Pazardzsik

Pazardzsik, Pazardzhik (bolgár nyelven: Пазарджик [ˈpazɐrd͡ʒik]) a Marica folyó partján fekvő város Bulgária déli részén. Pazardzsik tartomány és Pazardzsik község központja. A Felső-Trák síkságon és a Pazardzsik-Plovdiv mezőn, az Alföld egyik alrégiójában található. Lakossága 55 220 fő, mely a 19. század végétől a 20. század végéig növekedő tendenciát mutat, mára meghaladta a 80 000 főt. Az 1990-es években és a 2000-es évek elején Bulgária gyenge gazdasági teljesítménye miatt megindult a bolgárok kivándorlása, mely Pazardzsik városát is érintette.

Pazardzsik
Pazardzsik címere
Közigazgatás
Ország	Bulgária
Rang	város
Alapítás éve	1485
Irányítószám	4400
Körzethívószám	034
Testvértelepülései	Lista Tatabánya Salerno Sztavropol Aerodrom Municipality West Bend Salt Chekhov Bariszav Moszkva
Népesség
Teljes népesség	73 956 fő (2024. márc. 15.) 82 319 fő (2024. márc. 15.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	205 m
Terület	37,382 km²
Időzóna	EET, EEST
Elhelyezkedése
é. sz. 42° 11′ 37″, k. h. 24° 19′ 58″42.193477, 24.332755
Pazardzsik weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pazardzsik témájú médiaállományokat.

Fekvése

Plovdivtól nyugatra, mintegy 37 kilométerre, Szófiától 112 kilométerre délkeletre, Burgasztól 288 kilométerre fekvő település.

Földrajza

A város a Felső-Trák Síkság délnyugati részén, valamint a Pazardzsik-Plovdivi Mezőföldön, a síkság egyik alrégiójában fekszik.

A város domborzata sík, átlagos tengerszint feletti magasság 205 méter.

A közelben található a Besaparski-gerinc, ahol mészkőlelőhelyeket fedeztek fel. A közeli Mokrishte falu közelében számos, a trákok idejéből származó, mesterségesen létrehozott domb található.

A legközelebbi hegyek a Nyugati Rodópok - körülbelül 15 kilométerre délre, a Keleti Rila - körülbelül 30 kilométerre délnyugatra, a Sashtinskata Sredna Gora pedig a várostól körülbelül 40 kilométerre északra található.

A kedvező éghajlat és a termékeny talajok miatt a régiót hagyományosan mezőgazdaságra használják, és a zöldség- és gyümölcstermesztés elismert régiójának tekintik. A gabonafélék mellett paradicsomot, paprikát, burgonyát, görögdinnyét, dohányt és bort, de őszibarackot, cseresznyét és gyapotot is termesztenek. A 15. századtól az 1980-as évekig a Felső-Trák síkság nedves alföldjén Pazardzsik volt a bolgár rizstermesztés központja.

Pazardzsik látképe

Története

A város története a Kr. e. 7. évezredig vezethető vissza, a korai civilizációk Kisázsia (Anatólia) felől érkeztek. Ők agrárpasztralisták voltak, és a Marica folyó, Pazardzsik és Szinitovo közelében telepedtek le.

Pazardzsik alapításáról számos kutatási elmélet született, melynek egyike szerint a várost 1395-ben a szaruháni nomádok alapították, míg egy másik szerint három évvel később, 1398-ban az Actavból Ruméliába vándorló tatárok alapították, míg a harmadik az 1418-as alapításról szól, amikor Minnet bej és tatárok Isquilipből érkeztek, a negyedik elképzelés szerint pedig a várost a betelepített krími tatárok alapították.

Az orosz-török háború (1806-1812) idején a várost Nyikolaj Kamenszkij gróf csapatai ostromolták meg. A 19. század közepén fontos kézműves és kereskedelmi központ volt. Ebben az időszakban számos intézmény jött létre. Ekkor alapították meg a Szűz Mária mennybemenetele templomot is. Vaszil Levszkij 1872-ben Pazardzsikban hozta létre a forradalmi bizottságot, mint második központot, melynek vezetését 4 évvel később Georgi Benkovski vette át. Az orosz-török háború (1877-1878) idején Iosif Vladimirovich Gurko űzte ki az oszmánokat a városból, és ugyanebben az időszakban Ovanes Sovadzhian akadályozta meg a város megsemmisülését.

A Vörös Hadsereg csapatai 1944. szeptember 23-án vonultak be először Pazardzsikba. 1944. szeptember 9. után a város ipari központtá nőtte ki magát, majd 1947-ben az államosítás során megkezdte az ipari vállalatok konszolidációját.

Pazardzsik gazdasága mára lassú növekedésnek indult. A város gazdasága ma főként a mezőgazdaságra, állattenyésztésre épül, gazdaságai főként a Felső-Trák síkság termékeny földjein találhatók.

A régi posta épülete

Pazardzsik, utcarészlet

Szabadság park

Nevezetességek

• Óratorony
• Szűz Mária mennybemenetele templom - fából faragott ikonosztáza UNESCO által védett
• Történelmi Múzeum
• Régi posta épülete
• Drámai Színház
• Múzeumok

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pazardzhik című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• НАСЕЛЕНИЕ КЪМ 31.12.2022 Г. ПО ОБЛАСТИ, ОБЩИНИ, МЕСТОЖИВЕЕНЕ И ПОЛ
• "Bulgaria's Pazardzhik between Palm Sunday and Easter". bnr.bg. Retrieved 15 January 2023.
• Грозданова, Елена. Българската селска община през XV-XVIII век. pp. 54–76. OCLC 6194474.
• Haucke, Kurt (2017). Bŭlgarii︠a︡ : strana, narod, istorii︠a︡, kultura, stopanstvo. Asen Georgiev, Асен Георгиев (Pŭrvo izdanie ed.). Sofii︠a︡. ISBN 978-619-01-0098-0. OCLC 1037596089.
• Österreichisches Archiv für Geschichte, Erdbeschreibung, Staatenkunde, Kunst und Literatur [Austrian Archives of History, Geography, Political Science, Art and Literature] Vol. 1, No. 18, p. 70.
• Rice : origin, history, technology, and production. C. Wayne Smith, R. H. Dilday. Hoboken, NJ: John Wiley & Sons. 2003. p. 216. ISBN 0-471-34516-4. OCLC 48398877.
• "Pazardzhik, Bulgaria - Climate data". Stringmeteo.
• Батаклиев, pp. 46-48
• Barthold, Wilhelm (1936). "Tatar". E.J. Brill's First Encyclopaedia of Islam. Brill. p. 701. ISBN 9789004097940. Retrieved 6 October 2023.
• Tilev, Ivan (2011). Pazardzhik i Pazardzhishka oblast. Georgi Radev, Miroslava Benkovska, Boĭko Pangelov. Sofii︠a︡: Trud. ISBN 978-954-398-100-7. OCLC 778703399.
• Енциклопедия Пазарджик, p. 426
• Composite Gazetteer of Antarctica: Pazardzhik Point.
• Енциклопедия Пазарджик, p. 425
• Nikolova, Vanya (16 December 2020). "Коя е Пазарджишката Венера и къде се намира тя сега?". Блог за добрите новини (in Bulgarian). Retrieved 1 January 2023.
• "Великата богиня-майка от Пазарджик - статия за България". nasamnatam.com. Retrieved 1 January 2023.
• "Предистория на града и землището". Pzhistory (in Bulgarian). Retrieved 28 December 2022.