Főmenü megnyitása

Tatabánya

magyar város

Tatabánya (németül: Totiserkolonie) Komárom-Esztergom megye és a Tatabányai járás székhelye, megyei jogú város, Magyarország legkisebb területű megyeszékhelye.

Tatabánya
A város címerének fő motívuma a bánhidai Kő-hegyen lévő Turul-szobor
A város címerének fő motívuma a bánhidai Kő-hegyen lévő Turul-szobor
Tatabánya címere
Tatabánya címere
Tatabánya zászlaja
Tatabánya zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
MegyeKomárom-Esztergom
JárásTatabányai
Jogállás megyeszékhely
megyei jogú város
Polgármester Schmidt Csaba[1]
Irányítószám 2800
Körzethívószám 34
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség65 663 fő (2018. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség725,9 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság167 m
Terület91,42 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tatabánya (Magyarország)
Tatabánya
Tatabánya
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 35′ 10″, k. h. 18° 23′ 41″Koordináták: é. sz. 47° 35′ 10″, k. h. 18° 23′ 41″
Tatabánya (Komárom-Esztergom megye)
Tatabánya
Tatabánya
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén
Tatabánya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tatabánya témájú médiaállományokat.
Tatabánya látképe

Tartalomjegyzék

FekvéseSzerkesztés

A megye déli részén, a Gerecse és a Vértes közötti völgyben (Tatai-árok) fekszik, a fővárostól 55 km-re. Helyzeténél fogva forgalmi csomópont, nem csak megyei, hanem regionális és országos szinten is. Az M1-es (E60, E75) BécsBudapest autópálya érinti, a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal átszeli a várost. A környék minden településével és az ország nagyobb városaival autóbuszjáratok kötik össze.

A város átlagos tengerszint feletti magassága: 199 m körüli.

TörténeteSzerkesztés

Tatabánya területe már az őskor óta lakott. Számos lelet bizonyítja, hogy területén a kőkorszak óta folyamatosan éltek emberek. Az ide érkező első magyar honfoglalók már számos, különböző etnikumú törzset találtak a területen. Az egykori tatai erődítéshez közeli Bánhidát már egy 1288-as dokumentum is megemlíti. Hamarosan Alsógalla és Felsőgalla települések is kialakultak Bánhida környékén. A közeli erődítések jótékony hatására hamarosan benépesült a környék, megjelentek a kézművesek, fellendült a mezőgazdaság és a kereskedelem.

A középkor során számos természeti csapás érte a területet, majd a 16. században elfoglalták a területet a törökök. A reformáció hatására a helyi lakosok reformátusokká váltak, és felépítették saját templomaikat. A török hódítás után a terület az Esterházy család birtokába került, akik számos német és szlovák katolikust telepítettek be, minek következtében a lakosság római katolikus lett.

Az 1785-ös népszámlálás adatai szerint Alsógalla lakossága 580 fő, Felsőgalláé pedig 842 fő volt. Akkoriban fedezték fel a környező szénmezőket, ami rohamosan megváltoztatta a környék életét. 1891-ben megalakult a Magyar Általános Kőszénbánya Társulat, mely fejleszteni kezdte a helyi bányászatot és fémipart, minek hatására jelentősen megváltozott az addig főként mezőgazdaságból élők élete. 1896 karácsonyán hozták fel az első csille szenet,[3] a szénvagyont kb. 100 évre becsülték. A bánya körül kialakult kolónia néhány évig Alsógallához tartozott; 1902. szeptember 16-án vált önálló községgé Alsógalla bányatelep, 1903. május 1-jétől Tatabánya néven. Ebben az időszakban az ipar és a kereskedelem sokszínűbb lett, és jó néhány új társaság (cementgyár, téglagyár) jelent meg. A helyi lakosok élete felpezsdült, helyi újságok jelentek meg, szociális és kulturális szervezeteket alapítottak.

