Lajosmizse

magyarországi város Bács-Kiskun megyében

Lajosmizse város Bács-Kiskun megyében a Kecskeméti járásban.

Lajosmizse
Lajosmizse madártávlatból
Lajosmizse madártávlatból
Lajosmizse címere
Lajosmizse címere
Lajosmizse zászlaja
Lajosmizse zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Alföld
MegyeBács-Kiskun
JárásKecskeméti
Jogállás város
Polgármester Basky András (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám 6050
Körzethívószám 76
Népesség
Teljes népesség11 334 fő (2018. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség68,88 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság120 m
Terület164,66 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lajosmizse (Magyarország)
Lajosmizse
Lajosmizse
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 01′ 35″, k. h. 19° 33′ 28″Koordináták: é. sz. 47° 01′ 35″, k. h. 19° 33′ 28″
Lajosmizse (Bács-Kiskun megye)
Lajosmizse
Lajosmizse
Pozíció Bács-Kiskun megye térképén
Lajosmizse weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lajosmizse témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

A város Bács-Kiskun megye határán, a Duna–Tisza közi homokhátság északi részén, Kecskeméttől 17 kilométerre északnyugatra terül el. Lajosmizse külterületei részben még a homokhátság eredeti felszíni formáit őrzik; számos kisebb homokdűnét és homokhátat láthatunk itt, amelyek az uralkodó széliránynak megfelelő északnyugat-délkeleti irányba rendeződve szelik át a tájat. A magasabban fekvő dűnesorok között számos apróbb tó, illetve mocsár húzódik meg. A régi térképeken jelölt kis szikes tavak – Fehér-tó, Nyír-tó, Suba-tó –, mára kiszáradtak, többet a talajrendezések során lecsapoltak (Posta-tó).[3]

MegközelítéseSzerkesztés

A város az M5-ös autópályán vagy az 5-ös főúton – a középkori Buda-Kecskemét-Szeged "öreg" országúton – csatlakozik Magyarország fő közlekedési hálózatához; utóbbi végighalad a belterületén, míg az előbbi északkelet felől elkerüli azt. A környező jelentősebb települések közül Cegléd felől Csemőn keresztül a 4608-as, Kunszentmiklós felől az 5211-es úton érhető el. Közigazgatási területén áthalad a Taksonytól Kecskemétig vezető 5202-es út is, de az lakott területeit nemigen érinti. Vonattal a 142-es számú, Budapest–Lajosmizse–Kecskemét-vasútvonalon érhető el. A vasútvonalnak Lajosmizse területén négy megállási pontja is van: Lajosmizse vasútállomás, Lajosmizse alsó megállóhely, Klábertelep megállóhely és Felsőméntelek megállóhely. Az állomást az 5211-es út szolgálja ki, Felsőméntelek az 5202-es út mentén helyezkedik el, a másik két megállóhely csak önkormányzati utakon érhető el. Lajosmizse szomszédjai Felsőlajos, Ladánybene, Kerekegyháza és Méntelek.

CímereSzerkesztés

A címerpajzs kék alapszíne az idő- és térbeli végtelenséget hivatott kifejezni. A kék egyben a transzcendencia színe is, jelzi, hogy a középkori Mizse településnek már volt kőtemploma. A zöld szín a hajdani ligetes legelőket, pusztákat idézi. A két harcias oroszlán felidézi a királyhűséget valamint, hogy a város a középkorban két településből, majd az újkorban két - pontosabban három - pusztából állt (Bene, Lajos és Mizse). Az oroszlánok által tartott Jászkürt (más néven Lehel kürtje) a lakosság etnikai összetartozásának, a jászok függetlenségének és szabadságvágyának jelképe. A két csillag a katolikus és a református hitközséget emeli ki. A címer tornasisakja az elmúlt ezredév, különösen a két világháború hősi halottaira és áldozataira emlékeztető memento, a korona pedig az önállóság, a helyi autonómia, az önkormányzatiság beszédes érzékeltetője. Az ötágú arany sisakkoronából a címerkép bal oldali, jobbra forduló oroszlánja növekszik, jobb mancsában tartja az említett Jászkürtöt. Ez utóbbi szimbólum az alapító jász családoknak állít emléket.

