Főmenü megnyitása

Dr. Nikolics Károly (Sopron, 1918. augusztus 10.Sopron, 2000. szeptember 16.) gyógyszerész, gyógyszerkutató, gyógyszertechnológus szakgyógyszerész, a gyógyszerészeti tudományok kandidátusa, gyógyszerészeti tudományok akadémiai doktora, címzetes egyetemi tanár, a magyar gyógyszerésztársadalom, és a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság kimagasló egyénisége volt.

Dr. Nikolics Károly
Dr. Nikolics Károly
Dr. Nikolics Károly
Életrajzi adatok
Született1918. augusztus 10.
Magyarország, Sopron
Elhunyt2000. szeptember 16. (82 évesen)
Sopron
Ismeretes mint gyógyszerész
Nemzetiség magyar
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Pázmány Péter Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület gyógyszerészet, krisztallográfia
Kutatási terület gyógyszeranalitika, gyógyszeranyagok krisztallográfiai vizsgálata, gyógyszer-technológia
Tudományos fokozat

a gyógyszerészeti tudomány kandidátusa (1963),

akadémiai doktor (1977)

ÉletútjaSzerkesztés

Sopronban született gyógyszerész családban. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1940-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet, majd az egyetem Szerves- és Gyógyszerészi Kémiai intézet tanársegéde lett. Itt szerezte meg az egyetemi doktori címet 1943-ban.

A háború idején egészségügyi katonai szolgálatra hívták be. 1944-ben kötött házasságot. Felesége Dr. Hartai Mária a vegyész diploma után gyógyszerész diplomát is szerzett. Három gyermekük született, Mária, Károly és Miklós. Közülük Mária választotta szülei hivatását. (Dr. Nikolics Mária, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerészeti Intézetének, majd 2005-től az Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézetének oktatója.)

Dr. Nikolcs Károly a háború után nem folytathatta munkáját a pesti egyetemen, mert édesapja megrendült egészségi állapota miatt át kellett vennie Sopronban a családi gyógyszertár, az Oroszlán patika vezetését. A háborús események jelentős károkat okoztak több soproni gyógyszertárban is, és a város lakosainak gyógyszer-ellátása komoly nehézségekbe ütközött. 1950-ben, a gyógyszertárak államosításakor, el kellett hagynia az Oroszlán patikát és a város másik patikájában, volt kénytelen folytatni gyógyszerészi munkáját. A gyógyszertárat Than Károlyról nevezte el, amely vezetése alatt rövidesen jelentős fejlődésnek indult. Évtizedekkel később így emlékezett vissza ezekre az időkre: „Tudnunk kell, hogy épp a mi hivatásunkban számos gyógyszerész családban a szakmai tapasztalat, a hivatásszeretet öröklődött. Ez nagy előnyt jelentett a szakterület általános fejlődése szempontjából is. 1950 után egy darabig ez éppen hátrány volt, mert a gyógyszerészek gyermekeit nem vették fel a pályára.”

Tele volt kezdeményező készséggel, hittel, szakmaszeretettel, és talán egy kis dac is volt benne, hogy megmutassa, ebben a nehéz helyzetben is van lehetőség a szakmai felemelkedésre. A kivezető utat gyógyszerészek megalapozott szakmai tudásában, a tudományos munkában, a fiatalok nevelésében, oktatásában látta: „Ahhoz, hogy a jövő gyógyszerész nemzedéke helyes nevelést, megfelelő szemléletet kapjon a gyógyszertárban, legfontosabb a személyes példamutatás. Lássa az ifjú a helyes kapcsolatot a gyógyszerész és a beteg közt, melyet segítőkészség irányít. Munkáját akkor végezheti kedvvel, eredményesen, ha annak mozgatórugója: a hivatásszeretet.” Sopronban hunyt el 2000. szeptember 16-án. Sírja a város Szent Mihály temetőjében van.

MunkásságaSzerkesztés

Hazai és külföldi intézetekkel való együttműködése révén a gyógyszer-analitika és a krisztallográfia gyógyszerészeti vonatkozásaival foglalkozott. Tudományos munkássága kiterjedt a gyógyszeralapanyag-kristályok tulajdonságaira, melyeket felhasznált az azonossági módszerek kidolgozásához és rámutatott ezeknek az adatoknak a gyógyszertechnológiai jelentőségére. Mikroanalitikai tárgyú értekezésével szerzett 1963-ban kandidátusi fokozatot. 1973-ban jelent meg a „Szerves vegyületek krisztallográfiai vizsgálata” című könyve.

Gyógyszertárban dolgozó gyógyszerészként máig egyedülállóan készítette el és védte meg „A gyógyszerészeti tudomány doktora” értekezését, 1977-ben. 1974-ben címzetes egyetemi docens, 1978-ban címzetes egyetemi tanár lett. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti Intézetének megüresedett tanszékvezetői állását 1970-ben pályázta meg, de a kor szellemének megfelelő „magasabb” - nem szakmai szempontok miatt -, jobbnak látta pályázatát visszavonni. Igazi katedrája a soproni gyógyszertár lett, amely tudományos tevékenysége mellett egyben országos hírű, elismert oktató központtá is vált.

Szívesen tanította a fiatalokat, megerősítette bennük a szakma iránti szeretetet, elhivatottságot, szakmai igényességet. Dr. Nikolics Károly a soproni Than Károly Patika vezetője maradt kiterjedt tudományos és közéleti tevékenysége mellett is. 1985-ben vonult nyugdíjba. Hosszú és eredményes pályafutása alatt számos tudományos publikációja jelent meg: részben társszerzőként kilenc könyv, továbbképző kiadvány, és több mint 150 tudományos közlemény jelzi eredményes tudományos-oktatói munkásságát. Sopron városa és a család biztosította mindvégig azt a hátteret, amely szükséges volt ehhez a páratlan pályához. Nikolics Károly professzor úr emlékét a mai napig ápolják egykori tanítványai, kollégái, egyetemi intézetek, a gyógyszerészet szakmai szervezetei. Emléktábláját Sopron Fő terén 2004-ben avatták fel.

Közéleti pályafutásaSzerkesztés

Dr. Nikolics Károly szerteágazó tudományos, oktatási, közéleti tevékenységet végzett, ezért számos városi, országos és nemzetközi elismerésben részesült.

Lokálpatriótaként, szülővárosában, Sopronban asszisztens és gyógyszerész-továbbképzést és szakképzést indított el. A városban több egyesületben és szövetségben is vezető tisztséget töltött be. Itt létesítették 1968-ban az ország első patika-múzeumát is. A várost kedvező adottságai alapján konferencia központtá szerette volna fejleszteni, ezért kezdeményezője a Soproni Gyógyszerész Napoknak, továbbá a városi és megyei Orvos - Gyógyszerész Napoknak. Sopron a Magyar Gyógyszerészeti Társaság több rendezvényének, konferenciájának adott helyet, a Társaság két szakosztálya is itt alakult meg. Aktívan vett részt tudományos és ismeretterjesztő társaságok (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége - MTESZ, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat - TIT) munkájában.

Személyes nemzetközi kapcsolatai alapján, Dr. Bayer István professzorral tárgyalásokat kezdeményeztek Magyarország és a Nemzetközi Gyógyszerészeti Szövetség (International Pharmaceutical Federation, rövidítése: FIP) kapcsolatának helyreállítására, így hazánk 1966-tól ismét tagja lehetett a FlP-nek. Munkájának eredményeképpen a magyar gyógyszerészet számára nagy szakmai sikert és elismerést jelentett, hogy a FIP 1984-ben Budapesten tartotta kongresszusát. A kongresszus határozatban fogadta el a máig nagy jelentőségű “Budapesti Deklaráció”-t, amely kimondta: “ A gyógyszereket és gyógyászati termékeket ne tekintsék közönséges kereskedelmi árunak, azok ennél sokkal komplexebbek, az egészségügy fontos részét képezik.” Dr. Nikolics Károly professzor volt az első, akit munkásságának elismeréseként a FIP 1994. évi, Lisszabonban rendezett kongresszusán, a nemzetközi szervezet legmagasabb szakmai elismerésében, életműdíjban részesítettek. Négy külföldi társaság választotta tiszteletbeli tagjának.

Nikolics Károly professzor úr emlékét a mai napig ápolják egykori tanítványai, kollégái, egyetemi intézetek, a gyógyszerészet szakmai szervezetei.

Emléktábláját Sopron Fő terén 2004-ben avatták fel.

Élte során szakmai szervezetekben számos kiemelkedő tisztséget töltött be, mint:

  • a Magyar Tudományos Akadémia Szerves és Gyógyszeranalitikai Munkabizottsága elnöke,
  • a Magyar Tudományos Akadémia II. számú Kémiai Szakbizottságának tagja,
  • az MTA - Eü. Min. Gyógyszerészeti és Gyógyszerkönyvi Bizottság tagja,
  • a Magyar Tudományos Akadémia Gyógyszerésztudományi Bizottságának tagja,
  • a Compendium Medicamentorum nemzetközi szabvány egyik szerkesztője 1968-1972 között,
  • az MTA Kémiai Osztálya Gyógyszeranalitikai Bizottságának elnöke 1973-tól 1982 ig,
  • a Tudományos Minősítő Bizottság szerves kémiai szakbizottságának 20 éven át szakértője
  • a Formulae Normales VI. munkacsoport elnöke,
  • a Gyógyszerészet szerkesztőbizottságának elnöke,
  • az Acta Pharmaceutica Hungarica szerkesztőbizottsági tagja,
  • a Gyógyszerészeti Tudomány Aktuális Kérdései sorozat szerkesztőbizottsági tagja,
  • a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnöke (1982-1991).

Fontosabb díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • Munka Érdemérem (1954),
  • Kiváló gyógyszerész (1959)
  • Magyar Kémikusok Egyesülete Than Károly emlékérme (1961),
  • MTA Akadémiai díja (1975),
  • Munka Érdemrend arany fokozat (1985),
  • Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1991),
  • Batthyány-Strattmann díj (1992),
  • Pro Urbe Sopron (1993),
  • FIP Életműdíj (1994),
  • Dr. Király Jenő Díj (1997),
  • Sopron város díszpolgára (1999).

Főbb publikációiSzerkesztés

  1. Nikolics Károly, Horváth Dénes: Gyógyszerészeti alapismeretek, in A gyógyszerésztechnikusok kézikönyve, Medicina kiadó, Budapest,1960.
  2. Nikolics Károly: Mikrokrisztalloszkópiás eljárás a gyógyszerelemzésben. Acta pharmaceutica Hungarica. 31. 5. p.197-204. 1961.
  3. Nikolics Károly: Oldószerek hatása kristályok szerkezetére. Acta Pharmaceutica Hungarica. 35.4. p.152-157.1965.
  4. Nikolics Károly, Horváth Dénes: Gyógyszerészeti alapismeretek, Medicina Egészségügyi Könyvkiadó, Budapest, 1966.
  5. Nikolics Károly: Adatok szerves vegyületek kristályképződéséhez. Magyar kémikusok lapja. 21.2.p.647-649.1966.
  6. Nikolics Károly, Horváth Dénes, Jehn Antal.: A soproni múzeum gyógyszerészeti gyűjteménye, Megyei Múzeumi Szervezet, 1968.
  7. Nikolics Károly: Szerves vegyületek krisztallográfiai vizsgálata, Akadémia kiadó, Budapest, 1973.
  8. Nikolics Károly: Módszertani ajánlás a gyógyszertári hálózat egészségnevelési munkájához, Budapest, OENI, 1983
  9. Nikolics Károly, Szepesi Gábor: A gyógyszerészeti tudomány aktuális kérdései 1. MGyT, Budapest, 1987.
  10. Nikolics Károly: Soproni Patikamúzeum, 1968–1993. Sopron, MGyT kiadvány, 1993.

ForrásokSzerkesztés

  • Dévay Attila: Dr. Nikolics Károly, in: A Gyógyszerészeti Intézet Hetven Éve, Szerkesztők: Klebovich I. és mtsai., Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság, Budapest, p.93-98. 2005.
  • Baradlai János, Bársony Elemér.: A magyar gyógyszerészet története, Budapest 1930.
  • Nikolics Károly: Sopron – Patikamúzeum, TKM Egyesület, Budapest,1982.
  • Zalai Károly: A Magyar Gyógyszerészeti Társaság története, 1975–1989. MGyT kiadvány, Budapest,1990.
  • Nikolics Károly: Ásványi anyagok, nyomelemek jelentősége. Orvosi hetilap. 133.7 p. 445 1992.
  • Nikolics Károly: Sopron és a magyar gyógyszerészet", Soproni Szemle, 47. 4. p.389-393.1993.
  • Soproni Patikamúzeum szerk.: Nikolics Károly 1968-1993. Sopron: Magyar Gyógyszerészeti Társaság Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezete, p 78.1993. Horváth Dénes: Prof. Dr. Nikolics Károly (1918–2000). In: Soproni Szemle. 54. 4.p. 439-442 2000.
  • Lipták József: Nikolics Károly (1918–2000) szakmai életműve. In: Soproni Szemle. 54. 4 p.442-444.2000.
  • Zalai Károly: A magyar gyógyszerészet nagyjai, Galenus kiadó, Budapest 2001.
  • Lipták József: Nikolics Károly munkásságának összegzése a gyógyszerészeti szakirodalom tükrében Gyógyszerészet 45. 11. 590-592. 2001.
  • Dévay Attila: Dr. Nikolics Károly, in: A Gyógyszerészeti Intézet Hetven Éve, szerk.: Klebovich I., Plachy J., Antal I., Hajdú M., Hankó Z., Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság, Budapest, p.93-98., 2005.
  • Dévay Attila: Jelinekné Nikolics Mária: Prof. Dr. Nikolics Károly emlékére in: 75 éves a Gyógyszerészeti Intézet, Szerkesztők: Klebovich I. és mtsai, Semmelweis Kiadó, Budapest, p 177-187 2010.
  • Kapronczay Károly: Fejezetek a magyar gyógyszerészet történetéből, Magyar tudománytörténeti intézet tudományos közleményei, Budapest, 2016.