Tokió (japánul: 東京, kiejtése, Hepburn-átírással Tōkyō, szoros átírással Tókjó, hivatalosan: 東京都, átírással: Tōkyō-to.[1] 1868-ig: Edo) Japán fővárosa, közigazgatási központja, a japán kormány és a császár székhelye. Egyike Japán 47 prefektúrájának, nem egyetlen városként kormányozzák. Hozzávetőlegesen 14 millió ember – az ország lakosságának 10%-a – él Tokióban, míg a Nagy Tokió Agglomerációban 33–36 millióan laknak, és ezzel ez a világ legnépesebb urbanizált területe.

Tokió (東京都, Tōkyō-to)
Tokió címere]]
Tokió címere
Tokió zászlaja]]
Tokió zászlaja
Egyéb jelképek
Fa ginkófa
Virág szakura
Madár dankasirály
Közigazgatás
Ország Japán
RégióKantó
Sziget Honsú
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség14 264 798 fő (2022)
Földrajzi adatok
Terület2194,05 km²
Időzóna JST, UTC+9
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 35° 41′ 22″, k. h. 139° 41′ 30″Koordináták: é. sz. 35° 41′ 22″, k. h. 139° 41′ 30″
Elhelyezkedése Japán térképén
Elhelyezkedése Japán térképén
Tokió weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tokió témájú médiaállományokat.

Mint az ország politikai, üzleti, gazdasági, oktatásügyi és kulturális központja, Japánon belül Tokióban van a legtöbb cég központja, gazdasági intézménye, egyeteme és főiskolája, múzeuma, színháza, vásárló és szórakoztató létesítménye. Rendkívül fejlett tömegközlekedéssel rendelkezik, ez főleg a vonatra és a metróra vonatkozik.

Az Economist Intelligence Unit 2011-es rangsora[2] szerint tizennyolcadik, míg a Monocle 2015-ös felmérése[3] szerint első a legélhetőbb városok listáján. Tokió az 1964. évi nyári olimpiai játékok után másodszor rendezhetett olimpiát, a 2020. évi nyári olimpiai játékoknak adott otthont.

Földrajz szerkesztés

Tokió a Kantó régióban, a legnagyobb japán szigeten, Honsún fekszik. Központjának koordinátái 35° 41' ÉFSZ, 139° 46' KFH. Területe Ogaszavara szigetéig terjed, amely a Csendes-óceánon 1000 km-re délkeletre található.

Éghajlat szerkesztés

Tokió a nedves szubtrópusi éghajlati övben fekszik, párás, meleg nyarak és enyhe telek jellemzik időjárását. A legmelegebb hónap az augusztus, ekkor az átlaghőmérséklet 27,5 °C, január a leghidegebb hónap, ekkor az átlaghőmérséklet 6,0 °C. A városban mért legalacsonyabb hőmérséklet -9,2 °C volt, a legmagasabb pedig 39,5 °C.

Az éves csapadékmennyiség átlagosan 1530 mm körüli, havazás csak szórványosan jellemző. Tájfunok is előfordulhatnak, de ezek ritkán pusztító erősségűek.

Tokió éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)9,910,413,318,822,825,529,431,127,221,816,912,420,0
Átlagos min. hőmérséklet (°C)2,52,95,610,715,419,123,024,521,115,49,95,113,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)525611812513816815416821019893511531
Havi napsütéses órák száma1751501651611821231371771101291371661812
Forrás: Japan Meteorological Agency, The Weather Network


Történelem szerkesztés

Tokió felemelkedése két emberhez köthető: Tokugava Iejaszu sógunhoz és Meidzsi császárhoz. 1603-ban, miután Japán addig háborúban álló részeit egyesítették, Tokugava Iejaszu Edóba (a mai Tokió) helyezte székhelyét. Emiatt a város nagyon gyors fejlődésnek indult, és hamar a világ egyik legnagyobb településévé vált. Lakossága már a 18. században elérte az 1 milliót. Spontán módon vált Japán fővárosává, még ha a császár Kiotót jelölte is ki a birodalma központjává.

 
Tokió 1945-ben
 
Tokió zászlaja, amelyet 1964. október 1-je óta használnak. A lobogón található nap egy stilizált kandzsi írásjegy, amely a város fejlődését szimbolizálja.

263 évvel később a sógunátust megdöntötte két déli prefektúra (Csósú és Szacuma) és visszaállították a császári hatalmat. 1869-ben a névleges vezető, a 17 éves Meidzsi császár Edóba költözött, és a várost átnevezte Tokióra (a tokió szó jelentése „Keleti Főváros”). A város már ekkor politikai, gazdasági és kulturális központ volt, valamint a császár is ide helyezte a székhelyét, így Tokió az ország valódi fővárosává válhatott. Az Edo-kastélyból lett a tokiói császári palota.

Tokiót kétszer rázta meg hatalmas katasztrófa, melyből alig sikerült felépülnie. Először a nagy kantói földrengés 1923-ban, majd a második világháború. Az 1945 március 9-10-ei tokiói bombázás majdnem olyan pusztító volt, mint a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák együttvéve. Egész kerületek váltak a földdel egyenlővé. A város 2/5-e elpusztult és közel 110 000 lakos vesztette életét a gyújtóbombák hatására. Tokió lakossága a háború előtti 6.7 millióról 2.8 millióra apadt. Manapság már nem nagyon lehet ezeknek a nyomait látni a városon, de a lakók még mindig viselik a megrázkódtatás nyomait.

A háború után Tokiót nagyon fejlett földalatti- és vonathálózattal építették újjá, amit az 1964. évi nyári olimpiai játékokon mutattak be a világnak. A hetvenes években tovább fejlődött a város, megépült a Sunshine 60 felhőkarcoló és az új, sokszor vitatott repülőtér, a Narita (a városon kívül). A népesség a környező területeket is beleszámítva 11 millió főre duzzadt. A város földalatti- és vonathálózata a világ legforgalmasabb ilyen jellegű rendszere lett, miután egyre több ember költözött Tokióba. A 80-as években a lakásárak az egekbe szöktek egy spekulációs ingatlan-buborék miatt: sokan nagyon meggazdagodtak, de az 1990-es években a buborék kipukkadt, bankok és magánemberek tömege vesztette el minden pénzét emiatt. Ezután gazdasági recesszió következett, így ezt az időszakot „elveszett évtized”-nek nevezik, és ez a recesszió ma is tart.

Tokiót sokszor erős földrengések rázták meg 1703-ban, 1782-ben, 1812-ben, 1855-ben és 1923-ban. Az 1923-as nagy kantói földrengés a Richter-skála szerinti 8,3-as erejű földrengés 142 000 embert ölt meg.

Közigazgatás szerkesztés

A Tokió prefektúra három nagy részből tevődik össze: 23 kerületből (a volt Tokió város), Tamából (Nyugat-Tokió) és a szigetekből. Tokió szárazföldi része a Tokiói-öböltől északnyugatra fekszik, kelet-nyugati irányban 90 km-ig, észak-déli irányban 25 km-ig húzódva. Keleten a Csiba, nyugaton a Jamanasi, délen a Kanagava és északon a Szaitama prefektúra határolja. A szárazföldi részt két részre, speciális kerületekre és Tamára oszlik.

A Tokió prefektúra magába foglalja még a Csendes-óceánban fekvő két szigetcsoportot, az Izu-szigeteket, amelyek majdnem párhuzamosan fekszenek az Izu-félszigettel, valamint az Ogaszavara-szigecsoportot, amely több mint 1000 km-re található Japán fő szigeteitől.

A japán törvények értelmében Tokió metropoliszként (to, 都) van megjelölve. Közigazgatási felosztása megegyezik a többi prefektúrájáéval. Bár egy tucat rész fekszik kisebb területen, ezek is városnak vannak minősítve. Ide soroljuk a 23 kerületet, amelyek 1943-ig Tokió várost alkották, de most különálló, önkormányzó, polgármesterrel, városi tanáccsal és városi jogokkal rendelkező részekként vannak elismerve. Ezen kerületek mellett Tokió körülfog még 26 további várost (市 -si), öt kisvárost (町 -macsi) és kilenc falut (村 -mura), ezek mindegyike saját önkormányzattal rendelkezik. A lakosok által választott fővárosi és önkormányzati gyűlést a Tokiói Fővárosi Önkormányzat irányítja, amelynek székhelye Sindzsuku kerületben található.

 
Tokió központja nyugat felé tekintve az egyik felhőkarcolóból: a Császári Palota és a körülötte fekvő hatalmas liget
 
Tokió kerületei

Tokió kerületei szerkesztés

A 23 kerület (特別区, tokubecuku, szó szerint 'különleges kerületek') régebben Tokió várost alkotta, de ez 1943. július 1-jén egybeolvadt a Tokió prefektúrával (東京府, tókjófu), és így elvesztette törvényhatósági jogát. A kialakult város kerületekre lett felosztva, melyek mindegyike rendelkezik önkormányzattal, választott polgármesterrel és tanáccsal.

A 2020-as népszámlálási adatok szerint a 23 kerület összesített népessége 9 733 276 millió fő.[4]

A kerületek: Adacsi, Arakava, Bunkjó, Csijoda, Csúó, Edogava, Itabasi, Kacusika, Kita, Kótó, Meguro, Minato, Nakano, Nerima, Óta, Sibuja, Sinagava, Sindzsuku, Szuginami, Szetagaja, Szumida, Taitó, Tosima

Nyugat-Tokió (Tama) szerkesztés

Tokió kerületeitől nyugatra, a metropolisz kisebb városokból és falvakból áll, amelyek ugyanolyan jogokkal rendelkeznek mint Japán többi települései. Amíg ezeknek a városoknak a többsége csak „alvó városként” funkcionál a Tokió központjában dolgozó munkásoknak, néhányuk rendelkezik üzleti és ipari központokkal. Összefogó néven ezt a területet Tamának, ill. Nyugat-Tokiónak nevezik.

Szigetek szerkesztés

A Tokióhoz tartozó szigetek összterülete kb. 406 km². Lakossága folyamatosan csökken, 2005. szeptember 1-jén 26 000 fő – a népsűrűség 65 fő/km² – volt.

Ez a terület természeti kincsekben és tengeri nyersanyagokban igen gazdag. Mindemellett azonban a szigetek kicsik, földrajzilag izoláltak, pénzügyileg gyengék és javítaniuk kell az életszínvonalt, fejleszteniük kell a tengeri és légi közlekedést valamint az orvosi ellátást.

Tokióhoz két szigetcsoport tartozik: az Idzu-szigetek és az Ogaszavara-szigetek. Az Idzu-szigetek amely egy vulkanikus szigetcsoport. A szigetek mind a 9 tagja része a Fudzsi-Hakone-Idzu Nemzeti Parknak, néhányukat az Edo-korszakban börtönként használták. Az Ogaszavara-szigetek (vagy Bonin-szigetek) 1000 km-re délre fekszenek Tokió központjától. A szigetcsoportot kb. 30 kisebb sziget alkotja, melyek közül csak Csicsi-dzsima és a Haha-dzsima lakott.

Gazdaság szerkesztés

 
Siodome: Tokió egyik gazdasági negyede

Tokióé a világ legnagyobb városi gazdasága: sok nemzetközi óriáscég, befektetési bank és biztosító társaság központja itt található, emellett Japán közlekedési, televíziós és információs központja is. GDP-je eléri az 1,315 milliárd dollárt, ami több mint Kanadáé, Dél-Koreáé és Mexikóé együttvéve.

A második világháború utáni gazdasági növekedés alatt sok cég a központját más nagyvárosokból, például Oszakából is Tokióba helyezte. Ezzel kezdődött el a népesség rohamos növekedése, és a lakásárak égbe szökése.

A tokiói tőzsde a második legnagyobb tőzsde a világon.

Demográfia szerkesztés

 
Nagy forgalmú gyalogosátkelőhely
a Sibuja pályaudvar mellett.

Népességének változása:

A népesség alakulása 2005 és 2022 között
Lakosok száma
12 576 611
13 159 388
13 513 734
14 047 594
14 264 798
20052010201520202022
Adatok: Wikidata

Tokió a világ egyik legnagyobb városa, 23 kerületében több mint 8 millió ember lakik. Nappal a népesség 2,5 millióval megnő, a városba érkező munkások és diákok miatt, akik naponta utaznak be a központba. Ez legjobban a három központi kerületben, Csijodában, Csuóban és Minatóban érezhető, ahol a három rész összlakossága éjjel 300 000, nappal viszont majdnem 2 millió fő.

Az ENSZ 2016-os becslése alapján a város lakossága 2030-ban 37 190 000 fő lehet.[5]

Tokióban 5 jelentősebb kisebbség él: kínaiak (120 331), koreaiak (103 191), filippinók (31 505), amerikaiak (18 043) és a britek (7 585).

A Tokió prefektúra népessége
Terület szerint Tokió prefektúra
23 kerület
Nyugat-Tokió (Tama)
Szigetek
12,36 millió fő
8,34 millió fő
4 millió fő
27 000 fő
Kor szerint Fiatalkorú (0-14 év között)
Dolgozó (15-64 év között)
Nyugalmazott (65 év felett)
1,433 millió fő (12%)
8,507 millió fő (71,4%)
2,057 millió fő (16,6%)
Napszak szerint Nappal
Éjjel
14,667 millió fő
12,017 millió fő
Nemzetiség szerint Külföldi származású lakos 353 826 fő
Év szerint 23 kerület 1875 – 595 900 fő
1935 – 5 875 667 fő
2005 – 8 336 612 fő

Közlekedés szerkesztés

 
A JR (Japán Vasutak) Jamanote-vonala, amely megkerüli Tokió központját.
 
A tokiói metróhálózat térképe. Tokióban működik a világ egyik legbonyolultabb metrórendszere.

Tokió Japán legnagyobb belföldi és nemzetközi vasúti, közúti és légi csomópontja. A városi tömegközlekedés nagyrészt a tiszta és hatékony, bár néha zsúfolt földalatti- és vasúthálózaton zajlik, melyet több társaság üzemeltet. A buszok, villamosok és mágnesvasutak csak másodlagos szerepet töltenek be. A vasútállomások nem csak a közlekedés, hanem Tokió és Japán városi életének központjai.

A Tokió belvárosától néhány kilométerre fekvő Haneda nemzetközi repülőtér főként a belföldi, a Csiba prefektúrában található Narita nemzetközi repülőtér pedig a városba érkező nemzetközi forgalmat bonyolítja le.

A tokiói közlekedés legnagyobb része vasúton zajlik. A JR East működteti a legnagyobb vasúthálózatot Tokióban, magába foglalva a Jamanote-vonalat, amely körbejár a japán főváros központjában. A Tokyo Metro Co., Ltd. és a Tokyo Metropolitan Bureau of Transportation a város metróhálozatát, a fővárosi önkormányzat és a privát szállítók pedig a busz hálózatot üzemeltetik. A helyi, regionális és belföldi vasúti járatok a Tokió és a Sindzsuku pályaudvarról érhetők el.

Nevezetességek szerkesztés

 
A császári palota előtérben a Szeimon Isibasi híddal
 
A Tokió torony Minató városrészben

Templomok és szentélyek szerkesztés

Parkok és közkertek szerkesztés

Egyéb szerkesztés

Kultúra szerkesztés

Tokióban számos múzeum található. Az Ueno parkban található a Tokiói Nemzeti Múzeum, amely Japán legnagyobb múzeuma, az ország legjelentősebb művészeti gyűjteménye; a Nyugati Művészetek Nemzeti Múzeuma és a Tokiói Fővárosi Múzeum, amely nagy mennyiségű japán, modern művészeti alkotást és csaknem 10 000 japán és külföldi filmet tartalmaz. Az Ueno parkban található a Nemzeti Tudományi Múzeum és a városi állatkert. A Nezu Múzeum Aojamában, az Edo-Tokió Múzeum Szumidában, a Országgyűlési Könyvtár, a Nemzeti Archívum és a Modern Művészetek Nemzeti Múzeuma a császári palota közelében fekszenek.

Múzeumok szerkesztés

 
Tokiói Nemzeti Múzeum
 
Marunoucsi felhőkarcolói a császári palotától nézve

Színházak szerkesztés

Modern építészet szerkesztés

Tokió a médiában szerkesztés

Mint Japán legnagyobb városa és az ország legnagyobb televíziós és rádiós központja, Tokió számos japán filmben, sorozatban, Animében és mangában szerepel. A külföldön leginkább ismert műfaj a kaidzsú, amelyben a város nevezetességeit óriás szörnyek pusztítják el, mint például Godzilla. Nagy mennyiségű képregény és animációs film is játszódik Tokióban, köztük a Sailor Moon, az Azumanga Daioh, Dragon Ball és a Yu-Gi-Oh! vagy a Hi Hi Puffy AmiYumi, és ezek világszerte nagy népszerűségnek örvendenek.

Tokió városát a hollywoodi producerek is kedvelik. Számos film Tokióban játszódik, így például a Tokyo Joe, My Geisha, a James Bond – Csak kétszer élsz, a Kill Bill, a The Fast and the Furious: Tokyo Drift és az Elveszett jelentés.

Oktatás szerkesztés

 
Az Akamon kapu a Tokiói Egyetemen.

Mint Japán oktatási központja, Tokióban számos egyetem, főiskola és szakiskola működik. A városban találhatók az ország legelőkelőbb iskolái, így a Tokiói Egyetem, a Keio Egyetem, a Hitocubasi és a Vaszeda Egyetem.

Egyetemek szerkesztés

Tokióban számos olyan egyetem van, melyben angol nyelvű oktatás folyik. Ilyenek a Nemzetközi Keresztény Egyetem, a Szofia Egyetem és a Japán Templom Egyetem. A városban egy sor állami egyetem is található. Ezek közül a legjelentősebbek az Orvostudományi és Fogászati Egyetem, az Elektronikai és Kommunikációs Egyetem, a Tokiói Tudományos Intézet és a Tokiói Egyetem. Csak egy nyilvános egyetem van Tokióban, ez pedig a Tokiói Városi Egyetem, a legnagyobb magánegyetemek a Ázsia Egyetem, a Tokiói Tudományos Egyetem, a Tojo Egyetem és a Szeidzso Egyetem.

Testvérvárosok szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. OH. 248., KN. 533.
  2. Hol a legjobb és a legrosszabb élni? (magyar nyelven). InfoRádió, 2011. augusztus 30. [2013. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 31.)
  3. The Monocle Quality of Life Survey 2015 (angol nyelven). The Monocle, 2015. június 15. (Hozzáférés: 2015. június 20.)
  4. Population by District (angol nyelven). Tokyo Statistical Yearbook. (Hozzáférés: 2022. július 15.)
  5. Túl gyorsan nő a főváros népessége ezért már építik is az újat Egyiptomban. g7.24.hu. [2018. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 13.)

Források szerkesztés

  • Kravalik Zsuzsanna: A bolygó neve: Tokió, A Földgömb: a Magyar Földrajzi Társaság folyóirata, 2007. (9. évf.) 4. sz. 22-33. old.
  • Pfisztner Gábor: Tokió Expresz: Kortárs építészet a japán fővárosban, Intérieur, 2005. (7. évf.) 4. sz. 94-100. old.
  • Tokió trópusi várossá válik, Környezetvédelem, 2000. (8. évf.) 6. sz. 30. old.
  • Kiss Edit Éva: A nagyvárosi ipar térszerkezeti változásai III. Tokió, Ipari szemle, 1999. (19. évf.) 1. sz. 16-19. old.
  • Kobe után Tokió is?, Élet és tudomány, 1998. (53. évf.) 8. sz. 252. old.
  • Mágnesvasút Tokió és Oszaka között, Élet és tudomány, 1996. (51. évf.) 37. sz. 1180-1181. old.
  • Japánból: Tokió még mindig Ázsia központja, Pénzügyi szemle, 1995. (40. évf.) 10. sz. 812-813. old.
  • Mészáros Rezső: Tokió és a technopoliszok, A földrajz tanítása: módszertani folyóirat, 1993. (1. évf.) 3. sz. 3-7. old.

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Tokió témájú médiaállományokat.