Főmenü megnyitása

Wikipédia β

A meggy egy csonthéjas magvú gyümölcs, illetve az azt termő meggyfa (Prunus cerasus) rövidebb neve.

Infobox info icon.svg
Meggy
Prunus cerasus - Köhler–s Medizinal-Pflanzen-113.jpg
Andrena (female) - Prunus cerasus - Keila.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Prunoideae
Nemzetség: Prunus
Alnemzetség: Cseresznye (Cerasus)
Faj: P. cerasus
Tudományos név
Prunus cerasus
L.
Szinonimák
  • Cerasus vulgaris Mill.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Meggy témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Meggy témájú médiaállományokat és Meggy témájú kategóriát.

A meggyet már az ókorban is ismerték a Földközi-tenger vidékén és Perzsiában. Magyar neve finnugor eredetű, ami azt jelzi, hogy már a honfoglalás előtt is ismerték eleink.[1] Sok magyar helységnév (pl. Megyaszó, Medgyesegyháza)[2] és családnév jelzi korai ismertségét és elterjedtségét. Magyarországon termesztésének és fogyasztásának nagy hagyománya van, ennek köszönhetően hazánk világviszonylatban is az egyik legnagyobb meggytermelő országnak számít.

Tartalomjegyzék

LeírásaSzerkesztés

A meggyfának igen sok és sokféle – valószínűleg a cseresznyétől is származó – fajtája van. Sötétszürke kérgű fa. A cseresznyénél rövidebb életű. Vesszői idősebb korban lecsüngnek. Levelei a cseresznyééhez hasonlóak, fényesek. Virágzata bogernyő. Nemesebb fajtái önmeddők.

A meggyet a gyümölcstermelő és fogyasztó országok többségében ipari gyümölcsnek tekintik. Világviszonylatban kivételesnek tekinthetők azok a kelet- és közép-európai országok (köztük természetesen Magyarország is), ahol a meggyet frissen is fogyasztják.

A termesztett meggyet (Prunus cerasus L.) a cseresznye (Prunus avium L.) és a csepleszmeggy (Prunus fruticosa Pall.) spontán hibridjének tartják, miután svéd nemesítők ezt mesterséges keresztezésekkel is bizonyították. Vadon a faj nem ismeretes, de elvadulásáról sok adat van.

Íze sokféle lehet, vannak egészen édeskés fajták, de van igen savanyú változata is, bár az érés előrehaladtával minden fajta egyre édesebb. A meggyet többségében persze a savanyú íz határozza meg, a legtöbben emiatt kedvelik vagy éppen nem kedvelik frissen fogyasztani.

Ökológiai igénySzerkesztés

A meggy kiváló alkalmazkodóképességű gyümölcsfaj, tág éghajlati határok között termeszthető. A téli hideget még a cseresznyénél is jobban elviseli. Amerikai kísérletek szerint a fás részek még a -35 C-os lehűlést is elviselik. A gyökerek fagyérzékenysége az alanytól függ - a sajmeggy ellenállóbb. Tenyészidőszak alatti optimális hő- és fényigénye a cseresznyéhez hasonló, de a meggy termesztési övezete valamivel hűvösebb övezetben van, s nagyobb a téli hidegigénye is. Vízigénye közepes, de a késői érésű, genetikailag kisebb gyümölcsű fajták mérete öntözéssel növelhető.

FelhasználásaSzerkesztés

Termése különösen értékes, nyersen fogyasztják, főzve vagy frissen (akár fagyasztás után) süteményekbe teszik, tartósítva a konzerviparban használják, illetve gyümölcspárlatot, gyümölcsbort és likőrt is készítenek belőle. A legismertebb meggypálinka cigánymeggyből készül.

GalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés