Szepesi György

(1922–2018) magyar újságíró, kommentátor

Szepesi György, születési nevén Friedländer György (Budapest, 1922. február 5.Budapest, 2018. július 25.)[3] magyar rádiós sportkommentátor, „az Aranycsapat tizenkettedik játékosa”, 1982–1994 között a FIFA vezető testületének tagja, aki annak 2012-es budapesti kongresszusán a szervezet legrangosabb kitüntetését, a FIFA Érdemrendet vehette át.

Szepesi György
Szepesi György (balról) a Budapesten rendezett X. nyári Universiadén Csík Tibor ökölvívóbajnokkal (1949. augusztus 21.)
Szepesi György (balról) a Budapesten rendezett X. nyári Universiadén Csík Tibor ökölvívóbajnokkal (1949. augusztus 21.)
Született Friedländer György
1922. február 5.
Budapest
Elhunyt 2018. július 25. (96 évesen)
Budapest[1]
Beceneve „az Aranycsapat tizenkettedik játékosa”
Álneve Galambos
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Iskolái Testnevelési Főiskola (1951–1954)
Kitüntetései
Sírhelye Farkasréti temető
A Magyar Labdarúgó-szövetség 22. elnöke
Hivatali idő
1979 1986
Előd Kutas István
Utód Somogyi Jenő

A Wikimédia Commons tartalmaz Szepesi György témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

1922-ben Friedländer György néven született Budapesten Friedländer Miklós és Rajkovits Irén gyermekeként.[4] Később, 10-11 éves korában családjával Angyalföld és Újpest határára költözött. Édesapja Szepesváralján született, ő ezért vette fel a Szepesi nevet.[5] 1944-ben Szepesi Ukrajnában és Kelet-Magyarországon, apja Budapesten volt munkaszolgálatos, majd a buchenwaldi koncentrációs táborban halt meg.[6]

Az angyalföldi grundokon került legelőször kapcsolatba a futballal. Mint majd minden fiúgyermek, nagy focista szeretett volna lenni. Későbbi vallomásaiból megtudhatjuk, már akkoriban belátta, hogy kortársai ez irányú tehetsége jóval felülmúlja az övét. Megemlít pár nevet – például Puskás Ferenc, Szusza Ferenc –, akik szerinte korának legnagyobbjai voltak. Baráti kapcsolata ezen személyekkel még 60 év után is igen intenzív volt.

1945-től lett a Magyar Rádió munkatársa. 1946-tól kezdett lapokban publikálni. 1951–54 között a Testnevelési Főiskola hallgatója volt. 1958-ban[7] és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjának nevezték ki.[8] 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett.[9] 1967–75 között a Magyar Rádió szakszervezeti bizottságának elnöke volt. 1975–78 között bonni tudósítóként dolgozott. 1979–86 között az MLSZ elnöke volt. 1981–92 között a szórakoztató és sportfőosztály osztályvezetője volt. 1982–94 között a FIFA vezető testületének tagja volt. 1996–97-ben a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja volt.

Stílusa szerkesztés

Jó szívvel felismerte mások talentumát, és úgy döntött, hogy ő a pálya széléről, nem pedig a pályáról próbálja meg előrevinni a magyar sportot. Első szerelme, a futball mellett más sportágakat is kedvelt, és a sport majdnem minden téren jelen volt életében. Legendás közvetítései hallgatók millióinak szereztek mérhetetlenül nagy örömöt. Mindenhol jelen volt, ahol a magyar sportsikerek felbukkantak. Egyedi lelkesedése, sajátos közvetítési stílusa kiemelte a többiek közül. Egy beszélgetés során megkérdezték tőle, hogy miért nem észlelhető már a régi idők szívből fakadó közvetítése napjainkban. Így felelt: „Ma a legtöbb riporter nem hivatásként éli meg és végzi a munkáját, hanem kenyérkeresetként, és ez bizony érződik.”[10]

Leghíresebb pillanatok szerkesztés

Minden bizonnyal rádiós közvetítőmunkájának legemlékezetesebb pillanata az „évszázad mérkőzése” volt. Bátran mondhatjuk, hogy az akkori angol–magyar mérkőzés ideje alatt ő volt a tizenkettedik játékos, hisz lelkes, szívből fakadó közvetítése hozzájárult az Aranycsapat történelmi győzelméhez. Mindig közel állt a csapathoz, győzelmekkor együtt ünnepelt, vesztes mérkőzések után pedig együtt sírt Puskásékkal. A következő idézetből megismerhetjük, mennyire tisztelte a magyar sportot, illetve a sportolókat: „Mikor például Gyarmati Dezső gólt dobott, tehát a bal kezéről a hálóba került a labda, úgy beszéltem erről – azt súgtam a mikrofonba – hogy ilyen bal kéz nincs már több a világon, ez olyan, mint Puskás bal lába. Vagyis ez a hasonlat azt jelentette, hogy én nem magamat emeltem Gyarmati mellé – tehát nem azt mondtam, hogy én még ilyen dobást nem láttam – hanem egy másik világklasszis játékost, Puskás Öcsit, pontosabban annak is a bal lábát. Sokszor láttam Gyarmati kezét, tudtam, mit tud az a kéz. Az Öcsi bal lábát pedig százszor, ezerszer láttam az öltözőben, ahogy féltették, ahogy masszírozták, ahogy a világbajnokságokon két orvos, három orvos is körülállta.”[11] És ennek a hatalmas tiszteletnek és elismerésnek megtudhatjuk a forrását is: „aki nem érezte a kispályák öltözői levegőjét, aki nem mosdott lavórban – én most a harmincas, negyvenes évek környékéről beszélek – aki nem tudta, milyen az a kérges cipő, vagy fűzős labda, az nem is érezhette és nem is érthette azt, ami a pályán a fiúkkal történik. Az nem is tudta közvetíteni azt a hangulatot.”[11]

A magyar sportéletre gyakorolt befolyása szerkesztés

A Nemzeti Sport szerint ő volt „az Aranycsapat tizenkettedik játékosa”. Minden idők legnagyobb sportbemondójának tartják, akinek a rádióközvetítéseit használták fel a televíziós közvetítésekhez is: alámásolták a hangját, a kép és a hang pedig tökéletesen megegyezett.[12] Emellett a magyarországi televíziózás kezdetén a nézőknek is szokásuk volt, hogy ha a televízió és rádió ugyanazt a mérkőzést közvetítette, lehalkították a tévét, és Szepesi rádióközvetítését hallgatták hozzá, mert így élvezetesebb volt a mérkőzés.

Halála és búcsúztatása szerkesztés

2018. július 25-én virradóra, 96 éves korában rövid szenvedés után elhunyt Szepesi György.[13] A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) saját halottjának tekinti legszenvedélyesebb sporttársát.[14] Gianni Infantino, a FIFA elnöke Csányi Sándornak, az MLSZ elnökének és a FIFA alelnökének címzett levélben együttérzését fejezte ki a Magyar Labdarúgó-szövetségnek és mindenekelőtt Szepesi György hozzátartozóinak.[15] Szepesi Györgyöt családjával egyetértésben augusztus 15-én 11 órától a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.[16][17]

Díjai szerkesztés

Ügynökmúltja szerkesztés

Az Élet és Irodalomban Paul Lendvai közölt egy cikket arról, hogy Szepesi György az ötvenes és hatvanas években a titkosszolgálat III/II, majd III/III osztályának ügynöke volt „Galambos” fedőnéven.[25][26] Beszervezése 1950-ben történt. Nagy „kaliberű” ügynökként a tartótisztje a későbbiekben személyesen Harangozó Szilveszter állambiztonsági főcsoportfőnök volt. Ezeket az állításokat Takács Tibor történész Szoros emberfogás című könyvében 2014-ben megerősítette. Annyi enélkül is kétségtelen tény, hogy az 1956-os forradalom kitörése utáni napokban rádióműsoraiban a fegyver letételére biztatta a forradalmárokat.

Művei szerkesztés

  • Civil a pályán (társszerző, 1951)
  • Az évszázad mérkőzése 6:3. Szepesi György, Lukács László elmondja a londoni győzelem történetét; Ifjúsági, Bp., 1953
  • 25 sportoló elmondja...; szerk. Szepesi György, Lukács László; Magyarok Világszövetsége, Bp., 1954
  • Négyszemközt négy olimpiával Londontól Rómáig (Lukács Lászlóval, 1959)
  • Római riport (Lukács Lászlóval, 1961)
  • Szepesi György–Tabák Endre: Chiléből jelentjük... Beszámoló a 7. labdarugó-világbajnokságról; Sport, Bp., 1962
  • Gól! Góóóól! 2000 gól! Riportkönyv; bev. Barcs Sándor; Sport, Bp., 1963 (Színes sportkönyvtár)
  • Rejtő László–Lukács László–Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. A magyar labdarúgó-válogatott 400 mérkőzése; Sport, Bp., 1964
  • Szerelmünk a mikrofon (Pluhár Istvánnal, 1967)
  • Tizenegyes! (1967) (társszerző)
  • Hungarian Football Rhapsody (1968)
  • Rejtő László–Lukács László–Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. A magyar labdarúgó-válogatott 477 mérkőzése; 2. jav., bőv. kiad.; Sport, Bp., 1974
  • Lukács László–Szepesi György: 100+1. A magyar olimpiai aranyérmek története. 1896–1972; Sport, Bp., 1976
  • Rejtő László–Lukács László–Szepesi György:  Felejthetetlen 90 percek. A magyar labdarúgó-válogatott túl az 500. mérkőzésen; 3., jav. kiad.; Sport, Bp., 1977
  • Lukács László–Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története. 1896–1980; 2. bőv. kiad.; Sport, Bp., 1980
  • Sportmikrofon, 1925–1948; TK, Bp., 1982 (Membrán könyvek)
  • Die FIFA Story 1904–1954. In ungarischem Spiegel (1989)
  • Lukács László–Szepesi György: A magyar olimpiai aranyérmek története, 1896–1992; függelék összeáll. Gy. Papp László; 3. bőv. kiad.; Sport, Bp., 1992
  • Búcsú a mikrofontól (1998)
  • Magyar olimpiai bajnokok 1896–1996 (Lukács Lászlóval és Hegyi Ivánnal, 2000)
  • 6:3. Az "évszázad mérkőzése" 50. évfordulója tiszteletére. Magyarország – Anglia válogatott labdarúgó mérkőzés, 1953. november 25. Szepesi György eredeti hangfelvétele alapján írta Horváth Antal; Horváth Antal, Bp., 2003

Emlékezete szerkesztés

 
  • Alakja felbukkan (említés szintjén) Kondor Vilmos magyar író Budapest novemberben című bűnügyi regényében.
  • Több magyar filmben, amikor olyan jelenet van, ahol rádióból hallatszik sportmérkőzés közvetítése, ott ő szerepel háttérhangként.[forrás?]
  • Emléktáblája Budapesten a Váci út 97-ben. (2019)[27]
  • Szobra áll Budapest XIII. kerületében, a Hajdú utcában. (2022)[28]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Archivált másolat. [2018. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 30.)
  2. 1200590
  3. Gyász: elhunyt Szepesi György, a magyar rádiózás legendája (magyar nyelven). Nemzeti Sport. (Hozzáférés: 2018. július 25.)
  4. MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  
  5. 90 éves Szepesi György Archiválva 2015. július 21-i dátummal a Wayback Machine-ben, sport.hir24.hu
  6. Szepesi György: Csak apám életét nem tudtam megmenteni (magyar nyelven). Kisalföld, 2009. október 24. [2018. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 2.)
  7. Kinevezték a Magyar Testnevelési és Sport Tanács elnökségét és tagjait. Népsport, XIV. évf. 21. sz. (1958. január 30.) 1. o.
  8. A Magyar testnevelési és Sport Tanács kinevezései. Népsport, (1960. február 11.)
  9. A Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagjai. Népsport, (1963. december 15.)
  10. Hetek. IV. évf. 10. szám
  11. a b ibid
  12. Szepesi György: egy játékos – mikrofonnal
  13. Elhunyt Szepesi György, hirstart.hu, 2018. július 25.
  14. Gyász: az MLSZ saját halottjának tekinti Szepesi Györgyöt, nemzetisport.hu, 2018. július 25.
  15. Gyász: a FIFA elnöke is megemlékezett Szepesiről, nemzetisport.hu, 2018. július 31.
  16. Augusztus 15-én 11 órától a Farkasréti temetőben helyezik örök nyugalomra, nemzetisport.hu, 2018. augusztus 1.
  17. Gyász: végső búcsút vettek Szepesi Györgytől – képek, nemzetisport.hu, 2018. augusztus 15.
  18. Kitüntették a Londonban győztes magyar labdarúgócsapat tagjait. Népsport, IX. évf. 246. sz. (1953. december 10.) 3. o.
  19. mob.hu: Fair Play-díj: Szepesi György és Mocsai Lajos is a díjazottak között. [2012. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 18.)
  20. sporthir24.hu: Halhatatlan lett Szepesi György. [2012. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 21.)
  21. A Nőtagozat díjazottjai - 2012. mszp.hu, 2012. március 14. (Hozzáférés: 2012. március 15.)[halott link]
  22. MOB-ünnepség: Átadták a Nők a Sportban és Média díjakat. mob.hu, 2012. március 14. (Hozzáférés: 2012. március 15.)[halott link]
  23. FIFA-érdemrendet kapott Szepesi György. SportGéza, 2012. május 24. (Hozzáférés: 2012. május 26.)
  24. Szepesi György kapja az MLSZ életműdíját. Index.hu, 2016. január 14. (Hozzáférés: 2021. július 25.)
  25. Lendvai, Paul: "Michael Cole" tündöklése és bukása. Élet és Irodalom. [2006. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 25.) (magyarul)
  26. Nyusztay Máté: Paul Lendvai állítja, Szepesi György ügynök volt. nol.hu, 2006. január 13. [2011. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 25.) (magyarul)
  27. Emléktábla Szepesi Györgynek. www.budapest13.hu (2019. július 3.) (Hozzáférés: 2022. február 5.)
  28. Szobrot kapott Szepesi György, az Aranycsapat tizenkettedik tagja. rangado.24.hu (2022. február 4.) (Hozzáférés: 2022. február 5.)

Források szerkesztés

  • Ki kicsoda a sportéletben (Babits kiadó, 1995) ISBN 963-495-014-0
  • Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-85530-3-0
  • MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  

További információk szerkesztés