Hárslevelű

a Kárpát-medence őshonos szőlőfajtája

A hárslevelű (szlovákul lipovina, németül Lindenblättriger, franciául feuille de tilleul[1]) a Kárpát-medence őshonos szőlőfajtája a Vitis vinifera convarietas pontica, subconvarietas balcanica ágából. Minőségi fehérborszőlő, hazai elterjedtségét tekintve a kilencedik leggyakoribb fajta.

Hárslevelű
fehérborszőlő
Egyéb neveilipovina, Lindenblättriger, feuille de tilleul
EredetKárpát-medence őshonos szőlőfajtája
Hazai elterjedtségetokaji, mátrai, egri, villányi borvidékek
Általános elterjedtségeEurópa borvidékei
Fürt leírásanagyon hosszú, vállas, laza
Érési időszakoktóber eleje–közepe
Érzékenységszárazság, téli fagy, rothadás
Művelésmódkordon
Borának jellemzőibeérési mustfoka 19 körüli, tüzes, illatos
Jelentős boraitokaji aszú
MegjegyzésekKitűnően aszúsodik.

Több magyar borvidéken – mátrai (Debrő), a somlói, az egri és a villányi borvidékeken – termelik, de leginkább a tokaji borvidék jellemző fajtája, ahol furminttal keverve a tokaji aszút állítják elő belőle. A Tokaji-hegység északi, szlovákiai részén és Dél-Afrikában szintén termelik.

Jellemzői

szerkesztés

Tőkéje erős növekedésű, ritka lombozatú, egyenletesen és bőven teremő. Levele ép, kerek; fürtje igen hosszú, laza szerkezetű; bogyói közepesen nagyok, gömbölyűek, vékony héjúak, lédúsak. Napos, száraz fekvésű dűlőkben jól aszúsodnak. Októberi érésű, szárazságra, téli fagyokra és rothadásra érzékeny fajta.

Száraz borként a hárslevelű sűrű, testes, zöldesarany színű, erős fűszer-, virágpor- és virágillatú ital.

  • Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978. ISBN 963-230-442-X
  1. 104/2004. (VI. 3.) FVM rendelet a borkészítésre alkalmas szőlőfajták osztályba sorolásáról. [2006. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 12.)

További információk

szerkesztés
Nézd meg a hárslevelű címszót a Wikiszótárban!