Wikipédia

Akadémiai díjasok listája (1981–2000)

Az alábbi lista a Magyar Tudományos Akadémia évenként kiosztott Akadémiai Díjainak 1981 és 2000 közötti díjazottjait sorolja fel évenkénti felbontásban, az éveken belül a díjat odaítélő akadémiai osztályok számának sorrendjében.

  • I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya
  • II. Filozófiai és Történettudományi Osztály, 1991-től II. Filozófiai és Történettudományok Osztálya
  • III. Matematikai és Fizikai Tudományok Osztálya, 1993-tól III/A. Matematikai Tudományok Osztálya és III/B. Fizikai Tudományok Osztálya, 1995-től III. Matematikai Tudományok Osztálya
  • IV. Agrártudományok Osztálya
  • V. Orvosi Tudományok Osztálya
  • VI. Műszaki Tudományok Osztálya
  • VII. Kémiai Tudományok Osztálya
  • VIII. Biológiai Tudományok Osztálya
  • IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya
  • X. Föld- és Bányászati Tudományok Osztálya, 1991-től X. Földtudományok Osztálya
  • XI. Fizikai Tudományok Osztálya (1995-től)

1981 szerkesztés

1982 szerkesztés

1983 szerkesztés

1984 szerkesztés

 
Demetrovics János
  • I. o.: Mollay Károly nyelvész a Német–magyar nyelvi érintkezések a XVI. század végéig (Akadémiai Kiadó, 1982) című könyvéért, amely összefoglalóan tárja föl a magyar–német nyelvi érintkezések tudománytörténeti összefüggéseit, külső történetét;
  • II. o.: Ormos Mária történész Padovától Trianonig (Kossuth, 1983) című monográfiájáért;
  • III. o.: Fritz József, Major Péter, Szász Domokos és Krámli András matematikusok a matematikai statisztikus fizika modern elméletének hasznosításáért és az ebben elért, nemzetközileg elismert, kiemelkedő eredményeikért;
  • IV. o.: Szániel Imre, Erdei Péter és Barabás Zoltán a hazánkban új gabonafajnak, a Triticum durumnak (durumbúzának) meghonosításáért, továbbá termesztésének, minőségvizsgálatának és feldolgozásának elindításáért;
  • V. o.: Szeri Ilona, Anderlik Piroska és Bános Zsuzsa az immunmoduláns hatásoknak és a normál mikrobaflóra hiányának korábban nem ismert, a gyakorlat számára is jelentős biológiai következményeinek kimutatásáért;
  • VI. o.: Imre László az összetett szerkezetek szimultán modellezésének és szimulációjának kidolgozásában elért kiemelkedő tudományos eredményeiért, szakirodalmi és iskolateremtő tevékenységéért;
  • VII. o.: Sétáló György a modern immunszövettani módszerek hazai bevezetéséért és továbbfejlesztéséért, valamint e módszerek alkalmazásával a neuropeptideket tartalmazó idegelemek kutatása terén elért eredményeiért;
  • VIII. o.: Ferenczy Lajos a tulajdonságátvitel eukarióta mikroorganizmusok protoplasztfúziójával a világon elsőként történt megvalósításáért, iskolateremtő tevékenységéért;
  • IX. o.: Andorka Rudolf szociológus A társadalmi mobilitás változásai Magyarországon (Gondolat, 1982) című könyvéért, amely kiemelkedő tudományos színvonalon, monografikus formában dolgozza fel a megelőző évtizedek társadalmi alakulásában rendkívül fontos szerepet játszó és a társadalmi viszonyok alakulása szempontjából is nagy jelentőségű mobilitási folyamatok változásait 1930 óta;
  • X. o.: Márton Péter és Márton Péterné a kőzetek paleomágneses tulajdonságainak meghatározására kidolgozott eljárásért, a mérésekhez szükséges műszercsoport kialakításáért, az így nyert és feldolgozott adatok eredményes – nemzetközileg is elismert – felhasználásáért összetett tektonikai szerkezetek meghatározására, magnetosztratigráfiai azonosításokra, ezek nemzetközi korrelálására, földtani és erőforrás-kutatási feladatokhoz;
  • osztályközi díj: Demetrovics János, Knuth Előd, Békéssy András és Gyepesi György az SDLA-rendszer megalkotásáért és az ehhez kapcsolódó adatbázis-elméleti kutatásokban is kiemelkedő nemzetközi sikerek eléréséért;
  • osztályközi díj: Gyulai József, Mezey Gábor, Kótay Endre, Lohner Tivadar és Manauba Iba Asrama az ionimplantált rétegek Rutherford-visszaszórással történő analízise és a plazmafalkölcsönhatás-vizsgálatok területén végzett, jelentős nemzetközi visszhangot kiváltó munkásságukért.[1]

1985 szerkesztés

  • I. o.: Kiss József (1923–1992) irodalomtörténész Petőfi Sándor összes műveinek kritikai kiadásáért;
  • I. o.: Bakos Ferenc (1922–1996) nyelvész A magyar szókészlet román elemeinek története című művéért;
  • II. o.: Varga János (1927–2008) levéltáros a 19. századi magyar történelemre vonatkozó forrásközléseiért és tanulmányaiért;
  • III. o.: Horváth Zalán (1943–2011), Palla László (1948) és Forgács Péter (1953) fizikusok a fizikai kölcsönhatások egyesítését leíró mértékelméletek részecskeszerű megoldásainak vizsgálatáért és a szimmetriák eredetének magyarázatáért;
  • IV. o.: Lomniczi Béla (1939) állatorvos a molekuláris biológiai módszerekkel alapvető, nemzetközileg is elismert összefüggések feltárásáért és jelentős, a gyakorlatban is hasznosítható virológiái kutatásaiért;
  • V. o.: Bertók Loránd (1934) orvos, immunológus, mikrobiológus a bélflóra baktériumaiból felszabaduló endotoxinok immunológiai, kórtani, sugárbiológiai hatásainak és a szervezet természetes ellenálló-képességének korábban nem ismert, a gyakorlat számára is jelentős összefüggéseinek kimutatásáért;
  • VI. o.: Géher Károly (1929–2006) villamosmérnök az elektronikus áramkörök és rendszerek érzékenységi és tűrésanalízise, az ezzel kapcsolatos számítógépes tervezési módszerek és programrendszerek létrehozása és gyakorlata területén elért jelentős eredményeiért;
  • VII. o.: Gál Dezső (1926–2002) kémikus a szénhidrogének oxidációja terén végzett, nemzetközileg is elismert sikeres tudományos kutatásaiért;
  • VIII. o.: Kondorosi Ádám (1946–2011) biológus, genetikus, Bánfalvi Zsófia (1954) és Kiss György Botond (1948) genetikusok, valamint Kondorosi Éva (1948) növénybiológus a biológiai nitrogénkötés molekuláris genetikai vizsgálatában elért, nemzetközileg is kiemelkedő eredményeiért, valamint Kondorosi Ádám jelentős iskolateremtő tevékenységéért;
  • IX. o.: Kádár Béla (1934) közgazdász a nemzetközi munkamegosztásban végbemenő változások legfontosabb összetevőinek vizsgálata terén kifejtett jelentős tevékenységéért;
  • X. o.: Joó István (1928–2007), Czobor Árpád (1941–1993), Füry Mihály és Thury József geodéták a Kárpát–Balkán régióban végbemenő jelenkori függőleges földkéregmozgások jellemzőinek levezetéséért és bemutatásáért;
  • osztályközi díj: Lásztity Radomir (1929) biokémikus, a gabonafehérjék kémiája és biokémiája, valamint a gabonaminősítés területén végzett, nemzetközileg elismert kutatási-fejlesztési tevékenységéért, a gabonaminősítés fejlesztését és a gabonafehérjék optimális hasznosítását megalapozó kutatásaiért.[2]

1986 szerkesztés

  • I. o.: Walkó György (1920–1997) irodalomtörténész Faust és Mefisztó (Magvető Kiadó, 1982) című művéért;
  • II. o.: Györffy György (1917–2000) történész A Magyarország gazdasága és társadalma az ezredfordulón (Akadémiai Kiadó, Budapest – Verlag H. Böhlau, Wien–Graz, 1984) című könyvéért;
  • III. o.: Schlenk Bálint (1933–1985) atomfizikus posztumusz, Sarkadi László (1949) atomfizikus és Pálinkás József (1952) atomfizikus az atomi L-alhéjak ionizációja és az ezek során kilépő röntgensugárzás szögeloszlása terén elért eredményeikért;
  • IV. o.: Simonné Kis Ibolya (1929) agrármérnök a hazai rizstermesztés nehézségeinek megszüntetéséért végzett tevékenységéért és új, kiváló minőségű rizsfajták előállításáért;
  • V. o.: Elődi Zsuzsa (1933) hematológus, Füst György (1937) immunológus, Medgyesi György (1936) biokémikus, Szász Ilma (1937) immunológus és Szelényi Judit (1936) sejtbiológus új hematológiai diagnosztikai és terápiás eljárások biokémiai és immunológiai kutatása terén elért eredményeikért;
  • V. o.: Makara B. Gábor (1939) neuroendokrinológus a szervezet adaptációjában fontos két hipofízishormon, az ACTH és a növekedési hormon elválasztását szabályozó, idegi hormonokat termelő sejtek lokalizálásában és élettani szerepük leírásában elért fontos eredményeiért;
  • VI. o.: Kőszegfalvi György (1932) településtudós a Regionális tervezés (Műszaki Könyvkiadó, 1982) és a Településfejlesztés, településpolitika (Kossuth Könyvkiadó, 1985) című könyveiben összefoglalt kutatási eredményeiért;
  • VII. o.: Kajtár Márton (1929–1991) kémikus a kiroptikai spektroszkópia magyarországi meghonosításáért, az e területen folytatott kiváló együttműködő készségéért, és magas szintű tudományos ismeretterjesztő tevékenységéért;
  • VIII. o.: Herodek Sándor (1935) limnológus, Ponyi Jenő (1929) zoológus, Bíró Péter (1943–2021) hidrobiológus, Ponyiné Zánkai Nóra (1932) hidrobiológus, Tátrai István hidrobiológus és Vörös Lajos (1944) hidrobotanikus a Balaton rendszeres és széles körű kutatásáért, amely alapot szolgáltatott annak megismerésére, hogy a megelőző másfél évtizedben milyen változásokat idézett elő a környezetszennyezés a tó élővilágában;
  • IX. o.: Lőrincz Lajos (1935–2010) jogász, közigazgatás-tudós A közigazgatás kapcsolata a gazdasággal és a politikával (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1981) című monográfiájáért;
  • X. o.: Hámor Géza (1934–2007) geológus A nógrád–cserháti kutatási terület földtani viszonyai (Földtani Intézet Évkönyve sorozat, 1985) című monográfiájáért;
  • osztályközi díj: Szejtli József (1933–2004) vegyészmérnök a ciklodextrinek kutatásában elért nemzetközileg is elismert kiemelkedő eredményeiért.[3]

