Főmenü megnyitása

Simontornya város Tolna megyében, a Tamási járásban. A megye kilencedik legnépesebb települése, 1995-ben kapott városi rangot.

Simontornya
A simontornyai vár
A simontornyai vár
Simontornya címere
Simontornya címere
Simontornya zászlaja
Simontornya zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
MegyeTolna
JárásTamási
Jogállás város
Polgármester Torma József
Irányítószám 7081
Körzethívószám 74
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség4051 fő (2015. jan. 1.)[1] +/-
Népsűrűség116 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület33,83 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Simontornya (Magyarország)
Simontornya
Simontornya
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 45′ 15″, k. h. 18° 32′ 51″Koordináták: é. sz. 46° 45′ 15″, k. h. 18° 32′ 51″
Simontornya (Tolna megye)
Simontornya
Simontornya
Pozíció Tolna megye térképén
Simontornya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Simontornya témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

A Tolnai-Hegyhát északi része és a Mezőföld határán található. Keresztülfolyik rajta a Sió. Legmagasabb pontja 220 méter; a vasútállomás 103 méter, a Sió 0 pontja 98 méter magasan fekszik a tengerszint felett.

Megközelíthető a Dunaföldvár-Nagykanizsa közti 61-es főúton, illetve az abból itt Enying felé kiágazó 64-es főúton. Ozorával és a 65-ös főúttal a 6407-es út köti össze, bár ennek egy szakasza Ozora után burkolatlan. 2013 óta elérhető Pálfa felől is, a 6317-es úton.

A hazai vasútvonalak közül a (Budapest–)Pusztaszabolcs–Pécs-vasútvonal érinti a várost.

TörténeteSzerkesztés

Simontornya környéke igen gazdag történelem előtti korból származó leletekben. Már a csiszolt kőkorszakból is találtak leleteket, később bronzkori település nyomait fedezték fel a Mózsé-hegy város felé néző oldalán. A kelta időkben (Kr. e. 4. század) az eraviszkuszok törzse lakta a vidéket és fejlett műveltség nyomait hagyta hátra. A római terjeszkedés időszakában Fortiana néven említik. A honfoglalás előtt közvetlenül avarok lakták a környéket. A honfoglaláskor a mai Fejér és Tolna megyék területének nagy része az Árpád-család birtoka maradt. Szent István hatvan besenyő családot telepített le a Sárvíz mentén, akik Fejér és Tolna megyében eloszolva, több falut alapítottak. Menyőd falu már a 13. század vége felé szerepel az okmányokban. A másik városrész, vagyis mint az 1397. és az 1401. évi oklevél mondja, „a falu fele” Sziget nevet viseli. Ez közvetlenül a vár mellett terült el.

 
A vár tornya

Simontornya nevét attól a lakótoronytól kapta, amelyet Salamon fia Simon itt épített 1272 körül, és amely később erősséggé, végvárrá fejlődött.[2] Kezdetben csak mint egy nagyobb birtoktestet védő, királyi engedéllyel épült magánvár szerepel, melyet a király a tulajdonos elhalálozása vagy hűtlensége esetén szabadon ajándékozhatott más kedvelt híveinek. Közel 200 év alatt mégis csak a mocsarak között eldugott kis várkastély szerepét töltötte be. A Laczkfiak utáni várurak elhanyagolták, várkapitányaik pedig zsarnokoskodtak a vidék népei felett. Ilyen viszonyok mellett a városi polgári elem és az ipari kereskedelem nem fejlődhetett ki.

Csak Buzlay Mózes próbált meg változtatni a kialakult helyzeten, mikor 1509-ben alapjából újra felépítette a várat és szerzeteseket is telepített. A közel 150 éves török uralom jelentősen visszavetette a település fejlődését. Buda 1541-es elfoglalása után szandzsákszékhely lett, mint minden jelentősebb dunántúli vár. Az itteni vár azért volt fontos, mert több irányban is uralta a vidéket: kelet felé a paksi, dél felé a döbröközi, nyugat felé a veszprémi, észak felé a fehérvári erősségekig terjedt a hatalma. Az így alakult terület alsó szélén sokáig végvárszerepet is betöltött.

