Wikipédia

Hunfalvy Pál

cipszer származású magyar jogász, etnológus, nyelvész, az MTA tagja

Hunfalvy Pál, születés nevén Paul Hunsdorfer (Nagyszalók, 1810. március 12. – Budapest, 1891. november 30.) cipszer[4] származású kisnemes, magyar jogász, etnológus, nyelvész, az 1848–1849-es forradalom idején parlamenti képviselő, az MTA tagja. Kezdetekben a török–magyar nyelvrokonság híve volt. Ugyanakkor ő az első, aki Magyarországon a sumer–magyar nyelvrokonság lehetőségét felvetette.[5]

Hunfalvy Pál
Hunfalvy Pál Ellinger.jpg
Született

Nagyszalók
Elhunyt 1891. november 30. (81 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • jogász
  • politikus
  • néprajzkutató
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Sírhely Fiumei Úti Sírkert[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Hunfalvy Pál témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

 
Emléktáblája a késmárki líceum falán

Hunfalvy János bátyja. Német anyanyelvű, magyarul csak később, hatéves korától kezdett tanulni[forrás?]. Ennek ellenére hivatalos papírjain a magyar nevét használta, a naplóját is magyar nyelven vezette.[6]

Filozófiai, jogtudományi és teológiai tanulmányokat folytatott Miskolcon és Késmárkon. 1833-ban Podmaniczky Károly gyermekeinek nevelője lett. 1838-tól ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1842-től a késmárki evangélikus főiskola jogtudománytanára, 1846-tól igazgatója. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején képviselőként a Habsburgokkal való megbékélést sürgető, a trónfosztást ellenző Békepárt tagja<forrás?>. A debreceni országgyűlés jegyzője.[7] Emiatt Haynau 1850. július 5-én a debreceni magyar országgyűlés más, a Habsburgok trónfosztásában részt vett tagjával együtt halálra ítélte, ám az ítéleteket azonnal kegyelmi záradékkal látta el, és a képviselőket szabadon bocsátotta, illetve kegyelemben részesítette. (Az eljárás összesen 23 képviselőt érintett). Toldy Ferenc segítségével 1851-ben a Akadémia könyvtárosa lett. Ezt a tisztséget haláláig betöltötte.

1840-től foglalkozott nyelvészettel. 1849–50 telén kezdett finnül tanulni, majd 1850-ben amnesztiát kapott. 1851-ben ismerkedett meg Reguly Antallal, 1857–58-ban segített vogul anyagának rendezésében. Ő hívta Budenz Józsefet 1858-ban Göttingenből Pestre, hogy tanulmányozza a később finnugornak nevezett nyelveket. Nyelvészeti folyóiratot indított Magyar Nyelvészet címen, majd 1862 és 1874 között a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztésére is megbízást kapott.

1861-ben, illetve 1865 és 1867 között képviselőházi tag, ettől kezdve a felsőház (vagy főrendi ház) tagja. 1869-ben a Balti-tenger környékén tett tanulmányutat.

Munkássága a saját korában ellentmondásos értékeléseket szült. Akadémiai kinevezése után azonnal az Akadémiai Nagyszótár összeállítása és kiadása ellen fordult, bár annak kiadását végül nem tudta megakadályozni. Öt évvel később alapította a Magyar Nyelvészt. Megtanult finnül, és már 1861-ben leszögezte, hogy az eredetkutatásoknak a finn nyelv irányába kell mutatniuk. Ugyanebben az évben maga mellé vette Budenzt, akinek feladata volt, hogy találja meg az indoeurópai nyelvészet mintájára létrehozott rekonstruált ősszavak segítségével a finn kapcsolatot.

Hunfalvy jelentős szerepet játszott az ugor-török háborúban. Vámbéry Ármin magyar-türk rokonság tárgyában írott első nagyobb munkája, a "Magyar és török-tatár szóegyezések"[8] című, 1869-70 során megjelent mű szolgáltatta az Ugor-török háború kitörésének hadi okát. Vámbéry amellett érvelt, hogy a türk nyelvek és a magyar közti nagyszámú hasonlóság e nyelvek és népek közös ázsiai eredetére mutat. E tárgyban írott munkái hosszan elhúzódó, gyakran durva hangvételű tudományos és közéleti vitát robbantottak ki Magyarországon. A magyar nép és nyelv finnugor eredetének hirdetői, Budenz József és követői hangosan támadták Vámbéryt és elméletét, megkérdőjelezve Vámbéry tudományos szavahihetőségét és tisztességét. Hunfalvy e vitában az ugor oldal mellett foglalt állást.[9] A vitához való legfontosabb hozzájárulása "Magyarország ethnographiája"[10] című, 1876-ban megjelent munkája, amely kiszélesítette az Ugor-török háború harcvonalát. Ebben a munkában a szerző kiemeli a nyelv és nemzet közti igen erős kapcsolatot (48. o.), megkísérli bizonyítani, hogy a hunok finnugorok voltak (122. o.), megkérdőjelezi a geszták hitelét és eredetét (295. o.), arra a következtetésre jut, hogy a hunok, bolgárok és avarok ugorok voltak (393. o.), megjegyzi, hogy a zsidók jóval szaporábbak más népeknél, így gyorsan növekvő lélekszámuk valódi veszélyt jelent a nemzet számára (420. o.), és hangsúlyozza, mennyire fontos és élenjáró szerepet játszottak a németek a magyar műveltség és gazdaság fejlődésében (424. o.).

