Főmenü megnyitása

A Sinkanszen (新幹線; Hepburn: Shinkansen?, ’új fővonal’) egy nagysebességű vasúthálózat Japánban, amelyet a Japan Railways, az ország fő vasúttársasága üzemeltet. Mióta 1964-ben megnyitották az első vonalat, a „Tókaidó Sinkanszent” (Tokió és Oszaka között), a hálózatot a legtöbb honsúi és kjúsúi nagyvárosra kiterjesztették, maximum 300 km/h-s sebességgel valamint földrengés- és tájfunbiztos vonatokkal. A tesztek során a vonatok sebessége a hagyományos vasúti kocsiknál 443 km/h, a mágnesvasút vasúti kocsijainál pedig 580 km/h volt.

Sinkanszen
A Sinkanszen (balról jobbra) 700-as, 300-as és 0-s sorozatú motorvonatai
A Sinkanszen (balról jobbra) 700-as, 300-as és 0-s sorozatú motorvonatai
Működtetés
Fő üzemeltetők Japan Railways Group
Statisztika
Utasok száma159 millió[1] évente
Felmérés éve 2017
A hálózat hossza
Teljes hossz2764.6 km
Mini-Sinkanszen: 283.5 km km
Nyomtávok
Fő nyomtáv normál nyomtávolság (1435 mm)
Mini-Sinkanszen: keskeny nyomtávolság (1067 mm)
Áramrendszer
Fő áramrendszer 25 kV-os villamos vontatás
Mini-Sinkanszen: 20 kV-os villamos vontatás
További információk
Leghosszabb alagút Szeikan-alagút (53.85 km)
Állomások száma 109
Térkép
Shinkansen map 201703 en.png
A Wikimédia Commons tartalmaz Sinkanszen témájú médiaállományokat.
Sinkanszen N700-as sorozat
Sinkanszen E5-ös sorozat

A Sinkanszen kifejezés szigorúan véve csak a vasúti vonalat jelöli, a rajta közlekedő vonatok neve Super Express (超特急; csó-tokkjú?), bár a megkülönböztetést Japánban is csak ritkán alkalmazzák. A régebbi japán vasútvonalakkal ellentétben a Sinkanszen-vonalak 1435 mm nyomtávolságúak (normál nyomköz), valamint alagutakat és viaduktokat használnak, így inkább átmennek az akadályok alatt és elmennek az akadályok felett, mint megkerülnék őket.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

1964. október 18-án, a tokiói olimpiai játékok előtt Japán megnyitotta a TokióOszaka közötti 515 km hosszú, normál nyomtávolságú, nagysebességű Tókaidó Sinkanszen vonalát, ami elindította a nagysebességű közlekedés világméretű fellendülését, valamint új lendületet adott a vasúti iparnak. A Tokió – Oszaka vasút akkor 1 milliárd dollárba került.

Negyvenöt év alatt a sebesség a kezdeti 200 km/h-ról több mint 300 km/h-ra növekedett, és a Sinkanszen hálózata meghaladta a 2500 km-t.

Tóhoku Sinkanszen vonalának Hacsinohe és Aomori közti meghosszabbításával a JR East új, 320 km/h-s végsebességű Sinkanszen E5 vonatokat is szolgálatba állított a vonalon 2011 márciusától.

A Sinkanszen építéseSzerkesztés

 
Sinkanszen 0-s sorozat
 
Sinkanszen N700-as sorozat, Nozomi
 
Sinkanszen 800-as sorozat, Cubame

A második világháborúból feléledő Japán gazdasága gyors fejlődésnek indult. A Tókaidó korridor mellett él Japán lakosságának 40%-a, az ipari termelés 70%-át e térségben állítják elő, és a nemzeti jövedelmük 60%-át is itt termelik meg.

A közlekedési kapacitáshiány megszüntetésére három lehetőség volt:

  • További két vágányt építeni a meglévő Tókaidó vonal mellé,
  • Egy új vonalat építeni, ami kompatibilis a meglévő vonalakkal a főbb állomásokon,
  • Egy teljesen elkülönült, független vonalat létrehozni.

