1964. évi nyári olimpiai játékok
Az 1964. évi nyári olimpiai játékokat, hivatalos nevén a XVIII. nyári olimpiai játékokat 1964. október 10. és 24. között rendezték meg a japán Tokióban.
XVIII. nyári olimpia | |||||
Adatok | |||||
Rendező | Tokió, Japán | ||||
Nemzetek | 93 | ||||
Sportolók | 5151 (4473 férfi, 678 nő) | ||||
Versenyszámok | 21 sportág, 163 versenyszám | ||||
Megnyitóünnepség | 1964. október 10. | ||||
Záróünnepség | 1964. október 24. | ||||
Hivatalos megnyitó | Hirohito japán császár | ||||
Sportolói eskü | Ono Takasi | ||||
Olimpiai fáklya | Szakai Josinori | ||||
Olimpiai stadion | Nemzeti Olimpiai Stadion | ||||
| |||||
Magyar részvétel | |||||
Sportolók | 182 (150 férfi, 32 nő) | ||||
Zászlóvivő | Kulcsár Gergely | ||||
| |||||
Pontszám | 182 | ||||
Helyezés az éremtáblázaton | 6. | ||||
Helyezés a ponttáblázaton | 6. | ||||
|
A játékok rendezésére már másodszor[1] pályázó japán fővárost 1959. május 26-án, Münchenben választotta ki a Nemzetközi Olimpiai Bizottság négy[2] város közül. Ázsiában először rendeztek ötkarikás játékokat. A versenyek lebonyolítását biztosító létesítmények a legkorszerűbb módon épültek, és modern technikai eszközökkel voltak felszerelve. Egyedül a nézők voltak tartózkodóak.
A versenyeken kilencvenhárom nemzet ötezer-százötvenegy sportolója vett részt.
Érdekességek
szerkesztés- Kína és Indonézia politikai okok miatt távol maradt.
- Szakai Josinori – az olimpiai láng meggyújtója – 1945. augusztus 6-án – az atombomba ledobásának napján született Hirosimában.
- A helsinki olimpia bajnoka, Pierre Jonqueres d’Oriola negyvenévesen ismét aranyérmet nyert a díjugratás egyéni számában. Ő szerezte a francia csapat egyetlen bajnoki címét.
- A harminchét éves Gyarmati Dezső ötödik olimpiáján vett részt és harmadik bajnoki címét szerezte.
- Az etióp Abebe Bikila, a római olimpián a maratoni futás győztese 1964-ben – ebben a számban a játékok történetében elsőként – meg tudta védeni bajnoki címét. Bikila mindkét bajnoki címét világrekord időeredménnyel nyerte.
- Az úszó Dawn Fraser, a diszkoszvető Alfred Oerter és az evezős Vjacseszlav Ivanov az 1960. évi római olimpia után másodszor is meg tudták védeni bajnoki címüket.
- Larisza Latinyina ezen az olimpián szerepelt utoljára a szovjet olimpiai csapatban és két arany, két ezüst és két bronzérmet szerzett. Tizennyolc érmével a 2012-es londoni olimpiáig ő volt a legtöbb olimpiai érmet szerzett sportoló. Michael Phelps a 2012-es olimpián szerezte meg 19. érmét.
- A férfi kardvívás egyéni számát – az 1908. évi londoni olimpia óta tizenegyedik alkalommal – ismét magyar vívó nyerte.
- A férfi úszóversenyek kiemelkedő egyénisége az egyesült államokbeli Don Schollander volt, aki négy aranyérmet nyert.
- Az olimpia idejére készült el a Sinkanszen (nagysebességű vasút) első vonala Tokió és Oszaka között.
Részt vevő nemzetek
szerkesztésVastagítással kiemelve az első alkalommal versenyző nemzetek.
- Afganisztán (AFG) (8 – 8 férfi)
- Algéria (ALG) (1 – 1 férfi)
- Argentína (ARG) (102 – 96 férfi, 6 nő)
- Ausztrália (AUS) (243 – 203 férfi, 40 nő)
- Ausztria (AUT) (56 – 45 férfi, 11 nő)
- Bahama-szigetek (BAH) (11 – 11 férfi)
- Belgium (BEL) (61 – 60 férfi, 1 nő)
- Bermuda (BER) (4 – 4 férfi)
- Bolívia (BOL) (1 – 1 férfi)
- Brazília (BRA) (61 – 60 férfi, 1 nő)
- Brit Guyana (GUY) (1 – 1 férfi)
- Bulgária (BUL) (63 – 56 férfi, 7 nő)
- Burma (BIR) (11 – 11 férfi)
- Ceylon (CEY) (6 – 6 férfi)
- Chile (CHI) (14 – 14 férfi)
- Costa Rica (CRC) (2 – 2 férfi)
- Csád (CHA) (2 – 2 férfi)
- Csehszlovákia (TCH) (104 – 95 férfi, 9 nő)
- Dánia (DEN) (60 – 53 férfi, 7 nő)
- Dél-Korea (KOR) (154 – 128 férfi, 26 nő)
- Dominikai Köztársaság (DOM) (1 – 1 férfi)
- Egyesült Államok (USA) (346 – 267 férfi, 79 nő)
- Egyesült Arab Köztársaság (RAU) (73)
- Egyesült Német Csapat (EUA) (337 – 275 férfi, 62 nő)
- Elefántcsontpart (CIV) (9 – 9 férfi)
- Etiópia (ETH) (12 – 12 férfi)
- Észak-Rodézia (NRH) (12 – 11 férfi, 1 nő)
- Finnország (FIN) (89 – 84 férfi, 5 nő)
- Franciaország (FRA) (138 – 118 férfi, 20 nő)
- Fülöp-szigetek (PHI) (47 – 40 férfi, 7 nő)
- Ghána (GHA) (33 – 30 férfi, 3 nő)
- Görögország (GRE) (18 – 18 férfi)
- Holland Antillák (AHO) (4 – 4 férfi)
- Hollandia (NED) (125 – 105 férfi, 20 nő)
- Hongkong (HKG) (39 – 38 férfi, 1 nő)
- India (IND) (53 – 52 férfi, 1 nő)
- Irak (IRQ) (13 – 13 férfi)
- Irán (IRI) (62 – 58 férfi, 4 nő)
- Írország (IRL) (25 – 24 férfi, 1 nő)
- Izland (ISL) (4 – 3 férfi, 1 nő)
- Izrael (ISR) (10 – 8 férfi, 2 nő)
- Jamaica (JAM) (21 – 17 férfi, 4 nő)
- Japán (JPN) (328 – 270 férfi, 58 nő)
- Jugoszlávia (YUG) (75 – 72 férfi, 3 nő)
- Kambodzsa (CAM) (13 – 13 férfi)
- Kamerun (CMR) (1 – 1 férfi)
- Kanada (CAN) (115 – 95 férfi, 20 nő)
- Kenya (KEN) (37 – 37 férfi)
- Kolumbia (COL) (20 – 20 férfi)
- Kongói Köztársaság (CGO) (2 – 2 férfi)
- Kuba (CUB) (27 – 25 férfi, 2 nő)
- Lengyelország (POL) (140 – 115 férfi, 25 nő)
- Libanon (LIB) (5 – 5 férfi)
- Libéria (LBR) (1 – 1 férfi)
- Liechtenstein (LIE) (2 – 2 férfi)
- Luxemburg (LUX) (12 – 10 férfi, 2 nő)
- Madagaszkár (MAD) (3 – 3 férfi)
- Magyarország (HUN) (182 – 150 férfi, 32 nő)
- Malajzia (MAS) (61 – 57 férfi, 4 nő)
- Mali (MLI) (2 – 2 férfi)
- Marokkó (MAR) (20 – 20 férfi)
- Mexikó (MEX) (94 – 90 férfi, 4 nő)
- Monaco (MON) (1 – 1 férfi)
- Mongólia (MGL) (21 – 17 férfi, 4 nő)
- Nagy-Britannia (GBR) (204 – 160 férfi, 44 nő)
- Nepál (NEP) (6 – 6 férfi)
- Niger (NIG) (1 – 1 férfi)
- Nigéria (NGR) (18 – 16 férfi, 2 nő)
- Norvégia (NOR) (26 – 24 férfi, 2 nő)
- Olaszország (ITA) (168 – 157 férfi, 11 nő)
- Pakisztán (PAK) (41 – 41 férfi)
- Panama (PAN) (10 – 6 férfi, 4 nő)
- Peru (PER) (31 – 30 férfi, 1 nő)
- Portugália (POR) (20 – 19 férfi, 1 nő)
- Puerto Rico (PUR) (32 – 30 férfi, 2 nő)
- Rodézia (RHO) (29 – 25 férfi, 4 nő)
- Románia (ROU) (138 – 108 férfi, 30 nő)
- Spanyolország (ESP) (51 – 48 férfi, 3 nő)
- Svájc (SUI) (66 – 65 férfi, 1 nő)
- Svédország (SWE) (94 – 76 férfi, 18 nő)
- Szenegál (SEN) (12 – 12 férfi)
- Szovjetunió (URS) (317 – 254 férfi, 63 nő)
- Tajvan (ROC) (40 – 37 férfi, 3 nő)
- Tanganyika (TAN) (4 – 4 férfi)
- Thaiföld (THA) (54 – 47 férfi, 7 nő)
- Trinidad és Tobago (TRI) (13 – 13 férfi)
- Törökország (TUR) (23 – 23 férfi)
- Tunézia (TUN) (9 – 9 férfi)
- Uganda (UGA) (13 – 11 férfi, 2 nő)
- Új-Zéland (NZL) (64 – 56 férfi, 8 nő)
- Uruguay (URU) (23 – 23 férfi)
- Venezuela (VEN) (16 – 15 férfi, 1 nő)
- Vietnám (VIE) (16 – 16 férfi)
Líbia (LBA) (1) egy atlétája a nemzeti zászlaja alatt részt vett a megnyitóünnepségen, de később nem indult a versenyszámában.
Olimpiai versenyszámok
szerkesztésVersenyszámok az 1964. évi nyári olimpiai játékokon | ||||||
Sportág, szakág | Egyéni | Csapat | ||||
férfi | női | férfi | női | vegyes | összesen | |
Atlétika | 22 | 11 | 2 | 1 | 0 | 36 |
Birkózás | 16 | 0 | 0 | 0 | 0 | 16 |
Cselgáncs | 4 | 0 | 0 | 0 | 0 | 4 |
Evezés | 1 | 0 | 6 | 0 | 0 | 7 |
Gyeplabda | 0 | 0 | 1 | 0 | 0 | 1 |
Kajak-kenu | 2 | 1 | 3 | 1 | 0 | 7 |
Kerékpározás | 4 | 0 | 3 | 0 | 0 | 7 |
Kosárlabda | 0 | 0 | 1 | 0 | 0 | 1 |
Labdarúgás | 0 | 0 | 1 | 0 | 0 | 1 |
Lovaglás | 3 | 0 | 3 | 0 | 0 | 6 |
Műugrás | 2 | 2 | 0 | 0 | 0 | 4 |
Ökölvívás | 10 | 0 | 0 | 0 | 0 | 10 |
Öttusa | 1 | 0 | 1 | 0 | 0 | 2 |
Röplabda | 0 | 0 | 1 | 1 | 0 | 2 |
Sportlövészet | 6 | 0 | 0 | 0 | 0 | 6 |
Súlyemelés | 7 | 0 | 0 | 0 | 0 | 7 |
Torna | 7 | 5 | 1 | 1 | 0 | 14 |
Úszás | 7 | 6 | 3 | 2 | 0 | 18 |
Vitorlázás | 1 | 0 | 4 | 0 | 0 | 5 |
Vívás | 3 | 1 | 3 | 1 | 0 | 8 |
Vízilabda | 0 | 0 | 1 | 0 | 0 | 1 |
Összesen | 96 | 26 | 34 | 7 | 0 | 163 |
Éremtáblázat
szerkesztés(A rendező ország csapata és a magyar csapat eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vastagítással kiemelve.)
Az 1964. évi nyári olimpiai játékok éremtáblázatának első tíz helyezettje | |||||
---|---|---|---|---|---|
Ország | Arany | Ezüst | Bronz | Összesen | |
1. | Egyesült Államok (USA) | 36 | 26 | 28 | 90 |
2. | Szovjetunió (URS) | 30 | 31 | 35 | 96 |
3. | Japán (JPN) | 16 | 5 | 8 | 29 |
4. | Egyesült Német Csapat (EUA)[3] | 10 | 22 | 18 | 50 |
5. | Olaszország (ITA) | 10 | 10 | 7 | 27 |
6. | Magyarország (HUN) | 10 | 7 | 5 | 22 |
7. | Lengyelország (POL) | 7 | 6 | 10 | 23 |
8. | Ausztrália (AUS) | 6 | 2 | 10 | 18 |
9. | Csehszlovákia (TCH) | 5 | 6 | 3 | 14 |
10. | Nagy-Britannia (GBR) | 4 | 12 | 2 | 18 |
Összesen | 163 | 167 | 174 | 504 |
Magyar részvétel
szerkesztésAz olimpián 182 sportoló képviselte Magyarországot. A megnyitóünnepségen a magyar zászlót Kulcsár Gergely atléta vitte. A részt vevő magyar sportolók névsorát lásd az Az 1964. évi nyári olimpia magyarországi résztvevőinek listája szócikkben.
A magyar csapat összesen 22 érmet – 10 arany-, 7 ezüst- és 5 bronzérmet – szereztek. A legeredményesebb magyarországi versenyző, Rejtő Ildikó két aranyérmet nyert. Rajta kívül két érmet nyert még Hammerl László sportlövő és Török Ferenc öttusázó. A magyar sportolók tizennégy sportágban, illetve szakágban összesen száznyolcvankettő olimpiai pontot szereztek. Ez 27 ponttal több, mint az előző, római olimpián elért eredmény.
A magyar csapat szerepléséről részletesen lásd a Magyarország az 1964. évi nyári olimpiai játékokon szócikket.
Közvetítések
szerkesztésA Magyar Rádió riporterei a helyszínen Szepesi György és Szűcs Ferenc voltak.
A Magyar Televízió munkatársai ezúttal nem utaztak ki az olimpia helyszínére, hanem – az Intervízió többi tagtelevíziójához hasonlóan – egy berlini stúdióban kommentálták a játékokat. Az élő közvetítések rögzítéséhez ekkor sem volt még megfelelő technikai hátterük.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Az 1960. évi nyári olimpiára már pályázott Tokió, de akkor hét város közül a legkevesebb szavazatot kapta.
- ↑ Tokión kívül pályázott még Bécs, Brüsszel és Detroit.
- ↑ Az olimpián a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közös csapatot indított. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság a közös német csapatot az EUA (a francia nyelvű Equipe Unifiée Allemande rövidítése) kóddal jelöli
Források
szerkesztés- Tokyo 1964 (angol nyelven). olympics.com. (Hozzáférés: 2021. július 31.)
- 1964 Summer Olympics (angol nyelven). olympedia.org. (Hozzáférés: 2021. július 31.)
- Tokió, 1964 (magyar nyelven). olimpia.hu. [2021. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 31.)
- Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 963-253-572-3
- Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976 – Budapest, 1977 – ISBN 963-253-526-X
- Keresztényi József: Kis olimpiatörténet – Budapest, 1988 – ISBN 963-282-024-X
- Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon 1896–2002. Budapest: Helikon. 2004. ISBN 963 208 835 2
- Nemzeti Sport – 2004. augusztus 11.