Somogyi Sándor (földrajztudós)

Somogyi Sándor (Kisújszállás, 1926. január 29. – 2015. március 15.) földrajztudós, a földrajztudomány doktora.

Somogyi Sándor
Életrajzi adatok
Született	1926. január 29. Kisújszállás
Elhunyt	2015. március 15. (89 évesen) ?
Ismeretes mint	geográfus
Iskolái	Jászberényi Tanítóképző Főiskola Eötvös Loránd Tudományegyetem
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest (1952)
Pályafutása
Szakterület	földrajztudomány
Kutatási terület	természetföldrajz, hidrogeográfia, történeti földrajz
Tudományos fokozat	a földrajztudomány doktora (1984)
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest	címzetes egyetemi docens (1971)
MTA Földrajztudományi Kutatócsoport, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet	munkatárs (1955), tudományos osztályvezető, tudományos tanácsadó
Szakmai kitüntetések
Lóczy Lajos-emlékérem (1985) Akadémiai Díj (1991) Teleki Sámuel-érem (1994)

Életútja

A Jászberényi Tanítóképző Főiskola 1948-as elvégzését követően az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) szerzett diplomát 1952-ben földrajz-történelem tanár szakon. Ez évtől három éven át Bulla Béla aspiránsa lett. 1955-től a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatócsoportjában munkatárs, majd a kutatócsoportból alakult MTA Földrajztudományi Kutatóintézetében dolgozott nyugdíjazásáig, előbb munkatársként, később főmunkatársként, végül tudományos tanácsadóként. Az ELTE-n végzett oktatói tevékenységének elismeréseként az egyetem 1971-ben címzetes egyetemi docens titulust adományozott számára.

Sírja a Rákospalotai Temetőben található.

Munkássága

Magyarország tájbeosztásában Marosi Sándorral folytatott közös munkájuk máig meghatározó jelentőségű, kettőjük szerkesztésében jelent meg 1990-ben Magyarország kistájainak katasztere, mely számos tekintetben alapvető munka.

A természetföldrajz különféle szakterületein végezte kutatásait, melyek közül jelentősek a hidrográfia (vízföldrajz) területén elért eredményei. Ezenkívül a történeti földrajz is érdeklődésének középpontjában állt; ebben a témában készítette el akadémiai doktori értekezését (A magyar nép vándorlásának és honfoglalásának földrajzi környezete). Foglalkozott még a 19. századi vízszabályozások ökológiai hatásával is.

Társasági tagságai és elismerései

1952-től volt tagja a Magyar Földrajzi Társaságnak, ahol aztán 1963-tól választmányi tag, majd 1973–1981 között főtitkár, 1981–1989 között társelnök, 1989 után tiszteleti tag lett. Munkájáért a Társaság 1985-ben Lóczy Lajos-emlékéremmel, 1994-ben pedig Teleki Sámuel-éremmel tüntette ki. Tudományos és tudományszervezői munkáját a Magyar Tudományos Akadémia 1991-ben Akadémiai Díjjal jutalmazta. Ugyancsak 1952-től volt tagja a Magyar Hidrológiai Társaságnak. 2012-ben a Hidrológiai Közlöny szerkesztőbizottsági tagjává választották.

Főbb művei

• Hazánk folyóhálózatának kialakulása: Az árterek szabályozások előtti természeti földrajzi viszonyainak fejlődéstörténeti vázlatával. h.n: k.n. 1961. Kandidátusi értekezés  
• A magyar nép vándorlásának és honfoglalásának földrajzi környezete. 1984. Akadémiai doktori értekezés  
• Magyarország természeti adottságainak idegenforgalmi szempontú értékelése. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (MTA FKI). 1987.  
• Magyarország földrajzi áttekintése. Budapest: Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. 1988.  
• Marosi Sándor, Somogyi Sándor (szerk.) (1990): Magyarország kistájainak katasztere I-II. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet , Budapest, 1023 old. ISBN 9637395091

Források

• Somogyi Sándor (1926-2015). hidrologia.hu (a Magyar Hidrológiai Társaság honlapja) (magyarul) (Hozzáférés: 2015. április 17.) (PHP)
• Tiner Tibor: Köszöntjük a 70 éves Somogyi Sándort. (magyarul) Földrajzi értesítő, XLV. évf. 1–2. sz. (1996) 189. o. ISSN 0015-5403 Hozzáférés: 2015. április 17. (PDF)
• Kertész Ádám: Somogyi Sándor 75 éves. (magyarul) Földrajzi értesítő, LI. évf. 1–2. sz. (2002) 72. o. ISSN 0015-5403 Hozzáférés: 2015. április 17. (PDF)
• Somogyi Sándor adatlapja az MTA honlapján. mta.hu (a Magyar Tudományos Akadémia honlapja) (magyarul) (Hozzáférés: 2015. április 17.)