 
Egy 19. századi tanya

TörténeteSzerkesztés

KezdetekSzerkesztés

Régészeti leletek bizonyítják, hogy a térség már a bronzkortól kezdve lakott volt. Nevezetes lelet az M5-öt pálya építésekor előkerült bronzdepot. Szkíta, kelta, szarmata, avar és a honfoglaló magyar régészeti anyag tanúsítja, hogy milyen fontos volt ez a homokos legelőkkel és szikes tavakkal tarkított föld a népvándorlás idején. A település központjában egy Földeák nevezetű, Árpád-kori település volt; ez a helynév egy 15. századi dokumentumban bukkan fel először. A környéken a tatárjárás után betelepedett kunok létesítettek szállásokat. A 15. századtól írott források is előbukkantak Mizseszék, Kunmizse és Lajosszállás (Lajosülése) nevekkel.[4] Két másik itteni helynév (Tormos, Baksaháza) utal még Árpád-kori falvak meglétére. Egy 1469-es dokumentumban Mátyás király a mizsei kunok adójának egy részét elengedte. A neves esemény tiszteletére az új Városháza átadásakor 2003-ban egy Mátyás király mellszobrot állítottak (Tischler Ferenc alkotása).  A török uralom fél évszázadon keresztül megkímélte Lajos és Mizse kunjait, és a szomszédos Benét. A halmozottan nehéz kettős adózást és a háborúk zivataros évtizedeit azonban a kis falvak nem bírták átvészelni. Először Bene, majd 1593-ban Lajos és Mizse is elnéptelenedett.

A török birodalomban a pusztákat Nagykőrös és Kecskemét bérelte, az oszmán hatalom megszűnte után a Habsburg-ház önkényesen használta, adta-vette azokat. A tudatos jászok és kunok elérték, hogy 1745-ben megválthassák pusztáikat, ennek a máig fennmaradt elnevezése volt Redemptio.

Jászberény részekéntSzerkesztés

Az imént említett 1745-ös esztendődől kezdve 1876-ig Lajost, Mizsét és Benepuszta felét Jászberény birtokolta (Bene másik felét Jászladány). A jász gazdák először csak nyaralóknak, nyári kerteknek és legeltetésre alkalmas területeknek használták a pusztai birtokokat. Jászberény, mintegy hasznot látva a sok utazásból, három csárdát építtetett. A központi nagy vendégfogadó a fennmaradt archaikus helynévről kapta a Földeáki Csárda nevet.[5] Az épület 2003-ig a polgármesteri hivatal épülete volt.

A leendő új települések magjait a jászberényi tanyás gazdák, pásztorok, pusztacsőszök, csárdások, pusztabírók és agrármunkások alkották, akik már az 1800-as évek elejétől pusztaiakká váltak azáltal, hogy egyre több időt töltöttek itteni birtokaikon. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után a puszták az illegális kereskedelem, orgazdaság és a bűnözés melegágyává váltak. A betyárvilág emlékét a mai napig őrzi a szájhagyomány és a zenei folklór. A máig megmaradt emlékezetű betyárok közé tartozott Basky Gyuri, aki a korábban Bogár Szabó Mihály által vezetett, később már széthullóban lévő, hírhedt Bogár-banda tagja volt, amikor a hatósági emberek beszorították egy benei tanyába. A lehetetlen helyzetből a betyár, csak hogy ne kerülhessen zsandárkézre, az öngyilkosságba menekült.[6] A banda vezére, Bogár Szabó Mihály pedig a legenda szerint egy szép juhászné miatt látogatta a környéket. A kapcsolat azonban a vesztét okozta: csendbiztosokkal folytatott tűzharcban halálos sebet kapott. A banda szétszóródott tagjait a hatóság hamar elfogta, kivégezte.

1876-ban a Jászkun kerületet megszüntették, s a területét beolvasztották az új megyerendszerbe. 1877-ben Lajos, Mizse és Fél-Bene pusztából létrejött Lajos-Mizse község, melyet Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területéhez soroltak be.

Az önállósodás utánSzerkesztés

A községet alapító katolikus jász telepesek mellé idővel Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét környéki (részben református) családok érkeztek. Megtelepedtek még kisebb csoportok Dabasról, Örkényből, valamint távolabbról zsidó kereskedők és cigányok is. 1855-ben még csak alig 2000, 1890-ben már mintegy 7000 fő lakosa volt,. A népesség folyamatosan emelkedett: 1910-ben már 9000 lakosát írták össze. A római katolikus templom 1896-ban, a református 1902-ben épült fel közadakozásból és hitelből. 1899-ben egy kis zsidó templom is épült a Fő utcán, de ezt a második világháború után államosították és értékesítették, az új tulajdonosok pedig lebontották.[7] A Budapest-Lajosmizse-vasútvonalat 1889-ben, a Lajosmizse-Kecskemét közti vonalszakaszt pedig 1905-ben adták át a forgalomnak. A lassan kiépülő birtokrendszer (Geréby, Mizsey, Bartal, M. Kovács, Kláber, Tarnay, Ricsováry) sok munkást és napszámost igényelt. 1907-ben Benepuszta önálló településsé vált Ladánybene néven. A Szagri József által alapított polgári iskola 1932-ben kezdte meg működését. 1944 májusában több zsidó lakos házát gettóként használták, oda gyűjtötték a helyi és környékbeli deportáltakat. A mintegy 150 emberből álló transzport július első napjaiban indult a monori téglagyárba, ahonnan pár nap múlva vitték őket tovább haláltáborokba.[8] A néhány túlélő nem költözött vissza Lajosmizsére, szétszóródtak a világ minden tájára (Ausztrália, USA, Dél-Amerika). 1970-ben Lajosmizse nagyközségi rangot kapott. Ekkor még egy tucat külterületi iskola működött, többségük a Klebelsberg-féle iskolareformnak köszönhetően. A település 200 férőhelyes központi kollégiumának 1976-ban történő átadásával egyidejűleg a külterületi iskolákat bezárták.

1986-ban az addig Lajosmizséhez tartozó Felsőlajos önálló község lett.

Lajosmizse 1993 óta város. A lakosság nagy része büszkén vallja és vállalja azt, hogy az eredeti jászsági telepesek leszármazottja.

KözéleteSzerkesztés

PolgármestereiSzerkesztés

NépességSzerkesztés

A település népességének változása:

 
A régi Földeáki csárda ma helytörténeti gyűjtemény

2001-ben a város lakosságának 99%-a magyar, 1%-a egyéb (főleg német, svájci, holland, román) nemzetiségűnek vallotta magát. A roma/cigány lakosság száma – a 2010-es évektől beköltöző romániaiakkal együtt – eléri a 10%-ot.

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,6%-a magyarnak, 3,6% cigánynak, 0,8% németnek, 1,1% románnak mondta magát (7,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 59,1%, református 8,9%, evangélikus 0,3%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 10,4% (19,8% nem nyilatkozott).[16]

NevezetességeiSzerkesztés

 
Tanyamúzeum
  • Tanyamúzeum – 1972-ben a 625. számú Német-tanyából dr. Bárth János néprajzkutató felügyeletével, dr. Havasi László tanácselnök, valamint Romány Pál, Gajdócsi István és Für Lajos támogatásával épült. Ez volt az ország első ilyen intézménye.[17] A tanyamúzeumban az egykori lakóépületet, istállót, nyári konyhát, pincét, kukoricagórét, kocsiszínt, szerszámos kamrát, ólakat, galambházat, nyári jászolt, gémeskutat és üstházat lehet megtekinteni.[18] Átadása óta többször esett át kisebb-nagyobb felújításon, jelenleg a Mezőgazdasági Múzeum tulajdonában üzemel.
  • Római katolikus templom – 1895–96-ban épült, Szent Lajos francia király tiszteletére szentelték fel. A második világháború alatt károkat szenvedett, azóta mindent helyreállítottak. Négy harangja van, a legnagyobb 615, a legkisebb pedig 65 kilogrammot nyom. Harangjátéka 24 harangból áll. A templomban megtekinthető a torinói lepel, a Magyar Szent Korona és Lehel kürtje (a "Jászkürt") egy-egy másolata.
  • Református templom – 1902-ben épült, ám ezt az évszámot jóval megelőzi a kis gyülekezet története: az egyházközségben már 1891-ben folyt anyakönyvezés. Szűcs Kálmán (1866–1927) volt a lajosmizsei egyházközség alapító lelkipásztora, aki ma a helyi református temetőben nyugszik. Az ő munkájának köszönhetően erősödött meg a településen a református közösségi élet.
  • Pusztatemplom (rom) – az egyhajós, gótikus stílusban épült templomot a mizsei kunok építették át a 15. században. Alapját egy Árpád-kori, tatárjáráskor elpusztult templom maradványai képeték. A felépített templom szolgált egyben a 16. századi Mizseszék központjául is. Építőanyaga döntő részben réti mészkő (darázskő) volt. Ünnepekkor szabadtéri misét is tartottak itt az 1990-es években.[19] Rekonstrukciójára és felújítására tett lépések eddig nem vezettek eredményre, csupán a támpillérek megerősítése történt meg.
  • Földeáki csárda – az 1740-es évek elejétől dokumentált a működése, a jelenlegi épületet 1827–28-ban építtette Jászberény városa. Postaállomás, községháza, majd polgármesteri hivatal működött itt, utóbbi funkciónak egészen 2003-ig adott otthont. Manapság az épületben helytörténeti gyűjtemény és kiállítóhely üzemel.
  • Temető – a község létesítése után került mai helyére, katolikus, református és zsidó részekkel. Helytörténeti értékeket képviselnek az itt található 19. századi sírkövek és családi kripták; a sírkertben két kápolna (Bartal-, Mihálovits-) és egy új ravatalozó található. A kis zsidó temetőben ma már mindössze két tucat sírkő áll, néhány 19. századi, többsége magyar és héber nyelvű felirattal.
  • Ricsováry-kúria – Ricsováry Takács József huszárezredes építtette 1941-ben, 1945 után iskola működött benne; ma magántulajdonban van, jelentősen átalakítva.
  • Mizsey-kúria – Mizsey Péter építtette az 1890-es években, 1945 után az egyik helyi termelőszövetkezet központja volt itt, később magántulajdonba került, ma romos állapotban van.
  • Kláber-kúria – a szőlészetéről és borászatáról híres telepet Kláber Mór alapította az 1900 évek elején. Létrehozójának halála után a cég sorozatos panamák áldozatává vált, majd csődbe ment. 1945 után iskola és óvoda is működött a Kláber-telepi kúriában, átépítve, ma elhanyagolt, romos állapotban van.
  • Geréby-kúria – Geréby Gyula földbirtokos kúriája az 1890-es évek végén épült, kis erdőséggel, és parkkal. A család külföldre távozása után a kúria sokáig téeszközpont volt, később szálloda, üdülőközpont, lovasudvar nyílt itt; ma magántulajdonban van, jelentősen átalakítva.
  • Ipartestületi székház – A Dózsa György úton, a rendőrség épülete mellett álló kulturális központot 1928-ban építették fel hitelből. A 2000-es évek elején teljesen felújítva, egy helyiségben az ipartestület életét megörökítő kis kiállítás látható, a nagyteremben kínai üzlet működik.
  • Sípos Mihály utca – a város északi határán, azon kevés utcák egyike, amelyet helyi vezetőről neveztek el. Sípos Mihály (1927–1987) az 1954-ben létesített háziipari szövetkezet alapítója, haláláig igazgatója volt. Az üzem ma is áll, átalakított homlokzatán márványtáblát helyeztek el az alapító emlékére (Széchenyi út).
  • Tarnai utca – dupla szélességű utca, a 19. századi Tarnay-dinasztiának (eredeti nevük Taczmann) állít emléket. A község szülöttje volt pl. dr. Tarnay Lajos (1880-1954) árvaszéki ülnök, a Gazdakör egyik első elnöke. A család nevezetes tagjai voltak még Tarnay Árpád, Béla, és Tibor.
  • Buday-malom. A Tarnai utcában áll Buday Péter (Jászapáti, 1852−1915) malma, amely 1901-től már gőzmalomként működött. Ma magántulajdon, használaton kívül.
  • Szent Vendel szobor – a katolikus templom előtt áll, Kollár Mihály állíttatta 131 forintnyi alapítvánnyal, 1862-ben.

Több épületen van emléktábla, hirdetve valamikori tulajdonosát és az épület funkcióját (Popper-bolt, Buday-malom, Lusztig-bolt, Ferenczi-ház stb.). A város bel- és külterületén több tucat, út menti kereszt és szakrális szobor található. Nevezetesebbek: Szent Vendel-szobor, Pintér-kereszt, Bessenyi-kereszt, Páldeák-kereszt, Máriácska-szobor.[20] Az általános iskola bejáratánál emléktábla őrzi három lajosmizsei zsidó gyermek emlékét, akik Auschwitzban lelték halálukat. Lajosmizse területén több nevezetes horgásztó működik.

Nevezetes lajosmizseiekSzerkesztés

  • Baranyi Gyula (1925–2009), az Új Írás főszerkesztője, nagykövet (Kanada, Uganda, Fülöp-szigetek, 1988–1994)
  • Benke László (1948–2019), országos hírű mesterszakács
  • Bessenyei Ferenc (1919–2004), a Nemzet Színésze, Lajosmizse díszpolgára
  • Bujdosó Ernő (1944–), Munkácsy-díjas festőművész
  • Czigány Judit (1991– ) színésznő, énekesnő
  • Dobai Tamásné Kugler Zsuzsanna (1946–), zongora- és szolfézstanár, Szekszárd város kitüntetettje
  • Dudás Gyula (1925-2001), gazdaságföldrajz-kutató, egyetemi oktató
  • Gór József (1939-2018, a lajosmizsei Mizsepack Nyomdaipari Kft. ügyvezető igazgatója, az Év Vállalkozója cím tulajdonosa (2011)
  • Jóni György (1949-), prímás, apja zenekarában kezdett el muzsikálni, megyei Príma Primissima díjas (2014)
  • Horváth Ödön, dr. (1901–1956), lapkiadó, Kecskemét főispánja 1944-ben
  • Kéri József, dr. (1924–1985) mérnök, Népi Kollégium szervező, igazgató
  • Kiss Zoltán, (?) Venesz József díjas, Aranykoszorús mestercukrász, hazai és nemzetközi díjak kitüntetettje
  • Kocsis Tibor, (1981) énekes, az X-faktor 2011-es győztese
  • Kollár Csaba, vállalkozó, agrárszakember, a Hirös Tojás és Mizsetáp kft. tulajdonos igazgatója, a Díj a Sikeres Vállalkozásokért kitüntetettje (2015)
  • Kürti László, Prof. dr., kulturális antropológus, doktori diplomáját az USA-ban szerezte, oktatott az ELTE-n, számos külföldi egyetemen, a Miskolci Egyetem Alkalmazott Társadalomtudományok Intézetének professzora
  • Lajossy Sándor (1920–1989), költő, író, lapkiadó Lajosmizsén született, Angliában hunyt el
  • Máthé József (1897–1957), Amerikából költözött Lajosmizsére, a felsőlajosi részen mintagyümölcsöst hozott létre
  • Nagy Tibor, ifj., olimpiai -és világbajnok fogathajtó, magyar derby, magyar kupa győztes
  • Oláh János (1923–1988), Állami-díjas, agrármérnök, Lajosmizsén született
  • Paál Huba, kertészmérnök, agrártudományi szakember
  • Papp László (1933–1988), agrárszakember, Mathiász-díjas gyümölcsnemesítő, szabadalma a kajszibarack Papp-féle ernyőművelése
  • Podmaniczky István, báró (Lajosmizse, 1885- Budapest, 1926), felesége alsólehotai Scultéty Erzsébet (1889-1926)
  • Polyák Imre (1932–2010), birkózó, olimpiai bajnok, világbajnok, Lajosmizse díszpolgára, a helyi sportcsarnok névadója
  • Reszler Ákos (1944–), villamosmérnök, egyetemi doktor, az Év Informatikai Menedzsere díjas
  • Rimóczi László, cukrász, grillázsmester
  • Sápi Vilmos (1924–2000), történész, akadémikus
  • Schuber Koósa Antal (1929–1999), költő, író, neje a helyi születésű Bódi Mária, aki férjével együtt lapszerkesztőként működött, 1956-ban az USA-ba emigráltak, az 1990-es évek elelén Lajosmizsére költöztek
  • Simándi Béla (1899–1969), író, költő, lapszerkesztő, az 1930-as években tanított egy helyi külterületi iskolában (Kulapitye)
  • Skultéti Árpád (1949–), festő, tűzzománc készítő
  • Staar Gyula (1944–), tanár, író, újságíró, a Természet Világa szerkesztője (1974–1989), főszerkesztője (1990-2017)
  • Szalay Károly (1859–1938), tanár, költő, író, műfordító Lajosmizsén hunyt el
  • Szőrös József (1917–1999), gazdálkodó, naiv fafaragó, szobrász
  • Tari Endre, többszörösen kitüntetett nyugdíjas pedagógus
  • Vass Csaba (1950–2017), szobrász, Lajosmizsén kívül Dusnok, Hajós, Ladánybene, Tiszakürt településeken vannak köztéri alkotásai
  • Vass József (1910–1988), Erdélyből Lajosmizsére települt szűcsmester, a Népművészet Mestere (1981)

