizetésén felül egy arany napi díja járt volna, de ezen díjakat sem Beöthy sem ő nem vette föl. Ismét Pestre ment, hogy zászlóaljába lépjen, de Szemere Bertalan a hivatalos lap szerkesztését bízta rá.

A szabadságharc után mint kompromittált egyén elvesztette ügyvédi diplomáját, melyet azonban 1852. szeptember 27.-én visszakapott, emellett a fővárosban irodalommal is foglalkozott. 1863 szeptemberében Sárospatakra költözködött, hol a református főiskolában a magyar magánjog tanszékére választották. Mint tanár irodalmi összeköttetéseit megszüntette és egyedül tanári kötelességének élt. 1853-ban lépett először házasságra Gömbös Krisztinával (korábban Vidos Viktorné), aki 1854-ben meghalt; második neje 1863-ban Kovácsy Vilma lett; elsőtől Béla törvényszéki bíró, másodiktól egy fiú- és két leánygyermeke születtek. Latinul, németül, franciául, angolul olvasott és beszélt.

MunkáiSzerkesztés

  1. Székfoglaló beszéd. Sáros-patak, 1864. (Különnyomat a Sárospataki Füzetekből.)
  2. A magyar magánjog tankönyve. U. ott, 1892. Két kötet. (Kiadta fia Emődy Béla törvényszéki biró. Ism. P. Napló 83. sz.)

Egy pár verse jelent meg az Életképekben és a P. Divatlapban (1845.); ez időtől 1848-ig a Csengery Antal által szerkesztett Pesti Hirlap belmunkatársai közé tartozott és jelentéseket írt Pest megye közgyűléseiről; Pákh Albert megbetegedése után a fővárosi újdonságok rovatát vezette; 1848-ban egyéb cikkeket is írt a lapba a napirenden levő kérdésekről, de valamennyit névtelenül vagy E. betűvel jegyezve. 1849. július 1-jétől augusztus 11-ig felelős szerkesztője volt a hivatalos Közlönynek, de ebben neve alatt a programon kívül más nem jelent meg. 1856–57-ben a dr. Szabó Alajos által kiadott Magyar Néplapban vezette a külpolitikai rovatot. 1857–63-ig belmunkatársa volt a Pesti Naplónak, melybe 1859-től fogva, főként az 1860–61-es mozgalmasabb időben olykor vezércikket is írt, néha „egy falusi politikus” álnév vagy X (1861. máj. 16. sz.) és *** aláírással, máskor minden aláírás nélkül; ugyanebbe a lapba írt könyv- és színműbírálatokat is E. D., vagy -ő- aláírással és névtelenül. A Pákh Albert által szerkesztett Ujabbkori Ismeretek Tárában is van nehány cikke: Francziaország Lajos Fülöp alatt, Halálbüntetés sat. E. jegy alatt. Emlékbeszéde Erdélyi János felett a Sárospataki Füzetekben (XIII. 1869.) jelent meg. 1884-ben Hegedűs László felett tartott emlékbeszédet, mely megjelent a sárospataki főiskola Értesítőjében (1884.) Erdélyi János Egyetemes irodalomtörténetének utolsó részét, Erdélyi jegyzeteiből és kézirataiból ő szerkesztette össze s a kiadás gondját is ő vitte.

ForrásokSzerkesztés