Röviddel a Tanácsköztársaság bukása után, 1919. szeptember 6-án a tatabányai bányaigazgatóság előtt szervezett bányászok tiltakoztak az ellenforradalmi kormány által drasztikusan megnövelt munkaidő és a szakszervezeti vezetők sorozatos letartóztatása ellen. A kivezényelt csendőrök a tüntetők közé lőttek, ennek következtében több munkás meghalt, sokan súlyosan megsebesültek. E tragédia emlékére egy 1950-es törvényben minden év szeptember 6-ára helyezte az Országos Bányásznap ünnepségeit. [3] [4]

Községek egyesítéseSzerkesztés

Már az 192030-as években is hallani lehetett a községek egyesítésének tervéről, a négy bányaközségben már akkoriban is jelentős kitermelés folyt. [5][halott link]

1945 nyarán helyi kezdeményezésre a Tatán működő járási igazoló bizottság mellett a tatabányai igazoló bizottság is megkezdte tevékenykedéseit. 1945. június 12-én a munkáspártok képviselői és a szakszervezetek megbízottjai a négy községből ennek az igazoló bizottságnak az újjáalakítását kérték. 1945 őszén a Belügyminisztérium kezdeményezésével megkezdődött az egyesítés előkészítése. November 10-én a négy bányaközség jegyzője Tatán találkozott a Belügyminisztérium képviselőivel, ahol ismertették az egyesítésről szóló álláspontokat.

A háborús károk jelentősen befolyásolták a döntéseket, hiszen a helyreállítás sok időt, pénzt és energiát vitt el. A községek féltek önállóságuk elvesztésétől és tartottak a háttérbe szorulástól is. Hosszas tárgyalások után végül Bánhida, mely a legnagyobb károkat szenvedte a háborúban, beleegyezett a csatlakozásba.

November 24-én Alsógalla elutasította az egyesítést, mert ez a terület rendelkezett a legmagasabb szintű közművekkel, jó állapotban voltak a központi épületei, és attól féltek, lelassul a fejlődésük, más területrészek pedig gyorsabban gyarapodnak majd. 1946. június 24-én ismét napirendre került az egyesítésről szóló kérdés, ekkor már Alsógalla is csatlakozott.

Megkezdődött ezzel a szervező munka is. Október 1-jén a négy községi képviselő-testület közösen tárgyalt vagyoni helyzetükről, itt szó esett saját feloszlatásukról is. Tatabánya megyei városnak ezzel a döntéssel új képviselő testülete lett (30 fő MKP, 25 SZDP, 4 szakszervezeti és 1 FKgP), mely 60 főből állt.

1947. október 10-én ténylegesen egységes várossá nyilvánították a községeket.

A megyeszékhely kérdéseSzerkesztés

1945 után a megye székhelye Esztergom volt, de a megye vezető szervei a székhely áthelyezését kérték azzal az indokokkal, hogy Esztergom nehezen megközelíthető, a megye és az országhatár szélén van. Elkezdődtek a viták ezzel kapcsolatban. 1948-ban felmerült, hogy Tata vagy Tatabánya legyen a megyeszékhely. 1950-ben a Népgazdasági Tanács azzal érvelt Tatabánya mellett, hogy a szénbányászat jelentősen fejlődni fog és a város könnyen megközelíthető. A szénbányászat dinamikus fejlődése mellett megyeszékhellyé tették Tatabányát, ez pedig megteremtette a város fejlődésének alapjait.

A második világháború után a régi üzemek, szervezetek, épületek felújítása után újra megnyitották a bányákat is. Ezek a változások jelentős hatással voltak a lakosság számára is, ami rohamosan növekedésnek indult, és a csúcsot az 1980-as évek közepén érte el, ekkor a lakosok száma 80 000 körül volt.

A város ipari jellege az 1980-as évek végéig meghatározó volt. Ezután a nehézipar és a bányászat jelentősége csökkent és a város gazdasági szerkezete jelentősen megváltozott.

A rendszerváltás utáni években lassú fokozatos gazdasági-szerkezetátalakítás ment végbe, mely során ipari park került kialakításra, melyben műanyagipari vállalatok, orvosi segédeszközöket gyártó vállalat, valamint autóipari beszállítók (autóüveggyár, felnigyár, gumiabroncsgyár) telepedtek meg. Jelenleg (2009-ben) kb. 500 hektárnyi területen több mint 2 tucat közepes- és nagyvállalat foglalkoztatott mintegy 13 000 környékbeli munkavállalót.

1991-ben Tatabánya megyei jogú városi jogot kapott.

Tatabányán 2007–2008-ban két bevásárlóközpont is megnyílt: a Vértes Center és az Omega Park, melyek közül az utóbbi hamar csődbe ment, épületébe a közigazgatási és hivatali ügyintézési szervek költöznek.[4]

Tatabánya városrészeiSzerkesztés

A második világháború után, 1947. október 1-jén Bánhidát, Felsőgallát, Alsógallát és Tatabányát, a négy szomszédos községet Tatabánya néven egyesítették.

BelterületekSzerkesztés

KülterületekSzerkesztés

NépességSzerkesztés

Év Népesség Átl. vált.(%)  
1870 3 214 —    
1880 3 397 0,55%
1890 3 785 1,08%
1900 9 657 9,37%
1910 22 927 8,65%
1920 28 210 2,07%
1930 33 146 1,61%
1941 37 955 1,23%
1949 40 221 0,72%
1960 52 079 2,35%
1970 66 223 2,40%
1980 75 971 1,37%
1990 74 277 −0,23%
2001 72 470 −0,22%
2011 67 753 −0,67%
2019 65 845 −0,36%

Tatabánya lakónépessége 2011. január 1-jén 67 753 fő volt, ami Komárom-Esztergom megye össznépességének 22,3%-át tette ki. Tatabánya, Komárom-Esztergom megye második legsűrűbben lakott települése, ebben az évben az egy km²-en lakók száma, átlagosan 741 ember volt. Tatabánya népesség korösszetétele kedvezőtlen. A 2011-es év elején a 19 évesnél fiatalabbak népességen belüli súlya 20%, a 60 éven felülieké 23% volt. A nemek aránya Tatabányán kedvezőtlen, ugyanis ezer férfira 1 140 nő jut. 2017-ben a férfiaknál 71,7, a nőknél 78,3 év volt a születéskor várható átlagos élettartam.[6] A népszámlálás adatai alapján a város lakónépességének 6,3%-a, mintegy 4 244 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. A kisebbségek közül német, cigány és szlovák nemzetiséginek vallották magukat a legtöbben.

A 20. század második felétől Tatabánya lakosságszáma viharos gyorsasággal növekedett, egészen 1980-ig. Tatabánya népességnövekedése - a legtöbb megyeszékhelyhez hasonlóan - az 1960-as években felgyorsult a szocializmus évei alatt, ennek fő oka a bányák megnyitása volt, illetve az urbanizáció. A legtöbben 1980-ban éltek a városban, 75 971-an. Az 1980-as évektől egészen napjainkig csökken a város népessége, ma már kevesebben laknak Tatabányán, mint 1980-ban.

A 2011-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló tatabányaiak túlnyomó többsége római katolikusnak tartja magát. Emellett jelentős egyház a városban, még a református és az evangélikus.

 

Etnikai összetételSzerkesztés

Jelentős nemzetiségi csoportok[7]
Nemzetiség Népesség (2011)
  Német 1 749
  Cigány 1 241
  Szlovák 263
  Román 179
  Lengyel 58

A 2001-es népszámlálás adatok szerint a város lakossága 72 470 fő volt, ebből a válaszadók 69 571 fő volt, 67 287 fő magyarnak, míg 667 fő cigánynak vallotta magát, azonban meg kell jegyezni, hogy a magyarországi cigányok (romák) aránya a népszámlálásokban szereplőnél lényegesen magasabb. 1359 fő német, 418 fő szlovák és 94 fő görög etnikumnak vallotta magát.[8]

A 2011-es népszámlálás adatok szerint a város lakossága 67 753 fő volt, ebből a válaszadók 60 364 fő volt, 56 120 fő magyarnak vallotta magát, az adatokból az derül ki, hogy a magyarnak vallók száma jelentősen csökkent tíz év alatt, ennek egyik fő oka, hogy többen nem válaszoltak.[9] Az elmúlt tíz év alatt, a nemzetiségiek közül a legjelentősebben a németek (1 749 fő) száma nőtt Tatabányán. A cigány (1241 fő) és a román (179 fő) nemzetiségűek száma meg kétszereződött.[10] Az lengyelnek vallók száma (58 fő) kismértékben nőtt, ellenben a szlováknak vallók számával (263 fő) akiknek kismértékben csökkent a számuk, az elmúlt tíz év alatt. A megyén belül, Tatabányán él a legtöbb magát németnek, lengyelnek, románnak és görögnek valló nemzetiségi.

Nemzetiségi eloszlás
Időszak             Egyéb/Nem válaszolt Összesen
2001[11] 92,85% 1,88% 0,92% 0,58% 0,09% 0,07% 3,6% 100%
2011[12] 82,83% 2,58% 1,83% 0,39% 0,26% 0,09% 12,02% 100%

Vallási összetételSzerkesztés





 

Tatabánya lakóinak vallási összetétele 2011-ben[13]

  Római katolikusok (25,6%)
  Reformátusok (6%)
  Egyéb (1,2%)
  Vallási közösséghez nem tartozik (34,5%)
  Nem válaszolt (31,3%)

A 2001-es népszámlálási adatok alapján, Tatabányán a lakosság több mint fele (54,5%) kötődik valamelyik vallási felekezethez.[14] A legnagyobb vallás a városban a kereszténység, melynek legelterjedtebb formája a katolicizmus (43,1%). A katolikus egyházon belül a római katolikusok száma 30 614 fő, míg a görögkatolikusok 623 fő. A városban népes protestáns közösségek is élnek, főleg reformátusok (6 539 fő) és evangélikusok (1 093 fő). Az ortodox kereszténység inkább az országban élő egyes nemzeti kisebbségek (oroszok, románok, szerbek, bolgárok, görögök) felekezetének számít, számuk elenyésző az egész városi lakosságához képest (28 fő). Szerte a városban számos egyéb kisebb keresztény egyházi közösség működik. A zsidó vallási közösséghez tartózók száma 29 fő. Jelentős a száma azoknak a városban, akik vallási hovatartozásukat illetően nem kívántak válaszolni (12,3%). Felekezeten kívülinek a város lakosságának 32,6%-a vallotta magát.[14]

A 2011-es népszámlálás adatai alapján, Tatabányán a lakosság kevesebb mint a fele (34,5%) kötődik valamelyik vallási felekezethez.[13] Az elmúlt tíz év alatt a városi lakosság vallási felekezethez tartozása jelentősen csökkent, ennek egyik oka, hogy sokan nem válaszoltak. A legnagyobb vallás a városban a kereszténység, melynek legelterjedtebb formája a katolicizmus (26%). Az elmúlt tíz év alatt, a katolikus valláshoz tartozók száma majd felével esett vissza. A katolikus egyházon belül a római katolikusok száma 17 314 fő, míg a görögkatolikusok 297 fő. A városban népes protestáns közösségek is élnek, főleg reformátusok (4 045 fő) és evangélikusok (688 fő). Az ortodox kereszténység inkább az országban élő egyes nemzeti kisebbségek (oroszok, románok, szerbek, bolgárok, görögök) felekezetének számít, számuk elenyésző az egész városi lakosságához képest (18 fő). Szerte a városban számos egyéb kisebb keresztény egyházi közösség működik. A zsidó vallási közösséghez tartózók száma 14 fő. Összességében elmondható, hogy az elmúlt tíz év során minden egyházi felekezetekhez tartozók száma jelentősen csökkent. Jelentős a száma azoknak a városban, akik vallási hovatartozásukat illetően nem kívántak válaszolni (31,3%), tíz év alatt majd a triplájára nőtt a számuk. Felekezeten kívülinek a város lakosságának 34,2%-a vallotta magát.[13]

InfrastruktúraSzerkesztés

2010-re[15] Tatabánya háztartásainak száma 30 000 fölé emelkedett, melynek több mint 90%-a közművesített, 12%-a gázzal is ellátott. A háztartások 60%-a távfűtött és telefonnal ellátott. Majdnem minden háztartásban elérhető a kábeltelevízió. Az utak 98%-a aszfaltozott. A tömegközlekedés és a szemétszállítás jól szervezett.

OktatásSzerkesztés

A 20. század közepéig a város oktatása átlagosnak mondható. A bányászat miatt azonban az általános iskolát végzettek száma elmaradt az országos átlagtól. A század végére ez gyökeresen megváltozott, egyre több lett a középiskolát végzett a városban. Jelenleg 5 bölcsőde, 18 óvoda, 16 általános iskola és 10 középiskola található itt. 1992-ben megalapították az Edutus Főiskolát (korábban Modern Üzleti Tudományok Főiskolája), néhány évre rá megjelent a Gábor Dénes Főiskola kihelyezett tagozata is.

Általános IskolákSzerkesztés

  • Bolyai János Általános Iskola (Kertvárosi Általános Iskola)
  • Dózsa György Sportiskolai Általános Iskola (Dózsakerti Váci Mihály Általános Iskola tagintézménye)
  • Tatabányai Erkel Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény
  • Tatabányai Éltes Mátyás Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Egységes Pedagógiai Szakszolgálat
  • Herman Ottó Általános Iskola (Kodály Zoltán Általános Iskola Telephelye)
  • Bánhidai Jókai Mór Általános Iskola
  • József Attila Általános Iskola (Óvárosi Általános Iskola Telephelye)
  • Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola
  • Kölcsey Ferenc Általános Iskola (Kertvárosi Általános Iskola Telephelye)
  • Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola (Kertvárosi Általános Iskola Telephelye)
  • Móra Ferenc Általános Iskola (Sárberki Általános Iskola Telephelye)
  • Óvárosi Általános Iskola
  • Sárberki Általános Iskola
  • Szent Margit Általános Iskola
  • Felsőgallai Széchenyi István Általános Iskola
  • Dózsakerti Váci Mihály Általános Iskola
  • Füzes Utcai Általános Iskola
  • Remédium Általános Iskola és Szakiskola

KözépiskolákSzerkesztés

  • Bánki Donát Műszaki Szakgimnázium
  • Péch Antal Műszaki Szakgimnázium
  • Kossuth Lajos Közgazdasági és Humán Szakgimnázium
  • Árpád Gimnázium
  • Bárdos László Gimnázium
  • Kereskedelmi, Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközép- és Szakiskola
  • Fellner Jakab Szakiskola
  • Mikes Kelemen Felnőtt- és Ifjúsági Gimnázium

Főiskolák, EgyetemekSzerkesztés

Kultúra és sportSzerkesztés

Tatabánya legjelentősebb kulturális intézménye a Jászai Mari Színház.[16] Ezen kívül számos kultúrház, ifjúsági központ, könyvtár, levéltár (Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára) és múzeum végez kulturális munkát.

Tatabánya Megyei Jogú Város Közgyűlésének 2004[17]- és 2012[18]-es közlönyeinek alapján a következő önkormányzat által alapított elismerések kerülnek és kerültek kiosztásra: Caritas díj (2002-ig), Molnár János-díj (3 fő), Szabó Ignác-díj (2 fő), Tatabánya Kultúrájáért díj (A magyar kultúra napja megünneplése, díszdiploma és a pályakezdő pedagógusok köszöntése; 1 fő), „Ezüst Turul” díj (1 fő), Tatabánya megyei jogú város díszpolgára cím (1 fő), Tatabánya közbiztonságáért díj (1 fő), Tatabánya sportjáért díj (1 fő), Zöld Ág díj (2002-től; 1 fő), Solymos Mihály-díj (1 fő), Évgyűrű díj (1 fő), Megyei Príma díj, Tatabánya fejlesztéséért díj. A díjazottak névsora Tatabánya honlapján olvasható.[19][20]

A városban rendszeresen rendeznek kulturális és szórakoztató rendezvényeket is, melyek közül a legismertebb a Szentivánéji Karnevál és a Bányásznap (érdekessége a „Csilletoló verseny”), de Tatabánya számos országos rendezvényben (például autómentes nap, stb.) is részt vesz.

Az 1910-ben alapított Tatabányai Bányász Sport Club (TBSC) országszerte ismert volt. Jelenleg számos sportegyesület található a városban, melynek sportolói Európa-szerte ismertek. Tatabánya labdarúgócsapata, az FC Tatabánya a magyar harmadosztályban játszik, de a Grundfos Tatabánya KC férfi kézilabdacsapat és Tatabányai Volán SE női röplabdacsapat a legmagasabb osztályban szerepel. Tatabányán található a Komárom-Esztergom megyei Önkormányzat Szent Borbála Kórháza („megyei kórház”) és a hozzá tartozó Gőzfürdő, mely főként reumatikus betegségek gyógyítására specializálódott.

1982 óta évente megrendezésre kerül a Gerecse 50 teljesítménytúra, mely Magyarország legnépszerűbb túrája, a maga 7000 fő feletti nevezőjével.[21] Hagyományosan minden április harmadik szombatján kerül megrendezésre az esemény.[22] A túrát az 50 km-es táv mellett 30, 20 és 10 km-es rövidített útvonalon is lehet teljesíteni.

Ipar, gazdaságSzerkesztés

A szénmezők felfedezése előtt a helyi lakosság főleg gabonatermesztéssel és állattartással foglalkozott, a domboldalban pedig szőlőművelés folyt. Iparként megjelent a téglagyártás és mészégetés, illetve a kőbányászat, ahonnan a jó minőségű követ a komáromi erőd és a bécsi császári palota építéséhez is felhasználták.[23]

A szénbányászat fellendülése (1900-tól)Szerkesztés

A bányászat beindulásakor, 1898-ban, épült meg az első hőerőmű Ó-Tatabányán, majd 1934-ben angol tőkéből a bánhidai (melynek köszönhetően a II. világháborúban épp ezért nem bombázták a szövetséges erők az erőművet).[24] Ezzel párhuzamosan más iparágak is megtelepedtek a városban: 1901-ben a brikettgyár, 1912-ben a cementgyár, 1921-ben a karbidgyár, 1938-ban az alumíniumkohó kezdte meg a működését.[25]
Az 50-es években a szénbányászat helyi munkavállalók 50%-nak adott munkát, míg az ipari termelés (főleg nehézipar) elérte a 75%-ot is.[26] A könnyűipar nem volt a környéken és a kereskedelmi és szolgáltató szektorban is alig volt munkahely. Ennek következményeként, míg a férfiak könnyen találtak állást, addig nők számára nehéz volt a munkakeresés.

A rendszerváltás utánSzerkesztés

A várost a 80-as évek végén több nagy sokk is megrázta. Kimerültek a város környéki bányák, így a bányászoknak vagy új munka után kellett nézniük, vagy el kellett költözniük valamelyik közeli, még termelő bányászvárosba. A rendszerváltás után, a piacgazdaságban, sok helyi üzemről kiderült, hogy mennyire gazdaságtalanul működött. Elvesztették külföldi, főleg keleti piacaikat, (pl. a cementgyár és az alumíniumkohó), így ezeknél is létszámleépítések voltak. A város munkanélkülisége a 20%-ot is meghaladta.[27]

A város vezetése a probléma orvoslására a helyi cégeknek adómentességet és adókedvezményeket adott. Létrehozta a Gazdaságfejlesztő Szervezetet, melynek feladata a város marketingje, a közép-európai befektetők idecsábítása volt. Emellett kialakított egy ipari parkot, ahová azóta több közép- és nagyvállalat települt be, többek között autóipari beszállítók, gyógyászati segédeszköz gyártók, elektronikai cégek.[28]

LátnivalókSzerkesztés

Tatabánya iparváros jellegéből adódóan sok látnivalóval nem rendelkezik, azonban néhány műemlék épület, ipari műemlék és számos modern műalkotás található a városban.

MúzeumokSzerkesztés

MűemlékekSzerkesztés

Természeti látnivalókSzerkesztés

  • Turul-emlékmű a Kő-hegyen
  • A Szelim-lyuk és a Gerecse hegység (kedvelt kirándulóhelyek)
  • Az óvárosi Népház liget

Modern alkotásokSzerkesztés

  • Csónakázó tó: egy kis tó a város szívében, szigettel a közepén, melyen modern napóra található (Szunyogh László alkotása)
  • Péterfy László Életfája a Fő téren
  • Első világháborús emlékmű Bánhida központjában
  • Melocco Miklós Ady-szobra az Edutus Egyetem előtt[31]
  • Varkoly László Szent István szobra Felsőgalla központjában
  • Tatabányai Gyémánt Fürdő
  • Erkel Ferenc szobra az Erkel Ferenc Zeneiskola előtt

A város díszpolgáraiSzerkesztés

Év Név Foglalkozás Sikere, eredménye
1992 Magyar József zenész A Bányász Fúvószenekar karmestere, vezetője.
1995 Dr. Káfony András orvos
Solymos Mihály
1996 Szlávikné Győrfy Klára festőművész
1997 Dr. Kakuk Elemér (posztumusz) jogász
Labossa Lajos
Süveges Vilmos
1998 Szabó István
Nagy László
Vér László
1999 Lukácsné Denkinger Gabriella zenetanár
2000 Solymos András bányamérnök
Zentai Mátyás (posztumusz)
2001 Balogh Ernő
Mányoki László
2002 Schalkhammer Antal (posztumusz)
Dr. Brenner Ferenc
Nemes József
2003 Földi Imre sportoló, súlyemelő olimpiai bajnok súlyemelő
2004 Ulrich Pfeifle
Kónya Lajos
Fekete Lajos
2005 Csóka Zsigmond (posztumusz)
2006 Molnár Antal tűzoltóparancsnok
2007 Krajcsirovits Henrik
2008 Gyüszi László
2009 Dr. Hargitai Ferenc orvos
2010 Bencsik János politikus
2011 Bognár Istvánné pedagógus
2012 Reviczky Gábor színész
2013 Kiss Antal sportoló, atléta olimpiai ezüstérmes gyalogló
2014 Salamon Hugó
2015 Dr. Dombi Péter orvos
2016 Homola István
2017 Fűrészné Molnár Anikó
2018 Szabó György sportoló, labdarúgó 510 alkalommal szerepelt a Tatabányai Bányász csapatában

A város híres szülötteiSzerkesztés

Év Név Foglalkozás Sikere, eredménye
1911 Lángos Józsa sakkozó nemzetközi sakkmester
1926 Záray Márta táncdalénekesnő EMeRTon-díjas
1933 Josef Papp magyar származású amerikai mérnök
1948 Droppa Judit textiltervező
1949 Reviczky Gábor színész Kossuth-díjas
Jakobi Anna Mária festőművész
1951 Faludi Ádám író
1952 Voga János énekes, tanár a néhai Voga–Turnovszky-duó duó tagja, műsorvezető a Neo FM rádióban
1960 Tunyogi Péter színész
1962 Palik László sportriporter, tereprali-versenyző a Hungaroring Zrt. korábbi elnöke.[32]
1963 Kiprich József labdarúgó 70-szeres magyar válogatott
1966 Murányi Tünde színész Jászai Mari-díjas
Szalma József labdarúgó 15-szörös magyar válogatott
1968 Zantleitner Tamás vízilabdázó 51-szeres magyar válogatott
1969 Nemes Tibor ütőművész, dobos a Tea együttes egyik alapítója
1974 Macher Szilárd balettművész Harangozó Gyula-díjas balettművész, balettmester, egyetemi docens.
Rába Roland színész, rendező Jászai Mari-díjas színész
Zantleitner Krisztina vízilabdázó 150-szeres válogatott, Világbajnoki I.helyezett
1975 Kassai Viktor labdarúgó-játékvezető nemzetközi labdarúgó-játékvezető
1976 Sós Ildikó vízilabdázó válogatott vízilabdázó kapus
Farkas Ervin festőművész
1977 Ferling Bernadett kézilabdázó válogatott kézilabdázó
1978 Ponyori Sándor atléta paralimpikon atléta
1979 Losonczi Szilveszter rapzenész
Fehér Miklós labdarúgó
1980 Berki Krisztián labdarúgó, televíziós műsorvezető
1981 Frész Ferenc testépítő, felnőtt film művész
1982 Kinizsi Ottó színész, rendező, dramaturg
1984 Herr Orsolya kézilabdázó válogatott kézilabdakapus
1986 Csernoviczki Éva cselgáncsozó olimpiai bronzérmes
1991 Gyurcsó Ádám labdarúgó válogatott labdarúgó
1992 Lévai Márton vízilabdázó válogatott vízilabdázó
1993 Aradi Balázs színész

TestvérvárosokSzerkesztés

Baráti városokSzerkesztés

KépgalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. https://www.kemma.hu/komarom-esztergom/kozelet-komarom-esztergom/tatabanyan-leszavaztak-a-szegedi-fidesz-modellt-333524/
  2. 2018. szeptember 27., https://www.ksh.hu/docs/hun/hnk/hnk_2018.pdf
  3. Városunk Tatabánya.hu - I. akna - gróf Esterházy Ferenc akna. [2008. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 29.)
  4. http://www.kemma.hu/komarom-esztergom/kozelet/evi-200-millios-vesztesegbol-nyereseges-lehet-az-omega-park-441392
  5. Magyar települések lakosságszámának alakulása. Magyarország. (Hozzáférés: 2018. január 1.)
  6. http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wdsd008.html
  7. http://www.ksh.hu/nepszamlalas/tablak_teruleti_16
  8. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  9. http://www.origo.hu/itthon/20111010-nepszamlalas-2011-nepszamlalobiztosok-nehezsegeikrol-tapasztalataikrol.html
  10. [1]
  11. 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora (magyar nyelven). nepszamalas.hu, 2001. január 10. (Hozzáférés: 2010. szeptember 8.)
  12. 4.1.6.1 A népesség nemzetiség szerint, 2011 (magyar nyelven). KSH. (Hozzáférés: 2014. július 7.)
  13. a b c http://www.ksh.hu/nepszamlalas/tablak_teruleti_01/
  14. a b http://www.nepszamlalas2001.hu/hun/kotetek/06/01/data/tabhun/4/load01_10_0.html
  15. http://www.ksh.hu/apps/!cp.hnt2.telep?nn=18157
  16. VárosunkTatabánya.hu - Népház. [2008. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 29.)
  17. tatabanya.hu TATABÁNYAI KÖZLÖNY 2004. november Archiválva 2014. július 27-i dátummal a Wayback Machine-ben - 2011. december 6.
  18. tatabanya.hu TATABÁNYAI KÖZLÖNY Archiválva 2014. július 27-i dátummal a Wayback Machine-ben Tatabánya Megyei Jogú Város Lapja 15. szám - 2012. december
  19. tatabanya.hu Városi díjazottak Archiválva 2014. július 27-i dátummal a Wayback Machine-ben (hozzáférés: 2014. július 26.)
  20. tatabanya.hu: Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 37/2012. (VI.22.) önkormányzati rendelettel módosított 55/2011. (XII.17.) önkormányzati rendelete a Közgyűlés által alapított díszpolgári címről, díjakról és adományozásuk rendjéről doc Archiválva 2014. július 27-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hatályos 2013. november 8. napjától)
  21. ttt.tr.hu - Teljesítménytúrázok Társasága
  22. kemsport.hu - KEMSport
  23. Weiner – Valentini – Visontai: Sztálinváros, Miskolc, Tatabánya: Városépítésünk fejlődése, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1959, 148. oldal
  24. Marelyin Kiss József, Dénes Attila: A felfedezett város, Tatabánya, Comitatus önkormányzati szemle, 1215-315X. 2005. 15. évf. 11-12. szám, 94. oldal
  25. Fűrészné Molnár Anikó: Tatabánya anno, Alfadat-Press Kft, Tatabánya, 2001
  26. Weiner – Valentini – Visontai: Sztálinváros, Miskolc, Tatabánya: Városépítésünk fejlődése, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1959, 149. oldal
  27. Marelyin Kiss József, Dénes Attila: A felfedezett város, Tatabánya, Comitatus önkormányzati szemle, 1215-315X. 2005. 15. évf. 11-12. szám, 95. old
  28. Archivált másolat. [2012. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 4.)
  29. VárosunkTatabánya.hu - Bánhidai katolikus templom. [2009. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 28.)
  30. VárosunkTatabánya.hu - Szent István templom. [2008. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 28.)
  31. VárosunkTatabánya.hu - Melocco Miklós: Ady Endre[halott link]
  32. [2][halott link]

További információkSzerkesztés