Magyarország földrajzi kistájai

Magyarország földrajzi beosztásának a legalsó szintje

Magyarország földrajzi tájegységeinek beosztását a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézetében dolgozták ki az 1980-as évek második felében; az ezt bemutató kétkötetes könyv 1990-ben jelent meg Marosi Sándor és Somogyi Sándor szerkesztésében.[1] A mű átdolgozott és bővített kiadása 2010-ben látott napvilágot; ebben a korábban hangsúlyos természetföldrajz mellett szerepet kapott a társadalomföldrajz is, emellett több tematikus egységet jelentősen átdolgoztak (például a területhasználatról szólót a CORINE Land Cover adatai alapján).[2]

A beosztás háromszintű, ebből a fölső szinten (földrajzi nagytájak) jóformán megőrizték a hagyományos természetföldrajzi beosztást. Természetesen a beosztás több eleme vitatható. Így például eltér a hagyományos felosztástól, hogy a Visegrádi-hegységet nem a Dunántúli-, hanem az Északi-középhegységbe sorolták. Ez földtanilag természetes (ugyanabból a miocén korú andezit rétegvulkáni sorozatból áll, mint a Börzsöny, szöges ellentétben az alapvetően karbonátos Pilissel, Budai-hegységgel és Gerecsével), például növényföldrajzilag azonban teljesen indokolatlan (a Matricum flóravidék és a Bakonyicum flóravidék határvonala, a Közép-dunai flóraválasztó a Duna bal partján húzódik). Az alább ismertetett beosztás tehát több tudományág egymásnak olykor ellentmondó szempontjait próbálja elkülöníteni.

A magyarországi kistájak listája szerkesztés

Az alábbiakban a Magyarország kistájainak katasztere 2010-es kiadásában[3] megadott középtájak felsorolása látható a könyvben megadott terület- és néhány domborzati adattal együtt. A területszámításhoz és a területhasznosítási adatokhoz a szerkesztők az 1998–1999-ben készült SPOT4 Xi+M űrfelvételek alapján készült CORINE Land Cover 50 000-es (CLC 50) méretarányú, EOV rendszerbe korrigált adatait használták. Az összesített területadatok eltérése Magyarország hivatalos államterületétől annak tudható be, hogy a Digitális Térképi Adatbázis és a CORINE adatbázis között – különösen a Dráva és az Ipoly meanderező szakaszain – az országhatár meghúzásában jelentős különbségek mutatkoztak.

Területhasznosítási adatok szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Marosi S. és Somogyi S. (szerk., 1990): Magyarország kistájainak katasztere I-II. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 1023 old.
  2. Magyarország kistájainak katasztere (magyar nyelven). MTA FKI, 2010. (Hozzáférés: 2015. július 12.)
  3. Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • szerk.: Király G., Molnár Zs., Bölöni J., Vojtkó A.: Magyarország földrajzi kistájainak növényzete, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Vácrátót: MTA ÖBKI (2008) 
  • Magyarország földrajzi kistájbeosztása (MTA FKI) - GIS, MÉTA Program (Magyarország 1:1 000 000 léptékű földrajzi tájbeosztásának térinformatikai alapállománya, EOV koordináta-rendszer szerint, shape file formátumban) (magyar)