Ha a török kivonulása után megmaradt volna ez a beosztás, akkor Simontornya akár külön vármegye központjává is válhatott volna. A vármegyei határok azonban az évszázadok során oly mereven voltak rögzítve, hogy azok a legcsekélyebb megváltoztatása is heves ellenzésre talált. Már Ulászló Fejér megyéhez akarta csatolni a várost, de Beatrix királyné tiltakozott ellene.

A török kivonulása után lassan indult meg a fejlődés. A várat a haditanács gondjaiba vette, az idehelyezett őrség mellett környék népe is katonai szolgálatot teljesített. Ez a vitézkedő hajlamok ápolásának jót tett, de a földművelést és a kereskedelmet nem segítette,így hosszabb ideig sem számbelileg, sem vagyonilag nem gyarapodott a város lakossága.

 
Szent Simon- és Júdás Tádé-templom

A Rákóczi-szabadságharc hét éve alatt a vár több ízben is gazdát cserélt. Csak a vár teljes kibővítése után (1716) maradt a lakosság békében és láthatott hozzá az építő munkához. 1727 és 1784 között a város Tolna megye székhelye lett. A 18. században még oly fontos simontornyai hidak azonban – melyek hadászati szempontból is gondozás alatt álltak – a Sió és a Sárvíz szabályozása után nagyrészt elvesztették a jelentőségüket; a gőzhajózás fellendülésével a térség nagy kereskedelmi útjai is vesztettek forgalmukból. Az 1883-ban felépült Kelenföld-Pécs vasút lett volna arra hivatva, hogy helyreállítsa a település régi forgalmát és kisebb kereskedelmi csomóponttá tegye, de mind az uradalom, mind a város elutasította a szekszárdi szárnyvonal településen való áthaladását, megépítését.

Simontornya egyik nevezetessége az országos hírű bőrgyára volt. A város a Fried családnak köszönhette több mint 200 éves bőriparát. Munkájuk nyomán a korábban mezőgazdasági jellegű település meghatározó ipari centrummá vált a 20. század első harmadára.[3] A bőrgyártást Simontornyán meghonosító Fried Salamon 1780-ban érkezett Morvaországból. Styrum gróf hívta az akkor még csak 20 éves fiatal mestert, aki elfogadta a felkínált lehetőséget. Salamon egyik fia, Fried Bernát (1807-1886) időközben ugyancsak a bőrgyártás mesterévé vált. Folyamatosan és nagy energiával fejlesztette cégét, ami a 19. század végére országos ismertségre tett szert. Ő vásárolta meg 1885-ben (a Sió jobb partján) a későbbi gyártelep helyét; két fia, Móric és Vilmos segítette őt munkájában.

A kis cég vevőköre és gazdasági lehetőségei az 1867-es kiegyezés révén kiszélesedtek. A cseres kádak egyre szaporodtak, és minduntalan kinőtték az éppen befedett területeket. Az első világháború alatt a gyár a hadsereg egyik fontos beszállítója lett. A rendelések megnövekedett mértéke miatt szükségessé vált a Sió-parti gyárrészt egy emelettel megtoldani, és a háborús termelés miatt az alkalmazottak száma is megnőtt, 65 főre. Fried Vilmos fiai, Imre és Pál újabb, tökéletesített kémiai eljárásokat alkalmazva, a villamos energiát bevezetve, és a Singer Dezső vezette bőrnagykereskedő céggel egyesülve kiléptek a világpiacra is. A gyár fennállásának 150. évfordulóját 1930-ban már tőkeerősen ünnepelhették, a vállalkozás abban az időben élte a fénykorát. A simontornyai bőrgyár – főleg, hogy Trianon után az addigi 67 magyarországi bőrgyárból csak 18 maradt az ország új határain belül! – rendkívül fontos szerepet töltött be nemzetgazdasági szempontból is. A gyár a második világháború idején is hadiüzemnek számított.

