Wikipédia

Oroszlány

magyarországi város Komárom-Esztergom vármegyében

Oroszlány (németül: Ohreslahn, szlovákul: Oroslán vagy Orosláň) város, az Oroszlányi járás székhelye Komárom-Esztergom vármegyében, annak ötödik legnépesebb települése.

Oroszlány
Oroszlány címere
Oroszlány címere		 Oroszlány zászlaja
Oroszlány zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeKomárom-Esztergom
JárásOroszlányi
Jogállásváros
PolgármesterLazók Zoltán (Oroszlányiak Lokálpatrióta Köre Egyesület)[1]
Jegyződr. File Beáta
Irányítószám2840
Körzethívószám34
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség18 064 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség237,06 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület75,86 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 29′ 21″, k. h. 18° 18′ 59″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 21″, k. h. 18° 18′ 59″
Oroszlány (Komárom-Esztergom vármegye)
Oroszlány
Oroszlány
Pozíció Komárom-Esztergom vármegye térképén
Oroszlány weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Oroszlány témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése szerkesztés

A Vértes északnyugati lábánál fekszik, Tatabányától 15 kilométerre délnyugatra. A szomszéd települések: észak felől Kecskéd és Környe, északkelet felől Vértestolna, kelet felől Várgesztes, délkelet felől Gánt, délnyugat felől Pusztavám, nyugat felől Bokod, északnyugat felől pedig Dad.

Megközelítése szerkesztés

Oroszlány a hazai közlekedési hálózat szempontjából meglehetősen félreeső elhelyezkedésű város, nemcsak főközlekedési utak, de még másodrendű főutak sem érintik, kizárólag négy számjegyű mellékutakon érhető el. A legfontosabb megközelítési iránya Tatabánya és az M1-es autópálya felől: előbb a 8135-ös úton, majd Környétől a 8119-es úton, a Csákvárra vezető majki elágazástól pedig a 8143-as úton. Kecskéd felől a 8155-ös út vezet a városba; nyugati határszélét érinti még a 81 134-es út is.

Közvetlen autóbuszjáratokkal Budapestről, Győrből, Kisbérről és Tatabányáról érhető el. A hazai vasútvonalak közül is csak egy aránylag rövid szárnyvonal, a Tatabánya–Oroszlány-vasútvonal érinti, amelynek az Oroszlány vasútállomás a végállomása.

Történelem szerkesztés

Nevének eredete szerkesztés

Szokatlanul hangzó nevét a szájhagyomány szerint azért kapta, mert a várúr két rossz lányát tartotta bezárva az erődítmény börtönében („Ó rossz lány…” – hangoztatta gyakran). A valószínűbbnek tűnő magyarázat szerint a település a nevét a Csák család címerállatáról, az oroszlánról kapta. Egyes vélekedések szerint a vár kapuját is két kőoroszlán őrizte.

Előtörténet szerkesztés

A város közelében fekvő Környén már a római korban is település volt (Quirinum), ám Oroszlányban az ember legkorábbi nyoma a város mai területén az avar korból fogható meg (eltekintve a XIX. század végén talált, néhány nehezen datálható kőeszköztől), erről a két kora avar kori temetőrészlet feltárása (1957, 1973) során előkerült leletek (pajzsdudorok, lándzsahegyek, vaskések, ékszerek, kerámiák, fémabroncsos favödröcskék stb.) tanúskodnak.

Középkor és újkor szerkesztés

Első említése 1383-ból való, ekkor Oroszlankew (Oroszlánkő) néven tűnik fel, aztán a 15. században Possesio Orozlankew néven említik egy oklevélben, a Csák nemzetség birtokaként.

1536-ban még feltűnik „Oroszlánkő várának” említése, aztán a török hódoltság idején már nem szerepel a lakott helyek jegyzékében. Forrásainkból mindenesetre kiderül, hogy a török az 1543-as hadjárata során felgyújtotta Tata, Gesztes és Vitány várát is, elképzelhető, hogy Oroszlánkő is erre a sorsra jutott.

A 16. század második felében, ill. a 17. században a vár és vidéke teljesen lakatlan, neve is „Pusztaoroszlánkő”-ként tűnik fel ekkor. A megújulás a török kiűzését követő betelepítési politika révén köszöntött a vidékre: a terület ekkori birtokosai, az Eszterházyak Pozsony, Nyitra és Trencsén vármegyéből származó szlovákokat telepítettek be a puszta vidékre. A telepesek feljegyzéseiből kiderül, ekkor még láthatóak voltak a vár romjai, de ennek köveit házaik építéséhez hordták szét.

A Rákóczi-szabadságharc bukása után a fejedelemhez hű Esterházy Antal követte urát a száműzetésbe, így birtokai a császárhű Eszterházy Józsefre szálltak. Ez idő tájt a népesség száma igen alacsony volt a faluban: mindössze húsz körüli volt az itt élő jobbágycsaládok száma, ám ez az úrbérrendezés idején már 117 fő jobbágyra valamint 50 fő zsellérre emelkedett. Továbbnézve a demográfiai adatokat megállapíthatjuk, hogy az 1820-as években a falunak 598 lakója volt már, akik a csaknem 200 házban élték nehéz életüket.

Az 1848–49-es események utáni jobbágyfelszabadítás némileg könnyített a jobbágyok terhein, ám szűkös bevételeik miatt gyakran kénytelenek voltak a közelben fekvő Eszterházy-birtok számára dolgozni. A nehéz körülmények miatt százak vándoroltak el a vidékről, a helyzetet tovább súlyosbították az első- majd a második világháború emberveszteségei.

A II. világháború után szerkesztés

A szocialista időkben a várost övező széntelepekre tevődött át a hangsúly, (a barnakőszén nyomait már a 20. század elején kimutatták), amelynek nyomán a település 1954-ben városi rangot nyert, és Oroszlány városa az ország egyik legfőbb szénbányászati térségévé vált. Ennek azonban vége: az aknák mára mind bezártak.

Közélete szerkesztés

Polgármesterei szerkesztés

  • 1990–1994: Dr. Sunyovszki Károly (nem ismert)[3]
  • 1994–1998: Székely Antal (MSZP)[4]
  • 1998–2002: Dr. Sunyovszki Károly (Fidesz–MDF)[5]
  • 2002–2006: Rajnai Gábor (MSZP)[6]
  • 2006–2010: Rajnai Gábor (MSZP)[7]
  • 2010–2014: Takács Károly (Fidesz–KDNP)[8]
  • 2014–2019: Lazók Zoltán (MSZP–DK–Együtt)[9]
  • 2019-től: Lazók Zoltán (Oroszlányiak Lokálpatrióta Köre Egyesület)[1]

Népesség szerkesztés

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
18 326
18 139
18 171
18 078
18 064
20132014201820222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 81,8%-a magyarnak, 2,4% cigánynak, 1,3% németnek, 0,7% románnak, 0,9% szlováknak mondta magát (18,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 24,1%, református 6,2%, evangélikus 3,4%, görögkatolikus 0,7%, felekezeten kívüli 33,2% (30,6% nem nyilatkozott).[10]

Címer leírása szerkesztés

Oroszlány város címere hegyes talpú pajzs, kék mezőben, zöld pázsiton, balra forduló, ágaskodó, egyfarkú, arany oroszlán.

Gazdaság szerkesztés

A térség egyik legnagyobb foglalkoztatójának számított a Vértesi Erőmű Zrt. A cég működtette Magyarország utolsó mélyművelésű szénbányáját, az eocén program során 1981-ben megnyitott Márkushegyi bányaüzemet, valamint az erre települt Oroszlányi erőművet, mely 1961-ben kezdte meg működését. Az 1990-es években már 7500 bányász elveszítette a munkáját. A bánya 2014 végén zárt be, az erőműben pedig 2015. december 31-én állt le a termelés, miután az áramtermelés a meglévő költségszinten és áramárak mellett nem volt fenntartható, valamint a szigorodó környezetvédelmi előírások miatt széntüzeléssel már nem üzemelhetett tovább. Ezt követően 233 dolgozót bocsátottak el, és 2016 szeptemberében további 200 ember munkaviszonya szűnt meg.

 
Az ipari park látképe légifelvételen

Oroszlány (és a szomszédos Bokod) távfűtését az erőművön keresztül az állam biztosította, erre a Vértesi Erőmű Zrt. 2020-ig kötelezettséget vállalt, és azt 2016 januárjától az MVM Oroszlányi Erőműfejlesztő Zrt. gázkazános mini erőműve révén látja el.

A város mellett ipari park működik, ahol jellemzően összeszerelő-üzemek működnek, az egykori erőműhöz képest alacsonyabb fizetést biztosítva a munkavállalóknak; emiatt már munkaerőhiánnyal is szembesülnek. Ugyanakkor a megye 100 legnagyobb árbevételű vállalkozásából négy is itt működik (BorgWarner Oroszlány Kft., GE Water and Process Hungary Kft., Wescast Hungary Zrt., Vértesi Erőmű Zrt.), ami stabil iparűzési adó bevételt biztosít az önkormányzatnak.[11]

Turizmus szerkesztés

 
Evangélikus templom
 
Víztorony a Haraszt-hegyen

A város nevezetességei:

Víztorony – Haraszthegy
Az 1960-as években megépített monstrum formáját tekintve egyedülálló az országban. Fénykora idején az egész város vízellátását biztosította, jelenleg a térség központi víztároló medencéje. Megépítése óta azonban a város egyik szimbóluma, amely az oroszlányi belváros közelében, a Haraszt-hegy tetején emelkedik, így Oroszlány számos pontjáról látható. Tövéből szép kilátás nyílik a városra, és a települést övező erdőségekre.
Városkapu – Fürst Sándor utca
A városkapu 1958-as megépítése óta Oroszlány egyik szimbóluma. Kezdetben a városi könyvtár kapott helyet falai között. A város művelődési házának felépítése után az épület funkcióját vesztette, mert a könyvtár oda költözött át. Állapota innentől kezdve jelentősen romlott, amelyet csak az 1990-es években végrehajtott restaurálás fékezett meg. Funkciója egyelőre nem tisztázott, bár a város legimpozánsabb épületei közé tartozik.
Oroszlányi Bányászati Gyűjtemény – volt XX-as akna.
Katolikus templom – Haraszthegy
A templomot Ripszán János tervei alapján építették, felszentelésére 1994-ben került sor. Célszerűbb talán templomegyüttesről beszélni, a komplexum ugyanis nemcsak a templomot, hanem a hitoktatótermet és a plébániát is magában foglalja. A Győri egyházmegye kezdte az építkezést, de a befejezésre már a Székesfehérvári egyházmegye védnöksége alatt került sor. A templom védőszentje Munkás Szent József, búcsúnapja május 1.
Evangélikus templom
Az oroszlányi evangélikusok első temploma 1702-ben épült, majd mikor kicsinek bizonyult átépítették. A ma is látható egyhajós, klasszicista stílusú templomot 1787-ben szentelték fel, a majki kamalduli remeteség bezárása után öt évvel. Fontos dolog ez a templom történetében, hiszen a helybéliek hozzájuthattak az impozáns majki templom berendezéseihez: a főoltár, a szószék, és a karzatot tartó oszlopok is onnan származnak. A 30 méter magas toronyban az első világháborúig három harang volt, de kettőt hadicélokra vittek el. 1923-ban pótolták a hiányzó harangokat, de a második világháborúban ismét elrekvirálták a középsőt, amelyet 2018-ban pótoltak.[12] A délidőben megszólaló három és félmázsás harang szava Oroszlány-Ófalu közepéről messzire hallatszik, a harang zúgása az egész városban hallható.
Topolya-kút
A köztéri alkotást szokás Topolyafának vagy csak egyszerűen Topolyának is hívni. Oroszlány magvának, a falunak a fennállásának 300. évfordulójára emeltette a város. A kompozíció Kugl György, városból elszármazott szobrászművész alkotása. A stilizált fát formázó központi elem körül kisebb térkövek helyezkednek el, egyikben ivókutat rejtettek el. A város jelesebb napjain a „fa” tetejéről folyik a víz, teljessé téve az emlékművet.
Szlovák nemzetiségi tájház
A 19. század végén épült telkesgazdaházban 1987-ben nyílt meg a szlovák tájház. A háromosztatú lakóház konyháját és szobáit enteriőrszerűen rendezték be, elsősorban a településen gyűjtött tárgyakból válogatva. A kiállított tárgyak közül különösen érdekesek az egykori oroszlányi viseletet bemutató ruhadarabok és a mindennapi élet tárgyi eszközei , de az udvart keresztben lezáró pajtában a földművelés eszközei mellett szekér is látható. A lakóházzal szemben álló nyári konyha és az alatta lévő pince berendezése hűen mutatja be a tejgazdálkodás és a szőlőművelés hagyományos eszközkészletét. Az itteni lakosság csekély jövedelme kiegészítése érdekében hamuzsírfőzéssel, mészégetéssel, fuvarozással is foglalkozott. A kiállítás ezekről a mesterségekről is megemlékezik.
Esterházy-vadászkastély

Látnivalók a közelben:

Személyek szerkesztés

Képtár szerkesztés

  •  
    Városháza
  •  
    Katolikus templom
  •  
    Szent József-kápolna
  •  
    Bányászemlékmű
  •  
    Topolya-kút
  •  
    Rákóczi Ferenc mellszobra
  •  
    Arany János Általános Iskola
  •  
    Tópart lakótelep
  •  
    A XX-as akna látképe
  •  
    Fürst Sándor utca
  •  
    Várdomb utca
  •  
    Celli Szűz Mária-kápolna Majkpusztán
  •  
    Régi vízimalom Majkpusztán
  •  
    Majki-tó
  •  
    Az oroszlányi ipari park légifotón
  •  
    Oroszlány belvárosa a magasból
  •  
    Az oroszlányi Vértes Hőerőmű Zrt. madártávlatból
  •  
    Oroszlányi iskolák légifelvételen

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Oroszlány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Oroszlány települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ Oroszlány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  5. ↑ Oroszlány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
  6. ↑ Oroszlány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
  7. ↑ Oroszlány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
  8. ↑ Oroszlány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  9. ↑ Oroszlány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  10. ↑ Oroszlány Helységnévtár
  11. ↑ Balla Györgyi: „Sokba fog kerülni nekünk, ha egyszer vége lesz a rezsicsökkentésnek”. VS.hu, 2016. január 13. [2016. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 15.)
  12. ↑ http://www.magyarharangok.hu/oroszlany.html

Források szerkesztés

  • Gombkötő Gábor–Havasházi László: Város született, Oroszlány, 1964, 9–14. o.
  • www.turisztika.oroszlany.hu

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Oroszlány&oldid=25949707”