Főmenü megnyitása

Wikipédia β

Tapolca

magyar város

Tapolca (németül: Toppoltz) város Veszprém megyében, a Tapolcai járás székhelye. A település eredetileg Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.

Tapolca
Tapolca látképe a Szent György-hegyről, háttérben a Haláp
Tapolca látképe a Szent György-hegyről, háttérben a Haláp
Tapolca címere
Tapolca címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
MegyeVeszprém
JárásTapolcai
Jogállás város
Polgármester Dobó Zoltán (Jobbik)[1]
Irányítószám 8300
Körzethívószám 87
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 15 232 fő (2017. jan. 1.)[2]
Népsűrűség243,6 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület63,46 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tapolca (Magyarország)
Tapolca
Tapolca
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 52′ 58″, k. h. 17° 26′ 28″Koordináták: é. sz. 46° 52′ 58″, k. h. 17° 26′ 28″
Tapolca (Veszprém megye)
Tapolca
Tapolca
Pozíció Veszprém megye térképén
Tapolca weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tapolca témájú médiaállományokat.
Tapolca nagy magasságból készült légi fotón

Tartalomjegyzék

FekvéseSzerkesztés

 
Tapolca térképe

Tapolca a Balaton-felvidék nyugati szélén, a Tapolcai-medence közepén helyezkedik el. A várost körülölelik a Tapolcai-medence bazalthegyei. Ahol az egykori Pannon-tenger vizéből lerakódott üledékekre szétfolyt a bazalt, megvédte azokat a szél és víz koptató munkájától. Így alakultak ki a térszín egykori magasságát „tanúsító”, kúp vagy koporsó alakú tanúhegyek. A várost délről elkerüli a Veszprém-Lesencetomaj közötti 77-es főút. A város vasútállomása a Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk- és a Székesfehérvár–Tapolca-vasútvonalak csomópontja.

TörténeteSzerkesztés

 
Tapolca város központja

A legrégibb település nyomaként az i. e. 5500–i. e. 4500 közötti Körös-Starčevo kultúrához tartozó újkőkori ház maradványait tárták fel 1987-ben a Templomudvarban. A régi téglagyár közelében egy késő vaskori temetőt a tártak fel.

A rómaiak által az 14. században épített 6 méter széles, kőből készült utak a város több pontján is megtalálhatóak. A romanizált lakosság 453-ig hun fennhatóság alatt élt, majd a területet 586-ig a longobárdok uralták.

Először akkor említik írásban (1182–1184), amikor III. Béla király (Csump nevű) udvari papjának adományozott egy berket Tapolca és Keszi között. A Tapolcza név magyar eredetű, magas pontot jelent (vagy szláv eredetű melegvízű forrás). II. András király 1217 körül Turul ispánnak adományozta a területet, ekkor a neve: Turultapolcza lett. Az ekkor épült kúria és román stílusú templom nyomai megmaradtak. 1346-ban ismét királyi birtok, s az egyik oklevél szerint 1347-ben Nagy Lajos király a mai Városlődön lévő karthauzi kolostor szerzeteseinek adományozta, akik egyik birtokközpontjukká fejlesztették a mezővárost. A város a veszprémi egyházmegye tizedszedési központja, vámhely és a zalai esperesség központja lett.

A karthauziak a 15. század közepén fallal és védművekkel vették körül udvarházukat. A török hadak az 1554. évi hadjáratukkal foglalták el a várost.

A 17. században, amikor a városka Padányi Biró Márton veszprémi püspök tulajdona lett, ismét kiépítették a védelmi rendszert. Ekkor a státusa: erősített püspöki-mezőváros, 7 ökrös-, 21 gyalogjobbágy és 41 szabad hajdú élt itt. Szerepet játszott a Rákóczi-szabadságharcban is.

Az 1770-ben elvégzett összeíráskor 374 mezővárosi családban 1850 személy élt. A lakosság gyorsan gyarapodott, 1802-ben már 2472 személy élt a városban, jórészt katolikusok. Mezőváros rangját 1871-ben elvesztette, ennek ellenére gyorsan fejlődött.

1891-ben megépítették a Tapolca–Sümeg, 1903-ban a Tapolca–Keszthely és 1909-ben a Tapolca–Budapest vasútvonalat, ami nagy jelentőségű volt a város polgárosodásában. Számos közintézmény települt a városba, ami járási székhely lett. 1863-ban és 1908-ban tűzvész pusztított.

A fejlődést a környéken telepített szőlőültetvények is elősegítették. Tapolcán 1925-ben a 25 nagykereskedő közül 15 a bor kereskedelmével foglalkozott. Az ipari munkások száma is növekedett a fafeldolgozásban, a szeszfőzésben és a vasútnál. A második világháborúban a település hatalmas veszteségeket szenvedett: nyolcszáz zsidó lakosát deportálták.

1966. március 31-én a települést ismét várossá avatták, és még ebben az évben a bakonyi bauxitbányászat központja lett. Ekkor a város fejlődése új lendületet vett, kiépült az Y-házairól ismert Bauxitváros lakóterület, új üzemek épültek, (például bazaltgyapot-gyár), szélesedett a kereskedelem, kiépült az iskolahálózat, és közművelődési létesítményeket hoztak létre. A város a Balaton-felvidék jelentős ellátásszervező kisvárosává vált.

NépességSzerkesztés

A következő ábra bemutatja, miként változott Tapolca lakosainak száma 1910-től:

 

A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 85,6%-a magyarnak, 1,2% németnek, 1,3% cigánynak mondta magát (14,3% nem nyilatkozott). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 54,4%, református 3%, evangélikus 1,2%, felekezeten kívüli 13,3% (26,9% nem nyilatkozott).[3]

KözlekedésSzerkesztés

Tapolca minden irányból jól megközelíthető, a városba három vasútvonalon és hét közúton juthatunk el.

KözútSzerkesztés

Tapolca római kori elődjén haladt keresztül az Aquincumot Itáliával összekötő legrövidebb útvonal. Jelenleg is fontos útvonalak találkoznak Tapolcán. Eljuthatunk Veszprém, Balaton, Keszthely, Sümeg, Devecser irányába. A városközpont tehermentesítése érdekében 2002-ben készült el a települést délről elkerülő út utolsó szakasza.

A rendszeres távolsági buszközlekedés 1929-től indult. Napjainkban az összes környező település, valamint a Dunántúl számos városa elérhető közvetlen buszjárattal. 2013. július 1-től az elektronikus útdíjfizetési rendszer elindulásával egyetemben a 7301 jelű Veszprém-Tapolca-Lesencetomaj 84-es főút közötti összekötő útból létrejött a 77-es főút, így a város a főúthálózatba is bekapcsolódott. Amely főútvonal az 1960-as évekig a 74-es számot viselte, amikor is a 7301-es számot kapta, de mindig is főútvonal volt és az maradt 7301-es útként is.

VasútSzerkesztés

A Tapolcára tartó vasútvonalak közül elsőként az 1891-ben átadott Tapolca és Sümeg közötti, majd 1903-ban a Tapolca és Keszthely közötti szakasz épült meg. Ezek a szakaszok a Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonal részei. A budapesti összeköttetést biztosító székesfehérvári vonalat 1909-ben nyitották meg. Amíg a Déli Vasút vonalait a MÁV át nem vette, a tapolcai vonatok Adonyszabolcs (mai nevén Pusztaszabolcs) állomás érintésével közlekedtek Budapestre. Az így kialakult vasúti csomópont miatt gyakran emlegetik Tapolcát a Balaton északi kapujának.

A Dunántúl számos települése elérhető közvetlenül Tapolcáról. A BudapestBalatonfüred– Tapolca viszonylaton gyorsvonatokkal utazhatunk.

 
Tapolca belvárosa a vízimalommal

A mai már üzemen kívül lévő zalahalápi iparvasutat 1927-ben építették. A Tapolcát és a diszeli kőbányát összekötő keskeny nyomtávolságú vasút 1943-tól 1982-ig üzemelt, a kisvasúttal bazaltot szállítottak a nagyvasúti átrakóhoz.

Városi közösségi közlekedésSzerkesztés

Az első városi buszvonalat 1958-ban hozták létre a vasútállomás és a kórház között. Jelenleg a városi közlekedést az ÉNYKK által üzemeltetett autóbusz körjárat szolgálja, amely a Juhász Gy. u. – Köztársaság tér – Ady E. u. – Sümegi út – Május 1. u. – Keszthelyi út – Dobó tér – Keszthelyi út – Vasútállomás – Május 1. u. – Sümegi út – Deák F. u. – Kossuth L. u. – TESCO – (Diszel) – TESCO – Berzsenyi u. – Juhász Gy. u. útvonalon halad. A körjárat menetideje 40 perc, Diszel érintésével 50 perc. A követési időköz 10 és 50 perc között változik, naptól és napszaktól függően.

Téli Tapolca, Malom-tó panoráma felvétel
 
A Malom-tó
 
Tapolca városközpontja 2015-ben

NevezetességeiSzerkesztés

BarlangokSzerkesztés

 
A tavasbarlang

A szakemberek bizonyították, hogy Tapolca több feltárt barlangja közös rendszert alkot, ezzel Magyarország negyedik leghosszabb barlangrendszere.[4]

A tavasbarlang teljes hossza 3280 méter - bár a helyi barlangkutató csoport vezetője, Szilaj Rezső szerint a feltárt barlangrendszer hossza 8700 méternyi[5] -, mélysége a bejárattól számítva 16 méter. A mészkő repedéseibe bejutó víz alakította ki. A barlangot 1903-ban fedezték fel kútásás közben, Tóth Pál pékmester telkén (Németh Ferenc és Biró Gyula kőműves-kútásó mesterek). 1912-ben elkészült a villanyvilágítás, és a barlangot megnyitották a látogatók előtt. A barlang a nyirádi bauxitbányászat vízszintsüllyesztése miatt sokáig vízmentes volt, és le is zárták. A bányászat befejezése után a karsztvíz szintje helyreállt, és egy 250 m-es szakaszát (amiből 180 m-t csónakkal kell megtenni) ismét megnyitották. A csónakos körtúrán a víz mélysége 0,4–3 m. Egy-egy csónakba hárman ülhetnek, a jármű 220 kg-ig terhelhető. A csónakázó rész áteresztőképessége 130 látogató óránként. A tavasbarlang nagyobbik része víz alatt van, nem látogatható. A látogatható részbe 73 lépcsőn juthatunk le. Odabent a hőmérséklet 20 °C, a relatív pártartalom több mint 90%.

2015. január 20-án nyílt meg a tavasbarlang 770 négyzetméteres, tíztermes látogatóközpontja.[6][7]

A Kórház-barlang teljes hossza 2850 méter, mélysége a bejárattól számítva 14 méter szárazon, víz alatt 36 méter. A barlangot a kórház területén a tüdőpavilon építésekor, 1925-ben fedezték fel. A barlanggal akkor nem törődtek, járatait nagyrészt törmelékkel töltötték fel. Csak több mint egy évtized múltán, 1937-ben mérte fel a járatokat Kessler Hubert, és az ő javaslatára a törmeléket kitermelték, és a kórház alapjainak megerősítésére a szükséges helyekre pilléreket építettek benne. A hidegháború idején földalatti kórházzá akarták kiépíteni, szerencsére a munka (pénzhiány miatt) már az elején félbeszakadt. A figyelem akkor irányult ismét a barlangra, amikor kimutatták a lenn tartózkodás kedvező hatását. 1972 óta légúti megbetegedésekben szenvedőkre és terápiás kezelésekre kezdték használják. A kórház ezzel egyedülálló lehetőséghez jutott: mintha a kórházat építették volna a gyógybarlang fölé. A betegeknek az utcára sem kell kilépniük: a barlangba a betegek lifttel juthatnak be, és orvosi felügyelet mellett folytathatják a légzésterápiát a barlang száraz, tágas termeiben. A légzésterápiát kezdetben vezető dr. Horváth Tibor kezdeményezésére 1982 óta a Kórház-barlang gyógybarlang. Horváth Tibor működését külföldön is elismerés övezte: a Nemzetközi Szpeleológiai Unió Szpeleoterápiai Szakbizottságát vezette éveken keresztül. A barlang feltárása és kutatása jelenleg is folyik.

2010. november 26-án két újabb barlangi tavat fedeztek fel Tapolcán a Berger Károly-barlangban, melyek átmérője 23 illetve 30 méter, így jelenleg ezek Magyarország legnagyobb vízfelülettel rendelkező barlangi tavai. A Tapolcai Plecotus Barlangkutató Csoport, amely 1986 óta kutatja a tavasbarlangot, 2002-ben kezdte el az egykori sekély tengerben lerakódott mészkőben kialakult barlang feltárását. A két üregbe egy tizenkét méter mély kúton keresztül lehet leereszkedni.[8]

MúzeumokSzerkesztés

  • Városi Múzeum (Templom domb 8.; 46° 52' 58.6308" N, 17° 26' 34.7316" E). Közép-Európa egyik legrégibb népiskolájában helytörténeti kiállítást és iskolamúzeumot rendeztek be. A régi iratok szerint az egykori végvár várkastélyának romjaira épült Kántorház már 1726-ban állt. Falai között tanulta a betűvetést Batsányi János (1763-1845), a felvilágosodás nagy költője. A múzeum eredetileg pedagógiatörténeti gyűjtemény volt, majd a várost bemutató régészeti, történeti, néprajzi, ipartörténeti és képzőművészeti anyaggal egészítették ki. Itt láthatók a helyi ásatások leletei, és kőtár is várja a látogatókat. Nyitva május 31-ig hétfő-péntek: 9:00-16:00; nyáron hétfő kivételével 10:00-17:00 (Kirándulástervező).
  • Marton Galéria állandó kiállítás Marton László műveiből

TemplomokSzerkesztés

SzobrokSzerkesztés

 
Szent Borbála, a bányászok védőszentje
 
Szentháromság–szoborcsoport
 
Az I. világháborús emlékmű
  • Szentháromság-szobor – Fő tér (É: 46.882824, K: 17.440712). A hatszögletű lépcsős talapzaton álló, barokk mészkő szoborcsoportot Padányi Biró Márton veszprémi püspök állíttatta 1757-ben. 1998-ban helyreállították.
  • Trianon Emlékmű
  • Marton László számos köztéri alkotása:
  • Kiskirálylány, 1990. Fő tér (É: 46.882708, K: 17.440678)
A szobor eredeti (50 cm-es) kisplasztikáját a művész 1972-ben mintázta legidősebb lányáról, az akkor 5 éves Évikről. Az eredeti kisplasztika a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Nagyobb változata 1990 óta ül a Dunakorzón, a Vigadó előtt, a másodpéldány került Tapolcára. Egy további másolata Tokióban, a Tokyo Metropolitan Art Space kulturális központ koncertterme előtti csarnokban látható.
A bronzszobor bazalt kövekből rakott talpazaton áll. Fején korona, egyik kezében mécses, másikban pálmaág, mellette vártorony. Talpazatán a réztábla felirata: Szent Borbála a bányászok védőszentje. 2000-ben állíttatta a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat
  • Múltunk, 1988. Templomdomb 6. (A templomdombi iskola előtt; É: 46.880549, K: 17.442014).
Márvány posztamensen guggoló bronz férfialak, kezében római cserépedény töredékével.
  • Szomorú történelmünk, 1990. Hősök tere (É: 46.882067, K: 17.435350).
Romos kőfal előtt álló, csuklyás bronz alak.
  • Pásztorfiú, 1943. Köztársaság tér (a szobrász szülőháza előtt; É: 46.885056, K: 17.442624)
Alacsony kőtalapzaton álló bronz alak. A művész legelső műveinek egyike.
  • Négy évszak, 1992. Malomtó park (É: 46.881770, K: 17.440238)
Alacsony kőoszlopokon álló, allegorikus alakok.
  • Bányászok – térplasztika, 1972. Kossuth utca 2. (a Bauxitbányászati Kft. székháza előtt; É: 46.882768, K: 17.441472)
450 cm x 25 cm x 175 cm-es, figurális mészkő kompozíció szocreál stílusban.
  • Wass Albert – mellszobor, 2008. Batsányi J. u. 1.
A szobrász utolsó alkotása. A költő-író bronzszobra a nevét viselő könyvtár és múzeum előtt áll (Veszprém).
A költő bronz alakja mészkő talapzaton áll.
  • Batsányiné Baumberg GabriellaKocsis András, 1964 (Szoborlap), 1966 (Kirándulástervező). Arany János utca (a Kis-tó nyugati partján; É: 46.880802, K: 17.441225)
Batsányi hitvese, Baumberg Gabriella osztrák költőnő bronz mellszobra a Malom-tó közelében, mészkő talapzaton látható. Talapzatán a felirat: BATSÁNYINÉ BAUMBERG GABRIELLA 1766-1839.
  • Szőlőt szedő lányR. Törley Mária (szobrász) és Papp Zoltán Tamás (építész) munkája, 2010. Batsányi tér (Az Alsó-tó nyugati oldalán, a játszótér és a forrás között; É 46.880831, K 17.440683).
Az asszonyos csípőjű, mezítláb álló bronz leányka kb. 120 cm magas. Az építész munkája a talapzat és a kőtömbökből kialakított környezet.
  • Ülő katonaUngvári Lajos munkája, 1970. Dobó István tér (az egykori laktanya közelében, a helyőrségi klub bejáratánál; É: 46.880274, K: 17.408953).
Az ülő alak testtartása mesterkélt, életszerűtlen.
  • Geometrikus figurákNyírő Gyula, 1969. Ady Endre utca 12. (lakótelepi ház falán; É: 46.883900, K: 17.439513).
Szerény síkdíszítmény stilizált alakokkal.
  • I. világháborús emlékműMaugsch Gyula, 1930. Hősök tere, (a tér közepén; É: 46.882430, K: 17.435496).
Nagy, lépcsős talapzaton bronz katona áll; kezében zászló és puska. A talapzaton bronz táblán az elesettek nevei, az 1914-1918 felirat és koronás magyar címer.
  • Kosfejes ivókútRaffay Béla, 1995. Malomtó park (É: 46.882890, K: 17.441358).

KépekSzerkesztés

További információk a szobrokrólSzerkesztés

További építészeti és egyéb nevezetességekSzerkesztés

 
Városközpont, Malom-tó
 
Tapolca–Bauxitváros: Y-házak
 
iskolatörténeti kiállítás
  • Fő tér
  • Malom-tó: Az ódon épületekkel, magas kőfalakkal és vendéglátó helyekkel körülvett tó a városka legfontosabb turisztikai célpontja. Itt fakadnak a település névadó forrásai, amelyeket talán már a rómaiak is visszaduzzasztottak, hogy malmot hajtsanak vele (Kirándulástervező). A tótól indul a Malomtó sétány. Ez a helyszíne, az évente megrendezett pisztrángfesztivál nak.
  • Romkert. Láthatóak a 13. századi birtokközpont, valamint az erre épült karthauzi erősség és a 17. században kibővített vár kapujának és farkasvermének konzervált romjai.
  • Városi Múzeum
  • Vízimalom
  • Y-házak: Tervezte: Kiss Tamás. Az első épületet 1972-ben a Zala Megyei Állami Építőipari Vállalat(ZÁÉV) kezdte építeni. 1986-ig több ütemben épült fel a Bauxit-lakótelep. Összesen kilenc darab Y-ház készült, összkomfortos lakásokkal..
  • A településen áthalad az Országos Kéktúra.

Híres emberekSzerkesztés

  • Itt született 1763. május 9-én Batsányi János költő.
  • Itt élt Csermák József olimpiai bajnok kalapácsvető.
  • Itt született Boczkó Gábor párbajtőröző. Olimpiai ezüstérmes: 2004 párbajtőr csapat; olimpiai 4.: 2008 párbajtőr egyéni; olimpiai 5.: 2008 párbajtőr csapat; vb-bronzérmes: 2007 párbajtőr csapat; Európa-bajnok: 1997, 2002, 2003 párbajtőr egyéni, 2006, 2007 párbajtőr csapat. Klubja: Honvéd.
  • Itt született Szalay Gyöngyi olimpiai bronzérmes párbajtőröző.
  • Itt született Török János közgazdász, (1809–1874).
  • Itt született Sümegi Pál (1960) egyetemi docens, az MTA doktora, geológus, régész, az SZTE Földtani- és Őslénytani Tanszék tanszékvezető egyetemi docense.
  • Itt élt Cserhát József Batsányi-díjas költő, író, szerkesztő (1915–1969).
  • Itt született Marton László (szobrász) (1925–2008), a kortárs képzőművészet egyik legjelentősebb mestere. A Marton László Galéria állandó kiállítás és számos köztéri szobor őrzi az emlékét.[9]
  • Itt született (1960) és itt él Németh István Péter költő, műfordító, irodalom-történész; az ő dédapja, Biró Gyula volt az a kútásó, aki 1903-ban, kútásás közben rábukkant a tavasbarlangra.[forrás?]
  • Itt született Tóth Vera és Tóth Gabi, a Megasztár első és második évadában felfedezett énekes testvérpár. Vera az első széria győztese és az év hangja, míg húga, Gabi, a 3. helyet szerezte meg a második szériában.
  • Itt született Varga László kaposvári megyéspüspök,

TestvérvárosaiSzerkesztés

KépgalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Tapolca települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2017. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2017. szeptember 3. (Hozzáférés: 2017. szeptember 4.)
  3. Tapolca Helységnévtár
  4. Összeköttetést találtak a Tapolcai-barlangrendszer két része között – index.hu, 2013. január 22.
  5. https://index.hu/tudomany/2013/01/22/osszekottetest_talaltak_a_tapolcai-barlangrendszer_ket_resze_kozott/ Összeköttetést találtak a Tapolcai-barlangrendszer két része között
  6. Tóth B. Zsuzsa: Megépült a Tapolcai-tavasbarlang új látogatóközpontja. veol.hu (Napló Online, a Napló című Veszprém megyei napilap online változata) (magyarul). Pannon Lapok Társasága Kiadói Kft. (2015. jan. 20.) (Hozzáférés: 2015. jan. 22.)
  7. MTI: Megépült a Tapolcai-tavasbarlang új látogatóközpontja. hirado.hu (a Magyar Televízió híradójának internetes oldala) (magyarul). Budapest: MTI Nonprofit Zrt. és MTVA (2015. jan. 20.) (Hozzáférés: 2015. jan. 22.)
  8. http://www.origo.hu/tudomany/20101213-magyarorszag-legnagyobb-barlangi-tavait-fedeztek-fel-tapolcan.html
  9. Hajó Magazin Honlapja :: Túracélpontok :: Tapolca  A források városa]

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés