Főmenü megnyitása

Szikszó

magyar város

Szikszó város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A Szikszói járás központja. Miskolctól 17 km-re található. Valamint ebben a városban találjuk a HELL ENERGY Magyarország üzemét.

Szikszó
Pázmány Péter tér
Pázmány Péter tér
Szikszó címere
Szikszó címere
Szikszó zászlaja
Szikszó zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeBorsod-Abaúj-Zemplén
Jogállás város
Polgármester Füzesséri József[1] (független)
Irányítószám 3800
Körzethívószám 46
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség5278 fő (2018. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség146,48 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület36,23 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szikszó (Magyarország)
Szikszó
Szikszó
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 11′ 42″, k. h. 20° 56′ 46″Koordináták: é. sz. 48° 11′ 42″, k. h. 20° 56′ 46″
Szikszó (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Szikszó
Szikszó
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Szikszó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szikszó témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

A környéken már a honfoglalás idején megtelepedtek a magyarok. Első írásos említése 1280-ra tehető, ekkor ugyanis IV. László itt keltez három oklevelet, a következőkkel zárva sorait: Datum in Zekzou, feria tertia proxima post dominicam judika MCCLXXX. Újabban egyes történészek arra a következtetésre jutottak, hogy a fenti dokumentumban megjelölt hely nem a mai Szikszó helyén álló településre vonatkozik, így ők az első írásos említést 1307-re teszik, amikor is Károly Róbert adott ki oklevelet „in Zykzo”. 1320-ban 96 garas pápai tizedet adózott, mintegy 10 %-kal kevesebbet, mint Gönc[3] Ennek alapján mezőváros lehetett. Ebben az időben még az Aba család birtoka volt; az ő kihalásukkal került 1391-ben Zsigmond király, majd felesége, Mária királynő birtokába. Ekkor már királyi városként említették. Ebben az időben virágzásnak indult; ekkor épült a kisebb módosításokkal, de ma is álló gótikus templom. A fejlődéshez kedvező földrajzi helyzete is hozzájárult: errefelé vezetett az út Kassa és Krakkó felé. A bortermelés már ebben a korban is jelentős volt.

A 16. században a város uraival, a Perényiekkel együtt áttért a református hitre. Ekkor került gótikus temploma a református egyházhoz.

1558. október 13-án Velicán füleki bég kirabolta és felégette a várost. A zsákmánnyal visszavonuló törököket másnap Sajókazánál utolérte és legyőzte a Bebek György és Telekessy Imre vezette magyar végvári csapat.

1564-től adót fizetett a töröknek; ennek ellenére 1566-ban, 1567-ben és 1573-ban is fosztogatták a török csapatok. 1577. november 10-én Ferhát füleki bég támadta meg a vasárnap délelőtti prédikáció közben. A templom kerítésén is bejutottak, de magát a templomot nem tudták elfoglalni. Másnap este a hazatérő portyázókat a Sajó gázlójánál (Sajószentpéternél, más forrás szerint Vadnánál) érték utol Rákóczi Zsigmond szendrői várkapitány katonái. Kisvártatva megérkezett Kassáról Geszti Ferenc és Prépostváry Bálint csapata, és együtt legyőzték a számbeli fölényben harcoló törököket.

A kóborló török martalócok elleni védekezésül 1586-tól sövénnyel és árokkal erősítették meg a várost, erődített kastéllyá építették ki a templomot. 1588-ban 11 000 fős török had támadta meg Szikszót. Rákóczi Zsigmond egri várkapitány vezetésével a várost sikerült megvédenie a 2000 lovasból és 400-500 gyalogosból álló magyar seregnek. A harmadik szikszói csatában 2000 török mellett több száz magyar és német katona esett el. A helybéliek mindmáig ismerik a tömegsírok helyét.

1679-ben Thököly Imre erdélyi fejedelem serege győzte le itt a labancokat. Budapesten, a Hősök terén, Thököly alakja alatt dombormű örökíti meg a csatát.

Mivel a polgárok 1703-ban Rákóczihoz csatlakoztak, Jean Rabutin császári generális 1706-ban teljesen felégette a várost. Ekkor tűnt el végleg az a büntető kard, amellyel addig a halálos ítéleteket hajtották végre.

1848-ban Mészáros Lázár csapatai arattak itt győzelmet az osztrák csapatok felett.

1852-ben egy lakástűz következtében az egész város leégett. Sikerült újjáépíteni, de az anyagi terheket viselni nem bíró polgárok hamarosan kérvényezték, hogy településüket minősítsék vissza nagyközséggé.

A trianoni békeszerződés után 1920 és 1938 között, amikor Kassa Csehszlovákiához tartozott, Szikszó volt Abaúj-Torna vármegye székhelye. Ezt a rangját 1938 és 1945 között, amikor Kassa újra Magyarország része volt, elveszítette, majd 1945 és 1950 között ismét a már Abaúj nevű megye székhelye lett.

1962. július 1-jéig járási székhely volt. 1989-ben városi címet kapott.

Főbb közigazgatás-történeti adatok 1900 óta
Rangja
1950-ig nagyközség
1950–1970 önálló tanácsú község
1970–1989 önálló tanácsú nagyközség
1989 óta város
Területi beosztása
1945-ig Abaúj-Torna vármegye, Szikszói járás
1945–1950 Abaúj vármegye, Szikszói járás
1950–1962 Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Szikszói járás
1962–1983 Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Encsi járás
1984–1989 Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Miskolci városkörnyék
1989 óta Borsod-Abaúj-Zemplén megye
1994 óta Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Szikszói kistérség
Megyeszékhely
1920–1938 Abaúj-Torna vármegye
1945–1950 Abaúj vármegye
Egyéb központi szerepköre
1962-ig Szikszói járás székhelye
1994 óta Szikszói kistérség központja

NépcsoportokSzerkesztés

A település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.[4]

NépességSzerkesztés

A település népességének változása:

 

LátnivalókSzerkesztés

  • Bethánia kastély
  • Borpincék
  • Gótikus református templom

Híres szikszóiakSzerkesztés

Itt született:

TestvérvárosokSzerkesztés

KépgalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Szikszó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 27. (Hozzáférés: 2018. szeptember 27.)
  3. Kristó Gyula: A rozgonyi csata. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978. ISBN 963 05 1461 3
  4. A nemzetiségi népesség száma településenként

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés