Főmenü megnyitása

A 63-as számú főút Tolna megye székhelyét, Szekszárdot köti össze Fejér megye központjával, Székesfehérvár megyei jogú várossal. A 90 km[1] hosszú másodrendű főút a közép Mezőföldön, Sárvíz vidékén vezet keresztül.

63-as főút
63 (Hu) Otszogletu zold tabla.svg
63-as főút nyomvonala.png
Úttípus Másodrendű főút
Hossza
elkészült90 km
épül0 km
tervezett0 km
Ország Magyarország
Tartományok
Mérnökségek Magyar Közút Kht.
Az út eleje Szekszárd (nyomvonal eleje Tolna) 6 (Hu) Otszogletu zold tabla.svg
Az út vége Székesfehérvár 7 (Hu) Otszogletu zold tabla.svg
Időzóna közép-európai idő
A Wikimédia Commons tartalmaz 63-as főút témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Az út vonalvezetése a Mezőföldön, de a Sárrét vagy a Sárvíz tájain is kanyargós, követi a korai századokban kialakult utak nyomvonalát. A vonalvezetés több szakaszon is célszerűtlennek tűnhet, de kikerüli az évezredek alatt kialakult homokhegyeket, és a vizenyős, mélyebben fekvő területeket. A szeles tájakon erdősávokat telepítettek, az út mentén gyakori a eperfa, a nyárfa, a fűzfa és az akác.

A mezőföldi talaj általában a lösz, de található itt futóhomok is. A löszös táblák és a völgyek köz iszapos üledék található, mely a kertművelésre ideális lehetőség. A lefolyástalan részeken szikesedés figyelhető meg (a Sárvíz vidékén). Kitűnő mezőségi talaj van a Duna mentén. Ez a táj Székesfehérvár alá is elér. A középső talajtájnak nevezett vidékek a Sárrét és és a Sárvíz völgyét foglalják magukban Itt iszapos öntéstalaj váltakozik szikes részekkel. A nyugati talajtáj a Sárvíz-Sió köze, a melyet a középhegység és a sárrét zár le. A mezőföldi talajt az erózió permanensen pusztította. A szeles tájakon erdősávokat telepítettek, az utak mentét pedig évszázadok óta mindkét oldalon fákkal - eper-, nyár, fűz, akác - ültették be. Az erdősávok építését az állami akarat is elősegítette. Ennek eredményeképp sikerült a mezőföldi talajpusztulást megállítani. Ezzel lehet magyarázni, hogy az út mentén viszonylag kevés lakott település van, illetve a közlekedési út mindkét oldalán sok ligetes erdősávos rész váltakozik egymással.

Települések az útvonal menténSzerkesztés

A főút Szekszárdtól körülbelül 3 km-re északra, közigazgatásilag Tolna Mözs nevű városrészének határában indul a 6-os számú főút szintbeni csomópontjától kiágazva. Az út által érintett első község Szedres, melynek határában gesztenyefasor fogadja az utazót, de a településen még láthatók az eper-, illetve ahogy errefelé nevezik, szederfasorok is, amiket részint selyemhernyó-tenyésztési céllal ültettek, és amelyek után a falu a nevét kapta. Innen továbbhaladva érünk Nagydorogra, amely a Sió-Sárvíz és az országos jelentőségű útvonalak mentén, azok találkozásánál alakult ki, Tolna megye középső részén, a térség gazdasági és kulturális központjaként. Ma is jelentős vasúti és közúti forgalmat bonyolít le. A főút által érintett legészakibb Tolna megyei település Bikács, a községet elhagyva az út Fejér megye területére lép át.

Fejér megyében az első település rögtön a közigazgatási határ mellett a Sárvíz völgyének bal partján, 110 méter tengerszint feletti magasságban fekvő Vajta. A községet elhagyva láthatjuk a Zichy-kastélyt és parkot, melyet korábban gyermeküdültetési célokra használtak. A klasszicista épületet Pollack Mihály 1815. évi terve alapján Havel Lipót Schmidt Miksa építette fel; kertje védelem alatt áll. Néhány kilométer után az út Cecére érkezik, amely a Dunaföldvárról induló 61-es út csomópontjánál fekszik (a két főútnak itt egy rövidke közös szakasza is van). A paprikatermesztéséről híres, sőt az ún. cecei paprikafajták névadójának számító község központja a Sárvíz hordalékkúpján fekszik, 106 méteres tengerszint feletti magasságban.

Továbbhaladva a főút keresztezzük a Mezőfalva–Rétszilas-vasútvonalat annak Rétszilas alsó megállóhelyénél, Rétszilas területén, ami Sárbogárd településrésze. Sárbogárd eredendően mezőgazdasági település, de a középkorban a közutak csomópontjában feküdt. Itt keresztezte egymást több fontos kereskedelmi út, mint például az Eszék-Fehérvár, a Fehérvár-Pécs, továbbá a dunai kikötőkből az ország nyugati része, illetve Zágráb és Graz felé vezető utak. A Földvár-Bogárd-Enying utat „Sóhordó útnak” is nevezték, ami az útvonal fontos kereskedelmi jellegét jelezte. A Sárvízen is itt volt átkelési lehetőség, illetve az 1700-as évek első harmadától már postaállomás működött Bogárdon, ahol lóváltás is volt. 1882-ben jelent meg a térségben a vasút, ami lehetővé tette a modern áruszállításra való áttérést. Sárbogárd a főút által érintett leghosszabb település, a város vége előtt egy útátjáróban keresztezzük a Pusztaszabolcs–Pécs-vasútvonalat és a belőle itt kiágazó Sárbogárd–Székesfehérvár-vasútvonalat.

Alig hagyjuk el Sárbogárdot máris a felsőkörtvélyesi útbejáratot érjük el. A középkorban elpusztult falu helyére épült helység ma Sárszentágotához tartozik. Az anyaközség és határának nagy része a Sárvíz lesüllyedt hordalékkúpjának felszínére telepedett. Korábban 1 km-es bekötő úton lehetett a faluba bejutni. Ma azonban a település házai a főútvonal mentéig vannak felépítve. A 4 km-re lévő Sárkeresztúr községgel együtt a települések területén és közöttük alföldies jellegű szikes tavas táj terül el.[2] A területük védett az ott élő védett madárfajok (pl. gyurgyalag) és más állatok miatt. Másik érdekesség a faluban a 63-as úttal szinte párhuzamosan futó Gorsium-Sopianae (ma Tác és Pécs) római főútvonal maradványa, mely a községen vezetett át. Egy szakaszát légi felvételről ismerjük a község határában. A főúton közlekedve figyelmesebb vezetés ajánlott, mert a főút menti lakosok sokszor figyelmetlenül hajtanak rá a főútra! Sárkeresztúr után elhagyja az út a Sárbogárdi járást, átér a székesfehérváriba.

Aba felé tovább haladva feltűnik a Sárbogárd–Székesfehérvár-vasútvonalon közvetlenül az út mellett, Aba és Sárkeresztúr közös vasútállomása (megjegyzendő, hogy Sárkeresztúron még egy vasúti megálló található, jóval közelebb a település központjához a Sárosd-Káloz közötti út átjárójánál, ám itt már nem áll meg egy személyszállító vonat sem.). Az állomáson túl a főút bal oldalán már Aba szélső házai települtek. A kb. 10 km-re lévő Székesfehérvár vonzáskörzetébe tartozó nagyközség 1990 után indult igazán fejlődésnek, 2013 óta városi jogállással büszkélkedhet. A megye székhelyéig ez az utolsó nagyobb település, bár találkozunk útbejárókkal több kisebb településrésznél, amelyek közigazgatásilag Abához tartoznak (Belsőbáránd, Bodakajtor, Felsőszentivánpuszta). Emellett Székesfehérvár határáig kb. 2-3 km hosszan erdős területen halad az út. Érdekesség, hogy Székesfehérvár külterületén a főutat keresztező vasútvonal mély átvágásban halad. A közút fölött nem építettek felüljárót. Így, egy bukkanóban található egy fény- és félsorompós útátjáró. A főút utolsó szakasza Székesfehérváron, az M7-es autópálya csomópontja után, a Sárkeresztúri útban folytatódik. Napjainkban a főútról egy új csomóponton keresztül is el lehet jutni a Székesfehérvárt nyugatról elkerülő gyorsforgalmi útra. Egyébként a székesfehérvári vasútállomás melletti aluljárón áthaladva érjük el a 63-as út végpontját a 7-es főutat, a Balatoni út és Széchenyi utca kereszteződését, illetve a Vörösmarty teret. Ezután a főút a város történelmi belvárosa nyugati részén, Palotaváros határán, majd a szedreskerti városrészben halad. Végül a Palotai út végén található körforgalmi csomópontban van vége, a Tolnai elágazástól 98 km-re, Szedreskert és Szárazrét határán.

TörténeteSzerkesztés

Mai állapotaSzerkesztés

2000-et követően kezdődött el a 63-as út Székesfehérvár környéki szakaszának átépítése. Korábban a főút a Széchenyi utca végén torkollott a 7-es főút városon átvezető szakaszába. A 63-as út Székesfehérvárt nyugatról elkerülő szakaszának építését 2002 márciusában kezdték meg. Az új út 2×2 sávos, osztott pályás, gyorsforgalmi jellegű útszakaszként épült meg, első szakaszát 2003. december 16-án adták át a forgalomnak az M7-es autópálya és a 7-es út között.[3] A szintén 2×2 sávos második, 7-es út és a Csóri út között húzódó 7,1 km-es szakaszt 2007-ben adták át.[forrás?]

Fejlesztési tervekSzerkesztés

A 63-as út továbbfejlesztésére jelenleg két terv létezik:

  • Az út északi szakaszának meghosszabbítása a 81-es főútig.
  • Az M6-os autópálya építéséhez kapcsolódóan a Szedres község belterületét elkerülő szakasz megépítése (631-es út).[4][5] Ennek magvalósulása esetén a főút teljes hossza kb. 7 kilométernyivel rövidül meg.

Kereszteződések, pihenőhelyek és hidakSzerkesztés

Csomópontok, pihenőhelyek és hidak


  0 Szekszárd  
  8,5 Szedres
  8,6 Tengelic 6235
  8,6 Medina 6316
  15,4 Paks, Tengelic, Kölesd 6233
  20,8 Kajdacs, Borjád 6319
  24,5 Nagydorog
  25 Paks, Sárszentlőrinc 6232
  32 Bikács
  37 Vajta
  37 vajtai parkoló
  37 Pálfa 6311
  42 Cece
  43,7 Kaposvár, Nagykanizsa  
  43,9 Dunaföldvár  
  50,4 Rétszilas
  53,3 Alap 6223
  53,4 Mezőszilas 6306
  53,6 Mezőfalva, Dunaújváros 6219
  58,6 Nagyhörcsökpuszta 6305
   65 Sárbogárd
71 Felsőkörtvélyes
  72 Sárszentágota
  76 Sárkeresztúr
  82 Aba
  83,6 Belsőbáránd 6214
  98 Budapest/Graz  
   90 Székesfehérvár
   90 Székesfehérvár

JegyzetekSzerkesztés

  1. A KIRA.gov.hu alapján
  2. Fejér megyei Hírlap 1989. március 3. Kócsagfiókák elpusztítása
  3. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség: Elkészült a 63-as számú főút Székesfehérvárt elkerülő szakaszának első üteme (magyar nyelven), 2003. december 12. (Hozzáférés: 2009. december 22.)[halott link]
  4. Nemzeti Közlekedési Hatóság: 3205/3/2009. sz. Hirdetmény (magyar nyelven), 2009. december 17. (Hozzáférés: 2009. december 22.)[halott link]
  5. Az M6-os autópálya Paks-Szekszárd szakasza (magyar nyelven). Roads.extra.hu, 2007. (Hozzáférés: 2009. december 22.)

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés