Öntéstalaj
Az öntéstalaj vagy alluviális talaj a folyó- vagy állóvizek árterén, vízjárta partszegélyén kialakult recens talajféleség, amely áradás idején a medréből kilépő víz hordalékából ülepedik le, majd az árvíz visszavonultával szárazra kerül. A lerakódás feltétele, hogy az adott térszínen a víz energiája kisebb legyen, mint ami a homok- vagy iszaphordalék továbbszállításához szükséges. Ez jellemzően a medertől távolabb eső ártéri lapályokra igaz, azaz a part menti, rendszerint alacsonyabban fekvő területek talaját a még nagy energiájú víz megbolygatja, leszaggatja, és csak a medertől távolodva, energiájából veszítve rakja le üledékét. Az árterek elöntésének dinamikája az öntéstalaj szerkezeti tulajdonságaira is hatással van: a parthoz közelebb lerakott üledék kavics- és durvahomok-tartalma magasabb, vagyis a nagyobb szemcseméretű, nagyobb tömegű üledékrészek előbb leülepednek, a kisebb szemcsenagyságú iszapot, illetve az ennél is finomabb agyagot pedig távolabb szállíthatja a víz.
A jellegtelen, fakó színű öntéstalajok alkalmasak a növényzet kialakulására, de a vegetáció- és talajképződési folyamatok rendszerint megtorpannak az újabb, soron következő árvízzel, és az új talajrétegen indulnak újra. Ennek következményeként a nyers öntéstalajok közös jellemzője, hogy humuszban szegények maradnak, a szervesanyag-tartalom nem haladja meg az 1%-ot. A talajképződés korai fázisát jelzi, hogy az egyes árvizek által lerakott, egymástól évgyűrűszerűen elkülönülő talajrétegek eltérő fizikai és kémiai jellemzőkkel rendelkezhetnek. A nyers öntéstalajok ásványianyag-tartalmát, kémiai összetételét természetesen meghatározzák a tágabb régió kőzettani sajátosságai, a kalcium-karbonát-mennyiség alapján megkülönböztetik a savanyú és lúgos öntéstalajokat, további jellemzőik lehetnek a felszín közeli oxidációs folyamatok következményeként a vaskiválások, rozsdás foltok, a mélyebb rétegekben a márványozott mészkiválások.
Ha folyószabályozás, árvízmentesítés vagy más egyéb ok miatt a rendszeres áradás megszűnik, maradandó vegetáció alakul ki, megkezdődik a szervesanyag-felhalmozódás, a humuszos (lápi vagy réti) öntéstalaj képződése. Ezekben a talajokban a szervesanyag-tartalom már 1-2%, a humuszréteg vastagsága pedig 20-40 centiméter között alakul. A homokos szerkezetű öntéstalajok szervesanyag-tartalma jellemzően elmarad a nagyobb agyagtartalmú öntéstalajokétól. Az ennél magasabb értékek már réti öntéstalajt vagy réti öntéscsernozjomot jeleznek.
Öntéstalajok Magyarországon
szerkesztésA MÉM Földügyi és Térképészeti Hivatalának agrotopográfiai térképei alapján Magyarország összterületének mintegy 2,5%-át borítják nyers öntéstalajok kb. 2300 km²-en. Ennek nagy része, 68,5%-a az Alföld, 15,7%-a az Észak-magyarországi-középhegység, 8,8%-a pedig a Kisalföld vidékén található, de számottevő öntéstalajjal borított területek találhatóak a Nyugat-magyarországi peremvidéken is.[1]
Középtáj | Nagytáj | Nyers öntéstalaj (%) | Megjegyzések | |
---|---|---|---|---|
1.1 | Duna menti síkság | Alföld | 5 |
A Vác–Pesti-Duna-völgyben kisebb kiterjedésben homokos vályog mechanikai összetételű nyers öntéstalajok, délen a Mohácsi teraszos síkság 40%-át, a Mohácsi-sziget 14%-át, a Csepeli-sík 6%-át borítja többnyire vályog szerkezetű nyers öntéstalaj, amelynek számottevő foltjai találhatóak a Kalocsai-Sárközben és a Tolnai-Sárközben is. |
1.2 | Duna–Tisza közi síkvidék | Alföld | 0 |
|
1.3 | Bácskai-síkvidék | Alföld | 0 |
|
1.4 | Mezőföld | Alföld | 0 |
|
1.5 | Dráva menti síkság | Alföld | 0 |
|
1.6 | Felső-Tisza-vidék | Alföld | 33,9 |
Magyarország nyers öntéstalajjal borított területeinek kb. 40%-a esik erre a középtájra. Savanyú kémhatású, változatos összetételű, gyenge termékenységű öntéstalaj borítja a Tisza menti Beregi-sík, Szatmári-sík és Bodrogköz jelentős részét. |
1.7 | Közép-Tisza-vidék | Alföld | 1,9 |
Csupán a Taktaköz és a Borsodi-ártér Tiszát szegélyező területein vályog vagy agyagos vályog szerkezeti összetételű öntéstalaj, a folyó alsóbb szakaszán ezt már egyéb réti talajok váltják fel. |
1.8 | Alsó-Tisza-vidék | Alföld | 10,1 |
Nagy kiterjedésű vályogos öntéstalajok a Maros mentén, a Marosszögben. |
1.9. | Észak-alföldi-hordalékkúpsíkság | Alföld | 0,3 |
Az Eger-patak árterén, a Borsodi-Mezőségben. |
1.10 | Nyírség | Alföld | 0,4 |
Az Északkelet-Nyírség mély fekvésű öntésterületein foltokban. |
1.11 | Hajdúság | Alföld | 1 |
A Hajdúhátba benyúló tiszai árterületen agyagos vályog mechanikai szerkezettel. |
1.12 | Berettyó–Körös-vidék | Alföld | 0 |
|
1.13 | Körös–Maros köze | Alföld | 0 |
|
2.1 | Győri-medence | Kisalföld | 7,4 |
Elsősorban a Fertő-medence területén borít nagy területeket, de a Szigetköz hullámterében (magas csillámásvány-tartalommal), valamint a Kapuvári-sík és a Csornai-sík Rába-árterén is számottevő. |
2.2 | Marcal-medence | Kisalföld | 0 |
|
2.3 | Komárom–Esztergomi-síkság | Kisalföld | 0,8 |
Az Almás–Táti-Duna-völgy Duna-árterén. |
3.1 | Alpokalja | Nyugat-magyarországi-peremvidék | 1,1 |
A Soproni-medencében az Ikva árterén, a Kőszegi-hegységben a Szerdahelyi-patak völgyében, a Kőszeghegyalján a Gyöngyös-patak árterén. |
3.2 | Sopron–Vasi-síkság | Nyugat-magyarországi-peremvidék | 5,9 |
Elsősorban a Rába völgyét kísérő kistájak ártéri helyzetű területein, de a Gyöngyös- és a Perint-patakok völgyeiben is. |
3.3 | Kemeneshát | Nyugat-magyarországi-peremvidék | 0 |
|
3.4 | Zalai-dombság | Nyugat-magyarországi-peremvidék | 0 |
|
4.1 | Balaton-medence | Dunántúli-dombság | 0 |
|
4.2 | Külső-Somogy | Dunántúli-dombság | 0 |
|
4.3 | Belső-Somogy | Dunántúli-dombság | 1,4 |
A Dráva középső völgyében vályog mechanikai összetétellel. |
4.4 | Mecsek és Tolna–Baranyai-dombvidék | Dunántúli-dombság | 0 |
|
5.1 | Bakony-vidék | Dunántúli-középhegység | 0 |
|
5.2 | Vértes–Velencei-hegyvidék | Dunántúli-középhegység | 0 |
|
5.3 | Dunazug-hegyvidék | Dunántúli-középhegység | 0,1 |
Az Esztergom alatti Duna-szakaszon. |
6.1 | Visegrádi-hegység | Észak-magyarországi-középhegység | 6 |
A Visegrádi-Dunakanyarban változatos mechanikai összetételű nyers öntéstalajok. |
6.2 | Börzsöny | Észak-magyarországi-középhegység | 0 |
|
6.3 | Cserhát-vidék | Észak-magyarországi-középhegység | 2,9 |
Elsősorban a Galga völgyének északi szakaszán karbonátos nyers öntéstalajok, valamint a Cserhát és a Cserhátalja patakvölgyeiben szintén nagyobb kiterjedésben. |
6.4 | Mátra-vidék | Észak-magyarországi-középhegység | 1 |
A Keleti-Mátraalján a Tarnóca-patak, a Nyugati-Mátraalján több patak völgyében, emellett a Tarna völgyének a Parád–Recski-medencére eső szakaszán. |
6.5 | Bükk-vidék | Észak-magyarországi-középhegység | 1,1 |
A Tárkányi-medence talpán vályog, az Egri-Bükkalján, a Rima völgyében agyagos vályog nyers öntéstalaj. |
6.6 | Aggtelek–Rudabányai-hegyvidék | Észak-magyarországi-középhegység | 17 |
A Bódva völgyének 68%-át agyagos vályog összetételű nyers öntéstalaj borítja, elsősorban a Szalonna feletti szakaszon, de kisebb foltjai találhatóak a Bódvát szegélyező Aggteleki-hegység és Alsó-hegy peremén. |
6.7 | Tokaj–Zempléni-hegyvidék | Észak-magyarországi-középhegység | 3,8 |
A Hegyközi-dombságban a Bózsva és a Ronyva völgyeiben, a Tokaji-hegy peremén, a Bodrog torkolati szakaszánál agyagos vályog szerkezetű nyers öntéstalajok. |
6.8 | Észak-magyarországi-medencék | Észak-magyarországi-középhegység | 3,9 |
Az Észak-magyarországi-középhegységet szabdaló nagyobb folyók ártéri területein, az Ipoly alsó szakaszán, a Tarna, a Sajó és a Hernád völgyeiben |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A nyers öntéstalaj területi megoszlására vonatkozó forrás: Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8
Források
szerkesztés- Természettudományi lexikon V. (O–S). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1968. 102. o.
- Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 342. o. ISBN 963-9257-11-7
- Stefanovits Pál – Filep György – Füleky György: Talajtan. Átd., bőv. kiad. Budapest: Mezőgazda. 1999. ISBN 963-286-178-7 [halott link]