Főmenü megnyitása

Knefler Frigyes

magyar honvéd, amerikai címzetes (Brevet) dandártábornok.

Knefler Frigyes (angolul: Frederick Knefler; Arad, Magyar Királyság, 1834. április 12.Indianapolis, Indiana, USA, 1901. június 14.) magyar honvéd, amerikai címzetes (Brevet) brigadéros-tábornok.

Knefler Frigyes
Knefler F.jpg
Született Knöpfler Frigyes
1824. április 12.[1]
Arad
Elhunyt 1901. június 14. (77 évesen)[1]
Indianapolis
Állampolgársága
Foglalkozása
Sírhely Crown Hill Cemetery
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Knefler Frigyes témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Apja orvos volt, családneve Knöpfler. A fiú Bécsben folytatott tanulmányokat, s még alig volt 15 éves, amikor tanulmányait megszakítva beállt az 1848–49-es forradalom és szabadságharcba honvédnek. Apja is részt vett a szabadságharcban, így a világosi fegyverletétel után az egész családnak menekülnie kellett. 1850-ben érkeztek meg a New York-i kikötőbe. New Yorkban Knefler Frigyes megtanulta a hajóács mesterséget, s famunkásként dolgozott akkor is, amikor családja Indiana állam fővárosába, Indianapolisba költözött. A munka mellett jogot is tanult Jonathan W. Gordon ügyvédi irodájában. Hamarosan Ripley megye hivatalának irodájába került, majd Marion megye (Florida) hivatalnoka, John C. New vette maga mellé az irodájába.

A nyugalommal kecsegtető polgári élet azonban véget ért, mihelyt megtörtént Fort Sumter (Észak-Karolina) 1861. április 12-i bombázása. Kezdetét vette az amerikai polgárháború. Knefler otthagyta a hivatalát, s már 1861. április 15-én beállt az unionisták 11. indianai önkéntes ezredébe mint közlegény, hamarosan kapitány lett, az amerikai polgárháborúban a tűzkeresztségen a Romney (Nyugat-Virginia) melletti csatában esett át.

Lew Wallace, a világhírű Ben Hur című regény írója tábornok lett az amerikai polgárháborúban. Többek tanácsára maga mellé vette Knefler Frigyest adjutánsnak. Knefler Wallace mellett maradt egészen addig, amíg meg nem szervezték a 79. indianai önkéntes gyalogezredet, amelynek ezredese lett. Ebben a beosztásban szolgált 1862. augusztus 27-től a polgárháború végéig. A polgárháború végén, 1865. március 13-án érdemes szolgálataira való tekintettel címzetes (Brevet) brigadéros-tábornoki kinevezést kapott.

Woods tábornok hadosztályában egész brigádot vezényelt a nashvillei (Tennessee), a chattanoogai és a második franklini (Tennessee) csatákban. Fontos szerepe volt a Missionary Ridge-i (hegynyereg)[2] csatában, amelyben a saját ezrede mellett a 86-ik indianai ezredet is vezette. Knefler Frigyes volt az első tiszt, aki feljutott a hegygerinc tetejére. E csata történetét később tanulmányban írta meg objektív hangnemben. Részt vett az atlantai hadjáratban, ezrede ott volt a Atlanta város (Georgia) ostrománál.

Knefler Frigyes mint katonai vezető igen erős fegyelmet követelt meg katonáitól, ugyanakkor teljesen szolidáris volt velük, minden nehézségben osztozott alárendeltjeivel, a legnagyobb veszedelmek közepette is törődött katonáival. Saját táborán kívül házban nem aludt soha, s arra törekedett, hogy katonáinak minél jobb ellátást biztosítson. A katonái, amikor megismerték, rajongtak érte.[3]

Knefler a polgárháború után ügyvédi gyakorlatot folytatott Indianapolisban, majd Hayes elnök kinevezte kerületi nyugdíjhivatal vezetőnek, nyolc évig dolgozott ebben a beosztásban. Ezután a katonák és tengerészek emlékművét létrehozó bizottság elnökévé választották, itt is nagy igyekezettel tevékenykedett.

1901. június 14-én érte a halál indianapolisi otthonában. Az egész város búcsúztatta nagy részvéttel és tisztelettel. Az Indianapolis Journal vezércikkben búcsúztatta, s méltatta polgárháborús érdemeit. Indianapolisban, a Crown Hill temetőben helyezték örök nyugalomra.[4]

MagánéleteSzerkesztés

Második házasságából 6 gyermeke született.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Chattanooga (Tennessee)
  3. Knefler Frigyes jellemzését Eli F. Ritter, Knefler adjutánsa leírása nyomán adja elő Vasváry Ödön Lincoln magyar hősei című forrásokban idézett művében.
  4. Frederick Knefler

ForrásokSzerkesztés

  • Lincoln's Hungarian heroes; the participation of Hungarians in the Civil War, 1861-1865 / by Edmund Vasvary. Washington, D.C., The Hungarian Reformed Federation of America, 1939. Knefler Frigyes lásd 58-59; 136-137. p.
  • Kende Géza: Magyarok Amerikában . az amerikai magyarság története. I. köt. Cleveland, Ohio; Szabadság kiadása, 1927. Knefler Frigyes lásd 338. p.
  • Ács Tivadar: Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban : 1861-65. Budapest, 1964. Knefler Frigyes lásd 106-107. p.
  • Frederick Knefler: Hungarian Patriot and American General by Stephen Beszedits
  • Vida István Kornél: Világostól Appomattoxig: magyarok az amerikai polgárháborúban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2011. Knefler Frigyes lásd 247-251. p.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés