Tapolca

magyarországi város Veszprém vármegyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 6.

Tapolca (németül: Toppoltz) város Veszprém vármegyében, a Tapolcai járás székhelye. A település az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.

Tapolca
Tapolca városközpontja
Tapolca városközpontja
Tapolca címere
Tapolca címere
Tapolca zászlaja
Tapolca zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeVeszprém
JárásTapolcai
Jogállásváros
PolgármesterDobó Zoltán (Egységben Tapolczáért Egyesület)[1]
Irányítószám8300
Körzethívószám87
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség14 006 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség243,6 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület63,46 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 52′ 58″, k. h. 17° 26′ 28″46.882778°N 17.441111°EKoordináták: é. sz. 46° 52′ 58″, k. h. 17° 26′ 28″46.882778°N 17.441111°E
Tapolca (Veszprém vármegye)
Tapolca
Tapolca
Pozíció Veszprém vármegye térképén
Tapolca weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tapolca témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Tapolca nagy magasságból készült légi felvételen

Tapolca a Balaton-felvidék nyugati szélén, a Tapolcai-medence közepén helyezkedik el. A várost körülölelik a Tapolcai-medence bazalthegyei. Ahol az egykori Pannon-tenger vizéből lerakódott üledékekre szétfolyt a bazalt, megvédte azokat a szél és víz koptató munkájától. Így alakultak ki a térszín egykori magasságát „tanúsító”, kúp vagy koporsó alakú tanúhegyek. A várost délről elkerüli a Veszprém-Lesencetomaj közötti 77-es főút. A város vasútállomása a Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk- és a Székesfehérvár–Tapolca-vasútvonalak csomópontja.

Története

szerkesztés
 
Tapolca város központja

A legrégibb település nyomaként az i. e. 5500–i. e. 4500 közötti Körös-Starčevo kultúrához tartozó újkőkori ház maradványait tárták fel 1987-ben a Templomudvarban. A régi téglagyár közelében egy késő vaskori temetőt a tártak fel.

A rómaiak által az 14. században épített 6 méter széles, kőből készült utak a város több pontján is megtalálhatóak. A romanizált lakosság 453-ig hun fennhatóság alatt élt, majd a területet 586-ig a longobárdok uralták.

Először akkor említik írásban (1182–1184), amikor III. Béla király (Csump nevű) udvari papjának adományozott egy berket Tapolca és Keszi között. A Tapolca név szláv eredetű, melegvízű forrást jelent.[3] II. András király 1217 körül Turul ispánnak adományozta a területet, ekkor a neve: Turultapolcza lett. Az ekkor épült kúria és román stílusú templom nyomai megmaradtak. 1346-ban ismét királyi birtok, s az egyik oklevél szerint 1347-ben Nagy Lajos király a mai Városlődön lévő karthauzi kolostor szerzeteseinek adományozta, akik egyik birtokközpontjukká fejlesztették a mezővárost. A város a veszprémi egyházmegye tizedszedési központja, vámhely és a zalai esperesség központja lett.

A karthauziak a 15. század közepén fallal és védművekkel vették körül udvarházukat. A török hadak az 1554. évi hadjáratukkal foglalták el a várost.

A 17. században, amikor a városka Padányi Biró Márton veszprémi püspök tulajdona lett, ismét kiépítették a védelmi rendszert. Ekkor a státusa erősített püspöki mezőváros volt, 7 ökrös, 21 gyalogjobbágy és 41 szabad hajdú élt itt. Szerepet játszott a Rákóczi-szabadságharcban is.

Az 1770-ben elvégzett összeíráskor 374 mezővárosi családban 1850 személy élt. A lakosság gyorsan gyarapodott, 1802-ben már 2472 személy élt a városban, jórészt katolikusok. Mezőváros rangját 1871-ben elvesztette, ennek ellenére gyorsan fejlődött.

1891-ben megépítették a Tapolca–Sümeg, 1903-ban a Tapolca–Keszthely és 1909-ben a Tapolca–Budapest vasútvonalat, ami nagy jelentőségű volt a város polgárosodásában. Számos közintézmény települt a városba, ami járási székhely lett. 1863-ban és 1908-ban tűzvész pusztított.

A fejlődést a környéken telepített szőlőültetvények is elősegítették. Tapolcán 1925-ben a 25 nagykereskedő közül 15 a bor kereskedelmével foglalkozott. Az ipari munkások száma is növekedett a fafeldolgozásban, a szeszfőzésben és a vasútnál. A második világháborúban a település hatalmas veszteségeket szenvedett: nyolcszáz zsidó lakosát is deportálták.

1966. március 31-én a települést ismét várossá avatták, és még ebben az évben a bakonyi bauxitbányászat központja lett. Ekkor a város fejlődése új lendületet vett, kiépült az Y-házairól ismert Bauxitváros lakóterület, új üzemek épültek, (például bazaltgyapot-gyár), szélesedett a kereskedelem, kiépült az iskolahálózat, és közművelődési létesítményeket hoztak létre. A város a Balaton-felvidék jelentős ellátásszervező kisvárosává vált.

Közélete

szerkesztés

Polgármesterei

szerkesztés
  • 1990–1992: Dr. Nagy József (független)[4][5]
  • 1992–1998: Sibak András (MSZP)[5][6]
  • 1998–2002: Ács János (Fidesz-FKgP-MDF-Iparoskör-Váll...)[7][8]
  • 2002–2006: Ács János (Fidesz-MDF-Iparoskör-TKVE)[9]
  • 2006–2008: Ács János (Fidesz-KDNP)[10]
  • 2009–2010: Császár László (Fidesz)[11]
  • 2010–2014: Császár László (Fidesz-KDNP)[12]
  • 2014–2019: Dobó Zoltán (Jobbik)[13]
  • 2019–2024: Dobó Zoltán (Egységben Tapolczáért Egyesület)[14]
  • 2024– : Dobó Zoltán (Egységben Tapolczáért Egyesület)[1]

A településen 2009. március 29-én időközi polgármester-választást tartottak,[11] az előző polgármester halála miatt.[15]

Népesség

szerkesztés

A következő ábra bemutatja, miként változott Tapolca lakosainak száma 1910-től:

A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 85,6%-a magyarnak, 1,2% németnek, 1,3% cigánynak mondta magát (14,3% nem nyilatkozott). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 54,4%, református 3%, evangélikus 1,2%, felekezeten kívüli 13,3% (26,9% nem nyilatkozott).[16]

2022-ben a lakosság 89%-a vallotta magát magyarnak, 1,1% németnek, 0,7% cigánynak, 0,1% románnak, 0,1% horvátnak, 0,1% szerbnek, 2,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 41,2% volt római katolikus, 2,8% református, 1,1% evangélikus, 0,2% görög katolikus, 1,1% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 12,4% felekezeten kívüli (40% nem válaszolt).[17]

Közlekedés

szerkesztés

Tapolca minden irányból jól megközelíthető, a városba három vasútvonalon és hét közúton juthatunk el.

 
Tapolca és környékének térképe

Tapolca római kori elődjén haladt keresztül az Aquincumot Itáliával összekötő legrövidebb útvonal. Jelenleg is fontos útvonalak találkoznak Tapolcán. Ma eljuthatunk a 77-es főúton Veszprém és Balatonederics, a 7316-os úton a Balaton (Badacsonytomaj), Keszthely, a 7317-es úton Devecser, a 7318-as úton Szigliget és Hegymagas, a 7319-es úton Sümeg, a 7345-ös úton pedig Kisapáti és Nemesgulács irányába is. A városközpont tehermentesítése érdekében 2002-ben készült el a települést délről elkerülő út utolsó szakasza.

A rendszeres távolsági buszközlekedés 1929-től indult. Napjainkban az összes környező település, valamint a Dunántúl számos városa elérhető közvetlen buszjárattal. 2013. július 1-től az elektronikus útdíjfizetési rendszer elindulásával egyetemben a 7301-es jelű Veszprém-Tapolca-Lesencetomaj 84-es főút közötti összekötő útból létrejött a 77-es főút, így a város a főúthálózatba is bekapcsolódott. E főútvonal az 1960-as évekig a 74-es számot viselte, akkor kapta a 7301-es számot, de lényegében mindig is főútvonal volt, az maradt 7301-es útként számozódva is.

A Tapolcára tartó vasútvonalak közül elsőként az 1891-ben átadott Tapolca és Sümeg közötti, majd 1903-ban a Tapolca és Keszthely közötti szakasz épült meg. Ezek a szakaszok a Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonal részei. A budapesti összeköttetést biztosító székesfehérvári vonalat 1909-ben nyitották meg. Amíg a Déli Vasút vonalait a MÁV át nem vette, a tapolcai vonatok Adonyszabolcs (mai nevén Pusztaszabolcs) állomás érintésével közlekedtek Budapestre. Az így kialakult vasúti csomópont miatt gyakran emlegetik Tapolcát a Balaton északi kapujának.

A Dunántúl számos települése elérhető közvetlenül Tapolcáról. A BudapestBalatonfüred– Tapolca viszonylaton gyorsvonatokkal utazhatunk.

 
Tapolca belvárosa a vízimalommal

A mai már üzemen kívül lévő zalahalápi iparvasutat 1927-ben építették. A Tapolcát és a diszeli kőbányát összekötő keskeny nyomtávolságú vasút 1943-tól 1982-ig üzemelt, a kisvasúttal bazaltot szállítottak a nagyvasúti átrakóhoz.

Városi közösségi közlekedés

szerkesztés

Az első városi buszvonalat 1958-ban hozták létre a vasútállomás és a kórház között. Jelenleg a városi közlekedést a Tapolcai Városgazdálkodási kft. által üzemeltetett autóbusz körjárat szolgálja, amely a Juhász Gy. u. – Köztársaság tér – Ady E. u. – Sümegi út – Május 1. u. – Keszthelyi út – Dobó tér – Keszthelyi út – Vasútállomás – Május 1. u. – Sümegi út – Deák F. u. – Kossuth L. u. – TESCO – (Diszel) – TESCO – Berzsenyi u. – Juhász Gy. u. útvonalon halad. A körjárat menetideje 40 perc, Diszel érintésével 50 perc. A követési időköz 20 és 50 perc között változik, naptól és napszaktól függően.

Nevezetességei

szerkesztés
 
Tapolca látképe a Szent György-hegyről, háttérben a Somló hegy

Tapolcai-tavasbarlang

szerkesztés

A szakemberek bizonyították, hogy Tapolca több feltárt barlangja közös rendszert alkot, ezzel Magyarország negyedik leghosszabb barlangrendszere.[18]

A Tapolcai-tavasbarlang teljes hossza 3280 méter - bár a helyi barlangkutató csoport vezetője, Szilaj Rezső szerint a feltárt barlangrendszer hossza 8700 méternyi[19] -, mélysége a bejárattól számítva 16 méter. A mészkő repedéseibe bejutó víz alakította ki. A barlangot 1903-ban fedezték fel kútásás közben, Tóth Pál pékmester telkén Németh Ferenc kőműves és Biró Gyula kútásó mesterek.[20][21][22][23] 1912-ben elkészült a villanyvilágítás, és a barlangot megnyitották a látogatók előtt. A barlang a nyirádi bauxitbányászat vízszintsüllyesztése miatt sokáig vízmentes volt, és le is zárták. A bányászat befejezése után a karsztvíz szintje helyreállt, és egy 250 m-es szakaszát (amiből 180 m-t csónakkal kell megtenni) ismét megnyitották. A csónakos körtúrán a víz mélysége 0,4–3 m. Egy-egy csónakba hárman ülhetnek, a jármű 220 kg-ig terhelhető. A csónakázó rész áteresztőképessége 130 látogató óránként. A tavasbarlang nagyobbik része víz alatt van, nem látogatható. A látogatható részbe 73 lépcsőn juthatunk le. Odabent a hőmérséklet 20 °C, a relatív pártartalom több mint 90%.

2015. január 20-án nyílt meg a tavasbarlang 770 négyzetméteres, tíztermes látogatóközpontja.[24][25]

Más barlangok

szerkesztés

A Kórház-barlang teljes hossza 2850 méter, mélysége a bejárattól számítva 14 méter szárazon, víz alatt 36 méter. A barlangot a kórház területén a tüdőpavilon építésekor, 1925-ben fedezték fel. A barlanggal akkor nem törődtek, járatait nagyrészt törmelékkel töltötték fel. Csak több mint egy évtized múltán, 1937-ben mérte fel a járatokat Kessler Hubert, és az ő javaslatára a törmeléket kitermelték, és a kórház alapjainak megerősítésére a szükséges helyekre pilléreket építettek benne. A hidegháború idején földalatti kórházzá akarták kiépíteni, szerencsére a munka (pénzhiány miatt) már az elején félbeszakadt. A figyelem akkor irányult ismét a barlangra, amikor kimutatták a lenn tartózkodás kedvező hatását. 1972 óta légúti megbetegedésekben szenvedőkre és terápiás kezelésekre kezdték használják. A kórház ezzel egyedülálló lehetőséghez jutott: mintha a kórházat építették volna a gyógybarlang fölé. A betegeknek az utcára sem kell kilépniük: a barlangba a betegek lifttel juthatnak be, és orvosi felügyelet mellett folytathatják a légzésterápiát a barlang száraz, tágas termeiben. A légzésterápiát kezdetben vezető dr. Horváth Tibor kezdeményezésére 1982 óta a Kórház-barlang gyógybarlang. Horváth Tibor működését külföldön is elismerés övezte: a Nemzetközi Szpeleológiai Unió Szpeleoterápiai Szakbizottságát vezette éveken keresztül. A barlang feltárása és kutatása jelenleg is folyik.

2010. november 26-án két újabb barlangi tavat fedeztek fel Tapolcán a Berger Károly-barlangban, melyek átmérője 23 illetve 30 méter, így jelenleg ezek Magyarország legnagyobb vízfelülettel rendelkező barlangi tavai. A Tapolcai Plecotus Barlangkutató Csoport, amely 1986 óta kutatja a tavasbarlangot, 2002-ben kezdte el az egykori sekély tengerben lerakódott mészkőben kialakult barlang feltárását. A két üregbe egy tizenkét méter mély kúton keresztül lehet leereszkedni.[26]

 
iskolatörténeti kiállítás
  • Városi Múzeum (Templom domb 8.; 46° 52' 58.6308" N, 17° 26' 34.7316" E). Közép-Európa egyik legrégibb népiskolájában helytörténeti kiállítást és iskolamúzeumot rendeztek be. A régi iratok szerint az egykori végvár várkastélyának romjaira épült Kántorház már 1726-ban állt. Falai között tanulta a betűvetést Batsányi János (1763-1845), a felvilágosodás nagy költője. A múzeum eredetileg pedagógiatörténeti gyűjtemény volt, majd a várost bemutató régészeti, történeti, néprajzi, ipartörténeti és képzőművészeti anyaggal egészítették ki. Itt láthatók a helyi ásatások leletei, és kőtár is várja a látogatókat. Nyitva május 31-ig hétfő-péntek: 9:00-16:00; nyáron hétfő kivételével 10:00-17:00 (Kirándulástervező).
  • Marton Galéria állandó kiállítás Marton László műveiből
 
A tapolcai protestáns templom
  • Katolikus templom (Templomdomb; 46° 52' 59" É, 17° 26' 35" K). Az eredeti épületet még Turul ispán emeltette a 13. század század első felében, ezt ma már jóformán csak a déli oldalán levő romanikus stílusú ablak jelzi. A karthauziak a 15. század elején ezt egészítették ki egy gótikus, keresztbordás mennyezetű szentéllyel. A szentély déli külső falán Szent Kristóf freskójának töredéke látható – ezen szent József alakjában Zsigmond királyt örökítette meg a művész. A török idők alatt megsérült templomot Padányi Biró Márton veszprémi püspök állíttatta helyre 1756-1757-ben, és egyúttal barokk hajót építtetett hozzá. A 19. század végén, Ley József plébános két oratóriumot építtetett és egy neogótikus oltárt rendelt Innsbruckból. A homlokzatot, amit Szent István és Szent Imre fülkeszobrai díszítenek, Haraszti Margit restaurátor tárta fel és konzerválta. A templom északi oldalához kapcsolódik az irgalmas nővérek rendháza és óvodája, amit Ranolder János püspök építtetett 1872-ben.
  • Protestáns templom. A helyi református és evangélikus gyülekezet közös temploma. Berendezése egyszerre szolgálja a két közösség sajátos arculatát. Az épület Darányi Ignác utca és az Ady Endre utca sarkán helyezkedik el. (46° 53' 2.4" N,17° 26' 21.6" E) A Tapolcai Protestáns Templom Szeghalmy Bálint tervei alapján készült el, saját leírása szerint a „magyar [székely, kalotaszegi] népi építészet elemeinek korszerű és egyéni felfogásban való alkalmazásával”. Több alkalommal renoválták az épületet, a második világháborúban a faszerkezetű kupola sérült meg. Legutóbb 2006-ban történt meg a templom teljeskörű felújítása.[27]
 
Szentháromság–szoborcsoport
 
Az I. világháborús emlékmű
  • Szentháromság-szobor – Fő tér (É: 46.882824, K: 17.440712). A hatszögletű lépcsős talapzaton álló, barokk mészkő szoborcsoportot Padányi Biró Márton veszprémi püspök állíttatta 1757-ben. 1998-ban helyreállították.
  • Trianon Emlékmű
  • Marton László számos köztéri alkotása:
  • Kiskirálylány, 1990. Fő tér (É: 46.882708, K: 17.440678)
A szobor eredeti (50 cm-es) kisplasztikáját a művész 1972-ben mintázta legidősebb lányáról, az akkor 5 éves Évikről. Az eredeti kisplasztika a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Nagyobb változata 1990 óta ül a Dunakorzón, a Vigadó előtt, a másodpéldány került Tapolcára. Egy további másolata Tokióban, a Tokyo Metropolitan Art Space kulturális központ koncertterme előtti csarnokban látható.
A bronzszobor bazalt kövekből rakott talpazaton áll. Fején korona, egyik kezében mécses, másikban pálmaág, mellette vártorony. Talpazatán a réztábla felirata: Szent Borbála a bányászok védőszentje. 2000-ben állíttatta a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat
  • Múltunk, 1988. Templomdomb 6. (A templomdombi iskola előtt; É: 46.880549, K: 17.442014).
Márvány posztamensen guggoló bronz férfialak, kezében római cserépedény töredékével.
  • Szomorú történelmünk, 1990. Hősök tere (É: 46.882067, K: 17.435350).
Romos kőfal előtt álló, csuklyás bronz alak.
  • Pásztorfiú, 1943. Köztársaság tér (a szobrász szülőháza előtt; É: 46.885056, K: 17.442624)
Alacsony kőtalapzaton álló bronz alak. A művész legelső műveinek egyike.
  • Négy évszak, 1992. Malomtó park (É: 46.881770, K: 17.440238)
Alacsony kőoszlopokon álló, allegorikus alakok.
  • Bányászok – térplasztika, 1972. Kossuth utca 2. (a Bauxitbányászati Kft. székháza előtt; É: 46.882768, K: 17.441472)
450 cm x 25 cm x 175 cm-es, figurális mészkő kompozíció szocreál stílusban.
  • Wass Albert – mellszobor, 2008. Batsányi J. u. 1.
A szobrász utolsó alkotása. A költő-író bronzszobra a nevét viselő könyvtár és múzeum előtt áll (Veszprém).
A költő bronz alakja mészkő talapzaton áll.
  • Batsányiné Baumberg GabriellaKocsis András, 1964 (Köztérkép), 1966 (Kirándulástervező). Arany János utca (a Kis-tó nyugati partján; É: 46.880802, K: 17.441225)
Batsányi hitvese, Baumberg Gabriella osztrák költőnő bronz mellszobra a Malom-tó közelében, mészkő talapzaton látható. Talapzatán a felirat: BATSÁNYINÉ BAUMBERG GABRIELLA 1766-1839.
  • Szőlőt szedő lányR. Törley Mária (szobrász) és Papp Zoltán Tamás (építész) munkája, 2010. Batsányi tér (Az Alsó-tó nyugati oldalán, a játszótér és a forrás között; É 46.880831, K 17.440683).
Az asszonyos csípőjű, mezítláb álló bronz leányka kb. 120 cm magas. Az építész munkája a talapzat és a kőtömbökből kialakított környezet.
  • Ülő katonaUngvári Lajos munkája, 1970. Dobó István tér (az egykori laktanya közelében, a helyőrségi klub bejáratánál; É: 46.880274, K: 17.408953).
Az ülő alak testtartása mesterkélt, életszerűtlen.
  • Geometrikus figurákNyírő Gyula, 1969. Ady Endre utca 12. (lakótelepi ház falán; É: 46.883900, K: 17.439513).
Szerény síkdíszítmény stilizált alakokkal.
  • I. világháborús emlékműMaugsch Gyula, 1930. Hősök tere, (a tér közepén; É: 46.882430, K: 17.435496).
Nagy, lépcsős talapzaton bronz katona áll; kezében zászló és puska. A talapzaton bronz táblán az elesettek nevei, az 1914-1918 felirat és koronás magyar címer.
  • Kosfejes ivókútRaffay Béla, 1995. Malomtó park (É: 46.882890, K: 17.441358).
  • Batsányi Ferenc dombormű Tapolca Gimnázium, Túri Török Tibor munkája

További információk a szobrokról

szerkesztés
Téli Tapolca, Malom-tó panoráma felvétel

További építészeti és egyéb nevezetességek

szerkesztés
 
Városközpont, Malom-tó
 
Tapolca–Bauxitváros: Y-házak
  • Fő tér
  • Malom-tó: Az ódon épületekkel, magas kőfalakkal és vendéglátó helyekkel körülvett tó a városka legfontosabb turisztikai célpontja. Itt fakadnak a település névadó forrásai, amelyeket talán már a rómaiak is visszaduzzasztottak, hogy malmot hajtsanak vele (Kirándulástervező). A tótól indul a Malomtó sétány. Ez a helyszíne, az évente megrendezett pisztrángfesztivál nak.
  • Romkert. Láthatóak a 13. századi birtokközpont, valamint az erre épült karthauzi erősség és a 17. században kibővített vár kapujának és farkasvermének konzervált romjai.
  • Városi Múzeum
  • Vízimalom
  • Y-házak: Tervezte: Kiss Tamás. Az első épületet 1972-ben a Zala Megyei Állami Építőipari Vállalat(ZÁÉV) kezdte építeni. 1986-ig több ütemben épült fel a Bauxit-lakótelep. Összesen kilenc darab Y-ház készült, összkomfortos lakásokkal..
  • A településen áthalad az Országos Kéktúra.

Híres emberek

szerkesztés
  • Itt született 1763. május 9-én Batsányi János költő.
  • Itt élt Csermák József olimpiai bajnok kalapácsvető.
  • Itt született Boczkó Gábor párbajtőröző. Olimpiai ezüstérmes: 2004 párbajtőr csapat; olimpiai 4.: 2008 párbajtőr egyéni; olimpiai 5.: 2008 párbajtőr csapat; vb-bronzérmes: 2007 párbajtőr csapat; Európa-bajnok: 1997, 2002, 2003 párbajtőr egyéni, 2006, 2007 párbajtőr csapat. Klubja: Honvéd.
  • Itt született Szalay Gyöngyi olimpiai bronzérmes párbajtőröző.
  • Itt született Gróf József magyar grafikus, belsőépítész, bélyegtervező, bútortervező
  • Itt született Lessner Manó építészmérnök.
  • Itt született Török János közgazdász (1807–1874).
  • Itt született Sümegi Pál (1960) egyetemi docens, az MTA doktora, geológus, régész, az SZTE Földtani- és Őslénytani Tanszék tanszékvezető egyetemi docense.
  • Itt élt Cserhát József Batsányi-díjas költő, író, szerkesztő (1915–1969).
  • Itt született Marton László (szobrász) (1925–2008), a kortárs képzőművészet egyik legjelentősebb mestere. A Marton László Galéria állandó kiállítás és számos köztéri szobor őrzi az emlékét.[28]
  • Itt született (1960) és itt él Németh István Péter költő, műfordító, irodalom-történész.
  • Itt született Keller János színész.
  • Itt született Rujsz Edit címzetes magántáncosnő, balettmester, koreográfus.
  • Itt született Tóth Vera és Tóth Gabi, a Megasztár első és második évadában felfedezett énekes testvérpár. Vera az első széria győztese és az év hangja, míg húga, Gabi, a 3. helyet szerezte meg a második szériában.
  • Itt született Varga László kaposvári megyéspüspök.
  • Itt született Rédli András olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok magyar párbajtőrvívó.

Testvérvárosai

szerkesztés

Képgaléria

szerkesztés
  1. a b Tapolca települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 27.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. https://e-nyelv.hu/2022-09-26/239-tapolca
  4. Tapolca települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  5. a b Veszprém megyei önkormányzati almanach 1990–2020: Tények, adatok, értékelések, elemzések. Veszprém: Comitatus Társadalomkutató Egyesület. 2020. 136. o.  
  6. Tapolca települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 7.)
  7. Tapolca települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2021. február 6.)
  8. A hivatkozott forrásból nem állapítható meg az összes jelölő szervezet teljes neve.
  9. Tapolca települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  10. Tapolca települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  11. a b Tapolca települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2009. március 29. (Hozzáférés: 2020. június 5.)
  12. Tapolca települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  13. Tapolca települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 8.)
  14. Tapolca települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 12.)
  15. 2009. évre kitűzött időközi önkormányzati választások az időközi választás napja szerinti időrendben (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2009 (Hozzáférés: 2020. június 5.)
  16. Tapolca Helységnévtár
  17. Tapolca Helységnévtár
  18. Összeköttetést találtak a Tapolcai-barlangrendszer két része között – index.hu, 2013. január 22.
  19. https://index.hu/tudomany/2013/01/22/osszekottetest_talaltak_a_tapolcai-barlangrendszer_ket_resze_kozott/ Összeköttetést találtak a Tapolcai-barlangrendszer két része között
  20. Eveztél már a föld alatt? (magyar nyelven). LikeBalaton. (Hozzáférés: 2022. október 21.)
  21. Biró Gyula dédunokája Németh István Péter tapolcai költő és irodalomtörténész
  22. János, Haász: A város, ami alatt csetrik között csónakázhatunk (magyar nyelven). index.hu, 2019. augusztus 2. (Hozzáférés: 2022. április 22.)
  23. Tapolca és barlangrendszere + fofogaléria (magyar nyelven). Magyar Nő Magazin, 2012. július 28. (Hozzáférés: 2022. április 22.)
  24. Tóth B. Zsuzsa: Megépült a Tapolcai-tavasbarlang új látogatóközpontja. veol.hu (Napló Online, a Napló című Veszprém megyei napilap online változata). (magyarul) Pannon Lapok Társasága Kiadói Kft. (2015. január 20.) (Hozzáférés: 2015. január 22.) arch
  25. MTI: Megépült a Tapolcai-tavasbarlang új látogatóközpontja. hirado.hu (a Magyar Televízió híradójának internetes oldala). (magyarul) Budapest: MTI Nonprofit Zrt. és MTVA (2015. január 20.) (Hozzáférés: 2015. január 22.)
  26. http://www.origo.hu/tudomany/20101213-magyarorszag-legnagyobb-barlangi-tavait-fedeztek-fel-tapolcan.html
  27. Tapolca és Vidéke Református Társegyházközség honlapja. (Hozzáférés: 2021. október 22.)
  28. Hajó Magazin Honlapja :: Túracélpontok :: Tapolca [archivált változat]. Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 31. [archiválás ideje: 2009. szeptember 23.]  A források városa]

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés