7345-ös mellékút (Magyarország)

út Veszprém megye déli részén

A 7345-ös számú mellékút egy szűk hat kilométer hosszú, négy számjegyű országos közút Veszprém megye délnyugati részén. Turisztikailag igen frekventált idegenforgalmi célpontok, Tapolca és a Badacsony környéki települések összekapcsolásában van fontos szerepe.

7345-ös mellékút
A 7345-ös út Tapolca déli külterületén, háttérben a Szent György-heggyel
A 7345-ös út Tapolca déli külterületén, háttérben a Szent György-heggyel
Úttípus összekötő út
Hossza5,8 km
Ország  Magyarország
Tartományok Veszprém megye
Az út eleje Nemesgulács 7316
Az út vége Tapolca 77 (Hu) Otszogletu zold tabla.svg

NyomvonalaSzerkesztés

 
Az út nemesgulácsi szakasza, háttérben a Guláccsal

A 7316-os útból ágazik ki, annak 5,400-as kilométerszelvényénél, Nemesgulács központjában, nyugat-északnyugat felé, Vasút utca néven. 550 méter után átlép Kisapáti területére, majd elhalad Nemesgulács-Kisapáti megállóhely északi szélén és 600 méter megtétele után keresztezi a Székesfehérvár–Tapolca-vasútvonalat.

 
Nemesgulács-Kisapáti megállóhely Kisapáti felől nézve

1,2 kilométer után éri el Kisapáti belterületét, ott a Kossuth utca nevet viseli és északabbi irányt vesz. Második kilométere után lép ki a község házai közül, a 3+850 kilométerszelvényénél pedig már Tapolca területére ér. Először a Paptelep nevű külterületi városrész keleti széle mellett húzódik, majd 4,7 kilométer után ismét keresztezi a vasutat.

Tapolca belterületének déli szélén torkollik bele a 77-es főútba, annak 45,200-as kilométerszelvényénél. Innen észak felé a Szent János utcában folytatódik, amely a turisztikai látnivalókban bővelkedő történelmi városmagba vezet, ezáltal Tapolca egyik legfrekventáltabb belterületi útvonala.

Teljes hossza, az országos közutak térképes nyilvántartását szolgáló kira.gov.hu adatbázisa szerint 5,795 kilométer.

TörténeteSzerkesztés

A Nemesgulács és Kisapáti útvonalon már 1784-ből ismert egy út létezése, de az a még szabályozatlan Balaton változó vízjárása okán – ami miatt a csapadékosabb években a tónak Badacsony és Balatonederics között a mai partvonaltól több kilométerre északra elnyúló öblei és mocsarai voltak – csak időszakosan járható dűlőút volt. Ezen öblök emléke az a „Fereduzyg”, azaz „Fürdőszeg” elnevezés is, amit 1256-ból említ egy okirat, egy Kisapáti és Gyulakeszi között fekvő határrész neveként. Nem ezen az úton, de valahol a közelben próbált átjutni Szigliget és Balatonederics között, 1818-as magyarországi tanulmányútján François Sulpice Beudant francia geológus is, aki itteni megpróbáltatásairól ezt írta: „Megnyugtattak, hogy Szigliget és Ederics közt a mocsár még járható. A faluban azonban megtudtam, hogy már három napja lehetetlen rajta a közlekedés. Egy paraszt sem vállalkozott rá, hogy átvigyen.” Más források szerint is azokban az évtizedekben csak igen száraz időben volt átjárható a berek a Tapolcai-medencében.[1]

ForrásokSzerkesztés

  • kira.gov.hu, lekérdezés időpontja: 2019. szeptember 2.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Ikits Tamás (szerk.): Veszprém megyei közutak története. Veszprémi Közúti Igazgatóság, 1990. ISBN 963 441 197 5