Belsőépítészet

A belsőépítészet általában a fürdőszoba-; konyha-; nappali-; étkező-; hálószobabútorok, beépített szekrények, lépcsők, galériák, mennyezet-; és falburkolatok tervezése. A komoly kihívásokat jelentő munkák alatt értjük például a templomok belső tereinek berendezéseit, színházak, mozik, áruházak, szállodák lakosztályainak (köztük elnöki, színészi lakosztályok) kialakítását; kereskedelmi cégek tárgyaló és bemutatótermeit; múzeumok kiállító tereit, egyetemek, vállalatok konferencia-termeit, kávéházi berendezések építészeti kivitelezését. Az asztalosipar a bútorokon kívül hajlított elemek gyártásával, intarziás parketták készítésével; valamint a több száz éves kastélyokban végzett restaurációs, rekonstrukciós munkákkal is foglalkozik.

Biedermeier szobabelső (Otthon-múzeum, Eversberg)

A sokoldalú belső-építőművészeti tevékenység gyakran az enteriőr minden részletére kiterjed. Szolgálatába állíthatja díszítőelemként a szobrászatot, a táblaképeket, fa-, fém-, textil-, kerámia-, üveg- és műanyagelemeket, az alkalmazott grafika elemeit. Az enteriőr stílusa, igényessége vagy éppen egyszerűsége korok, népek, tájak, társadalmi rétegek civilizációs szintjét tükrözi. Ha egy festmény szobabelsőt ábrázol, azt enteriőrnek hívjuk.

Magyarországon

Belsőépítészetet több egyetemi képzésben lehet tanulni, például a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, a Nyugat-magyarországi Egyetemen, Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Budapesti Metropolitan Egyetemen (korábban: BKF), a Széchenyi István Egyetemen és a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetemen. A Nyugat-magyarországi Egyetemen az Alkalmazott Művészeti Intézeten belül van a Belsőépítészeti Tanszék a Formatervező Tanszék mellett.

Források

• Művészeti lexikon. 1. köt. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1965. Belsőtérművészet lásd 203. p.

További információk

• Magyar belsőépítészek listája