Arad (Románia)

város Romániában, Arad megyében

Arad (románul: Arad, németül: Arad, középkori latinul Aradinum) város Romániában. Az egykori Arad vármegye, ma Arad megye székhelye. A 20. században Kisszentmiklós, Mikelaka, Újarad és Zsigmondháza településeket csatolták hozzá. Nyugat-Románia harmadik legnagyobb városa, Temesvár és Nagyvárad után, 159 704 lakosával pedig Románia 12. legnagyobb városa. A Maros forgalmas közlekedési csomópontja, valamint fontos kulturális és ipari központja. Arad adott otthont Európa egyik első zenei konzervatóriumának és általános iskolájának, továbbá az első Romániában gyártott személygépkocsinak. Napjainkban Arad román ortodox érseki székhely, 2 egyetemmel rendelkezik.

Arad (Arad)
A városháza
A városháza
Arad címere
Arad címere
Arad zászlaja
Arad zászlaja
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeArad
Rang municípium
Községközpont Arad
Polgármester Călin Bibarț
(2020–)
Irányítószám 310001–310508
Körzethívószám 56
SIRUTA-kód 9262
Népesség
Népesség145 078 fő (2021. dec. 1.)[1]
Magyar lakosság10 071 (7%, 2021)[2]
Népsűrűség1 245,3 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság110 m
Terület116,5 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 10′, k. h. 21° 19′Koordináták: é. sz. 46° 10′, k. h. 21° 19′
Arad weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Arad témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A város multikulturális örökségét annak köszönheti, hogy a középkorban a Magyar Királyság és a Temesvár vilajet, majd az újkorban az Erdélyi Fejedelemség, az Osztrák-Magyar Monarchia, 1920 óta pedig Románia része. Jelentős számú magyar lakossággal bír, ugyanakkor fellelhetők itt németek, zsidók, szerbek, bolgárok és romák, akik az évszázadok során letelepedésül ezt a helyet választották. A 19. század második felében és a 20. század elején a város gyors fejlődésen ment keresztül. Ebben az időszakban épültek Arad legértékesebb épületei, melyek ma jelentősen meghatározzák Arad látképét. Ilyen például a neoklasszikus Ioan Slavici Színház, az eklektikus Közigazgatási Palota és a neogótikus Vörös templom.

Nevének eredete szerkesztés

Arad neve a magyar településnevek túlnyomó többségéhez hasonlóan puszta személynévből keletkezett. Valószínűleg Arad, Urod, Orod lehetett az itteni várba I. István által az Ajtony vezér fölötti győzelme után kinevezett első ispán neve.[3]

 
Ioan Slavici Színház

A kommunizmus alatt át akarták nevezni Arad-Ziridava névre (a Cluj-Napoca-szerű átnevezésekhez hasonlóan), de végül ez nem történt meg.[4]

Története szerkesztés

A várostól északkeletre, az Újzimánd-Földvári-pusztán egy kavicsbányában honfoglalás kori köznépi temetőt tártak fel. A jellegzetes leletek tanúsága szerint a 10. században nyitották meg (kéttagú csüngők, ruhadíszek, pitykék, nyakperecek, állatfejes karperecek, sima hajfürtkarikák, nyakban viselt kereszt és félhold alakú csüngő). A temetőt törés nélkül használták I. László koráig. Ez azt mutatja, hogy a korai magyar állam belharcai, Ajtony vezér leverése nem feltétlenül okoztak törést az egyszerű emberek életében.[5]

A település ősidők óta fontos átkelő és vásárhely volt. Várát 1132-ben említik először. Ez nem azonos a mai várral, hanem a mai várostól 7 km-re keletre feküdt. Itt végeztette ki 1131-ben II. Béla szerb felesége a férje megvakításában bűnös 68 főurat. 1135-ben II. Béla társaskáptalant alapított itt. A várost 1241-ben és 1285-ben a tatárok elpusztították, de a vár ellenállt a támadásnak. 1388-ban már mezőváros volt. 1459-ben egészen eddig portyáztak és pusztítottak II. Mohamed szultán török hadai. 1514-ben Dózsa serege pusztította. Határában a mai Csálatelepen feküdt a középkori Csálya falu melynek egykor vára is volt, helye még a 19. században is ismert volt.

