Tókaidó Sinkanszen

vasútvonal

A Tókaidó Sinkanszen (japánul: 東海道新幹線) a Sinkanszen-hálózat egy nagysebességű vasútvonala Japánban. A vonal kétvágányú, normál nyomtávú, 25 kV 60 Hz-cel villamosított.

Tókaidó Sinkanszen
Shinkansen jrc.svg
Sinkanszen 700-as sorozat a vonalon
A Tókaidó Sinkanszen útvonala
Hossz:515,4 km
Nyomtávolság:1435 mm
Feszültség:25 kV, 60 Hz ~
Üzemeltető:Central Japan Railway Company Shinkansen Operations Division
Maximális sebesség:270 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Tókaidó Sinkanszen témájú médiaállományokat.
BSicon BHF.svg 0,0 km Tokió pályaudvar, Tokió
BSicon BHF.svg 6,8 km Sinagava pályaudvar, Tokió
BSicon hKRZW.svg híd a Tamagava felett
BSicon hKRZW.svg híd a Curumigava felett
BSicon BHF.svg 25,5 km Sin-Jokohama pályaudvar, Jokohama
BSicon hSKRZ-A.svg felüljáró a Daiszan Keihin autópályán
BSicon hKRZW.svg híd a Szagamigava felett
BSicon hKRZW.svg híd a Szakavagava felett
BSicon HST.svg 76,7 km Odavarai vasútállomás, Odavara
BSicon HST.svg 95,4 km Atami vasútállomás, Atami
BSicon HST.svg 111,3 km Misimai vasútállomás, Misima
BSicon HST.svg 135,0 km Sin-Fudzsi vasútállomás, Fudzsi
BSicon hKRZW.svg híd a Fudzsigava felett
BSicon hSKRZ-A.svg felüljáró a Tómei autópályán
BSicon BHF.svg 167,4 km Sidzuoka pályaudvar, Sidzuoka
BSicon hSKRZ-A.svg felüljáró a Tómei autópályán
BSicon hKRZW.svg híd a Óigava felett
BSicon HST.svg 211,3 km Kakegavai vasútállomás, Kakegava
BSicon hSKRZ-A.svg felüljáró a Tómei autópályán
BSicon hKRZW.svg híd a Tenrjúgava felett
BSicon BHF.svg 238,9 km Hamamacu pályaudvar, Hamamacu
BSicon BHF.svg 274,2 km Tojohasi pályaudvar, Tojohasi
BSicon hKRZW.svg híd a Tojogava felett
BSicon HST.svg 312,8 km Mikava-Andzsó vasútállomás, Andzsó
BSicon hSKRZ-A.svg felüljáró az Iszevangan autópályán
BSicon BHF.svg 342,0 km Nagoja pályaudvar, Nagoja
BSicon hKRZW.svg híd a Sónaigava felett
BSicon hSKRZ-A.svg felüljáró a Tómei autópályán
BSicon hKRZW.svg híd a Kiszogava felett
BSicon HST.svg 367,1 km Gifu-Hasima vasútállomás, Hasima
BSicon hSKRZ-A.svg felüljáró a Hokoriku autópályán
BSicon HST.svg 408,2 km Maibarai vasútállomás, Maibara
BSicon hKRZW.svg híd a Jaszugava felett
BSicon hSKRZ-A.svg felüljáró a Meisin autópályán
BSicon hKRZW.svg híd a Kamogava felett
BSicon BHF.svg 476,3 km Kiotó pályaudvar, Kiotó
BSicon hKRZW.svg híd a Kacuragava felett
BSicon BHF.svg 515,4 km Sin-Ószaka pályaudvar, Ószaka

TörténeteSzerkesztés

A vonal elődje az 1930-as években létrehozott dangan resa (magyarul: puskagolyó) vasút volt, amely Tokió és Simonoszeki között létezett. A vonal az első része volt egy olyan Kelet-ázsiai vasúthálozatnak, amivel a Japán a tengerentúli területet is kiszolgálta. A II. világháború kezdetével elakadt a projekt, mindössze három alagútat építettek, amit a későbbi Sinkanszen vonalon használtak. [1]

1955-re az eredeti Tókaidó vasútvonal Tokió és Oszaka között túlterheltté vált. Még annak ellenére is, hogy a vonal villamosítása megtörtént, túlzsúfolt maradt: a kereslet az akkori kapacitás duplája volt. Hosszas tárgyalások után a Japán Vasúttársaság úgy döntött, hogy a meglévő keskenynyomtávú vonal mellé egy szélesebbet épít, hogy kiegészítse a meglevő vonalat. A vasúttársasági akkori elnöke, Szogó Sindzsi politusok segítségét kérte a beruházás megvalósítására. Azonban az akkor forradalmian újnak számító technológia nagyon költséges lett volna, ami miatt kevesebb kormányzati támogatást kapott a vonal, mint amire számítottak.

1958. decemberében a japán országgyűlés jóváhagyta a beruházásról szóló tervet, amiben a kormány az 5 éves beruházás 300 millárdnyi jenes költségéből, 194,8 milliárd jent átvállalt. Az akkori pénzügyminiszter Szató Eiszaku javasolta, hogy a többi összeget nem kormányzati forrásból kéne támogatni, hogy a beruházás ne függjön a politikai változásoktól. A vonal építése 1959. április 20-án kezdődött el Sima Hideó főmérnök vezetésével.

1960-ban Szogót és Simát az Egyesült Államokba küldték, hogy a Világbanknál kölcsönhöz folyamodjanak. Eredetileg mintegy 200 millió dollárnyi kölcsönönre tettek igényt, de ebből csak 80 millió dolár kölcsönt kapott a projekt. Ez a beruházás teljes költségének 15%-a volt. A kölcsönt pedig nem lehetett használni "kísérleti technológiára". Ráadásul az építkezés haladásával megnövekedtek bizonyos költségek a tervezetthez képes, ami miatt mindkettejüknek le kellett mondania.

Az építkezésre az 1964-es tokiói olimpia miatt komoly nemzetközi figyelem és politikai nyomás helyezedett. Eredetileg két viszonylat működött: a gyorsabb Hikári, amivel a Tokió-Oszaka vonal négy óra volt, a másik a Kodama vonal, ahol több megálló volt és 5 órás volt az út. [2]

A vonalat az 1964-es tokiói olimpiára nyitották meg. Ez volt a világ első nagysebességű vasútvonala. A vonalon a Sinkanszen 0-s sorozat közlekedett.

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Tókaidó Sinkanszen témájú médiaállományokat.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Shinkansen at 50: fast track to the future. The Japan Times , 2014. szeptember 27. (Hozzáférés: 2020. július 22.)
  2. New Tokaido Trunk Line Opened. New York City: Japan Information Service, Consulate-General of Japan, 5. o. (1964. október 15.)