Hunfalvy nézetei más tekintetben is „vaskos tévedéseket” tartalmaztak. Egyáltalán nem ismerte fel a néprokonság és a nyelvrokonság közötti különbségeket. Ő azt még egynek, és oszthatatlannak tartotta, ezt azonban rövid időn belül megcáfolta a tudomány. 

„…a nemzetek ethnikai eredetét az illető nyelv eredetével kell egynek tartani. Ugyde a nyelv támadására egy helyet kell elfogadni, a hol idegen hatásoktól menten és csak rokon hatásoktól környezve, határozott, többé el nem mosódható jellemre fejlődhetett.” (Hunfalvy Pál: Ugor vagy török-tatár eredetű-e a magyar nemzet? Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből XI/I [1882], Budapest, 1883. 35.)

Kritikusai szerint érdemi érvek helyett csak az akadémiai poszt tekintélyét használta fel. Dr. Marácz László így fogalmazza ezt meg: „Azt a tényt, hogy a »finnek« nyerték meg az ugor–török háborút, alig lehet tudományos érdemnek nevezni. Lényegében annak volt köszönhető, hogy Hunfalvy és tábora a Bach-korszakban hatalomra került a Magyar Tudományos Akadémián.” Ugyanakkor 1864-ben a Helytartótanács megakadályozta a pesti egyetemen létrehozandó önálló finnugor tanszék felállítására tett javaslatot.[11] Arany János 1878-ban írta Budenzhez című bökversét: „Igazi vasfejű székely a Bálint: Nem arra megy, amerre Hunfalvy Pál int.” Az említett Bálint Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész, aki – mivel Vámbéry mellé állt – nem kapott állást az Akadémián, majd 1879-ben el is hagyta az országot. A Hunfalvyval szemben megfogalmazott állítás, miszerint elégette volna Szentkátolnai Bálint Gábor gyűjteményét, valójában kései toposz, és megtörténte nem igazolható.[12]

MűveiSzerkesztés

 
Hunfalvy Pál szobra Szanyi Péter alkotása a Diósgyőri Gimnázium főbejáratánál (Miskolc, Diósgyőr)

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Hunfalvy, Paul (BLKÖ)
  3. ↑ http://resolver.pim.hu/auth/PIM58761, Hunfalvy Pál, 2018. szeptember 7.
  4. ↑ Hodgyai Mátyás: Horthy idejében elfogadták a finnugrisztikát. [2014. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 17.)
  5. ↑ http://www.nyest.hu/renhirek/akiknek-el-akarjak-venni-a-multjukat
  6. ↑ Kozmács István: Tudósítás Hunfalvy pál kéziratos hagyatékáról
  7. ↑ Fodor István: idegen hatalmak kényszerítették-e ránk a „finnugor elméletet”?[1]
  8. ↑ VÁMBÉRY Ármin: Magyar és török-tatár szóegyezések. In: Nyelvtudományi közlemények VIII. 109-189. o. http://www.nytud.hu/nyk/reg/008.pdf
  9. ↑ HUNFALVY Pál: Ugor vagy török-tatár eredetű-e a magyar nemzet? In: Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XI. kötet. (1883-84) http://digilib.mtak.hu/B336/issues/vol11/B3361101.pdf
  10. ↑ HUNFALVY Pál: Magyarország ethnographiája. http://www.fszek.hu/mtda/Hunfalvy-Magyarorszag_ethnographiaja.pdf
  11. ↑ Fodor István: Idegen hatalmak kényszerítették-e ránk a "finnugor elméletet"?
  12. ↑ Hujber Szabolcs: Az "égető". Hunfalvy Pál nyelvészeti munkássága az idő mérlegén.

ForrásokSzerkesztés

  • Domokos Péter szerk. Finnugor életrajzi lexikon. Tankönyvkiadó, Budapest, 1990

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hunfalvy_Pál&oldid=22718925”