1551. szeptember 18-án a törökök Arad várát elfoglalták, 1555-ben teljesen elpusztult, helyét az új Arad foglalta el. 1552 és 1554 között a törökök új palánkvárat építettek, 1554-ig szandzsákszékhely volt, véglegesen 1688-ban szabadult fel. 1658. július 14-én itt győzte le II. Rákóczi György a budai pasa seregét. 1685-ben szabadult fel a török uralom alól. 1699 és 1741 között a marosi katonai határőrvidék székhelye volt.

1783-ban épült fel a süllyesztett új csillagvár a Maros kanyarulatában, francia Vauban rendszerben. Arad 1834-ben lett szabad királyi város.

Leírás a településről a 18. század végén: „Új Arad, fekszik Ó Aradtól majd egy mértföldnyire ugyan azon a’ parton, mellyen Ó Arad fekszik, napnyugot felé, a’ Váradtól, Temesvárra vezető úton. Némellyek azt állíttyák, hogy Ó Arad az Ozmanok által e’ helyre tétete által, hogy a’ Keresztények által történhető ellenséges megtámadásnak fedezésére lehetnének, mint hogy a’ Törökök Maros Vizétöl Komlós falu felé, egész a’ nagy hegyekig széless sántzokat ástak, az Erdélyieknek ajánlott minden lehető segedelemnek, 53’s oltalomnak szolgáltatása végett. Sőt a’ hol most Új Arad fekszik oda egy Kastélyt építtettek, nevezetes erősséggel körűl vévén azt, ’s hathatósan oltalmazzák, és hatalmok alatt is tartották egész a’ Szentesi hartzig. Megvervén pedig itten EUGENIUS Hertzeg az Ozmanokat, vissza térésekor e’ helyet fekvésére nézve, nevezetes, és erősségnek elég alkalmatos vidéknek találván, a’ megujjításra méltónak ítélte, ’s hogy mostani épűlete szerént ujjítassék, egyszer’smind meg is parantsolá. Az új erősség négy szegelet formán van építve, ’s olly széless föld sántzokkal körűl vétettetve, hogy két kotsi, üregében, egy más mellet bátorságosan járhat; oldalai kő fal helyett, hantokkal erőssítettek. Nevezetesen oltalmazá e’ várat Rákotzi serege ellen Löffelholtz akkori Arad Várának ő Kapitánnya, olly erővel, és vitézséggel álván ellent a’ Rákótziak ellen, minéműt felőle nem is véllhettek volna. Mert mindenfelöl körűl vétettetvén, ’s élelmek sem lévén a’ Várbélieknek, drágább vagyonnyát, és ezüstyeit öszve szedé, ’s a’ szomszéd Temesvári Törökökhöz folyamodott, és általok fel is segíttetett. A’ Várnak két kapui vagynak, egyik dél felé, melly a’ Bánáti Temesi útra vezet, másik észák felé a’ Városba. Levegője meglehetős, vize pedig mint hogy Maros vizével élnek, egésséges. A’ Váron kivűl fekszik a’ Ratz Város, melly Rákótzi hada előtt meglehetősen fel vala épűlve; de ezek által háromszor hamuvá tétettetett. Megújjíttatott annakutánna a’ németek által, és innen német Városnak neveztetett, ambár elég rátzok, és magyarok is lakják. Szépen épűlt az 1763. esztendőben kezdetett mód mutatás szerént. Mellyben a’ SZENT FERENTZ szerzetebéli Attyáknak Klastroma van, ’s Templomjok 1781. szenteltetett fel. Jeles épűlet az említett szerzetes Atyáké után, a’ Város Fő Kapitánnyának háza, az Örálló ház, a’ fer ház, és némelly kereskedők’, ’s nem külömben Lovász Uraságnak házai. Különös kegyelmessége vala Ő Felségének, hogy a’ kik az új városban, a’ ki mértt mód szerént építének, és itt letelepedének, minden hazánkbéli szabadságoknak megnyerésével, ötven esztendeig szabadok az adónak fizetésétöl, sőt még 54épűleti szükséges eszközök is adattattak számokra. Lakosai dohánnyal, ’s más külömbféle hazai termésekkel kereskednek; mások pedig kézi mesterségekkel. Határja kiváltképen termékeny, de igen szoross, úgy hogy, ha szőlös kertyei külön választatnak, alig marad valamire való kis földetskéje. Melly valóban nagyobb volna, hogy ha hajdan Ó Arad e’ helyen lett volna; vagyonnyainak eladására jó alkalmatosága, ’s piatza van; országos vásárjai nevezetesek, ’s ambár a’ víz áradások néha kárára vannak, mint hogy miatta az útakat, ’s hídakat is újjítani kéntelenek, mind az által első Osztálybéli.”[6]

 
Az aradi vértanúk

A honvédsereg a várost 1849. június 28-án foglalta el. 1849. augusztus 17-én Damjanich János feladta a várat. Itt végezték ki 1849. október 6-án az aradi vértanúkat. A helyet 1881-ben kőobeliszkkel jelölték meg. A vértanúk városközpontban állt emlékművét, Zala (Mayer) György Szabadság szobrát 1922-ben a románok ledöntötték, és csak 2004-ben állították fel újra (nem az eredeti helyén, a Főtéren, hanem a Tűztorony előtti egykori madárpiacon, együtt egy modern román diadalívvel). Aradon végezték ki 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest.

1891-ben 42 052 lakosa volt, köztük 25 901 magyar, 5626 német, 7873 oláh, 1704 szerb; vallásra 21 799 római katolikus, 9251 görögkeleti, 1221 ágostai evangélikus, 3909 református, 1030 görögkatolikus és 4795 izraelita.

1910-ben 63 166 lakosából 46 085 magyar, 10 279 román, 4365 német, 1816 szerb, 277 szlovák és 133 cseh lakos volt.

1919-ben a város volt a székhelye gróf Károlyi Gyula ellenforradalmi kormányának, amelynek Horthy Miklós is tagja volt. 1920-ban a trianoni békeszerződéssel Romániához került.

 
A Tanács tér

1944. szeptember 13-án a 3. magyar hadsereg elfoglalta, de a királyi román erők szovjet segítséggel már 19-én visszafoglalták.

Népesség szerkesztés

 
Arad város térképe 1911

A magyar lakosság a rendszerváltás után főleg Szegedre, Gyulára, Budapestre és Nyugatra költözött.

2002-ben 191 473 lakosa volt, ebből 83,66% román, 11,94% magyar, 1,66% roma, 1,52% német és 1,22% más nemzetiségű. A 2011-es népszámlálás adatai szerint 159 074 lakosából 78,77% román, 9,68% magyar, 1,59% roma, 0,79% német, míg 9,16% más nemzetiségű vagy nem válaszolt.[7]

Áruházak szerkesztés

Pláza

Gazdaság szerkesztés

Földrajzi fekvése a kereskedelmi utak találkozásánál, valamint a határ közelsége elősegítette a város gazdasági fejlődését. Arad gazdag hagyományokkal rendelkező ipari és kereskedelmi központ. Az aradi ipar alapját a XVII-XVIII. században kialakult céhek képezték. A termékeinek híre a Habsburg Birodalom egyik legjelentősebb kézműves központjává tette Aradot.

 
Moise Nicoara Főiskola

A XIX. század második felében a kisipar mellett megjelenik a nagyipar is. Megemlítehetjük a Neuman-testvérek gőzmalmát, a szesz- és élesztő-, valamint textilgyárát, a Hendl gépgyárat. Európa-hírű termékeivel tűnt ki a Lengyel féle bútorgyár, a Weitzer János vezetett vagongyár. A XX. század elején Arad Erdély legfejlettebb városai közé tartozott. A két világháború között a nagyipart az 1920-ban alapított, vasúti és villamoskocsikat, autómotorokat, teherautókat és repülőket is gyártó Astra üzemek, az ITA, FITA és TEBA textilgyár, a Neuman-malom, a Lengyel bútorgyár képviselte. Új iparágat jelentett a Cukorgyár (1926), a Polycrom (lakkok és festékek, 1930), az Aradi Műszaki Üzemek (izzólámpák, 1935), az Iron (rádió- és elektrotechnikai készülékek) létesítése. 1937-ben az 1919-ben bejegyzett 59 helyett 110 ipari létesítményt tartottak számon. A városban nyilván tartott 4001 társaság által végzett jelentős ipari tevékenység Aradot az ország negyedik városává emelte. A háború után a város fejlődését erősen fékezték, a két világháború közötti helyét sohasem sikerült többé elfoglalnia. Megjelentek viszont a Romániában egyedinek számító iparágak, mint a babagyártás az Aradeanca (1959) és az óragyártás a Victoria (1962) gyárban.

Közlekedés szerkesztés

 
GT4 típusú villamos Aradon
Arad vasúthálózata
200 Kürtös–Békéscsaba–Budapest felé
317 Brád felé
210 Nagylak felé
Arad Vest (Nagybuzsák)
Arad
Depoul Arad
Aradul Nou (Újarad-Kisszentmiklós)
216 Valkány felé
200 Brassó felé
310 Temesvár felé

2011 decemberében adták át a dél-erdélyi autópálya 33 km-es Temesvár–Arad szakaszát és a 12 km-es aradi elkerülőt, igaz, egyelőre sebességkorlátozásokkal és utóbbit csak kétszer egy sávon.[8] 2011. október 20-án elkezdődött[9] a Nagylak (országhatár) és Arad közötti szakasz építése is, a 39 km-es szakasz átadására 2015 július 11-én került sor, egyidejűleg a magyar M43-as autópálya Makó és Csanádpalota (országhatár) közötti szakaszával és a két ország közötti első, autópályán épített közúti határátkelővel, így Arad bekapcsolódhatott az európai autópálya-hálózatba.[10]

 
Aradi vértanúk emlékműve

Látnivalók szerkesztés

Képgaléria: Arad

Belvárosi paloták szerkesztés

Templomok szerkesztés

Híres emberek szerkesztés

 
Szabadság-szobor

Testvérvárosok szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. 2021-es romániai népszámlálás
  2. 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  3. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. (A–K). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. 108. o. ISBN 963-05-4568-3
  4. Morar, Ioan T.: Cîteva litere dintr-un dicționar sentimental. Dilema Veche, 2019. március 21. (Hozzáférés: 2019. április 25.)
  5. Erdély története 217. o.
  6. Vályi András: Magyar országnak leírása, 17961799
  7. Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune (román nyelven). Recensământului Populaţiei şi al Locuinţelor. Institutul National de Statistica, 2011. [2016. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 25.)
  8. Felavatták a dél-erdélyi autópálya első szakaszát (magyar nyelven). iho, 2011. december 17. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
  9. Pataky Lehel Zsolt: Elkezdődött a Nagylak–Arad autópálya-szakasz építése (magyar nyelven). Krónika, 2011. október 21. [2014. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 20.)
  10. Forgalomba helyezték az M43 autópálya Makó-országhatár közötti új szakaszát Archiválva 2015. július 22-i dátummal a Wayback Machine-ben - ÚTINFORM, 2015.07.11
  11. ARAD. [2010. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 11.)
  12. Foto – Arad Online – Lumea mea: Aradul de ieri si de azi[halott link]
  13. http://lexikon.adatbank.ro/muemlek.php?id=225

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés