Szalay Károly (író, 1859–1938)

Szalay Károly (Sárospatak, 1859. december 17. – Lajosmizse, 1938. június 23.) magyar tanár, író, műfordító.

Szalay Károly
Született	1859. december 17. Sárospatak
Elhunyt	1938. június 23. (78 évesen) Lajosmizse
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	pedagógus, költő, író, műfordító
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Szalay Károly témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalay Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Holland, német, francia, valamint angol egyetemeken is tanulmányokat folytatott. 1886 és 1921 között a Budapest városában található református gimnáziumban a latin-görög nyelv tanáraként munkálkodott. Ezután elvesztette állását, ugyanis a Horthy-korszakban haladó nézeteket vallott. Nagyon nagy része van Bod Péter művének, Historia Hungarorum Ecclesiastica címmel történt, leideni kiadásában (1888–1890), ugyanis ennek ő volt a felfedezője. Elég terjedelmes antológiát adott ki 1925-ben főként holland nyelvű költők fordításából.

Művei

Főbb művei a következők:

• Csanád (történelmi színmű, Budapest, 1896)
• Komoly tréfa (elbeszélés, Budapest, 1900)
• A magam útján (versek, Budapest, 1901)
• Tanügyi reformeszmék (Budapest, 1904)
• Őszi verőfény (versek, Sárospatak, 1912)
• Adalékok a középiskolai oktatás reformjának kérdéséhez (Budapest, 1913)
• Comenius (páholy) 1914-ben (Budapest, 1914)
• Éltető halál (regény, Budapest, 1923)

Források

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Szalay Károly témában.

• Magyar életrajzi lexikon 1900-1990