Kenderes

	Kenderes
; Kenderes címere	; Kenderes zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Megye	Jász-Nagykun-Szolnok
Járás	Karcagi
Jogállás	város
Polgármester	Pádár Lászlóné (független)
Irányítószám	5331
Körzethívószám	59
Testvértelepülései	Lista Csíkszentmárton
	Népesség
Teljes népesség	4321 fő (2018. jan. 1.) +/-
Népsűrűség	39,89 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	111,24 km²
Földrajzi nagytáj	Alföld
Földrajzi középtáj	Közép-Tisza-vidék
Földrajzi kistáj	Szolnok–Túri-sík
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Kenderes Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 47° 14′ 49″, k. h. 20° 40′ 26″Koordináták: é. sz. 47° 14′ 49″, k. h. 20° 40′ 26″
	Kenderes Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok megye térképén
	Kenderes weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kenderes témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk a településről szól. Hasonló címmel lásd még: Kenderes (egyértelműsítő lap).

Kenderes kisváros Jász-Nagykun-Szolnok megye Karcagi járásában.

FekvéseSzerkesztés

A város a 4-es főút mentén fekszik Debrecen és Szolnok között körülbelül félúton, az Alföld szívében. Távolsága közúton:

Budapesttől: 140 km
Debrecentől: 125 km
Miskolctól: 145 km
Szegedtől: 132 km

Környező települések: Kisújszállás, Fegyvernek, Kenderes-Bánhalma, Kunhegyes

Megközelíthető:

autóbusszal Abádszalók, Békéscsaba, Eger, Gyöngyös, Gyula, Karcag, Mezőkövesd, Miskolc, Szeged, Szentes, Szolnok, Tiszafüred felől,
vonattal Abádszalók, Kál-Kápolna, Kisköre, Kisújszállás, Kunhegyes felől a Kál-Kápolna–Kisújszállás-vasútvonalon.

Kenderes magában hordozza az alföldi települések jellegzetességét, hangulatát, amely megnyilvánul a határt beterítő búzamezők és kukoricatáblák, erdősávok, ligetek természeti környezetében és a 90-100 éves vagy ennél régebbi lakóházakban. Népi építészeti emlékként az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMH) is „jegyzi” a Nap és Hold motívumos, Jókai út 7. szám alatti lakóházat, amelynek egyszerűbb változata még a Jókai út 3. szám alatti épület is.

Lakossága 5000 fő feletti, ebből 900 fő Kenderes külterületi lakott helyén, Bánhalma területén él. A város Jász-Nagykun-Szolnok megye középső részén, a Szolnok-Túri-sík északi peremén fekszik a nagykun települések szomszédságában. A 4-es számú (E60-as) főközlekedési út kelet-nyugati irányban kettészeli a helységet. Szomszédai Kunhegyes, Karcag, Kisújszállás, Fegyvernek, Tiszabő és Tiszagyenda.

Története visszanyúlik a réz- és bronzkorba, feltehetően már akkor is lakott terület volt. A település határában fellelhető csernozjom és réti talajok a földművelés korai kialakulásához kínáltak kedvező feltételeket. Kenderesről az első írásos emlék 1352-ből való, ekkor említik oklevélben a falut, amely a kunok birtokába került. A 15. században 1/3-1/3 részben a BOI, Kővári Pál ítélőmesteré, és a budai pálos rend tulajdona lett. Ebben a században Kenderessy Balázs földbirtokos révén a huszitizmus egyik központjává lett. A 17. század második felében a török-tatár hadak pusztításától sokat szenvedett falu később, a 18. század végétől a Magyari-Kossa, a 19. század közepétől pedig a nagybányai Horthy család birtoka is lett.

Az 1771-es úrbérrendezés idején még kizárólag református, módos jobbágyfaluból az 1848-as forradalom idejére Kenderes felerészben katolikus, nagyszámú zsellérség és szegényparasztság lakta településsé vált, mégis ekkor kezdett kibontakozni a helyi ipar és kereskedelem is. A két világháború között a szegény lakosság magas száma ellenére a település látványos fejlődést mutat, amit jórészt a falu szülöttjének, Horthy Miklósnak személyes támogatása eredményezett: középületek, iskolák, vízvezeték- és villanyhálózat létesült, korszerű egészségügyi és szociális ellátás alakult ki.

Mivel a legsúlyosabb társadalmi probléma, a földkérdés nem oldódott meg, az 1945-ös földreform a Magyar Kommunista Párt (MKP) mellé állította a szegényparasztságot, amely a nagybirtokok, köztük a Horthy-uradalom teljes felosztását jelentette. A formálódó új hatalomban a tsz-szervezések és beszolgáltatások azonban kiábrándították a lakosságot. Így az 1956-os forradalom Kenderesen radikálisabb formában zajlott, mint általában a megye településein, amiben szerepet játszott a Horthy-korszak pozitív emlékképe is. Az 1960-as évektől ismét lendületes fejlődés jelei mutatkoztak a községben. A 20. század vége a lakosság-szám csökkenését hozta, de a városvezetés - az EU-csatlakozással is összefüggésben - a lehető legtöbb pozitív eredmény elérését tűzte ki, bízva lakói messzemenő támogatásában, segítségében.

KözéleteSzerkesztés

PolgármestereiSzerkesztés

1990–1994:
1994–1998: Baranyi Mihály (FKgP-KDNP-Gazdakör-MDF)^[4]
1998–2002:
2002–2006:
2006–2010:
2010–2014: Pádár Lászlóné (független)^[1]
2014–2019:
2019-től:

Ez a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

NépességSzerkesztés

A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[5]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,9%-a magyarnak, 5,2% cigánynak, 0,2% németnek mondta magát (13,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 42,1%, református 13,3%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 20,8% (23,1% nem nyilatkozott).^[6]

NevezetességekSzerkesztés

Halasy–Horthy-kastély
Horthy kripta
Tengerészeti Múzeum
Horthy Liget

Híres emberekSzerkesztés

A városban született 1862. december 4–én Kiss Ferenc lelkész.
Itt született 1868. június 18-án vitéz nagybányai Horthy Miklós, a Magyar Királyság kormányzója. A családi sírboltban nyugszik ő, felesége, valamint fiai, vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes és ifjabb Horthy Miklós.
Itt született 1896. február 18-án vitéz Antal István politikus, a Sztójay-kormány igazságügy-, valamint vallás- és közoktatásügyi minisztere.
Itt született Földes Jolán (1902. december 20.) írónő