Bakonybél

magyarországi község Veszprém vármegyében

Bakonybél község Veszprém vármegyében, a Zirci járásban.

Bakonybél
A bencés Szent Mauríciusz-monostor
A bencés Szent Mauríciusz-monostor
Bakonybél címere
Bakonybél címere
Bakonybél zászlaja
Bakonybél zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeVeszprém
JárásZirci
Jogállásközség
PolgármesterMárkus Zoltán (független)[1]
Irányítószám8427
Körzethívószám88
Népesség
Teljes népesség1106 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség50,04 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület24,36 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 15′ 10″, k. h. 17° 43′ 46″Koordináták: é. sz. 47° 15′ 10″, k. h. 17° 43′ 46″
Bakonybél (Veszprém vármegye)
Bakonybél
Bakonybél
Pozíció Veszprém vármegye térképén
Bakonybél weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonybél témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Az Öreg-Bakony közepén, a Bakony legmagasabb hegye, a 709 méter magas Kőris-hegy közelében, a Gerence-patak völgyében fekszik. A legközelebbi város a 16 kilométerre lévő Zirc.

Megközelítése szerkesztés

Csak közúton, a Zirc és Pápa térségét összekötő 8301-es úton közelíthető meg, amely végighúzódik a község központján.

Története szerkesztés

Első fennmaradt írásos említése 1083-ból való (Beli). A település története mindvégig összefonódott a bencés monostoréval, melyet I. István alapított. Az Árpád-korban jelentős szellemi központ volt. 10231030 között itt remetéskedett Szent Gellért, előtte pedig Szent Günter. A falutól nem messze egy kápolna is emléket állít nekik.

A török időkben teljesen elpusztult, majd a pannonhalmi apátság birtokába került, amely a török kiűzése után újratelepítette. A 18. század elején szlovákok, majd a század végén németek költöztek a faluba. 18151859 között híres üveghuta működött a településhez tartozó Somhegypusztán.

2018-ban felújították a Szent Mauríciusz Monostort.

Közélete szerkesztés

Polgármesterei szerkesztés

  • 1990–1994: Baky György (SZDSZ)[3]
  • 1994–1998: Kuti Ferenc (független)[4]
  • 1998–2002: Kuti Ferenc (független)[5]
  • 2002–2006: Baky György (független)[6]
  • 2006–2010: Baky György (SZDSZ)[7]
  • 2010–2014: Baky György Sándor (független)[8]
  • 2014–2019: Márkus Zoltán (független)[9]
  • 2019–2024: Márkus Zoltán (független)[1]
  • 2024– :

Népessége szerkesztés

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
1264
1240
1221
1204
1127
1106
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 88,3%-a magyarnak, 1,3%-a németnek, 0,1%-a cigánynak, 0,1%-a szlováknak mondta magát (15% nem nyilatkozott). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 75,1%, református 1,9%, evangélikus 0,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 2,7% (17,9% nem nyilatkozott).[10]

Képek szerkesztés

Nevezetességei szerkesztés

Turisztikai látványosságai szerkesztés

  • Római katolikus templom (Szent Móric és társai vértanúk)
  • Szent Mauríciusz Monostor:[11] barokk stílusú, 18. század
  • Szentkút-kápolna
  • Pannon Csillagda[12]
  • Szabadtéri Néprajzi Múzeum, tájház
  • Kirándulóhelyek: Kőris-hegy, Odvaskői barlang, Kerteskő-szurdok
  • Hubertlaki-tó, a bakonyi „Gyilkos-tó”[13] – Hubertlak az Esterházy család vadászkastélya volt, de leégett.[14]
  • Bakonybéli Erdészet hubertlaki turistaháza[15]
  • Hamuházi-rét, ahol az Esterházy grófok emeletes vadászkastélya, a Hubertlak állt, ma pedig vadászház és egy kulcsosház.[16]

Nevezetes emberek szerkesztés

  • Guzmics Izidor (1786–1839) bencés szerzetes, közíró, teológus, az MTA tagja, Kazinczy Ferenc egyik leghívebb barátja, 1832 és 1839 között bakonybéli apát
  • Utolsó éveiben itt működött és itt is halt meg Kovács Márk János (1782–1854) bencés szerzetes, tanár, hitszónok, költő.
  • Cseh Tamás zeneszerző, előadóművész, akit 2009. április 18-án Bakonybél díszpolgárává választottak. A faluban, amely indiántáborok kiindulópontja is, saját birtokkal rendelkezett. Élete utolsó két esztendejében Bakonybél állandó lakosa volt.[17]
  • Zoltvány Irén Lajos irodalomtörténész, pedagógus, a pannonhalmi főiskola egykori igazgatója, 1921–1938 között Bakonybél apátja

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Bakonybél települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. május 5.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. Bakonybánk települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. Bakonybél települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. november 30.)
  5. Bakonybél települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  6. Bakonybél települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  7. Bakonybél települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  8. Bakonybél települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 19.)
  9. Bakonybél települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
  10. Bakonybél Helységnévtár
  11. Szent Mauríciusz Monostor, bakonybel-monostor.hu
  12. Pannon Csillagda Magyarország első számú, komplex csillagászati ismeretterjesztő centruma, csillagda.net
  13. A bakonyi Gyilkos-tó remek ellenszer a stresszre, origo.hu
  14. Hubertlaki-tó (Bakonyi Gyilkos-tó) Archiválva 2018. július 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, welovebalaton.hu
  15. Hubertlaki kulcsosház Archiválva 2018. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben, bakonyerdo.hu
  16. Hubertlaki tó (Bakonyi gyilkos tó), bakony-zirc.hu
  17. Cseh Tamás indián díszpolgár! Archiválva 2009. június 25-i dátummal a Wayback Machine-ben Szabadföld, 2009. április 17.

További információk szerkesztés