1987 szerkesztés

  • I. o.: Illés László (1928–2012) és József Farkas (1921–2009) irodalomtörténészek a Befunde und Entwürfe (Akademie Verlag, Berlin, 1984) című, a magyar szocialista irodalom kialakulásáról, fejlődésének útjáról, a szocialista gondolat magyarországi térhódításáról, az e fejlődést kísérő vitákról, problémafelvetésekről áttekintést nyújtó műért;
  • II. o.: Szász Zoltán (1940) történész, Barta Gábor (1943–1995) történész, Bóna István (1930–2001) régész, Miskolczy Ambrus (1947) történész, Péter Katalin (1937–2020) történész, Tóth Endre (1944) régész, Trócsányi Zsolt (1926–1987) történész, R. Várkonyi Ágnes (1928–2014) történész és Vékony Gábor (1944–2004) régész az Erdély története (Akadémiai Kiadó, 1986) című műben Erdély történetének marxista feltárásáért, bemutatásáért, a modern tudományosság követelményeinek megfelelő szaktudományos elemző szempontok alkalmazásáért;
  • III. o.: Dörnyeiné Németh Judit (1932–2019) fizikus elméleti magfizikai kutatásaiért, különösen az összetett atommagok energiájának kiszámításainál, továbbá a nehézion-ütközések elméleti vizsgálatában elért nemzetközileg is nagyra értékelt eredményeiért;
  • IV. o.: Bocz Ernő (1920–2010) agrármérnök a búza és általában a szántóföldi növények öntözési kultúrájának fejlesztéséért és az idényen kívüli öntözéses rendszer bevezetéséért, valamint az országos csapadékeloszlásról készült, világviszonylatban is újdonságnak számító tájékoztatófüzetéért, illetve hosszabb távú prognózisaiért;
  • V. o.: Spät András (1940) orvos, fiziológus jelentős hozzájárulásáért a hormonok és ingerületátvivő anyagok molekuláris hatásmódjának megismeréséhez, számos, elsőként publikált tudományos megfigyeléséért, továbbá új tudományos vizsgálati módszer kialakításáért;
  • VI. o.: Bokor József (1948) villamosmérnök, Horváth Sándor (1950) közlekedésmérnök, Keresztes Albert gépészmérnök, Nándori Ernő (1941–2005) építőmérnök és Várlaki Péter (1946) közlekedésmérnök a járművek dinamikus vizsgálatának és méretezési elméletének alapvető továbbfejlesztéséért;
  • VII. o.: Galamb Vilmos (1951), Pályi Gyula (1936) és Ungváry Ferenc (1940) kémikusok az iparilag jelentős homogénkatalitikus karbonilezési reakciók mechanizmusának tisztázásáért;
  • VII. o.: Fehér Zsófia (1944), Horvai György (1949) és Nagy Géza (1944) kémikusok az áramló oldatos elektroanalitikai méréstechnikák kifejlesztésében, tanulmányozásában és alkalmazásában végzett úttörő, nemzetközileg is elismert munkájukért;
  • VIII. o.: Andrássy István (1927–2012) zoológus a talaj élővilága és a növényeken élősködő férgek ökológiai, rendszertani és származástani kutatásában elért eredményeiért;
  • IX. o.: Sajó András (1949) jogtudós, Látszat és valóság a jogban (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1986) című művéért;
  • X. o.: Szilas A. Pál (1921–1991) bányamérnök, kiemelkedő, nemzetközi elismeréssel járó kutató-, valamint eredményes tudományos–közéleti munkásságáért, a kőolaj- és földgáz termelésének és szállításának egységes tudományágát megteremtő tudományos elméleteiért.[4]

1988 szerkesztés

  • I. o.: Tarnai Andor irodalomtörténész „A magyar nyelvet írni kezdik" – Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon (Akadémiai Kiadó, 1984) című művéért;
  • II. o.: Kemenczei Tibor Die Spätbronzezeit Nordostungarns (Akadémiai Kiadó, 1985) című művéért;
  • III. o.: Bencze Gyula, Révai János és Doleschall Pál a kvantummechanikai néhánytest-probléma területén elért, nemzetközileg elismert, kiemelkedő tudományos eredményeikért;
  • IV. o.: Farkas József több mint két évtizedes paradicsomnemesítési tevékenységéért;
  • V. o.: Sugár János a daganatok kóroktana és differenciálódásának vizsgálata terén elért eredményeiért;
  • VI. o.: Tarnai Tibor a szerkezeti topológia területén elért, nemzetközileg is elismert, nagy jelentőségű tudományos eredményeiért;
  • VII. o.: Tóth Géza az új radioimmunoassay módszerek kidolgozásáért és a RIA diagnosztika magyarországi elterjesztésének sikeres munkájáért;
  • VIII. o.: Polgár László, Orosz László és Patthy László a genetikai szabályozás egy elvileg új mechanizmusának, a fehérjék molekuláiban történő evolúció és a proteolitikus enzimcsaládok szerkezet–funkció összefüggéseinek tanulmányozása alapján, azok konkrét evolúciójának felfedezéséért;
  • IX. o.: Szamel Lajos Az államigazgatás felelősségi rendszere (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1986) című művéért;
  • X. o.: Jámbor Áron a magyarországi pannon képződmények átfogó értékeléséért, mellyel a medencebeli szénhidrogén-, lignit- és vízkutatás tudományos alapjait teremtette meg, illetve fejlesztette tovább;
  • osztályközi díj: Csiszár Imre a valószínűségszámítás és az információelmélet területén elért, nemzetközileg elismert tudományos eredményeiért.[5]

1989 szerkesztés

1990 szerkesztés

1991 szerkesztés

1992 szerkesztés

1993 szerkesztés

1994 szerkesztés

1995 szerkesztés

1996 szerkesztés

 
Pléh Csaba

1997 szerkesztés

1998 szerkesztés

1999 szerkesztés

 
Csörgő Sándor

2000 szerkesztés

[49]

  • Battha László, az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetének tudományos munkatársa,
  • Dóbé Sándor (VII. o.) , a kémiai tudomány doktora, az MTA Kémiai Kutatóközpontjának tudományos tanácsadója
  • Dobszay László (I. o.) , a zenetudomány kandidátusa, az MTA Zenetudományi Intézetének tudományos főmunkatársa
  • Elekes Károly (VIII. o.) , a biológiai tudomány doktora, az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének igazgatóhelyettese
  • Járai Antal (IV. o.) ,a matematikai tudomány kandidátusa, az ELTE Informatikai Intézete Numerikus Analízis Tanszékének tudományos főmunkatársa;
  • Kalmár János (X. o.) , a műszaki tudomány kandidátusa, az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa
  • Kassai Tibor, az állatorvos- tudomány doktora, az Állatorvostudományi Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára,
  • Knyihár Erzsébet, az orvostudomány doktora, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Neurológiai Klinikai Kutatólaboratóriumának vezetője, tudományos tanácsadó
  • Kozma Ferenc (IX. o.) , a közgazdaság-tudomány doktora, a Budapesti Közgazdaság- tudományi Egyetem Külgazdasági Tanszékének nyugalmazott egyetemi tanára
  • Monigl János (VI. o.) , a műszaki tudomány kandidátusa, a Transman Közlekedési Rendszergazdálkodási Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója
  • Romsics Ignác (III. o.) , a történelemtudomány doktora, az ELTE Új- és Legújabb Kori Magyar Történeti Tanszékének egyetemi tanára
  • Rudas Péter, az állatorvos-tudomány doktora, a Szent István Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára
  • Somogyi József, a műszaki tudomány doktora, az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetének tudományos tanácsadója
  • Sótonyi Péter (V. o.) , az orvostudomány doktora, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára
  • Stipkovits László (IV. o.) , az állatorvos-tudomány doktora, az MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézetének tudományos tanácsadója
  • Szabó Gábor (XI. o.) , a fizikai tudomány doktora, a Szegedi Tudományegyetem Optikai és Kvantumelektronikai Tanszékének egyetemi tanára.
  • Szendrei Janka a zenetudomány kandidátusa, az MTA Zenetudományi Intézetének osztályvezetője
  • Závoti József, a műszaki tudomány kandidátusa, az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetének igazgatója

Források szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Az 1984. évi Akadémiai díjak. Magyar Tudomány, XCI. évf. 6. sz. (1984) 446–447. o.
  2. ↑ Az 1985. évi Akadémiai díjak. Magyar Tudomány, XCII. évf. 6. sz. (1985) 427. o.
  3. ↑ Az 1986. évi Akadémiai Díjak. Magyar Tudomány, XCIII. évf. 6. sz. (1986) 465–466. o.
  4. ↑ Az 1987. évi Akadémiai Díjak. Magyar Tudomány, XCIV. évf. 6. sz. (1987) 492–493. o.
  5. ↑ Az 1988. évi Akadémiai Díjak. Magyar Tudomány, XCV. évf. 6. sz. (1988) 468–469. o.

A megosztott díjak nincsenek jelölve.

Akadémiai Díj szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Akadémiai_díjasok_listája_(1981–2000)&oldid=26467405”