Jászkun kerület

A Jászkun kerület 1279-ben alakult ki, a területére betelepített jászok és kunok önálló közigazgatási egységeként. Kiváltságuk értelmében közvetlenül a király alá tartoztak, főispánjuk és bírájuk pedig a nádor. 1514-ben az adómentességük megszűnt a Dózsa-féle felkelés támogatása miatt, majd 1655-ben ismét visszakapták. 1791-től követküldési jogot kapott az Országgyűlésbe. A Jászkun kerület végleg az 1876-os megyerendezéssel szűnt meg.

Jászkun Kerület
Egyéb nevei Hármas Kerület
Ország Magyar Királyság
Központ Jászberény (1745 után, előtte székek)
Népesség
Népességismeretlen
Népsűrűség 46 fő/km²
Vallás katolicizmus
Földrajzi adatok
Terület4727 km²

A középkori székekSzerkesztés

A 13. században a Kárpát-medencébe érkező jász és kun népcsoportok kollektív kiváltságokat kaptak. Katonai kötelezettséggel rendelkeztek az uralkodó felé, cserébe nem voltak adókötelesek és a vármegyerendszertől független önálló igazgatással rendelkezhettek, ezek lettek a székek.

 
Jász és kun székek a 15. században

A kun székek a magyarországi kunok autonóm, a királyi vármegyerendszertől független közigazgatási egységei voltak. A szék a szászok és székelyek székeihez hasonlóan bírói széket jelent. A székek élén a kapitányok álltak. A rendszer nyilvánvalóan a régebbi kun nemzetségek alapján jött létre, a nemzetségfők válhattak a székek kapitányaivá, de erre csak egy szék, a Halas-szék esetén van megnyugtató forrásadat. A székekről először a 15. században hallunk, de valószínűleg a 14. században alakulhattak ki. Összesen hat székről van tudomásunk:[1]

  • Halas-szék – a Kiskunság területén Halas mezőváros (Kiskunhalas) központtal alakult ki a Csertán nemzetség területén, de több nemzetség jelenléte is kimutatható. A nemzetség fejének, Köncsög ispánnak 1366-ban Halason volt a szállása. 1418-ban még a nemzetség nevével jelzik a széket (de sede Chortyan), de 1451-től ugyanitt a Halas-széket találjuk.[1]
  • Szentelt-szék – 1424-ből van rá adat, Csanád-megyében a Kór nemzetség területén alakult ki.[1]
  • Kolbáz-szék – 1440-től vannak rá adatok, a Nagykunságban Kolbázszállás központtal valószínűleg az Olás nemzetség szállásterületét foglalta magában, de több nemzetség jelenléte is kimutatható.[1]
  • Kecskemét-szék – nemzetségi eredete bizonytalan, 1465-ben a kiskunsági Kecskemét mint a királynéi kunok bírói székének központja szerepel.[1]
  • Kara-szék – nemzetségi eredete bizonytalan, központja a kiskunsági Karaszállás. 1
  • Mizse-szék - 1469-ben szerepel, feltehetően a szálláskapitány Misse család birtokain alakult ki a szék.[1]
  • Hantos-szék – nemzetségi eredete ismeretlen, Fejér megye dunántúli részén volt, valószínűleg egyetlen kun birtokos család birtokában a 14. században.[1]

A török korban két szék, a Hantos-szék és a Szentelt-szék eltűnt az elnéptelenedés és az elvándorlás miatt.[1] A hat majd négy kun székhez társult az egyetlen jász szék:[2]

A jászkun székek összessége felelt meg egy vármegyének, élén a nádorral, majd később a jászkun főkapitánnyal. A székek a szolgabírói járások megfelelői voltak. A székeken belül a kunok ágakba tömörültek, ezek egy szálláson telepedtek le, ami a falu megfelelője volt.[2]

A jászkun redemptioSzerkesztés

 
Mária Terézia 1745. május 6-án kelt diplomája

A török háborúk alatt sok kun elvándorolt, például hajdúk lettek. Régi területükre a török kiűzése után más népcsoportok is költöztek, mindez elősegítette a kunok beolvadását. Az utolsó kun nyelvű szövegek a reformáció idejéből ismertek. A Habsburg uralkodók a népesség megváltozására hivatkozva érvénytelennek tekintették a kiváltságokat és újszerzeményi területnek tekintették. A felszabadító háborúk jelentős terhet jelentettek a Habsburg kinytár számára, ezt az új területből befolyó össszeggel próbálták kiegyenlíteni, ennek részként 1702-ben I. Lipót császár az egész jászkun kerületet eladta a Német Lovagrendnek.[2] A szabadságjogok visszaszerzése érdekében mozgalom indult, ami 1745-ben az ún. jászkun redemptióhoz, azaz megváltáshoz vezetett. Ennek eredményeképpen a korábbi jász és kun területek visszanyerték autonómiájukat és ismét maguk szervezhették saját belső viszonyrendszereiket. A korábbi sok szék helyett ekkor már csak három kerület jött létre a Nagykun Kerület (latinul Cumania Major), a Kiskun Kerület (lat. Cumania Minor) és a Jász Kerület (lat. Jazigia). Ezen három kerület szoros kapcsolatban állt egymással, közös közigazgatási egységet alkottak és összefoglaló néven Jászkun Hármas Kerület néven szoktak rájuk hivatkozni.

A Hármas KerületSzerkesztés

 
Közigazgatási egységek egy 1862-es térképen
 
Az egykori Jászkun Hármas Kerület Székháza, Jászberény

A terület a redemptio után visszanyert függetlenségét, szabadparaszti birtokszerkezetét többnyire megtartotta, eltekintve egy rövid időszaktól. Ezen rövid időszak II. Józsefhez és az ő közigazgatási refomjaihoz kötődik, melynek részeként 1785-ben az összevont Hármas Kerületet a Pesti Kerülethez csatolták, majd az 1787-es vármegyerendezésekor Pest vármegyéhez csatolták a területeket. Mindez azonban nem volt tartós és önálló törvényhatóságát 1790-ben helyreállították, sőt 1791-ben országgyűlési követküldési jogot is nyert a Kerület. Az egyházigazgatásában minden kerületbeli helység kegyúri joggal bírt. A Jászság és a Nagykunság az Egri egyházmegyéhez, míg a Kiskunság a Váci egyházmegyéhez tartozott. [3]

A Jászkun Kerület jogi különállása az 1876-os közigazgatási reformmal szűnt meg, ekkor betagolták a szomszédos vármegyékbe.[2][4]



JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f g h Korai magyar történeti lexikon : 9–14. század. Főszerk. Kristó Gyula. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1994. ISBN 963 05 6722 9
  2. a b c d Magyar történelmi fogalomtár. Szerk. Bán Péter. Budapest: Gondolat. 1989. ISBN 963 05 6722 9  
  3. Jászkun Kerület – Magyar Katolikus Lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
  4. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye kialakulása., vfek.vfmk.hu

ForrásokSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • A jászkun autonómia. Dél-alföldi évszázadok 22. Szeged, 2005
  • A jászkun kerület igazgatása 1745-1876. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995
  • Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun kerület helységeinek közigazgatási szervezete. Cumania 10. Kecskemét, 1987
  • Kiss József: Helyhatósági bíráskodás a jászkun kerületben az 1730-40-es években. Cumania 12. Kecskemét, 1990
  • Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun kerület betagolódása Magyarország polgári tulajdon- és jogrendszerében. Cumania 20. Kecskemét, 2004.
  • Kürti László: Lajosmizse, falu, puszta, község, város. I-II. köt. Lajosmizse, 2019.
  • Herendi József: A jászkun-kerületek a függetlenségi harcz alatt 1848- és 1849-ben. Czegléd, 1901. Online