Wikipédia

Bársony István (író)

(1855-1928) író
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 14.
Ez a szócikk a vadászíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Bársony István (egyértelműsítő lap).

Bársony István (Sárkeresztes,[2] 1855. november 15. – Budapest, 1928. március 12.) vadász, író, újságíró.

Bársony István
Élete
Született1855. november 15.
Sárkeresztes
Elhunyt1928. március 12. (72 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
Nemzetiségmagyar
HázastársaBorsos Vilma
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)novella, vadásztörténet
Alkotói évei1886–1928[1]
Első műveSzázszorszépek
A Wikimédia Commons tartalmaz Bársony István témájú médiaállományokat.
„Ideálom a felséges természet.”

Származása, tanulmányai

szerkesztés
 
Bársony István arcképe és aláírása
 
Bársony István sírja. Kerepesi temető: 35-1-76. (G. Fekete Géza szobra).

Édesapja, Bársony János a közeli grófi birtokon volt gazdatiszt, irodalomkedvelő édesanyja, Fásy Lujza. Négyéves korában kisebb leánytestvéreivel együtt a család Nagykárolyba költözött. A már itt született öccse, Bársony János, orvos lett. Középiskolába Nagykárolyban, Pozsonyban és Szatmárnémetiben járt, Pozsonyban és Budapesten jogot végzett. Budai kirándulások során ismerkedett meg későbbi feleségével, Borsos Vilmával.

Pályafutása

szerkesztés

1881-től az Egyetértés című lapnál volt munkatárs, később a Hazánk, majd a Magyar Hírlap főmunkatársa 1907 májusáig, amikor a Budapesti Közlöny szerkesztője lett. Novelláival az első nagy sikert 1886-ban aratta: I. díjat nyert az Ország-Világ pályázatán Proletárok című írásával. Ily módon Benedek Elek főszerkesztő tekinthető a felfedezőjének.[3] Megjelent első könyve is, a Százszorszépek. Főleg vadásztörténeteivel aratott sikereket. 1910-ig 35 kötetnyi elbeszélést, rajzot, regényt és főképpen természetleírást és vadászrajzot írt.[4] Hangulatos tárcái, elbeszélései és regényei ritka természetismeretről tanúskodnak, színes stílusuk révén a közönségnél nagy kedveltséget szereztek Bársony Istvánnak.

Hitvallása így szól:

A természet költője nem mesemondó. Hitet kell tennie arról, hogy igazat ír. Egyetlen sort se írtam le a természetről, amelynek az igazságáról meg ne győződtem volna.

Írói kvalitásait a szakma is elismerte. Az antológiák, almanachok, a díszkiadásban megjelenő nagy albumok (Tátra-album, Magyarország vármegyéi és városai) is igényelték munkáját, szakértelmét. Szakcikkei is rendszeresen jelentek meg, s több vadászati témájú könyv előszavát írta.

70. születésnapján egy ország ünnepelte. Élete utolsó éveiben vesebetegségben szenvedett, a kórt már nem tudta legyőzni, 1928. március 12-én meghalt. Sírjánál családtagjai, az író-, a tudós-, a vadásztársadalom és a politikai élet kiemelkedő személyiségei búcsúztak el tőle.

Társulati, szakmai társasági tagságai

szerkesztés

Művei

szerkesztés

Folyóiratcikkek

szerkesztés

Az elmult időkből c. nagyobb elbeszélése jelent meg a Szatmármegyei Közlönyben (1876.); attól kezdve gyakran írt a vidéki lapokba. Az Ország-Világ 1886. irodalmi pályázatán az Ő Proletárok c. tárczája nyerte el az elsőséget; azóta több cikke és elbeszélése jelent meg a nevezett lapban; irt még a következő lapokba: Egyetértés, Nemzet, Pesti Hirlap, Pester Lloyd, Budapester Tageblatt, Caviar, A Hét, Magyar Szemle, Vadászlap (vadászkalandok), Magyar Figaró (ahol Krix krax álnévvel humorisztikus elbeszéléseket irt), Budapesti Hirlap (tárcák), a vidéki lapokban is jelentek meg tőle versek, elbeszélések és vegyes tárcák, a magyar Figaró 1888. naptárában egy humoreszkje; továbbá a Singer és Wolfner által kiadott Almanachban (1888–89-ben) két novellája, melynek elsejét egy berlini képes folyóirat német fordításban is közölte; végre a Wiener Allg. Zeitungba és a St. Petesburger Heroldba írt pár elbeszélést.

Könyvei

szerkesztés

Életében 40-nél több kötete jelent meg. Közel 700 novella olvasható ezekben, de több mint 300 írása csak a korabeli lapokban lelhető fel.

  1. Százszorszépek. Elbeszélések. Budapest, 1886.[5]
  2. A szabad ég alatt. Elbeszélések. Budapest, 1888. (újabb kiadásban a Kis Könyvtár-sorozatban is)[6]
  3. Tréfás történetek. Budapest, 1890. (Útközben! Mulatságos elbeszélések gyűjteménye-sorozat, később Vidám könyvek-sorozatban is)[7][8]
  4. Dobogó szívek. Budapest, 1891. (Szépirodalmi Könyvtár-sorozat)[9]
  5. Erdőn, mezőn. Természeti és vadászati képek. Spányi Béla, Pataky László, Mesterházy Kálmán, Ujváry Ignác, Goró Lajos és más művészek eredeti rajzaival. Budapest, 1894.[10]
  6. Négyszemközt. Budapest, 1894.[11]
  7. Jó az Isten. A jó szív kincs. Két elbeszélés. Budapest, 1895. (Filléres Könyvtár-sorozat)[12]
  8. Csend. Illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, 1895.[13]
  9. Ecce homo. Budapest, 1896. (Egyetemes Regénytár-sorozatban is)[14]
  10. Vig világ. Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből. Huszonöt műmelléklettel. Illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, 1897.[15]
  11. Vadász-történetek. Budapest, 1898. (Magyar Könyvtár-sorozat)[16]
  12. A szerelem könyve. Elbeszélések. Budapest, 1899.[17]
  13. A kaméleon-leány és más elbeszélések. Budapest, 1899. (Egyetemes Regénytár-sorozatban is)[18]
  14. Magyar természeti és vadászati képek. Képekkel diszitette Neogrády Antal. Budapest, 1899.[19]
  15. A lemoshatatlan folt. Budapest, é. n. [1900 körül] (Legjobb Olvasmányok-sorozat)[20]
  16. »A nép barátja.« Budapest, é. n. [1900 körül] (Legjobb Olvasmányok-sorozat)[20]
  17. Ingovány. Regény 2 kötetben. Budapest, 1900. (Színes Könyvek-sorozat)[21] Online
  18. Keresd az asszonyt. Elbeszélések. Budapest, 1900. (Egyetemes Regénytár-sorozatban is)[22][23]
  19. Egy darab élet. Budapest, 1901. (Legjobb Könyvek-sorozatban is)[24]
  20. Szól a puska. Természeti képek és vadásztréfák. Budapest, 1901. (Magyar Könyvtár-sorozat)[25]
  21. A királytigris. Regény. Budapest, 1901. (Egyetemes Regénytár-sorozatban is)[26]
  22. Élőképek. Budapest, 1902. (Az Athenaeum Olvasótára-sorozat)[27]
  23. A róna és az erdő. Állatjellemek, hangulatok, vadász-emlékek és arcképek gyűjteménye. Képekkel diszítette Olgyay Ferenc. Budapest, 1902.[28]
  24. Igaz mesék. Budapest, 1903. (Egyetemes Regénytár-sorozatban is)[29]
  25. A rab király szabadon. Fantasztikus állatregény. Mühlbeck rajzaival. Budapest, 1903.[30]
  26. Vadásztáska. Budapest, 1903. (Magyar Könyvtár-sorozat)[31]
  27. Visszhang. Elbeszélések. Neogrády A. és Goró L. rajzaival. Budapest, 1903.[32]
  28. A rab király szabadon az ifjúság számára. Mühlbeck K. rajzaival. Budapest, 1904.[33]
  29. A napsütötte férfi és más elbeszélések. Budapest, 1904.[34]
  30. Magányos órák. Természeti hangulatok és vadászrajzok. Budapest, 1904.[35]
  31. Szelek útján. Regény. Budapest, 1904. (Egyetemes Regénytár-sorozatban is)[36][37]
  32. Erdőn, mezőn. Rövidített kiadás az ijfúság számára. Számos képpel. Budapest, 1905.[38]
  33. Mulattató vadászrajzok. Vidám kalandok és adomák gyűjteménye. Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, 1905.[39]
  34. Tátra-Album. Hét színnyomat és 26 fametszet Compton E. T. aquarelljei után, Bársony István szövegével. Budapest, 1906.[40]
  35. Titkos veszedelmek. Budapest, 1907. (Egyetemes Regénytár-sorozatban is)[41][42]
  36. Súgok valamit. Elbeszélések. Budapest, 1908 [?].[43]
  37. Tarka mesék. Elbeszélések. Budapest, 1908.[44]
  38. Magyar földön. Természet és vadászat. Budapest, 1910.[45]
  39. A boszorkány és más elbeszélések. Budapest, 1911.[46]
  40. Dinamit. Budapest, 1911.[?][47]
  41. A diadalút. Budapest, 1912)
  42. Este. Elbeszélések. Budapest, 1914.[48]
  43. Az erdő könyve. Erdei élmények és elbeszélések. Budapest, 1918.[49]
  44. Vérvirág. Elbeszélések. Budapest, 1917.[50]
  45. Az én világom. Rajzok. Budapest, 1925.[51]
  46. Délibáb. Elbeszélések. Budapest, 1927.[52]

Halála utáni kiadások

szerkesztés
  • Erdőn–mezőn. Vadásztörténetek. Vál., szerk., az utószót írta Véber Károly (Budapest, 1962)
  • Csend. Elbeszélések (Magyar vadászírók klasszikusai. 2. Budapest, 2000)
  • Vadásztáska. Vadásztörténetek (Meglepetés könyvek. Szeged, 2001)
  • József főherceg: Útiemlékeim Afrikából / Bársony István: A vadászat; Zalaerdő Rt., Nagykanizsa, 2003
  • Vadászhangok, hangulatok (Sárkeresztes, 2005)
  • Az erdők könyve (Magyar vadászírók klasszikusai. 17. Százhalombatta, 2005)
  • Igaz mesék MEK (2014) ISBN 9786155433764

Emlékezete

szerkesztés
  • A Kerepesi temetőben, a fővárostól kapott díszsírhelye fölé a tisztelők és barátok életnagyságú szobrát állíttatták.[53]
  • Szülőházára emléktáblát helyezett a Budapesti Ügyvédek Természetjáró Szakosztálya. Ez a háborúban megsemmisült, s helyére a 150. születésnapján a nevét viselő Alapítvány helyezett új domborművet.
  • Civil szervezetek vették fel a nevét. (Bársony István Fotóklub, Bársony István Alapítvány)
  • Bársony István Emlékplakett készült.
  • A Tűzköves forrásnál emléktáblát avattak fel tiszteletére.
  • Csongrádon mezőgazdasági szakközépiskola vette fel nevét.
  • Nevét viseli a II. Rákóczi Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola Sárkeresztesen működő Bársony István Tagiskolája
  • Budapesten utca viseli a nevét.
  • Évente hagyományosan megrendezik (korábban Lovasberény, Moha, újabban Bicske kiindulóponttal) a kerékpáros teljesítmény- és Bársony István emléktúrákat.
  • Fehérvárcsurgón Bársony István Emlékház mutatja be munkásságát és a terület vadászati múltját.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Utolsó műve 1927-ben jelent meg Délibáb címmel. A művet 1928-ban ismét kiadták. [1]
  2. ↑ Magyar életrajzi lexikonban tévesen Járkeresztesként szerepel a szülőhely.
  3. ↑ Több lexikon is átvette azt a téves információt, hogy Gárdonyi Géza vezette volna be az irodalmi életbe. Ez helytelen. Amikor Gárdonyi Budapestre került, Bársony már befutott író volt. Az Otthon körben ismerkedtek meg, s Gárdonyi 1895 januárjában magával vitte a Feszty-szalonba. Valószínűleg innen ered a tévedés.
  4. ↑ Révai nagy lexikona
  5. ↑ [2]
  6. ↑ [3]
  7. ↑ [4]
  8. ↑ [5]
  9. ↑ [6]
  10. ↑ [7]
  11. ↑ [8]
  12. ↑ [9]
  13. ↑ [10]
  14. ↑ [11]
  15. ↑ [12]
  16. ↑ [13]
  17. ↑ [14]
  18. ↑ [15]
  19. ↑ [16]
  20. ↑ a b [17]
  21. ↑ [18]
  22. ↑ [19]
  23. ↑ [20]
  24. ↑ [21]
  25. ↑ [22]
  26. ↑ [23]
  27. ↑ [24]
  28. ↑ [25]
  29. ↑ [26]
  30. ↑ [27]
  31. ↑ [28]
  32. ↑ [29]
  33. ↑ [30]
  34. ↑ [31]
  35. ↑ [32]
  36. ↑ [33]
  37. ↑ [34]
  38. ↑ [35]
  39. ↑ [36]
  40. ↑ [37]
  41. ↑ [38]
  42. ↑ [39]
  43. ↑ [40]
  44. ↑ [41]
  45. ↑ [42]
  46. ↑ [43]
  47. ↑ [44]
  48. ↑ [45]
  49. ↑ [46]
  50. ↑ [47]
  51. ↑ [48]
  52. ↑ [49]
  53. ↑ A sírszobor felállításának ideje vagy 1928 [50], vagy 1931.

Irodalom

szerkesztés
  • Csiák Gyula: A pagony dalnoka (Bársony István élete és munkássága), 2007.
  • Molnár Péter: Bársony István, Pécs, 1940.

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
  • Bársony István művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
  • 150 éve született Bársony István (2005) Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Molnár Péter: Bársony István 1855–1927; Dunántúl Ny., Pécs, 1940
  • A pagony dalnoka. Bársony István élete és munkássága; összeáll. Csiák Gyula; Bársony István Alapítvány–DCG Bt., Sárkeresztes, 2006
  • Emlékkönyv Bársony István (1855–1928) születésének 160. évfordulójára 2015-ben; szerk. Nemeskéri-Orbán István; Bársony István Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium, Csongrád, 2015
  • Csiák Gyula: Bársony István, 1855–1928. A magyar természetpróza első mestere; DCG Bt., Székesfehérvár, 2017
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bársony_István_(író)&oldid=26882574”