Főmenü megnyitása

A sajmeggy vagy pipaszármeggy (Prunus mahaleb) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó növényfaj,[1] amit neveznek még török meggynek, szagos meggynek[2] és mahaleb meggynek[3] is. Magyarországon 2019-ben az év fájává választották.[4][5]

Infobox info icon.svg
Sajmeggy
Virágzó sajmeggyfa ágai Opoul-Périllos-ban 2005 áprilisában
Virágzó sajmeggyfa ágai Opoul-Périllos-ban 2005 áprilisában
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Prunoideae
Nemzetség: Prunus
Alnemzetség: Cseresznye (Cerasus)
Faj: P. mahaleb
Tudományos név
Prunus mahaleb
L.
Szinonimák

Cerasus mahaleb (L.) Mill.

Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sajmeggy témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sajmeggy témájú médiaállományokat és Sajmeggy témájú kategóriát.

A latin fajnév (mahaleb) arab eredetű, jelentése: édes illatú, ami virágainak illatára utal.[6]

Magyarországon is honos egyik alfaja, a Prunus mahaleb subsp. simonkaii.[7]

Alaki jellemzőiSzerkesztés

Legtöbbször cserje, vagy kis fa, és csak ritkán nő meg 6–10 méter magasra, az ennél magasabb példányok kivételesek. Törzse sűrűn ágas, sötétbarna kérge a törzs alsó részén hosszanti irányban repedezett, koronája alacsonyan szétterülő, laza, terebélyes, berzedt, ágai és gallyai kissé lehajlanak. Apró, tojásdad alakú, finoman szőrös, vörösesbarna rügyek jellemzik, amikből a kezdetben még mirigyes-ragacsos, és ugyancsak finoman szőrös, később azonban lekopaszodó, szürke színű hajtások fejlődnek. A közepesen vastag vesszői már világos-, zöldesbarna színűek fehér paraszemölcsökkel (kéregripacsokkal), héjkérgük foltosan leválik. Lomblevelei az ágakon szórtan állnak, nyelesek, főeresek; a levéllemezek alakja kerekded vagy kissé széles tojásdad, 3–8 cm hosszú, csúcsuk röviden kihegyesedő vagy tompa, szélük kissé fűrészes-csipkés, színi oldaluk fényes sötétzöld és kopasz, a fonákuk kékeszöld színű és az erek közül a leghatározottabban kiemelkedő főér mentén világosbarna, bolyhos szőrökkel ritkásan fedett; a levélváll lehet levágott, lekerekített, vagy szíves; az 1–2 cm hosszú levélnyélnek a levélalaphoz közeli részén 1-2 mirigyszemölcs nőhet. Kellemes, édes illatú, kicsi (1–1,5 cm hosszú), öttagú virágai fehér szirmúak, felállók, és nyeles, 3–4nbsp;cm hosszú, kúp alakú, sátorozó fürtökbe csoportosulnak, egy fürtvirágzatot 3–12 virág alkot. A virágkocsánykák tövén kicsi, bevágott murvalevelek találhatók. A virágokban a csészelevelek tojásdad alakúak és korán lehullnak, a fehér sziromlevelek hosszúkás-oválisak, 5–8 mm hosszúak. Csonthéjas termései elliptikus alakúak, 8–10 mm hosszúak (legfeljebb nagyobb borsószem nagyságúak), félig éretten piros, éretten fényes fekete színűek; a termésben barnásszürke, 6–8 mm hosszú, sima felületű csontár (kőmag) található.[8][9][10][11][12][7]

Élettani jellemzőiSzerkesztés

Magyarországon április végén, május elején rövid törpehajtásokon bontja virágait, lombleveleinek megjelenésével egy időben, és május végéig virágzik. A termésérlelésben fokozottan önszabályozó növényfaj, ugyanis nem mindegyik, csak a megfelelő minőségű termések érnek meg – Magyarországon júniusban –, és az érést követően le is hullanak. Lombhullató növény: lombhullás előtt ősszel lombkoronája sárgászöldre színeződik. Tőről jól sarjad, növekedése mérsékelt gyorsaságú. A rövid életű fafajok közé tartozik, 80 évesnél idősebb példányai ritkák. Vesszőinek, ágainak illata friss törési felületen fanyar, száraz törési felületen kellemes kumarinillatú.[8][9][10][6][12]

Előfordulása, élőhelyeSzerkesztés

Nyugat-Ázsia déli részétől, Kis-Ázsián keresztül Európa nyugati-délnyugati részéig honos, szubmediterrán jellegű növényfaj. Európán belül Közép- és Dél-Európában fordul elő: kelet–nyugati irányban a Kárpátoktól az Ibériai-félszigetig, észak–déli irányban Belgiumtól és Dél-Németországtól Görögországig és Szicíliáig található meg síkvidéki, dombvidéki és középhegységi területeken, kb. 1500 méter tengerszint feletti magasságig (Dél-Európában akár 2000 méterig is[6]). Magyarországon leginkább az Északi- és a Dunántúli-középhegységben, illetve a Mecsekben gyakori. Meleg- és fényigényes, a tartós árnyékolást nem viseli el; kedveli a szárazságot és a meszes talajokat. Főleg bokorerdőkben él (pl. karsztbokorerdőkben, a sajmeggyes karsztbokorerdőknek pedig jellemző faja), de előfordulhat mészkedvelő tölgyesek szélén, világos tölgyesekben, világos erdeifenyvesekben, száraz cserjésekben (pl. cserszömörcés cserjés), tövises bozótosokban, sőt törmeléklejtőkön és sziklafalakon is.[8][9][10][6][7] A sajmeggy jelenléte olyan klímát jelez, amilyent a szőlőtermesztés is igényel.[11]

Magyarországon 2019-re a túltartott nagyvadállomány miatt a sajmeggyállomány nagysága csökkent.[4]

FelhasználásaSzerkesztés

A termése ugyan emberi fogyasztásra alkalmas, de nem kedvelt: apró, vékony húsú, kesernyés, illetve fanyar ízű és nem lédús; pálinkának, vagy likőrök alapanyagaként használják fel. A madarak kedvelik, különösen a fekete rigók, akik emiatt fontos szerepet játszanak a sajmeggy elterjedésében.[13][4][6][10]

A csontárban található magja mandulára emlékeztető ízű, fűszerként használják a déli országokban: ennek köszönhető a török, a görög és az örmény édes kenyér jellegzetes íze.[6]

A növény sok része (kérge, fája, levelei, hajtásai, magja) kumarint tartalmaz,[6][10][7] ami gyulladáscsökkentő, nyugtató és értágító hatású vegyület.[6]

A sajmeggy magoncait a gyümölcstermesztésben és a gyümölcsnemesítésben gyakran alkalmazzák cseresznyék és meggyek oltási alanyaként.[14][7]

Díszfaként is termesztik,[7] elsősorban illatos virágai miatt.[6]

Fája világos vörösesbarna színű, közepesen-nagyon kemény, középnehéz, durva rostú,[10] finom szövetű,[8] kellemes kumarinillatú (a frissen kaszált széna illatára emlékeztető); belőle korábban pipaszárat, cigarettaszipkát, tubákszelencét, sétapálcát, sétabotot, igényesebb fafaragványokat, illetve egyéb asztalos- és esztergályosműveket készítettek.[4][3][14][10][7] (Az úgynevezett „cseresznyefapipák” gyakran sajmeggyfából készülnek.[12]) Fájának felhasználása miatt korábban Franciaországban Vosges-ben, Ausztriában a Bécs melletti Badenben, Magyarországon pedig Fegyverneken, Esztergom környékén, Savanyúkúton, de másutt is termesztették.[3]

ForrásokSzerkesztés

  1. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 1999. 469. o. ISBN 963 9121 22 3  
  2. Csapody Vera – Priszter Szaniszló: Magyar növénynevek szótára. Lektorálta: Kárpáti Zoltán és Jolsvay Alajos. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1966. 164., 234. o. ISBN nélkül  
  3. a b c Bokor József (szerk.). Meggyfa, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2019. április 1. 
  4. a b c d Az Év Fája 2019: Sajmeggy - Prunus mahaleb. azevfaja.hu (magyarul). Budapest: Országos Erdészeti Egyesület (Hozzáférés: 2019. ápr. 14.)
  5. Nagy László: A sajmeggy az Év fája 2019-ben! oee.hu (magyarul). Budapest: Országos Erdészeti Egyesület (2018. dec. 21.) (Hozzáférés: 2019. ápr. 14.)
  6. a b c d e f g h i Füvészke: Sajmeggy. fuveszblog.cafeblog.hu (magyarul) (2012. júl. 8.) (Hozzáférés: 2019. ápr. 14.)
  7. a b c d e f g Cerasus mahaleb (sajmeggy), in: Rosaceae – Rózsafélék. In Növényrendszertan az ökonómbotanika alapjaival II. Szerkesztette: Terpó András. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1987. 586 (568–587). o.   (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963-232-279-5
  8. a b c d Sajmeggy, törökmeggy – Cerasus mahaleb (L.) Miller (Prunus mahaleb L.). In Bartha Dénes: Magyarország fa- és cserjefajai. Lektorálta: Schmidt Gábor, Vancsura Rudolf. Rajzolta: Csapody Vera, Jelitai Edit, Kerekes Péter, Kiss László, Vaski László, Velledits Dorottya. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1999. 62. o. ISBN 963-286-105-1  
  9. a b c Prunus mahaleb L., Sajmeggy. In Jean-Denis Godet: Fák és cserjék. Fordította: Horánszky András. [1. kiadás]. [Budapest]: Officina Nova. 1993. 115., 202–203. o. ISBN 963-8185-26-0  
  10. a b c d e f g Sajmeggy, törökmeggy (Prunus mahaleb L.). In Markus Bolliger – Matthias Erben – Jürke Grau – Günther R. Heubl: Cserjék. Illusztrálta: Hans Held. A fotók szerzői: Johannes Apel et al. Fordította: B. Thúry Zsuzsanna. Szakmailag ellenőrizte és a magyarországi vonatkozásokkal kiegészítette Borhidi Attila. Budapest: M-érték Kiadó. 2005. 80. o. = Természetkalauz sorozat (ISSN 1219-3178), ISBN 963-7304-12-6 Alapkiadás: Magyar Könyvklub, 1998. A német szerzők keresztneveinek forrása: Buchbesprechungen. In: Berichte der Bayerischen Botanischen Gesellschaft (ISSN 0373-7640), Band 59 (1988), 186. o. (181-196. o.), (pdf). Hozzáférés: 2019. április 14  
  11. a b Meggy (Prunus cerasus L.) szócikk „Egyéb” szakaszában. In Bruno P. Kremer: Fák: Őshonos és betelepített fafajok Európában. Illusztrálta: Hans Held. Fordította: Dani Tivadar. Budapest: Magyar Könyvklub. 1995. 192. o. = Természetkalauz sorozat (ISSN 1219-3178), ISBN 963-548-153-5  
  12. a b c Sajmeggy (Prunus mahaleb). In Oleg Polunin: Európa fái és bokrai. Barbara Everard rajzaival. Fordította és kiegészítette: Debreczy Zsolt. A fordítást az eredetivel egybevetette: Zombori Lajos. Szakmailag ellenőrizte: Priszter Szaniszló. Budapest: Gondolat Könyvkiadó. 1981. 96. o. ISBN 963-280-947-5  
  13. Prunus mahaleb Borkh. - Sajmeggy. terra.hu (magyarul). Debrecen: TERRA Alapítvány (2010. dec. 11.) (Hozzáférés: 2019. ápr. 14.) (html)
  14. a b Dr. Siegfried Danert, Dr. Franz Fukarek, Dr. Peter Hanelt, Dr. Johannes Helm, Dr. Joachim Kruse, Dr. Christian O. Lehmann, Dr. Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények I. Fordította: Dr. Horánszky András. Szakmailag ellenőrizte: Dr. Simon Tibor. 1974 (első kiadás, ISBN 963 280 139 3), 1980 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 280 831 2). Budapest: Gondolat Kiadó. 409. o.