Főmenü megnyitása

Szalonna (település)

magyar település

Szalonna község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Edelényi járásban.

World Heritage Logo global.svg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Szalonna
A református templom
A református templom
Szalonna címere
Szalonna címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeBorsod-Abaúj-Zemplén
JárásEdelényi
Jogállás község
Polgármester Balogh Zsolt[1]
Irányítószám 3754
Körzethívószám 48
Népesség
Teljes népesség1163 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség57,62 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület20,08 km²
Földrajzi nagytájÉszak-magyarországi-középhegység[3]
Földrajzi középtájAggtelek–rudabányai-hegyvidék[3]
Földrajzi kistájBódva-völgy[3]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szalonna (Magyarország)
Szalonna
Szalonna
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 26′ 51″, k. h. 20° 44′ 23″Koordináták: é. sz. 48° 26′ 51″, k. h. 20° 44′ 23″
Szalonna (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Szalonna
Szalonna
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Szalonna weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalonna témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Miskolctól 50 kilométerre, Szendrőtől 7 km-re, míg Edelénytől 21 km-re északra a Rakaca-patak széles völgyében, a Szalonnai-hegység déli széle alatt (a Szár-hegy déli nyúlványánál), a Rakaca-víztározó és a Bódva közelében terül el.

KözlekedéseSzerkesztés

Közúton a 27-es főúton érhető el a legegyszerűbben, amelyből a település központjában ágazik ki kelet felé a 2613-as út. Utóbbin érhető el Szalonna üdülőterülete és Karolamajor nevű külterületi településrésze, illetve ebből az útból ágazik ki, szalonnai területen a Martonyi községbe vezető 26 123-as út.

Vasúton a települést a Bódva völgyében futó 94-es számú Miskolc–Tornanádaska-vasútvonalon érhetjük el, vasútállomása a központtól nyugatra található. Utóbbi számára a közúti kapcsolatokat a 27-es útból, annak 31,900-as kilométerszelvényénél kiágazó 26 312-es számú mellékút biztosítja.

NeveSzerkesztés

A falu neve vagy személynévből származik, vagy a szláv (lengyel?) slana (= sós) szóból, közelében ugyanis enyhén sós vizű forrás található. Először 1249-ben Zolouna alakban írva említik egy oklevélben; később a Zolona és a Zelenna alakok is előfordulnak. Anonymus szerint a honfoglalás előtt ezen a vidéken szlávok éltek, akiket a bolgár kagán telepített ide.

TörténeteSzerkesztés

Már az őskorban lakott hely volt.[4] A magyarság valószínűleg már a honfoglaláskor megtelepedett itt. Anonymus szerint „… Árpád vezér és nemesei innen felkerekedve a Nyárád vizéig vonultak s tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytől kezdve, melyet most Kácsnak mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak, Örsúr apjának. Örsúr, a fiú aztán ott, annak a folyónak forrásánál várat épített, amelyet most Örsúr várának hívnak.”

Az Örsúr névben szereplő -úr tag abban az időben nemzetségfőt jelentett. A nemzetség birtokai eredetileg a Sajó és az Eger-patak között terültek el. A nemzetség már a 12. században legalább két ágra vált szét, majd a 13–14. században tovább tagolódott, és egyik ágának szálláshelye Szalonna lett.[5] Szalonnainak nevezték magukat, és innen irányították birtokaikat.

1249-ben a nemzetség itteni ága egyes birtokait eladta Tekus ispánnak és testvéreinek. Az új birtokos család itt építette fel rezidenciáját. Előbb-utóbb ők is Szalonnainak nevezték magukat, és innen irányították vármegyényi birtokaikat. Az 1270-es – 1280-as években már az egész falu birtokosa Tekus fia István mester lett, aki ezekben az években egyre magasabb rangokat kapott, és 1284-ben nádor lett. 1312-ben Tekus ispán János nevű unokája a falu Szendrő felé eső részét elzálogosította Tekus másik unokájának, Lórándnak. Szalonnai Lóránd és öccse, István 1340-ben megosztották a család birtokait Tornán élő unokaöccsükkel: a tornai ágé lett a tornai vár és vele 17 falu, a szalonnai ágé Szalonna és még 14 falu. Lóránd fiának, Szalonnai Istvánnak és családjának már 18 falva volt; birtokaik közt szerepelt Somoskő romos vára és a martonyi kolostor is. Szalonnai kúriájukat pártázatos védőfallal vették körül. István 1402-ben meghalt; ezután a család helyzete gyorsan lehanyatlott. Amikor 1406-ban Tekus ispán utódainak tornai ága kihalt, leszármazottainak ezen a környéken élő családjai (Jósvafői, Szini, Szalonnai családok) szerették volna örökölni javaikat, de Zsigmond király valamennyiük igényét elutasította.[5]

Az Ákos nembéli Bebek család csetneki ága, a későbbi Csetneki család a 15. század második felében anyai örökség címén kapta meg a falu egy részét, és 1474-ben ércbányászati jogot nyert Mátyás királytól Szalonna környékére (a martonyi vasérclelőhely művelésére). A helység ezek után a középkorban a vasművesség egyik központja lett.

A törökdúlás véget vetett a falu virágzásának. 1562-ben a helységet felégették Zangzacchus füleki bég lovasai: a lakosság egy részét elhurcolták, de a község nem teljesen néptelenedett el. A falu 50 forint adót fizetett a töröknek. 1566-ban a szendrői vár eltartására kijelölt falvak közé sorolták, később a szendrői uradalom része lett. 1659-ben az uradalmat Wesselényi Ferenc nádor kapta meg, de a falu ezután is több iratban a szendrői vár tartozékaként szerepel.[5]

A 16. században Perényi Péter és fia, Perényi Gábor, valamint Bebek György birtokain gyorsan terjedt a protestantizmus; ezek a főurak falvaikban kálvinista lelkészeket alkalmaztak. Szalonnán a protestáns gyülekezet 1589-ben alakult meg.[5]

NépcsoportokSzerkesztés

A település lakosságának 82%-a magyar, 18%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.[6]

NépességSzerkesztés

A település népességének változása:

 

LátnivalókSzerkesztés

Szalonna legnevezetesebb látnivalója a falu központjában álló kisebb dombra eredetileg katolikusok által épített, ma református templom, amely két korszakban épült. A régebbi, 11. századi rész a rotunda. Ezt a körtemplomot bővítették továbbra is román stílusban a 13. században nyugat felé a nagyobb, szabálytalan négyszög alakú hajóval. 1383-ban a hajót a birtokos Lóránd fia István gótikus boltozattal fedte be, az azonban a török pusztítás idején megsemmisült. A rotunda belső falán értékes freskótöredékek maradtak fenn. A templom egykori védőszentje (amint ezt egy 1332-ben kelt irat említi) Antiochiai Szent Margit volt, a 13. századi falfestmények részben az ő életét mutatják be. Későbbről, a 15. század elejéről való a diadalívben található falfestmény, mely a Szepességből elszármazott András mester műve, és kör alakú mezőkben a próféták mellképeit ábrázolja, az ívzáradékban a hagyományoknak megfelelően Isten Bárányával. A templom körítőfala 18. századi, korábbi töredékek felhasználásával.

A templomot 1598-ban vették birtokba a reformátusok. 1765-ben megépült a fa harangláb. Az északi oldalon a 14. századi sekrestye és osszárium alapfalai jól láthatók. A templomtól északra állt a birtokos család ma már nem látható, megerősített udvarháza.

A falu másik látnivalója a 19. században épült Bónis-Gedeon kastély. A lepusztult épület jelenleg általános iskola.

1995-ben a településen található Szár-hegyi-víznyelőbarlangot az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.

Híres emberekSzerkesztés

1958-tól itt élt és tanított Kalász László költő. Itt is hunyt el 1999-ben. Hamvai szülőfalujában, a perkupai temetőben nyugszanak.

ForrásokSzerkesztés

  • Gerő, L. (1984): Magyar műemléki ABC. (Hungarian Architectural Heritage ABC.) Budapest
  • Gervers-Molnár, V. (1972): A középkori Magyarország rotundái. (Rotunda in the Medieval Hungary). Akadémiai, Budapest
  • Henszlmann, I. (1876): Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, (Old-Christian, Romanesque and Transitional Style Architecture in Hungary). Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest
  • H. Szabó B. (1979): Árpád-kori emlékek Borsodban. Miskolc
  • Szilágyi A. (2008): A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai. Semmelweis Kiadó, Budapest
  • Kozák, 2001: Mezősiné Kozák Éva: Szalonna, református templom. Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 562. TKM Egyesület. 2. kiadás, 2001. 16 p. ISBN 963-554-474-X ISSN 0139-245X
  • Hadobás, 2003: Hadobás S., 2003: Az Aggteleki Nemzeti Park és környéke kultúrtörténeti értékei I. Építészeti emlékek. 2., javított kiadás. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, p. 13–14.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Balogh Zsolt lett Szalonna polgármestere (magyar nyelven) (html). kisalfold.hu, 2010. december 19. [2013. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 31.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  4. Szalonna honlapja. [2012. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 19.)
  5. a b c d Kozák, 2001
  6. A nemzetiségi népesség száma településenként

További információkSzerkesztés