Kadarka
A kadarka Magyarországon gyakori kék szőlőfajta, melyből a hasonló nevű bor készül.
| Kadarka | |
| vörösborszőlő | |
 | |
| A Bíborkadarka fajta kadarka és a muscat bouschet keresztezésével jött létre | |
| Egyéb nevei | Gamza |
| Hazai elterjedtsége | Szekszárdi borvidék, Villány–Siklósi borvidék, Egri borvidék |
| Általános elterjedtsége | Balkán-félsziget, Kárpát-medence borvidékei |
| Fürt leírása | közepes méretű, hengeres, tömött |
| Érési időszak | október eleje-közepe |
| Érzékenység | rothadás, téli fagy |
| Művelésmód | gyalogművelés, vagy fakaros telepítés |
| Borának jellemzői | fűszeres, zamatos |
| Megjegyzések | Kadarka alapfajta ivarilag leromlott ezért ma már szinte kivétel nélkül szelektált klónjait telepítik: fűszeres kadarka, nemes kadarka. |
Eredete, elterjedtsége
szerkesztésSzármazása bizonytalan; egyesek Kis-Ázsiai eredetűnek tartják, mások pedig Albániát jelölik meg származási helyéül. A neve az albániai Shkodra város szerbhorvát „Skadar” nevéből ered. Magyarországra a Balkán-félszigetről került, valószínűleg szerb közvetítéssel, a török kiűzését követően, a 18. században. Hazánkban gyorsan elterjedt és a reformkorban már szinte minden borvidékünkön termesztették; napjainkra termőterületei lecsökkentek. Leghíresebbekké az alföldi Kadarka (Kiskőrös) és a szekszárdi Kadarka borok váltak. A magyar borvidékek közül a kadarka igazi otthona a Kunsági illetve a szekszárdi borvidék, de a Villány–Siklósi borvidék és az Egri borvidék területén is termesztik.
Jellemzői
szerkesztésTőkéje még a sovány homokon is erős növekedésű, hajtásai mereven felállóak, ezért támasz nélkül (ún. gyalogműveléssel) is termeszthető. Rendkívül igénytelen, edzett, jó szárazságtűrő fajta. Levele sötétzöld, fényes, hólyagos felületű, durva tapintású. Fürtje hengeres, tömött, közepes méretű, szereti a földközeli, hagyományos fakaros telepítést. Napfényigénye magas. Bogyói kékesfeketék, árnyékos oldalukon néha zöldeskékek. Késői érésű fajta, de rothadékonysága és fagyérzékenysége miatt gyakran már szeptemberben szüretelik, alacsony mustfokkal és kevés színanyaggal. Jó fekvésben és kedvező évjárat esetén a 18-20 mustfokot is elérheti. Általában bőtermő, de termőképességét erősen befolyásolják a termékenyülés viszonyai.
Bora – jó érés esetén – kiemelkedően fűszeres zamatú. Kötöttebb és löszös talajon magasabb minőségű, testesebb vörösborokat, míg lazább homoktalajon vékonyabb, üdébb borokat terem.
Források
szerkesztés- Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978., 243. oldal; ISBN 963-230-442-X
- Borászati Füzetek 1869 Januar I. füzet; Szemle hazánk szőlőfajai fölött. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 27.)
- Borlexikon