JövőSzerkesztés

A szerelvények sebességének folyamatos növekedésével a zajszennyezés egyre nagyobb gondot jelent. A jelenlegi kutatások a vonatok által keltett zaj csökkentésével próbálkoznak, főként a hangrobbanás megszüntetésével, ami akkor keletkezik, amikor egy vonat nagy sebességgel elhagy egy alagutat.

A JR East 2012-es bejelentése szerint további kutatásokat folytatnak annak érdekében, hogy a Tóhoku Sinkanszen vonalán (Tokió és Aomori közt) a jelenleg 320 km/h-s végsebességet 2020-ra 360 km/h-ra emeljék.

Aomoritól északra alagútban halad majd tovább a sinkanszen hálózat, amelynek Sin-Hakodate állomásig tartó szakaszát - amellyel Japán legészakibb szigetére, Hokkaidóra juthatunk el - 2016-ban tervezik megnyitni, Hokkaidó Sinkanszen néven. Ezt a vonalat 2035-re Szapporóig fogják meghosszabbítani.

VonatnemekSzerkesztés

Tókaidó Sinkanszen és Szanjó Sinkanszen

  • Nozomi: a leggyorsabb
  • Hikari: körülbelül ugyanott áll meg, mint a Nozomi, csak lassabban megy
  • Kodama: minden állomáson és megállóhelyen megáll.

SzerelvényekSzerkesztés

Forgalomból kivontSzerkesztés

  • 0-s sorozat: 1999. szeptember 17-én kivonták a forgalomból
  • 100-as sorozat: elsősorban Kodamaként közlekeett
  • 300-as sorozat: többnyire Hikari, néha Nozomi volt.
  • 200-as sorozat: jellemzően Tokió környeki hivatásforgalomban vett részt, néha persze eljutott messzebb is.
  • 400-as sorozat: A Jamagata vonal jellemző járműve volt (Cubasza)

ÜzemelőSzerkesztés

A vonatok általában 16 kocsisak, a 100-as sorozatban az első osztály (green car) kétszintes volt.

A vonatok nevei más logikát követnek, mint a Tókaidó-Szanjón:

A jelenlegi fő vonalakSzerkesztés

 
A Sinkanszen jelenlegi hálózata.
Jelmagyarázat:
zöld: JR East
sárga: JR Central
kék: JR West
piros: JR Kyūshū

Nyolc Sinkanszen vonal van, ezek két csoportba oszthatók, Tokiótól északkeletre, illetve nyugatra:

Nyugatra vezet a Tókaidó-Szanjó vonal. Oszakáig Tókaidónak hívják, 1964-ben nyitották meg, a JR Central üzemelteti. Oszaka-Fukuoka között Szanjónak hívják, a JR West üzemelteti.
Tokiótól északkeletre 5 vonal van, ezeket a JR East üzemelteti. Megnyitásuk sorrendjében:

A Jamagata és Akita vonal keskeny nyomközű hagyományos vasútvonal normál nyomközűre való átépítésével valósult meg, a többi rendes Sinkanszen standard.

UtazásSzerkesztés

Japánban 5 féle vonatnem van, angol nevükön: local, rapid, express, limited express, super-express. A legutóbbi a sinkanszen, azon belül vannak további fajták: Nozomi, Hikari, Kodama.
A japán rendszer érdekessége, hogy egy átlagos távolsági utazáshoz 3 dolgot kell megfizetni:

  • kilométerfüggő alapjegyet,
  • kilométerfüggő gyorsvonati pótjegyet,
  • helyjegyet (fakultatívan).

SebességrekordokSzerkesztés

Sebesség (km/h) Vonat Helyszín Dátum Megjegyzés
200 1000-es sorozatú Sinkanszen Odavarai tesztpálya, jelenleg a Tókaidó Sinkanszen része 1962. október 31.
256 1000-es sorozatú Sinkanszen Odavarai tesztpálya 1963. március 30. Régi vasúti sebesség-világrekord villamos motorvonattal.
286 951-es sorozatú Sinkanszen Szanjó Sinkanszen 1972. február 24. Régi vasúti sebesség-világrekord villamos motorvonattal.
319 961-es sorozatú Sinkanszen Ojamai tesztpálya, ma a Tóhoku Sinkanszen része 1979. december 7. Régi vasúti sebesség-világrekord villamos motorvonattal.
325,7 300-as sorozatú Sinkanszen Tókaidó Sinkanszen 1991. február 28.
352 952/953-as osztályú tesztvonat Dzsóecu Sinkanszen 1992. október 30.
425 952/953-as osztályú tesztvonat Dzsóecu Sinkanszen 1993. december 21.
426,6 955-ös osztályú (300X) tesztvonat Tókaidó Sinkanszen 1996. július 11.
443,0 955-ös osztályú (300X) tesztvonat Tókaidó Sinkanszen 1996. július 26.

ÉrdekességekSzerkesztés

  • A közhiedelemmel [2] ellentétben a sinkanszen hálózatán már történt részben a vasúttársaság, részben a járművek hiányos biztonsági berendezései, részben pedig utas figyelmetlensége miatti haláleset. [3][4] Az ominózus eset 1995. december 27-én, este fél 7 körül következett be, mikor egy középiskolás tanuló egy telefonhívás erejéig leszállt néhány percre Misima állomásán. Mindeközben azonban a tanuló által is használt, néhány másodperces késésben lévő Kodama 475-ös számú járatot (16 kocsiból álló, 0-s sorozatú shinkansen) menesztették, az áldozat viszont a figyelmeztető jelzések ellenére még megpróbált feljutni a vonatra, azonban az ajtó becsípte az ujját, miközben ő maga a járművön kívül rekedt. A tragédia előtti pillanatokban így a szerencsétlenül járt utast a kihaladó szerelvény a peronon mintegy 90 méteren, majd a nyílt vonalon további 160 méteren át vonszolta magával, a halál okát pedig az okozta, hogy az ajtó fogságából kiszabadult utas nem a jármű mellé, hanem annak kerekei alá esett. [5] A baleset elsősorban az utas felelőtlen magatartásának [6] és a napjainkban már természetesnek mondható biztonsági berendezések, úgymint kamerarendszer, peronkapuk, az ajtó megfelelő záródását ellenőrző, megerősítő szenzorok stb. hiányának volt köszönhető.
  • Tokió–Ószaka(–Fukuoka) között csúcsban 5, azon kívül kb. 10 percenként telik meg egy 1300 ülőhelyes vonat, és ez valószínűleg a világ legnyereségesebb – személyszállító – vasútvonala.[7]
  • A Sinkanszen volt az első vonal, ahol a közlekedést központilag irányítják. Így a pálya mentén nincsenek jelzőlámpák.[8]
  • A Dzsóecu vonalon a pálya 99%-a alagútban, hídon, viadukton halad.[9]

ForrásokSzerkesztés

  1. Central Japan Railway Company Annual Report 2017. (angolul). Central Japan Railway Company (2017) 23. o. (Hozzáférés: 2018. ápr. 26.) (PDF)
  2. Shinkansen: Safe, reliable and cost-effective Japanese technology
  3. Railway to pay for 1995 fatality. The Japan Times , 2001. március 8.
  4. 荷物検査は本質ではない 東海道新幹線火災から考える (1/4). IT Media Business , 2015. július 3.[halott link]
  5. Műszaki szemelvények a shinkansen háza tájáról. densha.blog , 2019. február 17.
  6. Hood, Christopher (2006). Shinkansen: From Bullet train to symbol of Japan, p. 148. Routledge, New York. ISBN 0415320526.
  7. What are the economics of the Japanese Shinkansen (bullet trains) – profitable or subsidized?
  8. Digital automatic train control system for the Shinkansen lines of East Japan Railway Company
  9. Infrastructure for high speed lines in Japan. [2018. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 15.)

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Sinkanszen témájú médiaállományokat.