Főmenü megnyitása

Bicske

magyar város

Bicske (németül: Witschke) Fejér megye északi részén fekvő város, a Bicskei járás székhelye.

Bicske
Batthyány-kastély
Batthyány-kastély
Bicske címere
Bicske címere
Bicske zászlaja
Bicske zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
MegyeFejér
JárásBicskei
Jogállás város
Polgármester Bálint Istvánné FIDESZ-KDNP)
Irányítószám 2060
Körzethívószám 22
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség11 969 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Népsűrűség155,47 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság181[2] m
Terület77,08 km²
Földrajzi nagytájDunántúli-középhegység[3][4]
Földrajzi középtájDunazug-hegyvidék[3][4]
Földrajzi kistájZsámbéki-medence[3][4]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bicske (Magyarország)
Bicske
Bicske
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 29′ 27″, k. h. 18° 38′ 10″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 27″, k. h. 18° 38′ 10″
Bicske (Fejér megye)
Bicske
Bicske
Pozíció Fejér megye térképén
Bicske weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bicske témájú médiaállományokat.

KözlekedésSzerkesztés

Bicske a Budapest–Győr–Hegyeshalom–Bécs vasútvonalon fekszik élénk vasúti forgalommal. Elővárosi szerelvények kötik össze Budapesttel, Tatabányával, Komárommal és Győrrel. Gyorsvonatok járnak innen Budapest, Győr, Hegyeshalom, Sopron, Szombathely és Pozsony irányába. Régen Lovasberény-Székesfehérvár felől is jártak ide vonatok, ezen a vonalon azonban el van a pálya bontva.

A város az 1-es elsőrendű főút mentén fekszik, ám központja a régi országút körül terül el. A város határában fut az M1-es autópálya, amelynek egy lehajtója van Bicskénél. A várost kisebb mellékutak kötik össze a 811-es úttal, Csabdival, valamint Mányon át Zsámbékkal (1104). Bicske a környék autóbusz közlekedésének meghatározó központja: Budapest, Mór, Székesfehérvár, Zsámbék valamint a környező települések (Páty, Felcsút) érhetők el rendszeres buszjáratokkal a városból.

TörténeteSzerkesztés

Bicske és környéke már ősidők óta lakott hely, első nyomát az újabb kőkorból származó telepnyomok, sírok bizonyítják, de a bronzkorból, a rómaiak és az avarok idejéből (a Szőny-Pécs közti római út, mely egy itteni egykori római településen vezet át) és az Árpád-korból középkori temetők templom alapfalakkal kerültek elő itt.

Első említése 1306-ból való, bár a Bicskei családról – a hely akkori birtokosairól – már 1258 óta tudni. Különleges helyzetet adott a 15. század kereskedelmével párhuzamosan fellendülő Bicskének az a tény, hogy a birtokosok 1443. június 10-én pallosjogot kaptak I. Ulászló királytól.

1541 körül vált török uradalom részévé a település, ám a birodalom határán lévén a kettős adóztatás sújtotta, mivel sokszor eljutottak a komáromi adószedők is a vidékre. 1686-ig a török erről a környékről való kiűzéséig lakosainak száma nagyban csökkent. Ezt követően viszont nagy gyarapodás jellemezte a települést, amely 1688-ban a közigazgatás restaurációjával járási székhely lett. Bicske a továbbiakban folyamatosan gyarapodott, 1773-ban lett mezőváros, 1872-ben nagyközség.

A 18. és a 19. század folyamán a közelben fekvő Vértes és Gerecse hegységek kiváló lehetőséget biztosítottak az erdei munkákra, a mészégetésre és a kőbányászatra. A mai napig él az erdei munkák emléke egyes dűlőnevekben: Egyfejszés, Kétfejszés föld.

A 19. században fejlett volt a településen a kézműves-ipar: a fazekasság, a takácsmesterség, a kelmefestés, a bőrkikészítés, a tímárság, a csizmadiamesterség, valamint a cipészmunka. A későbbiekben is sok kisiparos dolgozott a községben.

A vasút 1884-ben épült meg Bicskén, amikor megnyílt az utolsó fővárosi fővonal Budapest és Újszőny között. Később ehhez kapcsolódott egy helyi érdekű vasút is, amely Székesfehérvárral kötötte össze a települést (az utóbbin az 1970-es években leállt a személyforgalom, és mára már az egy ideig még működő teherforgalom is megszűnt. A vonal nagy részén már a sínek sem láthatóak.). A vasutak megjelenésével párhuzamosan Bicske jelentősége folyamatosan nőtt, s bár 1877-ben Vál kapta meg a járásszékhelyi státuszt a környéken, növekvő iparával egyértelműen a térség legjelentősebb településévé fejlődött. 1921-ben a BudapestGyőr vasútvonalat az országban elsőként villamosították, így még egyszerűbbé vált a város megközelítése Budapestről. A vasúti közlekedés lehetőséget biztosított a bicskei szegényparasztok és kisiparosok számára, hogy Budapesten is vállalhassanak munkát.

A község életét a mezőgazdaság is nagyban meghatározta. A feudális nagybirtok-rendszer egészen 1945-ig fennmaradt.

Bicske területe az 1940. évi népszámlálás adatai szerint 15551 katasztrális hold volt, a lakosság 8319 fő. A népsűrűség 93 fő volt négyzetkilométerenként, összesen 1634 lakóház áltt a község területén.

Az 1944-es adatok a következőkről számolnak be: mezőgazdasági művelés alatt álló, vagy művelhető terület összesen 14258 katasztrális hold volt, ebből 3000 hold erdő. A 14258 holdból 9610 holdon 11 nagybirtokos osztozott, a maradék 5841 hold (a község belterületét is beleértve) a község lakosságának tulajdonát képezte. Bicske nagy kiterjedésű szőlőterülettel is rendelkezett, mely három tájon terült el: A Galagonyás dűlőben 450 katasztrális hold szőlő és gyümölcsös, Felsőhegyen kb. 300 hold, Máléhegyen 250 hold állott.

Bicske állatállománya a második világháború idején a következőképpen alakult az ún. állatstatisztikai lapok tanúsága szerint:

Állatfaj 1942 1945. dec. 8.
tenyészbika 16 2
igás ökör 158 24
tehén 937 84
hízómarha 14 -
növendékmarha 786 -
ló (3 évesnél idősebb) 737 330
ló (3 évesnél fiatalabb) 204 16
tenyészmén 5 -
öszvér–szamár 23 8
tenyészkan 23 -
koca 805 80
hízósertés 457 -
növendéksertés 4184 250
juh 661 -
kecske 68 42

A második világháború rendkívül súlyos károkat okozott a városban, ipara és infrastruktúrája nagyrészt megsemmisült. A községi elöljáróság 730/1947. számú jelentése alapján "1940-ben a községben 4500 ló, 3000 szarvasmarha, 16000 sertés és kimondhatatlan számú baromfi volt, melyek a hadműveletek alatt teljesen elvesztek." 1945. március 23-án a kitelepült lakosság visszatért a faluba.

1945-ben ismét járásszékhely lett Bicske. 1946. február 22-én megalakult a földművelésszövetkezet helyi részlege, melynek feladata volt, hogy a kiskereskedelmi ellátást megszervezze.

Bicske 1986. január 1-jén kapott városi rangot.

1948 és 1969 között itt tanított Ágoston Julián ciszterci szerzetes, költő, író.

NépességSzerkesztés

A település népességének változása:

 

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85%-a magyarnak, 6,1% cigánynak, 1,6% németnek, 0,4% románnak, 0,3% szerbnek mondta magát (14,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 35,6%, református 16,5%, evangélikus 0,9%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 15,4% (29,7% nem nyilatkozott).[5]

NevezetességeiSzerkesztés

Híres szülötteiSzerkesztés

TestvérvárosokSzerkesztés

Lásd mégSzerkesztés

Szentlászló (földe)Szerkesztés

Szentlászló (földe) ma Bicske mellett keletre fekvő puszta Puszta-Szent-László néven.

Nevét 1318-ban említette először oklevél Zenthlazlofeulde néven. Aba fia Aba, később pedig a Hontpázmány nemzetségből származó Léki Paznan fia István Péter nevű fiának birtoka volt, a település közepén Szent László tiszteletére emelt körtemplommal. Hűtlensége miatt Pétertől a birtokot a király elvette és Bicskei Botond fia Péter bánnak, illetve fiának Bicskei Mihálynak adta.

ForrásokSzerkesztés

  1. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 27. (Hozzáférés: 2018. szeptember 27.)
  2. Bicske, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
  3. a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. [2013. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  4. a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  5. Bicske Helységnévtár
  • Györffy György: Pest megye
  • A felszabadulás a bicskei járásban (Bicske, 1970)

További információkSzerkesztés