GazdaságSzerkesztés

Számos vállalkozás nevében szerepel a "mizse" kifejezés, utalásként a városra. A városban és környékén főként mezőgazdasági, illetve idegenforgalmi jellegű vállalkozások működnek. Lajosmizsét homokos talaja és napsütésben gazdag éghajlata elsősorban gyümölcstermesztésre predesztinálja. A városban sok gazdálkodó foglalkozik zöldség- és gyümölcstermesztéssel, kiemelkedő a szamóca- és paprikatermesztés, amelynek elsődleges célpontja a budapesti felvevőpiac.

Külterületén számos, napjainkban is lakott tanya található. A tanyák egy része már nem mezőgazdaságból, hanem legalább részben idegenforgalomból él.

KépgalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Lajosmizse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. április 16.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 3. (Hozzáférés: 2018. szeptember 4.)
  3. Kürti László: Lajosmizse, falu, puszta, község város. I. kötet. Lajosmizse: Mizsetáp, 2019, 3. Fejezet, 81-.114. 
  4. Benedek Gyula–Kürti László, Bene, Lajos és Mizse oklevelei, történeti dokumentumai (1385–1877). Kecskemét, 2004, 5-9.
  5. Kürti László: Jászberény csárdái. Adatok a pusztai csárdák 18. századi történetéhez. Zounuk 18, 2003: 49-50.
  6. Kürti László: Ladánybenei évszázadok. Ladánybene, 2006, 99. 
  7. Kürti László: Történelem és emlékezet. 9. o.
  8. Kürti László: Lajosmizse, falu, puszta, község, város. II. köt. Lajosmizse: Mizsetáp, 2019, 18. fejezet. 
  9. Lajosmizse települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  10. Lajosmizse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 6.)
  11. Lajosmizse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 16.)
  12. Lajosmizse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 16.)
  13. Lajosmizse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 16.)
  14. Lajosmizse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  15. Lajosmizse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. április 16.)
  16. Lajosmizse Helységnévtár
  17. Kürti László: A lajosmizsei Tanyamúzeum, in: Kothencz Kelemen (szerk.): Határjelek és határhányások. Baja: Türr István Múzeum, 2014, 58.
  18. Dr. Beck Tibor muzeológus: Magyar Mezőgazdasági Múzeum – Lajosmizsei Közérdekű Muzeális Kiállítóhely. Magyar Mezőgazdasági Múzeum. (Hozzáférés: 2013. szeptember 30.)
  19. Pusztatemplom romjai (pdf). lajosmizse.hu. (Hozzáférés: 2013. szeptember 30.)
  20. Kürti László–Hajdrik Sándor, Útmenti keresztek és szakrális kisemlékek Lajosmizsén. Kecskemét: Porta Egyesület, 2010

Külső hivatkozásokSzerkesztés