A németek 1944. december 3-án este hagyták el a község területét, közben amit lehetett, megsemmisítettek. 1946 végén teljes vagyonleltározásra és vagyonkimutatásra szólították fel Fried Lászlót, mert a vállalat státuszának megállapításához szükséges adatokat így kívánták megszerezni. Ekkor a vállalat 447 fizikai és 68 szellemi dolgozót foglalkoztatott. 1948-ban a bőrgyár államosításra került és egészen a rendszerváltásig állami tulajdonban is maradt. Mára a legnagyobb része lepusztult, azonban a Sió-part felé néző részét rendbe hozták, az ablakokat kicserélték; megtörtént a kármentesítés is. Területén több kisebb üzem, helyi vállalkozó tart fent munkahelyeket.

A városban több köztéri szobor, emlékmű és számos kisebb-nagyobb zöldterület, park található. A település 2013-ban több mint 300 millió forintos európai uniós támogatás segítségével újította fel belvárosát, 2018-ban kormányablak nyílt; szintén ebben az évben, közel harminc év után, önerős beruházásként újra bölcsődéje is lett a városnak, 2019-ben a központi orvosi és fogászati rendelők felújítása is megtörtént. Szintén 2019-ben adtak át a kertvárosban egy új játszóteret, valamint a Vak Bottyán Óvoda és Bölcsőde két új kazánját is.

Simontornyán összefüggő, közösségi célokra alkalmas teret alakítottak ki a vár környékén. A közterület-fejlesztés érintette a Vár környékét, a Szentháromság-szobor körüli teret, a Fő teret és a volt ferences rendház környezetét és a gondozási központ is megszépült. Az egységes utcakép megteremtésének érdekében felújították a Helytörténet Házának külső homlokzatát,a városi piac is megújult és másik helyre költözött. A polgármesteri hivatalban az ablakokat korszerű nyílászárókra cserélték, akadálymentesítették és javították a főhomlokzatot. Új irodát kapott a Hegyközség, mely észak Tolna megye 24 településének termelőit segíti. A program során felújították a TEMI Fried Művelődési Házat, mely alkalmassá vált új programok megvalósítására, és a városi események színvonalasabb megrendezésére. 2015-ben a település szennyvízcsatornázási és szennyvízelvezetésének munkálatai is befejeződtek.

Simontornya oktatási intézményei elismertek, több környező település iskoláit magában foglaló, úgynevezett köznevelési intézményfenntartó társulásban működnek. Főbb tagintézményei a pincehelyi, nagyszékelyi, pálfai, tolnanémedi és sárszentlőrinci köznevelési intézmények. Az óvoda is ebben a rendszerben üzemel. A városban gimnázium és szakiskola is működik.

Simontornyát gyakran nevezik a „bor és bőr városának” is. A szőlőművelés kezdetét a környéken a rómaiak idejére teszik. A település szőlőtermesztési kultúráját bizonyító írásos feljegyzés először 1334-ből, a Laczkfi család adományleveléből ismert. Ettől az időtől fogva az egymás örökébe lépő nemesi családok különféle nemesi birtoklevelei számottevő szőlőterületeket említenek. Simontornya szőlőterületeinek nagysága a 20. század elejére elérte a 650-700 holdat. A 21. század elején több mint 400 gazda művel szőlőt a környéken, köztük számos holland, német és osztrák is. A termőtáj jellegzetes kékszőlőfajtái a még a török időkből itt maradt és megbecsült kadarka és változatai, a oportó, a kékfrankos és hibridje a kék zweigelt, valamint az utóbbi 15 évben jelentős mértékben telepített cabernet fajták és a merlot. A fehér fajták közül „őshonos” és még a mai napig is elterjedt az olaszrizling, a rajnai rizling, a rizlingszilváni, a piros tramini, az elmúlt évtizedekben meghonosodott királyleányka, a chardonnay, a pinot blanc, de olyan régi és híres fajtákat is találunk itt, mint a hárslevelű, a pozsonyi fehér és a juhfark. A szőlő mellett ezen a tájon jól érzi magát az őszibarack, a meggy, az alma és a mandula, de megérik itt a Mediterráneum flórájára jellemző füge is. A szőlőhegy infrastruktúrája változatos, és még jelentős fejlesztésekre lenne szükség. Az utak mindegy 25%-a szilárd burkolatú, a pincéknek hozzávetőlegesen 40%-ában van villany és 25%-ában van vezetékes víz.

TestvérvárosaiSzerkesztés

NépességSzerkesztés

A település népességének változása:

 

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 82,5%-a magyarnak, 1,9% cigánynak, 0,7% németnek mondta magát (17,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 38,2%, református 9,9%, evangélikus 0,9%, felekezeten kívüli 23% (27,4% nem nyilatkozott).[4]

A városhoz kötődő híres emberekSzerkesztés

  • Ángyán Aurél (1861–1938) ferences rendi szerzetes, plébános, történetíró
  • Fried Imre (1887–1944) – a Fried-kastély építtetője
  • Fried Pál (1878–1936)
  • ifj. Pillich Ferenc (1876, Budapest – 1948, Simontornya) gyógyszerész, rovarkutató
  • Polczer Lajos (1902–1968) festőművész
  • Somogyi Imre (1894–1951) baptista lelkész, író, költő

LátnivalókSzerkesztés

 
A vár légi felvételen
 
A Szent Simon-templom és a világháborús emlékmű
  • Reneszánsz vár

1277-ben épült Salamon fia, Simon tornyának a helyén. 1277 és 1543 között élte fénykorát, mikor egymást követve több, országos hírű nemesi család (Laczkfiak, Kanizsaiak, Ozorai Pipó, Garaiak) tulajdona volt. Ma is látható formáját Gergelylaki Buzlay Mózes – aki Mátyás itáliai követe volt – birtoklása idején nyerte el (1502-1524). A török elleni harcokban végvárként szolgált, később a törökök elfoglalták. 1686 szeptemberében vették vissza a törököktől. A Rákóczi-szabadságharc során 1704 őszén Heister osztrák generális ostrommal bevette a várat, amit aztán Bottyán János foglalt vissza (1705. november 11.-én). A szabadságharc után a vár pusztulásnak indult, elvesztette katonai jelentőségét, raktárnak, lakóépületnek használták. 1954-ben a nagy torony teteje is beomlott. Ekkor úgy tűnt, hogy a vár végleg az enyészeté lesz. 1964-ben döntött úgy az országos műemlékvédelem, hogy érdemes a várat megmenteni. Elindult a helyreállítási munka, aminek az eredményét most is lehet látni. Napjainkban időszakos vagy állandó kiállításokat szerveznek, a környezetében pedig különböző rendezvényeket bonyolítanak le (lovagi torna, hagyományőrző játékok).

  • Szent Simon és Júdás Tádé-templom és ferences rendház

A simontornyai római katolikus templom 1766-ban épült, Styrum-Lymburg Károly gróf megbízásából. A templom Mária Terézia-korabeli stílusjegyeket visel magán, könnyed barokk épület. A torony 45 méter magas, bádogsisak fedi. Eredeti állapotában 3 harag volt a toronyban, de az 1945-ös harcokban ezek elpusztultak. Később adományokból újraöntettek egy lélekharangot és egy nagyharangot.

  • Református templom

A 19. században épült késő barokk stílusban; egyszerű kivitelű, fehér falú, egytornyú templomépület.

  • Styrum-kápolna

Kápolna Simontornya szőlőhegyén, a Mózsé-hegyen. Megközelíthető a Székelyi út folytatásában. Gróf Styrum-Lymburg Károly, Simontornya földesura állíttatta fiatalon elhunyt fia, Nepomuk János emlékére. Ő volt a család egyetlen, felnőttkort megélt fiú tagja, 1791-ben azonban a Mózsé-hegyen lovaglás közben baleset érte és szörnyethalt. Ennek emlékéül, a tragédia helyszíne közelében emeltette a gróf a ma is álló kápolnát.[5]

  • Szentháromság-szobor

1812-ben készült késő barokk stílusban. A négyzet alakú talapzat pillérein Szent Sebestyén, Szent Flórián, Sziénai Szent Katalin és Nepomuki Szent János szobra áll. A homlokoldalon Szent Rozália domborműve látható. A Petőfi utcában áll.[6]

  • II. világháborús emlékmű

A második világháború áldozatainak emlékművét 1990-ben állították föl a főtéren. Novák István alkotása.

  • I. világháborús emlékmű

Az első világháború emlékműve A Szent István utcában, a városháza előtt található. Farkas Béla alkotása. Avatására 1929. június 30-án került sor.

GalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés